A termőföld eróziója és az elsivatagosodása


A termőföldek mennyiségi és minőségi csökkenése világméretű tendencia. Az ipari technológiák, a városok, az infrastruktúra kiszélesedése és helyigénye folyamatosan csökkenti a művelésbe vonható területek nagyságát. Igaz, hogy a XX. században a szűzföldek, a legelők feltörésével, az őserdők kiirtásával a művelésbe vonható területek növekedtek. Ez a növekedés azonban nem tartós. Az ilyen „természettől elhódított”, pótlólagosan művelésbe vont területek túlnyomó többségén ugyanis a mezőgazdasági termelés csak egyre fokozódó költségekkel tartható fenn. Ha a nagyon költséges helyreállítási (meliorációs) munkálatokat elhagyják, akkor jelentősen romlik a föld minősége, amely előbb-utóbb a terület parlagon hagyására kényszeríti a termelőket. Ez viszont felgyorsítja az eróziós kártételeket, és végül az elsivatagosodási folyamat visszafordíthatatlanná válik.

A világon szinte mindenütt a mezőgazdasági területeket a talajromlás különféle formái veszélyeztetik. A legjelentősebb a víz (tenger és folyó, vagy váratlan nagy mennyiségű csapadék) által okozott erózió, és az ebből következő talajtermékenység leromlása. A defláció a szél általi károkozást jelenti, mivel a legfelső értékes humuszban gazdag réteget sodorja el a szél. Mindezek a folyamatok a termésátlagok csökkenését és az elsivatagosodást segítik elő. A számok azt mutatják, hogy az elsivatagosodás – akár időleges, akár végleges – korunk egyik legfontosabb globális problémája.


Talajvédő termelési eljárások és technológiák, amelyek jelentősen mérsékelhetnék a jelzett sivatagosodási folyamatokat, már ma is szép számmal ismeretesek, és további fejlesztésükre is van lehetőség. A fő probléma azonban az, hogy miként alakítható ki olyan érdekeltségi rendszer és intézményhálózat, amely biztosítaná a hosszú távon érvényesülő földvédelmi követelményeket a termelési, jövedelmi célokkal azonos súllyal. A nem piaci, azaz környezeti szempontok érvényesítése a gazdálkodásban különösen azokban a térségekben nehéz feladat, ahol a termelésnövelés a szó szoros értelmében létkérdés a nagymértékű élelmiszerhiány miatt. Így igen sok térségben fennáll az a veszély, hogy a termőföld minőségének romlása kíséri továbbra is a mezőgazdasági termelést.

A légszennyezés erősödő mértéke is károsan hat a mezőgazdasági termelésre. Tudományosan bizonyított, hogy az ózonréteg ózonkoncentrációjának csökkenése, elvékonyosodása miatt megnövekedett ibolyántúli sugárzás terméscsökkenést okoz pl. a búzánál és a rizsnél. A vízadó rétegek kimerülése, általában az édesvízkészletek korlátozottsága és a víz minőségének romlása további tényezői a mezőgazdaság pusztuló természeti erőforrásainak.