Ugrás a tartalomhoz

A vízgazdálkodás alapjai

Dr. Ligetvári Ferenc (2011)

Szent István Egyetem

2.3. A párolgás folyamata

2.3. A párolgás folyamata

A természetben a párolgás különböző jellegű és típusú felületekről történik; így beszélünk víz, hó, jég, talaj s növényzettel borított felületek párolgásáról. A párolgások felsorolt formái minden esetben egy sor tényező függvényei. Igen csapadékos szárazföldi területeken a növényzet és a talaj együttes párolgásának, az evapotranspirációnak évi összege általában megegyezik a szomszédos vízfelületek párolgásával.

Ha a felszíni talajrétegben viszont nincs meg a növények által igényelt teljes vízkészlet, akkor általában igen nagy különbség lehet a lehetséges párolgás (potenciális evapotranspiráció) és a tényleges párolgás között.

A párolgásnak vannak bizonyos különleges formái, amelyeket külön mérések segítségével is tanulmányoztak. Ilyenek:

  • az intercepció, vagyis a növényzet felületén visszatartott csapadék elpárolgása a légkörbe;

  • a talaj kapilláris zónájából történő párolgás;

  • hófelületek párolgása stb.

A párolgás folyamata még ma is széles körben kutatott jelenség. Még a viszonylag egyszerű párolgási folyamat, a vízfelületről történő párolgás lefolyása sem eléggé ismert. Ily módon a párolgás vizsgálatában főleg tapasztalatokra vagyunk utalva.

A párolgás során a vízfelületről elszakadó molekulák légnemű halmazállapotban jutnak a légtérbe.

A vízfelületről történő, párolgással kapcsolatos nagy mennyiségű megfigyelési adat jó része jelenleg a természetes vízfelületektől távol eső meteorológiai állomásokról származik.

A valóságos viszonyoktól eltérő körülmények miatt az állomások által szolgáltatott értékek nem teljesen megbízhatóak. Természeti körülmények között ugyanis a párolgó vízfelszín a közvetlen napsugárzás, csapadék, szél stb. hatása alatt áll.

Az Alföldön a szabad vízfelszín évi párolgása 500-700 mm között mozog. Ha pontosabb adatokra van szükségünk, párolgásmérő kádakkal határozzuk meg a párolgás értékeit.

A hazai párolgásmérő kádhálózat valamennyi állomását ún. "A" típusú - 1,21 m2 felületű és 25 cm mélységű - felszíni káddal szereljük fel. Használunk továbbá 3 m2 felületű és 50 cm mélységű süllyesztett kádakat is, amelyek adatai kisebb tározómedencék, vagy halastavak tervezéséhez közvetlenül felhasználhatók. Az "A" típusú felszíni kád hozzásegít ahhoz, hogy a kád-adatok és a természetes vízfelületek párolgásának összehasonlítása terén végzett számos külföldi kutatás eredményeit a hazai gyakorlatban is hasznosíthassuk.

A párolgás fizikai folyamatának áttekintése alapján megállapíthatjuk, hogy egy-egy adott terület hő- és vízháztartási viszonyai szoros, dialektikus kölcsönhatásban vannak egymással. Az elsődleges mindig a sugárzási hatás (ennek függvényében változnak a vízháztartási jellemzők), azonban ez utóbbiak visszahatnak a hőviszonyok alakulására, s azt jelentősen módosítják. Miután az adott terület éghajlati viszonyait meghatározó sugárzási mérleg jelentősen függ attól, hogy van-e a párolgás számára elegendő vízkészlet, ezért kézenfekvőnek látszik az adott terület éghajlati adottságait a P0 lehetséges párolgás és a C csapadék viszonyszámán keresztül jellemezni.

Így vezették be az éghajlat jellemzésére az

ariditási tényező fogalmát, amely lényegesen nagyobb az egységnél akkor, ha a légtér páraigénye a kevés csapadék következtében nem elégíthető ki. Ilyenkor száraz, arid éghajlat alakul ki, míg ellenkező esetben nedves éghajlatról beszélhetünk.

A növénytermesztés szempontjából a legfontosabb feladat a növényzet és a talaj párologtatási mértékének az evapotranspirációnak a meghatározása.

Az evapotranspiráció az a vízmennyiség, amely adott növényállományból és a talajból pára alakban a légtérbe távozik.

Hazai viszonyaink között a vízfelszín párolgási értéke - a tájékoztató számítások céljára - a nyári hónapokban átlagosan napi 3-5, októbertől márciusig napi 0,3-2,5 mm. A nyári havi érték 90-150 mm között változhat.

Szabad vízfelszín párolgására jellemzőek a Balaton adatai. Forró nyári napokon a Balaton 28-30 °C-os vízfelületéről 10-12 mm-es vízréteg párolog el. E mennyiség nagysága akkor érzékelhető, ha figyelembe vesszük a tó 600 km2-nyi felületét, s azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor a Balaton párolgási vesztesége eléri a napi 6-7 milliárd litert is. E hatalmas vízmennyiségből Budapest közel kétheti vízigényét fedezni lehetne.