Bevezetés


Mottó:

„A jövő már nem az, ami lehetet volna, ha az emberek használták volna a józan eszüket.

De a jövő még mindig azzá válhat, amit akarunk, ha a realitásokon és az ésszerűségen belül maradunk.”

Aurelio Peccei 1981.

A XXI. sz. kiemelkedő jelentőségű ügye a környezetvédelem, és ma már a sikeres vállalatirányítási eszközök között kiemelt fontosságú terület a fenntartható és versenyképes működés eredményes megvalósítása. Nem csupán a vállalat tulajdonosai, hanem a stakeholderek, és a jövő generációinak az érdeket is figyelembe kell venni a környezettudatos döntések meghozatala során, így a felelősség széleskörű: a piaci, a gazdaságossági aspektusok mellett a hosszú távú hatás legalább ilyen jelentősek.



Számtalan jel bizonyítja (pl.: árvizek, hurrikánok, szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának növekedése, tartós és egészségkárosító szmog világvárosokban, stb...), hogy felbomlóban van az élet egyensúlya itt a Földön. A klímaváltozás egyértelmű jeleit még mindig nem értő hedonista fogyasztók, a kormányok a katasztrófa elhárítások konkrét cselekedeteivel, és a pusztítás következményeinek a mérséklésével vannak elfoglalva, s még mindig nem fogják fel, hogy az egyre sűrűsödő, egyre nagyobb áldozatokat szedő természeti katasztrófák nem átmenetiek. Az emberi természet gyarló és egyben bizakodó: egyszer vége lesz a rossznak és minden olyan lesz, mint régen.


Ugyanígy reagálunk a világ gazdaságát alapjaiban megrengető világgazdasági válság jelenségeire is: várjuk a véget és reméljük, hogy ismét növekedjenek a bevételek, gazdagodjanak az emberek, tudjunk ugyanúgy gondtalanul, pazarlóan fogyasztani, csak a magunk rövidtávú érdekeivel törődve élni. Nem akarunk szembenézni azzal az egyre nyilvánvalóbb ténnyel, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen volt, hiszen minden változóban van.


A változás az élet alaptörvénye, de a napjainkváltozásai paradigmaváltást jelentenek. Az életünket alakító rendszerek egyre kiszámíthatatlanabbakká váltak: a klímaváltozások és a gazdasági világválság mellett nyugodtan megemlíthetjük a különböző társadalmak, népcsoportok, emberek életfeltételeiben meglévő hatalmas különbségek folyamatos növekedését, valamint az átlagember egyre romló pszichés, mentális és egészségi állapotát is, melyet a globalizációs folyamatok még inkább felerősítenek.


A problémák megoldásában a jövőnk tudatos és felelős alakítása nyújt megoldást, melyben nagyon gyorsan és tömegesen át kell alakítanunk értékrendünket, ami szerint eddig éltünk. Ha egyre többen gondoljuk és tudatosítjuk azt a tényt, hogy az emberi létezés és az ehhez szorosan kapcsolódó gazdaság fenntarthatósága szemszögéből kell értékrendünket átalakítani, ennek rendelni alá minden további lépést, cselekedetet, akkor a legfontosabb cél már meg is fogalmazódhat: a föld ökológiai rendszerének egyensúlyban tartása elsődleges fontosságú. Tudatosítjuk, hogy a természet, a gazdaság és a társadalom egymástól függő, egységes rendszer részei, összetartoznak, egymásra tekintettel élhetnek csak, nem károsíthatnak saját érdekeik előtérbe helyezése okán más, élő rendszereket.


A mértéktelen fogyasztás, az energiapazarlás, a környezetszennyezés és gondolatszennyezés, az élőlények erőszakos pusztítása, a profit mindenáron hajszolása, a növekedés és fejlődés egy fogalomként használata, a vagyon és a hatalom, mint az emberi létezés értelme, a jólét fogalmának csak anyagi javakban értelmezése, az egyéni érdek mindenek elé helyezése helyett más értékrendet kell választani, amely a fenntarthatóságot biztosítja.


A paradigmaváltás nem egyszerű feladat, hiszen az egyéni életcél: saját életünk kiteljesítését, én fejlődésünk tudatos irányítását, a teljes emberi élet élésére való törekvést jelenti, melyben az anyagi jólét, a mértéktelen fogyasztás gyakran jelenik meg. Ezek helyett egy másik értékrend szerinti jóllét elérése volna a cél, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy a helyünkön legyünk, boldogok, kiegyensúlyozottak, szeretettel körülvettek, hasznosak, felelősek legyünk, melyet a környezettudatos fogyasztás is jellemez. Ha önmérsékléssel csak annyit akarnánk fogyasztani, amennyire valóban szükségünk van, akkor a növekedési kényszerpályáról a gazdaság átállítható lenne. Ha mérsékelnénk igényeinket egy másik élő rendszer érdekei miatt, akkor ezzel a felelős magatartással járulnának hozzá az össztársadalmi jólléthez, és az ökológiai rendszerek fennmaradásához.


Az oktatási segédanyag azon hallgatók számára készült, akik nem tanultak környezet gazdaságtan vagy környezet menedzsment tantárgyat, így az első részben elkerülhetetlen volt a környezeti – ökológiai alapvetés. A tantárgy be kívánja mutatni a fenntartható fejlődés új értékrendjét, a globális problémák típusait, a kialakulásának okait, a megoldása alternatíváit. Az ökológiai lábnyomszámítások érzékelhetővé teszik az egyes térségek környezeti terheltségének a mértéket, továbbá az esettanulmányok formájában feldolgozásra kerülő fenntarthatósági tervek és jelentések elemzésével a „learning by doing” elv alkalmazásával a hallgatók részleteiben is megismerik a fenntartható vállalati működés főbb jellemzőit. Lehet, hogy a szerző néhol nem a mai pénzügyi és gazdasági valóság talaján áll, de őszinte meggyőződése, hogy a jövő generációk érdekei miatt az értékrend változtatás elkerülhetetlen!

Végezetül néhány gondolat dr. Tóth Gergelytől, aki „A valóban felelős vállalat” című könyv szerzője:

"Csodálatos, precíz műszereink vannak, élvezzük is jórészüket, de valahogyan azt nem vesszük észre, hogy minél több ilyenünk van, annál inkább rabságban tart minket. Egy darabig növelték ezek a szabadságfokunkat. A vállalati felelősség mozgalomban nem látom ezt az erőt, hogy egyáltalán föltenné-e azokat a kérdéseket, hogy szükség van-e radikális változásra. Most nem azt mondom, hogy holnap mindenki zárjon be, de hogy mondjuk tíz év múlva egy olyan világban kéne élnünk, ahol fele ennyi cuccot termelünk és negyed ennyi pénzügyi tranzakció folyik, az majdnem biztos. Ez egy nagyon komoly kérdés és nem úgy merül föl, hogy jó lenne-e, vagy nem lenne jó, hanem úgy, hogy le kellene mondanunk dolgokról. Ezt kevesen hiszik el, hogy ettől boldogabbak lennénk, de amit nem mondanak hozzá, hogy a tét az, hogy fogunk-e még harminc év múlva élni ennyien, vagy nem. Egy olyan struktúrában élünk, ami egy ördögi kör, három szereplője a vállalatok, a fogyasztók és a kormányok, nemzetközi szervek. "

Budaörs, 2010. augusztus

Medvéné dr. Szabad Katalin

főiskolai tanár (PhD)