Ugrás a tartalomhoz

Karriertervezés

Dr. Budavári-Takács Ildikó (2011)

Szent István Egyetem

7. fejezet - A férfi és női karrier utak összehasonlítása

7. fejezet - A férfi és női karrier utak összehasonlítása

Bevezető

Cél: Ismerje meg a tipikus karrier utakat, s azok legfontosabb jellemzőit!

Követelmény: Képes legyen a nők karrier építését akadályozó tényezők azonosítására, s az egyes hatások jellemzésére

A női karrier sajátosságai

Érdemes-e külön foglalkozni a női és férfi karrierrel? Van-e egyáltalán a különbség? - tehetjük fel a kérdést, mindjárt a téma tárgyalásának kezdetén.

A válasz egyértelmű igen, hiszen a nők s férfiak karrieresélyei és karrieraspirációi helyenként domináns eltérést mutatnak. Eltérő súlypontokat találunk az életpálya szakaszokon és az egyes szakaszokon belül is. A nők jellemzően másként határozzák meg életüket, környezetüket és önképüket, mint a férfiak. Ezen túlmenően előmeneteli igényeik és lehetőségeik is általában eltérőek.

A két társadalmi nem közti egyenlőtlenség mélyen gyökerezik a társadalomban, s ennek vannak megfigyelhető jegyei a karriertervezés vonatkozásában is. A férfi és a női karrierlehetőségek tárgyalása kapcsán épp ezért először a sztereotípiákról írunk.

17. ábra. http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTkpIU6Cgi2pp7oFsz6ES47M8AK29DqZJDpAor7ewfFhQOcjjtggw

Az utóbbi évtizedek divatosnak számító kutatási területe a nemek közti összehasonlító vizsgálatok köre, amelynek során több nemzetközi kutatás is összegyűjtötte azokat a sztereotípiákat, amelyek világossá teszik a nemek közötti sztereotípiák működését.

E kutatások eredményei szerint alapvetően két un. meta-sztereotípia létezik:

„A férfi és női szakmákra vonatkozó elképzelés a horizontális szegregációnak megfelelő sztereotípia, amely három másodlagos sztereotípián alapul:

  • a nők és a férfiak nem rendelkeznek azonos fizikai kapacitásokkal,

  • nincsenek ugyanazon képességek birtokában,

  • nem ugyanolyan a munkához fűződő viszonyuk.” (Foglalkozás speciális helyzetű csoportokkal, egyénekkel szöveggyűjtemény. Szerk.: Garadnay T.-Koltai Luca. In: A nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek, a nők munkaerő-piaci hátrányai (Keveházi Katalin) 33-43. oldal.)

Figyelembe véve a fenti jellemzőket könnyen meghatározhatóvá válik, hogy amely ágazatok illetve foglalkozások azok, amelyek nőknek valók. Íly módon alakultak ki az un. „tipikusan női foglalkozások”, melyek azután e különbségtétel által társadalmi presztízsüket tekintve leértékelődtek, s alulfizetettek lettek. Miután a kategorizálás alapja biológiai eredetű, így a test-lelki felépítés már önmagában kizáró ok lehet bizonyos állások betöltésére.

18. ábra. http://www.truemanhood.com/wp-content/uploads/2010/05/woman-vs-man.jpg

A társadalmi szerepek és konvenciók alapján történő kategorizálás szerint a nők adottságaiknál fogva:

  • inkább gondoskodói feladatkörre alkalmasak,

  • nem elég erősek, racionális gondolkodásúak, igénybe vehetőek, illetve higgadtak ahhoz, hogy bizonyos –nagyobb fizetéssel, presztízzsel járó- munkakört betöltsenek.

Szintén igen gyakran tényként hangoztatott különbség, hogy a férfiak számára fontosabb a karrier, s ez a dolgok természetes rendje. Ugyanakkor azok a nők, akik család mellett „karriert építenek” ellenszenvet válthatnak ki környezetükből. A konvencionális felfogásmód szerint, az, hogy egy nő gyermeket vállal, azt is jelenti, hogy egyúttal alárendeli magát a családnak, és saját érdekeit háttérbe szorítja.

