Ugrás a tartalomhoz

Éghajlattan

Dr. Bartholy Judit (2012)

EDUTUS Főiskola

Magyarország éghajlata II.

Magyarország éghajlata II.

Légnedvesség

A felszíni sugárzási viszonyokat jelentős mértékben a felhőzet határozza meg. Ennek megfelelően a borultság (évi átlagban 53–66%) és a besugárzás területi eloszlása jó egyezést mutat. A legkisebb értékek a Kárpát-medence közepén találhatók. Legderültebb időszakunk a nyár vége (40–50%), a legborultabb pedig a december (65–80%). Évente általában 45–65 derült napra számíthatunk, amikor legfeljebb az égbolt 20%-át borítja felhő. A borult napok száma (legalább 80%-os felhőzettel) az Alföld középső és déli részén 95, az Alpokalján és a Nyírségben 120 nap körül mozog.

Ha a látástávolság 1 km alá süllyed, akkor ködről beszélünk. A legkevesebb, kb. 20 ködös nap a Kisalföldön van. A gyakori erős szél nem kedvez a köd keletkezésének. Az Alföld nagy részén 25–35, Hortobágyon 40 feletti a ködös napok száma. A Mátra és a Bükk magasabban fekvő részein az év 100 napján számíthatunk ködre.

Minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt foglalhat magába. A légköri víz fontos mérőszáma a relatív nedvesség. Megmutatja, hogy a lehetséges vízgőzmennyiség hány százaléka van a levegőben. Telített állapotban 100%-os relatív nedvességről beszélünk. Magyarországon a maximális értékek (70–80%) tél közepén figyelhetők meg (2.5.1.1. ábra), a legkisebbek nyár derekán (45–60%).

2.5.1.1. ábra Forrás: Magyarország éghajlati atlasza, OMSZ 2001.

A téli értékek területi eloszlása elég egyöntetű, míg nyáron a csapadékosabb és hűvösebb nyugati országrészekben és a hegyvidékeken a legnagyobb, az Alföld déli-délkeleti részén a legkisebb a relatív nedvesség. Érdekességként megjegyezzük, hogy az évi átlagban 10–20%-os relatív nedvességű Szaharában fele annyi vízgőz van, mint nálunk.

Csapadék

Legváltozatosabb éghajlati elemünk a csapadék. Nyáron előfordul, hogy néhány órás felhőszakadásból több csapadék hullik, mint máskor egy hónap alatt. Nagy az évek közötti változékonyság, a legcsapadékosabb években háromszor annyi is eshet, mint a legszárazabbakban. Volt olyan év, amikor Budapest sokévi csapadéka (620 mm) helyett mindössze 326 mm hullott, ami már a félsivatagokra jellemző érték, de mértek már 1014 mm-t is.

A Kárpát-medence földrajzi fekvése és változatos domborzata miatt a csapadék mennyisége, idő- és térbeli eloszlása vidékenként és tájanként jelentős különbségeket mutat. Az időjárási frontok csapadékzónája akár többszáz kilométer széles is lehet, s a Kárpát-medencén áthaladva mindenütt csapadékos időjárást okozhatnak. Ezzel szemben a helyi zivatarok 5–10 km-es sávban öntözik a talajt, élettartamuk néhány óra.

2.5.2.1. ábra Forrás: Magyarország éghajlati atlasza, OMSZ 2001.

A 2.5.2.1. ábrán az évi átlagos csapadékmennyiségek alakulását mutatjuk be a Kárpát-medencében. Legszárazabb a Hortobágy, ami 500 mm alatti évi csapadékával Európa legnyugatibb sztyepp vidéke. A csapadék mennyisége nő a magassággal; a középhegységekben átlagosan 35 mm-rel gyarapszik 100 m-enként. Az áramlási képnek megfelelően a hegyvidékek nyugati oldalai csapadékosabbak, mint a keleti lejtők.

Hazánk évi csapadékátlaga 600–700 mm. A legnagyobb, 850 mm feletti értékeket az Alpokalján mérik. A legtöbb csapadék május és július között hullik. A Dunántúli-dombvidéken és a Bakonyban májusban, az Alföldön júniusban van a legtöbb eső. Az őszi másodlagos csapadékmaximum a térségünk fölé érkező mediterrán ciklonok nagy gyakoriságának következménye.

