Ugrás a tartalomhoz

Karriertervezés

Dr. Budavári-Takács Ildikó (2011)

Szent István Egyetem

8. fejezet - Női karrieresélyek a XXI. századi Magyarországon

8. fejezet - Női karrieresélyek a XXI. századi Magyarországon

Bevezető

Cél: Ismerje meg azokat a szervezeti és társadalmi hatásokat, amelyek napjaink karrierépítési esélyeit meghatározzák Magyarországon!

Követelmény:Képes legyen a nők karrier építését akadályozó tényezők azonosítására, s az egyes hatások jellemzésére

Ahogy már korábban is említettük a karrier és a nő olykor nehezen összeegyeztethető fogalmak. A következőkben azokat a körülményeket tekintjük át, amelyek hatással vannak a női karrierekre.

A mi régiónkban különösen gyanús az a nő, aki karriert épít, mivel erről gyakran arra a következtetésre jutnak a többiek, hogy elhanyagolja eredeti hivatását, az anyaságot. Egyértelműnek látszik, hogy a társadalom által értékelt karrier, hátrányos helyzetbe hozza a nőket. Társadalmi szinten ugyanis a karriert alapvetően a kereső munkára értik, olyan jegyekkel jellemzik, mint presztízsjavak, címek, rangok, és az előmenetelek sora. Ezen lehetőségekből azonban a nők jelentős része kiszorul. Amikor a férfiak karriert csinálnak, az teljesen egybevágónak tűnik társadalmi szerepükkel. A férfiak a családfenntartó szerepet tartják fontosnak, s ezért természetes, hogy a kereső munka elsődlegességét vállalják. Mindehhez társul az is, hogy tipikus személyiségjellemzőik nyomán kedvelik a hatalmat, mobilak és szívesen versengenek. A nők jelentős többsége azonban a gyermekszülést és a gyermeknevelést a kereső tevékenységgel egyenlő értékűnek, vagy még annál is fontosabbnak tartja. A társadalom azonban a háztartásban elvégzett munkát általában egyáltalán nem honorálja, pedig ez gyakran azonos mennyiségű és intenzitású az iparban végzettel. Mindez azonban rossz hatással van a nők önértékelésére, mivel az elismerés hiánya gyengíti a pozitív életérzést, a megelégedettséget és a tudatosságot.

Elmondható, hogy a nők munkaerő-piaci pozíciója rosszabb a férfiakénál, s e tény végigkíséri a női karriert a pálya elejétől a végéig.

A Munka Törvénykönyve is rendelkezik az egyenlő bánásmód követelményéről. A 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdítását írja elő ugyan, de mindez a gyakorlatban sokszor nem valósul meg. E megkülönböztetést mutató tendencia érvényesül a hatalomgyakorlás színterén, a munkaerő-piaci integrációban és reintegrációban valamint a munkaerő-piaci szegregáció újratermelődésében. Szervezeti szinten mindez érzékelhető a felvételi során, az előmeneteli lehetőségekben, a nők által betöltött munkakörök hátrányos rangsorolásában, és a keresetek terén érvényesülő különbségekben is.

A szervezeti felvételik során statisztikailag is kimutatható, hogy a férfiakat részesítik előnyben a cégek, annak ellenére, hogy a nőkkel szembeni negatív diszkrimináció törvénytelen. (Koncz Katalin: Női karrieresélyek, karriertípusok és karrierjellemzők. Munkaügyi Szemle 2006. szeptember. 28-35. o.) Az elvégzett hazai karrierintejúk tanulságai szerint nők esetében szinte kivétel nélkül rákérdeznek a családalapítási terveikre. A szakirodalmi adatok, a kutatási eredmények, s a napi gyakorlatban szerzett tapasztalataink egyaránt azt mutatják, hogy a nők karrieresélyei rosszabbak a férfiakénál. Míg a nők döntő többsége a kereseti hierarchia alján helyezkedik el, a felsőbb régiókba csak kevesen kerülnek, amelynek egyik forrása, hogy a nők gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. Esetükben a kapcsolati tőke és a hatalmi hálózatban való elhelyezkedés is igen meghatározó abban, hogy mennyire sikerül érvényesülniük.