A fenti sztereotípiák egyik gyökere ott kereshető, hogy a nők rendelkezésre állása korlátozottabb családi kötelezettségeik miatt, illetve bizonyos pszichológiai jellemzőik is eltérnek a férfiakétól, részben genetikai, részben pedig a nemre tipikusan jellemző szocializációs sajátosságaik következtében.

A korábban említett sztereotípiák akár évszázadokon át is újratermelődnek a társadalomban, fenntartva ezzel a nemek közti egyenlőtlenségeket. A nemi sztereotípiákra építő gondolatmenet cáfolatára ugyanakkor elmondható, hogy számos vizsgálat tanulsága szerint a nemek közötti különbségek gyakran nagyobb mértékben megjelennek akár az egyes nemeken belül is, megdöntve ezzel azok „nemspecifikusságát”. Vagyis míg általánosan elfogadott, hogy egy nő precíz, gondoskodó és biztonságra törekszik, e tulajdonságok ugyanúgy igazak lehetnek egy férfira is.

Az egyes biológiai nemekhez kötött tulajdonságokat szocializációnk során tanuljuk, amelyet íly módon elsősorban a nevelés, a szülői és társadalmi minták befolyásolnak.

Cáfolhatók továbbá e sztereotípiák azzal is, hogy az egyének életük során rendkívül sokat változnak, alkalmazkodnak az új élethelyzetekhez, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba.

Hazánkban általánosan elfogadott tény, hogy a nők feladata a család és a háztartás ellátása, a férfiaké pedig a kenyérkereset.

De vajon ez a szemléletmód milyen módon érvényesül a nők karrierépítésének gyakorlatában, s az egyes karriertípusok esetén milyen nehézségekkel kell szembenézniük?

Gyakran vitatott – s a női életpálya szempontjából igen meghatározó erejű - kérdés még ma is, hogy a kereső munka és a háztartásban végzett munka vehetők-e egyenlőnek?

Magyarország az egyik, ha nem a legkonzervatívabb ország Európában a munkahely és család prioritásának tekintetében, így nem meglepő, hogy a nők és a férfiak karrieraspirációi lényegesen különböznek.

Ez az eltérés ráadásul azt is jelenti, hogy a nők karrier esélyei jóval szerényebbek, mint a férfiaké. A hazánkban végzett ezirányú kutatások alapvető tanulságaként elmondható, hogy a nők egy része igenis választani kényszerül a munkahelyi karrier és családi karrier között /Koncz, 2008./

Az egyes karrieralternatívákat Koncz Katalin három csoportba sorolja:

  1. „Munkaerőpiactól távolmaradók, azaz a „családkarrier-orientált nők” /„family career women”/. Ide tartoznak azok a nők, akik a család gondozását, a háztartás ellátását tekintik életcéljuknak.

  2. Munkaerő-piaci karrier elsődlegességét preferálók /”career-primary women”/ Ezt az életpálya típust azok a nők követik, akik a kereső munkát helyezik életpályájuk középpontjába.

  3. Munkaerő-piaci karriert a családi kötelezettségekkel megosztók- „career and family women” /Koncz, 2008./ A harmadik csoport tagjai megkísérlik mindkét területen kibontakoztatni tehetségüket, s megvalósítani életcéljaikat.

19. ábra. http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTCUOPfSbbDRjMDFg8ytmQ50QGcKCH3VCVSVWUDspTem43utr5q-A

Természetesen mindhárom típusnak vannak előnyei és hátrányai.

Donald E. Super (in: Szilágyi, 2000) különféle szakmai életpályákat fogalmazott meg, amelyeknek az „életpálya minták” elnevezést adta. Az egyes női életpálya mintákat a következő csoportokba sorolta:

  • Otthoni/házias életpálya: ebben az esetben nincs az otthoni környezeten kívül semmilyen szakmai tapasztalatszerzés

  • Háztartás centrikus életpálya: itt a nő egy viszonylag rövid foglalkoztatási tartam után házasságot köt, majd ezután már nem tér vissza a munkaerőpiacra

  • Kétvágányú életpálya: a kereső tevékenységet a gyermekek születése miatt az anya csak rövid időre szakítja meg, de ezt az időszakot leszámítva a nő egymással párhuzamosan a háztartást is ellátja és ezzel egyidejűleg egy szakmát is gyakorol.

