Anyag- és energiamérlegek

Az előző lista 3. pont c. bekezdése különös fontossággal bír, hiszen gyakorlatilag itt kell közölni számszerűsített formában a telephely környezeti hatásait. Az ilyen adatközlés anyag- és energiamérlegek felállításán alapul. Ezeket a rendelet szerint az alábbiakra vonatkozóan kell elkészíteni:

  1. a légkörbe történő szabályozott és nem szabályozott kibocsátások;

  2. a vízbe vagy csatornába történő szabályozott és nem szabályozott kibocsátások;

  3. szilárd és egyéb hulladékok, különösen a veszélyes hulladékok;

  4. talajszennyezés;

  5. a terület, víz, üzemanyag, energia és más természeti erőforrások felhasználása;

  6. hőenergia, zaj, szag, por és rezgés kibocsátása, vizuális hatások;

  7. a környezet és az ökoszisztémák egyes részeire gyakorolt hatások.

Az alábbi példa a svájci Roco konzervgyár anyag- és energiamérlegét mutatja:


Más vállalatok természetesen más mérleg-összeállítást vagy kimutatást alkalmaznak. A második évtől a mérlegek már időbeli összehasonlítást is tartalmaznak, sokszor a környezeti hatásokat is megpróbálják számszerűsíteni, ábrázolni, esetleg a jogszabályi határértékeket vagy az iparági átlagot közlik.

Bár az EMAS előírja a környezeti nyilatkozat szükségességét, a gyakorlatban nemcsak a fenti rendszert bevezető vállalatok készítenek ilyet. Elsőként általában azok a cégek adnak ki környezeti jelentést, amelyek nagy szennyező hírében vagy a lakossági és hatósági támadások középpontjában állnak. A legtöbben persze a versenyben kívánnak előnyhöz jutni jó hírük növelésével. A jelentés az alábbi csoportoknak készülhet:

A fentiek közül ki kell választani az adott vállalat szempontjából lényeges csoportokat, egy vegyi üzemnél például a baleseti kockázatok miatt fontos célcsoport a közeli lakosság és a biztosítók, míg egy textilgyárnál inkább a kereskedelemre és a fogyasztókra kell összpontosítani.