A metánkibocsátásra vonatkozó előrejelzések a különböző társadalmi-gazdasági forgatókönyvektől függően széles tartományban adják meg a 21. század folyamán várható kibocsátás mértékét. A jelenlegi gyakorlat folytatását jelentő A2F2 forgatókönyv a század végére már közel 1,2 milliárd tonna metán kibocsátásával számol, a 2050. körül a Föld népességszámának tetőzésére majd csökkenésére és egyidejűleg gyors technológiai fejlődésre számító A1F1 forgatókönyv a kibocsátás 800 millió tonna alatti tetőzését majd a század végére a jelenlegi érték alá történő csökkenését tételezi fel. A hasonló népességszám változással, de a globalizáció gyors térvesztésével egyidejűleg a helyi erőforrások igénybevételét feltételező B1 forgatókönyv szerint nem várható a metánkibocsátás további lényeges növekedése, és az évszázad végére a kibocsátás már jelentősen csökkenhet.

 A becsült kibocsátási adatok alapján légköri modellekből számítható légköri metánkoncentrációk előrejelzése lényegesen bizonytalanabb (5.6 ábra), hiszen a metán légköri reakciói miatt a bomlási folyamatok sebességén keresztül más nyomgázok, például a rendkívül nehezen előre jelezhető troposzferikus ózon koncentrációját is figyelembe kell venni.

5.6. ábra - A metán kibocsátásának előrejelzései (Forrás: IPCC, 2001).

Az előrejelzések bizonytalansága ellenére 2100-ra a 4 ppm-et (a jelenlegi szint több mint kétszeresét, az ipari forradalom előtt koncentráció ötszörösét ) megközelítő szint sem kizárt, de a legvalószínűbb értékek is meghaladják a ipari forradalom előtti 700 ppb-s koncentráció háromszorosát.