  • Megszakított életpálya: a gyermek/ek születése után az asszony felhagy a kereső tevékenységgel és csak akkor tér vissza, ha a gyermek/ek önállóvá válnak,

  • Folyamatos életpálya: az iskola és a tanulmányok befejezése után a nő munkába áll valamilyen szakmában és azt ezután folyamatosan gyakorolja,

  • Nem folyamatos életpálya: egy szakmában sincs tartós maradása az egyénnek, a kipróbálás fázisai váltakoznak, a munkavállalás hosszabb idejű,

  • Extrém módon nem folyamatos életpálya: a szakmában való maradás gyakran változik, nincs hosszabb idejű maradás egyetlen szakmában sem.

A pontosság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ez utóbbi 3 felsorolt életpályatípus természetesen megtalálható a férfi karrierutak között is.

A leírt egyes karriertípusok a gazdasági fejlettség minden szintjén jelen vannak, függetlenül egy adott ország társadalmi fejlettségétől, a családi jövedelmi viszonyoktól, vagy a korcsoporttól.

Ugyanakkor az, hogy ki melyik típust választja, az már nagymértékben meghatározott az adott történelmi kortól, és a konkrét iskolázottsági szinttől is. Ha megvizsgáljuk, hogy egy-egy országban melyik női életpálya típus jellemző leginkább, fontos információkat nyerhetünk a nők társadalmi helyzetéről, s a kereső munkához való viszonyról egyaránt.

Csaknem világszerte megfigyelhető azonban egy olyan tendencia, hogy egyre növekszik azon nők aránya egy-egy társadalmon belül, akik a család és a munkahely összehangolását választják karriercéljukként, s e kettős célkitűzéssel megfogalmazott karrierutak aránya párhuzamban áll a társadalmi-gazdasági fejlődéssel.

Blaskó felosztása szintén 3 különféle csoportot különít el, amikor a jellemző karrierutakat tipizálja:

Van az egykeresős családmodell, ahol a feleség a „családi karrier-t” látja el, míg a férj a kereső tevékenységért felelős. E típus nagy előnye, hogy védelmet nyújt a versenyszféra követelményeitől, és az ezzel kapcsolatos stressztől a nőknek, s több idő jut a gyerekgondozásra, valamint a háztartásra. Hátránya ugyanakkor, hogy nagyon gyenge a társadalmi elismertsége, s a nő önálló jövedelem hiányában teljesen kiszolgáltatott a párjának, miközben társas kapcsolatai jellemzően beszűkülnek.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az utóbbi években fokozatosan javult a „háziasszony kép” elismertsége egy gazdagabb réteg megjelenésével, ahol ténylegesen nincs kényszer a munkára, sőt a férj el is várja, hogy felesége otthon maradjon, és ne dolgozzon. Az adott társadalmi csoporton belül ez a modell egyfajta presztízs szimbólummá is vált.

Az önálló kereset hiánya ugyanakkor ma nem kizárólag a gazdag családokban lehet jellemző egy nőre, s ez egészen más következményekkel jár már.

A jövedelemhiánnyal szoros összefüggésben veszélyt jelenthet a társadalom perifériájára való sodródás, az elszegényedés, amelynek esélye a keresőmunkával nem rendelkezők között a legmagasabb. A hetvenes évek elején a témával foglalkozó kutatók „gyes-szindrómaként” írták le a társadalmi beszűkülés és a négy fal közé szorulás neurotizáló hatását. Régi-új jelenség azon háztartásbeli nők csoportja, akik a munkaerő-piaci integrációra nem képesek, megélhetési forrással nem rendelkeznek. Ezen réteg magára maradásának és ellehetetlenülésének veszélye pedig igen magas manapság hazánkban.