A hosszú csapadéksorokat elemezve megállapítható, hogy az egyes állomásokon majd minden hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. A leghosszabb csapadékmentes időszakot (52 napot) Gyulán jegyezték fel a múlt század végén. A Dunántúl délnyugati részén és a középhegységeinkben előfordulhat évi 1100–1400 mm-es csapadékmennyiség, de az Alföldön is mértek már 800–900 mm-t. Ezzel szemben a legszárazabb esztendőkben Alföldünk nem egy helyén csupán 290–320 mm volt a csapadék. Vessük össze ezt az 1 nap alatt lehullott maximális csapadékkal (260 mm, 1953. június 9., Vértes, Dad község)!

A csapadékos napok évi összege 120–160; közelítőleg tehát az év minden harmadik napján esik. Átlagosan 75–100 napon fordul elő 1 mm feletti napi csapadék. A 10 mm feletti nagy csapadék évente 15–35-ször hullik. Legkevesebbszer az Alföld középső részén.

Tavasztól őszig a csapadékhullást gyakran kísérik zivatarok. A zivataros napok száma évi átlagban 20–40. A legtöbb zivatar a kora délutáni órákban alakul ki. A legveszélyeztetettebb területek: Szombathely környéke, a Budai hegyvidék és Berettyóújfalu térsége. A jégverések a villányi borvidéken és a Duna–Tisza közén okozzák a legtöbb kárt. A zivatarokat kísérő villámlás a nagy anyagi károk mellett évente több emberéletet is követel.

A csapadék egy része hó formájában hullik. Az Alföldön 20–30, hegyvidékeinken 30–60 a havas napok száma.

2.5.2.2. ábra Forrás: Magyarország éghajlati atlasza, OMSZ 2001.

Az Alföldön a csapadék 10–15%-a, a hegyekben 20–25%-a hullik hó formájában. A hótakarós napok száma az Alföldön 30 körüli, míg a Mátrában 100 feletti. A Kékesen mértek már 147 cm-es hóvastagságot is, de a szél az Alföldön is építhet hatalmas hótorlaszokat, itt az átlagos legnagyobb vastagság 60–80 cm. A hótakaró fontos a mezőgazdaságnak. Védi az őszi vetéseket, biztosítja a talaj tavaszi vízutánpótlását. A gyors hóolvadás azonban gyakran okoz veszélyes árhullámokat.

Párolgás és aszály

A párolgást több tényező alakítja. Függ a talaj víztartalmától, a talaj típusától és a növényzettől. A meteorológiai elemek közül fontos a szélsebesség és az alsó légréteg stabilitása. A párolgás sebessége a párologtató felszín (talaj, növényzet vagy vízfelszín) és a környező levegő nedvességkülönbségével, illetve a szélsebességgel arányos. Nappal az erős besugárzás idején kapjuk a legnagyobb párolgási értékeket. Éjjel alig párolog a felszín, mivel ekkor nagyon stabil a levegő, szinte hiányoznak a turbulens örvények. Kiszámíthatjuk a lehetséges párolgás mértékét, mely paraméter csak az adott térség hőmérsékleti viszonyaitól függ (ebben az esetben azt feltételezzük, hogy a nedvesség a felszínen korlátlanul rendelkezésre áll). A lehetséges párolgás évi összegének területi eloszlását Magyarországon a 2.5.3.1. ábra mutatja be.

2.5.3.1. ábra Forrás: Magyarország nemzeti atlasza 1989.

A magas hegyvidéki területeken és az ország nyugati részén találjuk a legalacsonyabb értékeket (600–700 mm között), míg a déli területeken akár a 900 mm-t is meghaladja a lehetséges évi párolgás mértéke. A tényleges párolgás természetesen ettől általában kisebb, mivel nem áll rendelkezésre elegendő vízmennyiség a párolgáshoz.

Az évi párolgás területi átlagai 420–570 mm közöttiek (2.5.3.2. ábra). A téli félévben (október-március) 90–130 mm, a nyári félévben (április-szeptember) 330–440 mm. A területi eloszlásban az óceáni hatás dominál. A legnagyobb értékek Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon vannak. Az Északi-középhegységben és a Tisza alsó folyásánál, Szentes, Hódmezővásárhely térségében pedig 450 mm alattiak. A Hortobágyon kicsivel 450 mm feletti érékeket kapunk. Hegyvidékeinken a hűvös időjárás, az Alföldön a talaj vízhiánya magyarázza a kis értékeket. Az évi csapadék, bár nem sokkal, de mindenütt meghaladja a párolgást.

2.5.3.2. ábra Forrás: Magyarország nemzeti atlasza 1989.