Egy munkaszervezetben a jellemző hatalom források közé tartozik a szakképzettség, a szervezet-specifikus tudás, a gyakorlat, az informáltság, a rugalmasság stb. Az egyes tényezők közti preferencia sorrend függ attól is, hogy a szervezet milyen hatalomforrással kapcsolatos értékeket tart fontosnak. Kimondva vagy kimondatlanul de a szervezetek többségénél a női értékek általában nem preferáltak. A sikeres karrier alapja az egyéni képességek és a szervezeti elvárások közti összhang. Ebben a folyamatban rendkívül sokat számít az, hogy a szervezet miként támogatja illetve integrálja a női sajátosságokat. A nők karrierjére ma sokkal jellemzőbb, hogy gyakrabban jutnak el karrierjük stagnáló szakaszába, mint a férfiak. Természetes, hogy egy aktív életpályán különböző szakaszok váltogatják egymást, így a sikeres, kevésbé sikeres, sikertelen és stagnáló szakaszok. Az azonban már egyéni sajátosság, hogy hogyan tud valaki felülemelkedni a sikertelen vagy stagnáló szakaszokon. A nők munkahelyi életpályájuk megszakítottsága és mobilitási hajlandóságuk hiánya miatt jellemzően gyakrabban élik meg a stagnáló szakaszokat. A ritkább munkahelyváltások miatt a nők gyakrabban jutnak el a szerkezeti mélypontra. Szerkezeti mélypontnak azt az állapotot nevezik, amikor az előmeneteli lehetőségek végére azért jut valaki egy adott szervezetben, mert a szervezet strukturális okok miatt nem tud előmeneteli lehetőséget biztosítani számára. A szakirodalom ezt a karrier holtpontot a nők esetében „üvegplafon” jelenségként határozza meg.

Az üvegplafon hatás a korábban bemutatott különféle női életpályákat egyaránt befolyásolja.

Ez egy olyan láthatatlan akadály, amely miatt, ha akarnak sem tudnak egy bizonyos szintnél feljebb jutni a ranglétrán azok, akiket érint, s ez főleg a nők esetében tapasztalható. A jelenség tanulmányozói általában egyetlen okra hivatkoznak, amely szerint igazán a nők számára jelenik meg dominánsan az üvegplafon hatás. Ez pedig nem más érv, mint az, hogy a felsővezetői munka nem összeegyeztethető a családdal.

A nők számára „az üvegplafon szintje” általában sokkal alacsonyabb és ezért természetszerűen sokkal előbb következik be, mint férfi társaiké. Ez azt is jelenti, hogy a nők azonos szakmai felkészültség esetén is hátrányban részesülnek a karrierútjukon. Elemezve a különféle cégek felsővezetésének adatait megállapíthatjuk, hogy köztük alig, vagy csak nagyon kevés nőt találunk, noha az egyetemi statisztikák alapján több nő végzi el a felsőoktatást. E differencia okaként a legtöbb kutatás egyetlen tényezőt, a családot illetve a gyerekvállalás tényét azonosította.

Bár Nyugat-Európában is észlelhető ez a hatás, Magyarországon a tradicionális munkamegosztási, és nemi szerep felfogásnak köszönhetően még élesebben tapasztalhatjuk.

Az üvegplafon hatással összefüggő sajnálatos jelenség, hogy a nők tömeges beáramlása egy szakmába, annak presztízsveszteségét jelenti, illetve a nők előtt már csak a presztízst vesztett pályák nyílnak meg gyakran. Ennek természetes következményeként a nők a foglalkozási hierarchia alsó részébe kerülnek, ahol nemcsak az előmeneteli lehetőségek korlátozottak, de alacsony az elérhető jövedelem és a szegénységkockázat is nagyobb.

A nők munkaerőpiaci helyzetét nehezíti ezen kívül gyakran az egyenlőtlen bérek rendszere is, annak ellenére, hogy törvény rendelkezik az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvéről. Pontos adatokat sajnos nem tudunk arról, hogy mi is okozza a valójában a bér- és jövedelem különbségeket nők és férfiak között. A különbségek visszavezethetők szerkezeti, értékelésbeli és diszkriminációs alapra egyaránt.