Blaskó a második típusba az un. „karrieristák”-at sorolja, akik főként felsőfokú végzettségűek, vagy magas beosztásúak. Legtöbb esetben nincs gyerekük, de ha mégis van, akkor sem maradnak otthon vele. Ennek a karriertípusnak az előnye az önálló jövedelem és az önmegvalósítás lehetősége, hátránya viszont a szorongás, a magány érzése, valamint ha gyermek is van, akkor az ő elhelyezésének problémái által kiváltott stressz.

Jellemző női életforma ugyanakkor manapság az un. szingli lét, amelyet a karriert előnyben részesítő, magas beosztású nők választanak. A karrierorientált nőknek elsősorban a magas jövedelem, az előremeneteli lehetőségek, az önmegvalósítás, a széles társadalmi kapcsolatok megléte, s presztízsszimbólumok birtoklása a legfontosabb. A munkaerő-piaci karriert választó nők integrációjának fontos feltétele a zavartalan gyermekelhelyezés, de emellett a karriert választó nők fő konfliktusát az esélyegyenlőség hiánya is jelenti a munkaerőpiacon. Az esélyegyenlőtlenség jelensége egyaránt megmutatkozik a munkahelyre való felvétel, a javadalmazás és az előremenetel során is. A nők általában a kisebb presztízsű pályákon kapnak lehetőséget, s már régóta megfigyelhető, hogy egy pálya elnőiesedése annak presztízs csökkenését is magával hozza. A foglalkozások nemek szerinti elkülönülése ugyanakkor fenntartja a nagy keresetkülönbségeket nők és férfiak között, s mindez tovább konzerválja a patriarchális családi viszonyokat.

Harmadik típusba tartozik az un. kettős kötődésű karrier. Az ebbe a típusba tartozó nők, egyszerre elégítik ki a család és az önmegvalósítás iránti igényüket. E karrierút előnye, hogy nem egy pilléren áll az ezt választók egész élete, így könnyebben viselik az egyik szerep elvesztését, pl.: a munkanélküliség állapotát. Nehézsége a családi és a munkahelyi teendők összehangolása, valamint, hogy továbbra is főként a nőket érintik a háztartási feladatok. Az ilyen nő számára örök konfliktust jelent a túlterheltség, a kevés szabadidő, és az élethosszig tartó tanulás (LLL) elmaradása az anyai kötelezettségek miatt.

A kettős kötődésű karriert választók problémáinak enyhítése érdekében több gyakorlati lehetőség is kínálkozik, pl.: a gyerekgondozás megoldásában (óvodák, bölcsödé férőhelye, nyitva tartása), vagy a családon belüli munkamegosztás demokratizálásában, de akár a munkahelyi reintegrációs lehetőségek aktív felhasználásában. A reintegráció kérdésköre ugyanakkor a nők szempontjából komoly nehézség is, hiszen a gyermek vagy akár gyermekek születésekor kimaradt évek közben, a jelenlegi információs társadalom tovább fejlődik. Azok a kismamák pedig, akik a gyes/gyed ideje alatt nem követik nyomon a változásokat, szakmailag relatíve gyorsan hátrányba kerülhetnek, a többi kollégájukhoz képest.

Bonyolult feladat a kettős kötődésű karrier megvalósítása, amelynek fontos feltétele a családtagok kölcsönös támogatása és az otthoni feladatok felosztása. Az ilyen családokban jellemző a férfi és nő karrierjére az aszinkronitás, azaz, hogy valamelyikük karrierje lassúbb vagy csak később kezd el ívelni.

A nők karrierfejlődését három fő tendencia határozhatja meg:

  • strukturális: amikor az előmenetel alakulásában a meghatározó szerepet az intézményi és társadalmi faktorok játsszák

  • kulturális: eszerint a nőkről alkotott kulturális kép alakítja a nők helyzetét a családban és a munkában

  • pszichológiai: az egyén pszichés adottságai és lehetőségei adják meg a magyarázatot a karrieresélyek és az indítékok különbségeire

Az emberek általában két fő szempontrendszer mentén alakítják ki karriertervüket:

  • az egyik a munkaerő-piaci értékítéletnek megfelelően kialakított karrier,

  • a másik az egyéni értékrend alapján kialakított.