Az átlagos képtől eltérően alakul a legnagyobb vízfelszínünk, a Balaton párolgása. Az évi átlag 850 mm körüli. Száraz, meleg években 1000 mm feletti is lehet, míg hűvös, nedves években alig haladja meg a 600 mm-t. A tóra hulló csapadék kevesebb a párolgásnál, a hiányt a vízfolyások pótolják.

Magyarországon gyakran okoz problémát az aszály. Ha a talaj nedvességtartalma csökken és a napi párolgás meghaladja a beszivárgást, akkor száraz napról, míg ha ez hosszabban tartó folyamat, s akár 2–4 hétig is eltart, akkor szárazságról beszélünk. Amennyiben a több hónapig tartó szárazság jelentős vízhiánnyal párosul, fellép a meteorológiai értelemben vett aszály. Egész naptári éveket vizsgálva kevés száraz, aszályos esztendőt találunk. A nyári félévben azonban jelentős az aszályhajlam. A potenciális vízhiány az Alföldön a legnagyobb, ahol a nyári félévben meghaladja a 300 mm-t, legkevesebb a nyugati határszélen (100 mm alatti). Vagyis, ha a talaj nem rendelkezik a téli félév során felgyülemlett megfelelő nedvességtartalommal, hajlamos a kiszáradásra. Az aszály elsősorban az alföldi területeket sújtja. Az elmúlt évtizedekben szinte az egész ország területén nőtt az aszályhajlam.

Az aszályindex – a lehetséges párolgás és a csapadék havi értékeinek hányadosa – növekvő trendet mutat. Hazánk a száraz és a nedves klímaöv határán fekszik. Az aszályhajlam éghajlati adottságunk, ami megfelelő mezőgazdasági művelési kultúrával csökkenthető.

Szél

A magyarországi szélviszonyokat elsősorban a Kárpát-medencén átvonuló mérsékelt övi ciklonok és az anticiklonok határozzák meg. Lényeges tényezők továbbá a domborzat és az eltérő sugárzási viszonyok miatt kialakuló helyi szelek. Hazánk szélklímájának jellemző vonásait, a szélirányok és az átlagos szélsebességek eloszlását áprilisra a 2.5.4.1. ábrán, októberre a 2.5.4.2. ábrán mutatjuk be.

2.5.4.1. ábra Forrás: Magyarország nemzeti atlasza 1989.

2.5.4.2. ábra Forrás: Magyarország nemzeti atlasza 1989.

A légtömegek két helyen juthatnak be a Kárpát-medencébe: a Dévényi-kapun és a Duklai-hágón át. Mindkét helyen erős a csatornahatás. A Dévényi-kapuhoz érkező északias vagy nyugatias áramlás északnyugatira fordul. A Dunántúl északi részén ez az uralkodó szélirány (pl. Mosonmagyaróvár, Székesfehérvár, Siófok), míg a Nyugat-Dunántúlon inkább az északi. Ebben szerepet játszanak a Zalai-dombvidék észak-déli futású völgyei is.

Az Északi-középhegységben a szél iránya nagyon változatos, a völgyek futását követi. A Dél-Alföldön a gyakori déli szél a mediterrán légtömegek erre vezető pályájának a következménye. A Duna–Tisza közén a különböző hatások együttese alakítja az állomások széleloszlását. A szélirányok gyakorisága nem csak az év folyamán, illetve az ország egy-egy területén más és más.

A Balaton medencéjének szélviszonyait a tavi-parti cirkuláció mellett befolyásolják a Bakonyból főnszerűen lezúduló helyi szelek. A szél rendezte buckasorokba a Kiskunság és a Nyírség homokját is.

Az alsó 50–100 m-es rétegben a szélsebesség a magassággal közel logaritmikusan növekszik. A meteorológiai állomások szélműszereit általában 10 m magasan helyezik el. A mérések 10 perces átlagolással készülnek. Hazánk mérsékelten szeles terület. A szélsebesség évi átlaga 2–4 m/s közötti. A Dunántúl észak-nyugati része a legszelesebb. Az év 5–15%-a szélcsendes. A szélgenerátorok jellemző magasságára, a 120 méteres szintre is készültek modellbecslések, melyek eredményét a 2.5.4.3. ábra mutatja be.

2.5.4.3. ábra Forrás: Bartholy et al. 2003.

Ugyanerre a szintre meghatározták a kinyerhető energiamennyiséget.

