Ugrás a tartalomhoz

A vízgazdálkodás alapjai

Dr. Ligetvári Ferenc (2011)

Szent István Egyetem

3.5. Területi védelmi rendszer

3.5. Területi védelmi rendszer

Az árvízvédelmi öblözetek védelmi művei általában sohasem nyújtanak teljes biztonságot a legnagyobb árvizek ellen, hanem csak egy bizonyos nagyságú árvíz kivédésére képesek.

Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az árvízvédelmi művek védőképességénél nagyobb árvizek érkeznek, mindenképpen számolni kell kiöntésekkel olyan területeken is, amelyeket tulajdonképpen már ármentesítettek, és így komoly gazdasági értékek pusztulhatnak el. Ebben a helyzetben a feladat az, hogy az árvízvédelmi öblözetbe betört vizek kártételeit a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Ennek két módja lehet: a szükségtározás és a lokalizálás.

A szükségtározás lényege, hogy az árvízi vízhozamnak a védelmi művek védőképességét meghaladó részét a folyó mentén, az ármentesített terület viszonylag kis értékű, előre meghatározott, megfelelő védőművekkel ellátott részén tározzák. E megoldás alkalmazása a kis és közepes vízhozamú, de heves vízjárású folyókon lehetséges, melyeknél az igen magas szinten lefolyó árvízhozamok levonulása csak néhány óráig, esetleg egy-két napig tart. Ilyen szükségtározó rendszer épült Magyarországon pl. a Körösök völgyében. Újabban a Tiszán is létesültek szükségtározók az úgynevezett Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében.

Az árvízvédelmi öblözetbe kerülő árvizek lokalizálása háromféle módon történhet.

  • Nagy értékű területek védelme megoldható előre megépített körgáttal, amely árvíz esetén ezt az értékes területet megvédi annak kártételeitől, és így tulajdonképpen része az árvízvédelmi rendszernek. Hazánkban több települést véd ilyen körtöltés.

  • Nagy esésű öblözetekben, ahol a betört vizek visszatartására vagy szükségtározására éppen a nagy terepesés miatt nincs lehetőség, a víz megfelelő terelésével és mielőbbi befogadóba juttatásával lehet a károkat nagymértékben csökkenteni.

  • Végül a nagy kiterjedésű, kis esésű - síkvidéki - ártereken az árvízvédelmi öblözetbe betört vizeknek az egész védett ártéren való szétterülését az öblözetet medencékre osztó közúti és vasúti töltések, vízfolyások és csatorna depóniák, természetes dombvonulatok alkotta tározóterek felhasználásával lehet megakadályozni.

A gyakorlatban általában a felsorolt módszerek együttes alkalmazása jöhet számításba.

A gyakorlatban általában a felsorolt módszerek együttes alkalmazása jöhet számításba. Magyarország valamennyi árvízvédelmi öblözetére készült un. lokalizációs, helyi védekezési terv.

Az értékes területek elöntését gátak építésével érhetjük el.

A gátak olyan vonalas létesítmények, melyek két részből állnak: a térszínen kialakított, meghatározott alakú, méretű és anyagú földtöltésből, vagy falból (tégla, kő, beton) és a hozzátartozó felszín alatti talajtömbből.

A talajtömb határozatlan méretű gátrész, amelynek a földtöltéssel együtt dolgozó szélességét és mélységét az altalaj geológiai felépítettsége, rétegezettsége és szerkezeti állapota, talajmechanikai és hidrodinamikai adottságai szabják meg. (10. ábra)

10. ábra. A földgátak típus-szelvényei

A gátak helyszínrajzi vonalvezetésénél arra kell törekedni, hogy a gátak nagyjából párhuzamosan haladjanak a folyó medrével, illetőleg enyhe ívben kövessék a folyó kanyarulatait. Ha erre nincs mód, meg kell tervezni az árvízi sodorvonalat és a gátakat ezzel párhuzamosan kell vezetni. Mindenképpen kerülni kell a hullámtér szűkítését vagy átmenet nélküli kiszélesítését, mivel ezek erősen rontják az árvízi meder hidraulikai viszonyait.

A gátak megfelelő helyszínrajzi vonalozásán túl rendkívül fontos, hogy a hullámtér rendezésével az árvizek zavartalan levonulásához kedvező hidraulikai feltételek alakuljanak ki (11. ábra).

11. ábra. A hullámtér keresztmetszeti elrendezése

A hullámtér-rendezés keretében kell megtervezni a véderdőt is. A véderdő a hullámtér szélességének függvényében változó méretű. A gát felőli szélét a gáttal, a meder felőli szélét pedig lehetőleg a sodorvonallal párhuzamosan kell kialakítani. Itt is kerülni kell az éles töréseket, kiszögelléseket annak érdekében, hogy a véderdő ne akadályozza, hanem ellenkezőleg segítse elő az árvíz és jég zavartalan levonulását.

A keskeny hullámterű folyóknál a védőerdőn kívül csak rétgazdálkodást szabad folytatni, minden más növényzetet és lefolyást gátló akadályt el kell távolítani.

A hullámtereknek azokon a magasabban fekvő területein, ahol mezőgazdasági művelés folyik, csak alacsonyabb növésű kultúrák termesztése engedhető meg. A legtöbb lefolyási akadályt ugyanis a hullámtéri növényzet okozza. A sűrű állású erdők, bokros területek és különösen az erdők aljnövényzete, illetve a magas növésű mezőgazdasági növények, csökkentik a lefolyási keresztszelvényt, igen nagymértékben növelik az érdességi tényezőt, és ezzel csökkentik a lefolyási sebességet. A sebességcsökkenés következtében pedig nemcsak nagyobb keresztszelvényre van szükség, hanem a lebegtetett hordalék is nagyobb mértékben rakódik le, tehát a hullámtér szintje emelkedik és ezáltal is csökken a hullámtér lefolyási keresztszelvénye.