TÁMOP – 4.1.2-08/2/A/KMR - Bárczi Gusztáv digitális tananyagfejlesztő program - Projektrendszerű oktatási formák és ezeket támogató digitális tananyagok fejlesztése a gyógypedagógus-képzés BA- és MA-szintű moduljaihoz)

6.3 Értelmi fejlődés

Az iskolai elvárások egyik legfontosabb eleme, hogy az óvodából kikerülő gyermek egyértelmű tapasztalataira támaszkodva egyre inkább elvont ismereteket elsajátítására kerüljön sor. Ehhez elengedhetetlen az óvodások gondolkodásának folyamatos ébren tartása, motiválása, mely legfőképp (szerencsés esetben mindig) játékos formában történik a gyermek spontán kíváncsiságára épülve. A továbbiakban a tárgyalt életkor gondolkodást vizsgáljuk meg formai és tartalmi szempontból.

Formai oldalról a gondolkodást jellemző főbb tényezők röviden a következők (bővebben lásd Piaget, Cole és Cole vonatkozó irodalmaiban):

  • Egocentrizmus (énközpontúság): az érzelmi sajátosságoknál is említettük, hogy az óvodáskorú gyermekek gondolkodását alapvetően a saját szempontú nézetek jellemzik, ami annyit jelent, hogy az óvodásba lépés idején szinte egyáltalán, majd a későbbiekben is csak nagyon kis mértékben képesek arra, hogy mások szempontjaihoz, nézeteihez igazodjanak. Továbbá nehézséget okoz a különféle viszonylatok megértése is, hiszen az egy szempont szerinti gondolkodás következtében az óvodások számára sokáig felfoghatatlan például a különféle rokoni viszonyok megértése (pl. hogy az anyukájuk testvére egyben az ő nagybácsijuk is stb.).
  • Szimbólumképzés (képi-szimbolikus gondolkodás): az óvodás gyermekek külső-és belső élményanyagaik, tapasztalataik lassan annyira megszilárdulnak, hogy ahhoz, hogy el tudjanak képzelni eseményeket, tárgyakat azoknak már nem kell jelen lenniük, hiszen azokat képletesen bármi mással helyettesíteni tudják.
  • Szinkretizmus (összekeverés, összeelegyítés): tárgyalt életkorban a gyermekek egy-egy kép megfigyelése során még nem képesek rész-egész viszonylatban gondolkodni, valamit valamihez viszonyítani. Nem a lényegesnek tartott pontokat emelik ki egy adott ábrán vagy egy esemény kapcsán, hanem azt, amit érzelmileg közel éreznek/éreztek magukhoz.

Tartalmi oldalról a gondolkodást óvodáskorban a következők tényezők határozzák meg:

  • Animizmus: adott életkorban a gyermekek élettel töltik meg (lélekkel ruházzák fel) az őket körülvevő élettelen dolgokat, tárgyakat és úgy kezelik őket, mint az embereket vagy más élőlényeket. 
  • Artificializmus: a gyermekek azon elgondolása a világról, hogy az abban fellelhető minden természeti jelenséget és dolgot az ember alkotott (pl. a csillagok úgy kerültek fel az égre, hogy valaki egy nagyon hosszú létrán felmászott és felbiggyesztette őket).
  • Finalizmus: az emberi alkotóképesség kizárólagosságát a gyermekek még azzal is erősítik, hogy a különböző dolgok rendeltetetését önmagukhoz viszonyítva határozzák meg, vagyis minden esetben valamilyen célszerűségnek feleltetik meg (pl. a nap azért süt bennünket, hogy melegítsen).
  • Gyermeki realizmus: annak a nehézsége, hogy a gyermek külön tudja választani az őt körülvevő objektív világot a benne zajló szubjektív történésektől, így sok esetben a jelzett dolog megegyezik azzal a dologgal, amit jelez pl. mérgesen rácsap a székre mert az „neki ment”.
  • Mágikus gondolkodás: hasonlóan ahhoz, hogy minden létrehozója az ember, a gyermek a szándékaira, viselkedésének mindenhatóságára is rávetíti ezt. Hatalommal ruházza fel önmagát és családtagjait (legtöbbször az apukáját) és azt gondolja, hogy ha valamire erősen gondol, és nagyon akarja akkor az be is fog következni.

                                                                              (Stöckert, 2004; Gerő, 1989)

Kérem, hallgassa meg az alábbi hangfelvételeket, melyek 4-6 év közötti óvodásokkal készültek! Tetszőlegesen válasszon ki három hangfelvételt és gyűjtse össze az adott életkor tárgyalt értelmi jellemzőit!