2.5.4.4. ábra Forrás: Bartholy et al. 2003.

Mindkét térkép alapján jól látható, hogy a legnagyobb értékek az északnyugat-délkeleti tengely mentén találhatók.

A szélsebességnek jellegzetes évi és napi járása van. A legszelesebb időszakunk a tavasz eleje, a legkevésbé szeles pedig az ősz eleje. A nappali órákban általában nagyobb szélsebességeket mérünk, mint éjszaka. Hazánkban a viharos napok száma (amikor a maximum szélsebesség nagyobb 15 m/s-nál) 25 és 100 közötti (2.5.4.5. ábra). Legkevesebb a Körösök-vidékén és a Nagykunságban, ami az erdélyi hegyek árnyékoló hatásának köszönhető. Szeles vidékeink: Északnyugat-Dunántúl, Baranya, továbbá a Mátra és a Bükk. Itt évente átlagosan 50-nél több a viharos napok száma. A Balaton térségében ez a szám már 75 feletti, Sopronban pedig meghaladja a 100-at.

2.5.4.5. ábra Forrás: Magyarország nemzeti atlasza 1989.

Az egyre dráguló energiaárak, a lassan kimerülő szénkészletek és a környezetet kímélő energiahordozók lázas kutatásának korában mindinkább előtérbe kerül a szél, mint felhasználható energiaforrás. A szél és a napsugárzás folyamatosan megújuló energiaforrásaink, melyek gazdaságos felhasználására szerte a világon keresik a lehetőséget.

Éghajlati szélsőségek

Láttuk a Kárpát-medence időjárási paramétereinek szokásos viselkedését, de tapasztalatból mindannyian tudjuk, hogy a légköri események gyakran nem átlagosak, s váratlan, sőt akár extrém szélsőségek is előfordulhatnak (aszályok, árvizek, nagyon hideg vagy nagyon meleg időszakok, szélviharok stb.). Ebben a szakaszban két ábrán néhány Magyarországra (2.5.5.1. ábra) és az egész Földre (2.5.5.2. ábra) vonatkozó időjárási szélsőséget, rekordot mutatunk be.

Érdekes megfigyelni a különböző földrajzi szélességek, az eltérő klímaövek közötti jelentős különbségeket: míg a mi mérsékelt övünkben szélsőségesen száraz, aszályos időjárásnak minősül, ha egy évben csak 49 napon esik az eső (Balmazújváros, 1983), addig Dél-Amerikában már észleltek 14 egymást követő csapadékmentes évet (Chile, Iquique). Ezen ábrák segítségével jobban megérthetjük, hogy Földünkön az éghajlatoknak milyen széles skálája van jelen, és akármennyire is igyekszik az emberiség az egész bolygót birtokba venni, vannak térségek, ahol a zord klíma nem engedi az ember letelepedését.

2.5.5.1. ábra Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat http://owww.met.hu/eghajlat/Magyarorszag/rekordok/

2.5.5.2. ábra Forrás: Pannon Enciklopédia 2002.

Mit is mondanak ezek a számok? Tegyünk néhány összehasonlítást! Hazánkban a valaha mért legnagyobb havi csapadékösszeg 444 mm (Dobogókő, 1958. június), közben a világ legnagyobb 12 óra alatt lehullott csapadéka ennek több mint 3-szorosa: 1340 mm (Beleouve, Reunion-sziget, 1964. február 28–29.). Itthon 1510 mm (Kőszeg, 1937), a világon 26 461 mm a valaha lehullott legnagyobb évi csapadékösszeg. Extrém csapadékokról szólva időzzünk el egy pillanatra a fenti összehasonlításnál. Képzeljük el, milyen következményekkel járna, ha egyszer Magyarország területére hullana le ez az óriási mennyiségű víztömeg, mely az indiai Cherrapunjira zúdult le 1860–61-ben. A 26 m-t is meghaladó csapadék össztömege 1330-szorosa a Balatonban lévő vízmennyiségnek. Jól érzékelhető e példán a mérsékelt és a trópusi övek klimatikus viszonyai közötti markáns különbség.

A leckéhez kapcsolódó további kiegészítő információk

A lecke célja Magyarország éghajlatának megismerése. Ebben a modulban a légnedvesség, a csapadék, a párolgás és az áramlási viszonyok térbeli és időbeli eloszlását, valamint ezek szélsőségeit tekintjük át. A becsült tanulási idő témánként 0,4 óra, a teljes leckére 2 óra.