Ez utóbbira lehet tipikus példa az a nő, aki több gyermek felnevelése mellett magasra értékeli teljesítményét, karrierjét, ez azonban nincs összhangban a munkaerő-piaci értékítélettel. Ennek oka lehet, hogy míg a férfiak elsősorban a hatalmat és a pénzt tekintik karriernek, addig a nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az élet teljességének, az érzelmi kiegyensúlyozottságnak és az interperszonális viszonyoknak. A női életpálya a férfiakéhoz képest általában rugalmatlanabb, de ugyanakkor stabilabb. A nők karrierje amennyiben a klasszikus szempontok alapján vizsgálódunk (gazdasági és presztízs előnyök) általában kevésbé sikeres, még ugyanolyan iskolai végzettség mellett is. Ennek okai közé sorolják, hogy ők általában kevésbé mobilak, felfelé irányuló vertikális mozgásuk gyengébb, jobban ragaszkodnak a megszokotthoz. A nők sokkal ritkábban vállalnak nagyobb távolságra lévő, vagy külföldi munkát. Sok esetben ennek indoka, hogy férjük nem támogatja ezt, mert egyrészt veszélyeztetve érezné saját karrierjét és biztonságát, másrészről esetleg a nő új munkaköre háztartásbeli státuszba kényszeríthetné a férfit, amelyet igen csak kevesen vállalnak.

A női karrierlehetőség kapcsán fontos még megemlítenünk a „Mommy-track” fogalmát, amely az angolszász országokban használatos, s a dolgozó nők karrierútját jelenti. Schwartz 1989-ben (Dr. Langer Katalin: Karriertervezés - Személyiségmarketing. Szent István Egyetemi Kiadó, 2008, Gödöllő. 13. oldal) három pontban foglalt össze ennek a karrierútnak a lényegét:

  1. Javaslata szerint a cégek osszák két részre a dolgozó nők csoportját. Az egyik csoportba kerüljenek ennek nyomán azok a nők, akiknek a karrier a fontos, a másikba pedig azok, akiknek a karrier és a család egyaránt kitüntetett jelentőségű.

  2. Azok a nők, akik az első csoportba kerültek, tehát a karrierépítést preferálják, részesüljenek ugyanolyan előmeneteli lehetőségekben, mint férfitársaik.

  3. A másik csoportba tartozóknak ezzel szemben olyan szervezeti karrierutat kell hogy tervezzenek, amelyben összeegyeztethető a család és a karrier. Ennek eredményeként a gyermeket vállaló nők szülési szabadságra mehetnek, esetleg rész munkaidőben dolgozhatnak, kevesebb fizetésért. Visszatérve a gyermek mellől azután tovább építhetnék karrierjüket. Igaz, hogy ez az alternatíva lassúbb előrehaladást biztosít a karrierlétrán, mint az első csoport tagjainak esetében, ugyanakkor biztonságosabb, kiszámíthatóbb, s kevesebb stresszt indukáló, mint ha egységesen kezeljük a nőket – vélik a modell követői.

Ennek a rendszernek a kialakítása azért is előnyös, mert azok a szakmailag felkészült női dolgozók, akik elhagynák a céget gyermekvállalás miatt, ebben a rendszerben nem döntenek feltétlenül a távozás mellett. Az angolszász országokban végzett felmérések ugyanis azt mutatták, hogy a gyermeket vállaló nők szülés után már nem mennek vissza a munkahelyükre dolgozni. A szervezet számára azért előnyös e modell alkalmazása, mert így a női dolgozókra költött fejlesztési vagy továbbképzési eszközök nem vesznek el. A nők számára azért jó a rendszer, mert így nem maradnak le szakmailag, miközben a családjuknak is tudnak időt szentelni. A rendszernek vannak ugyan ellenzői, akik azt mondják, hogy ez a rendszer annak a legitimálása, hogy a nőknek egyedül kell viselniük a gyermekneveléssel járó kötelezettségeket, s így fenntartja vagy fokozza a két nem közti esélyegyenlőtlenséget. A modellt ellenzők inkább gyermekfelügyelettel vagy munkaidő kedvezménnyel segítnék a női dolgozókat.