Ha a nők karrierépítési nehézségeiben tetten érhető hátrányokat szeretnénk összefoglalni, a következőket tényezőket emelhetjük ki:

  • gyakori a szakképzettség hiánya,

  • jellemző a nőkre, hogy nem képesek a kedvező szintű iskolázottságot munkaerő-piaci tőkévé konvertálni,

  • erőtlenebb férfitársaiknál a versenyképességük,

  • rugalmatlanabbak (lásd mobilitás, munkaidő elvárások…),

  • a férfiakéhoz képest gyengébb kapcsolati tőkével rendelkeznek,

  • gyakran szűkebb az informáltságuk,

  • s mindehhez társul egyrészt a társadalmi elvárások által közvetített nyomás, valamint a családon belüli elfoglaltságok széles köre.

A teljes élet igényének megjelenése a társadalomban

A teljes élet iránti igény a 90-es években fogalmazódott meg egyre dominánsabban a nőkben. A „teljes élet” ebben a megközelítésben a családi élet összehangolását jelenti a kereső munkával. Ennek egyik alapja, hogy a kereső tevékenység és a háztartás, a gyereknevelés munkamegosztásának problémája, főként a nőket érinti. Örök téma a túlterheltség és a kevés szabadidő, pedig a kiegyensúlyozottabb ember jobban teljesít a munkában is, ritkábban beteg, jobban azonosul szervezeti célokkal, miközben magánélete is rendezettebb, és gyermeknevelése is hatékonyabb.

A munka és a magánélet összehangolása ugyanakkor kifejezetten nehéz dolog, s igazán komoly kihívást jelent a mindennapok során a nők számára. A problémát vizsgálva azonban gondolnunk kell arra, hogy minden ember más és más, s miként a nők esetében is különféle karrierpreferenciák és értékek jutnak kifejezésre, ugyanez a sokrétűség figyelhető meg az egyes cégek szemléletében is. Az egyes vállalatok vezetői ugyanis szintén csak emberek, s ennek megfelelően különböző felfogásúak lehetnek.

Különbséget tehetünk ugyanakkor munkavállaló és munkavállaló között az alapján is, hogy miként választja el valaki a munkáját a magánéletétől. Van, aki teljesen külön szektorként kezeli őket, és van, aki egybeolvasztja. E kettőség megfigyelhető a vezetés felfogásában is, annak tükrében értékelve, hogy hol melyik stílust tolerálják. A sikeres egyensúly megteremtéséhez fontos, hogy az egyén megtalálja a saját felfogásához legközelebb álló céget, hiszen csak ekkor lehet a lehető legkisebbre csökkenteni a konfliktusokat.

A nők kereső tevékenységének megítélését 1974 óta rendszeresen kutatják Magyarországon. Ennek keretében pl.: 10 éves kor alatti gyereket nevelő anyákat kérdeztek meg, ahol a válaszadók kétharmada legfőbb feladatának a gyereknevelést, a háztartás vezetését, s a harmonikus családi légkör biztosítását tekintette, miközben a férj feladatának a család eltartását tartották. 1978-ban a megkérdezett nők háromnegyede a nemek közötti tradicionális munkamegosztással értett egyet. Egy 1991-ben történt nemzetközi kutatás keretei közt elsősorban a nő, a munka és a család hármasát helyzeték vizsgálatuk fókuszába.

E vizsgálat eredményeként Magyarország a leginkább konzervatív véleményen volt a nők karrier terveit illetően, holott számos Kelet-európai, volt szocialista ország szintén szerepelt a mintában.

Fontos eredmény volt továbbá, hogy az előző évek kutatásaihoz képest nőtt a részmunkaidős foglalkozást választók aránya, tehát önmagához képest lazultak a viszonyok a nők tradicionális szerepek megítélésében. Az anyák jelentős többsége anyagi kényszer hatása nélkül is fontosnak tartja a háztartáson kívüli munkavállalást, de a két feladatkör összeegyeztetését gyakran lehetetlennek vélik napi 8 órás munkabeosztás mellett. Javaslataik a megoldást illetően elsősorban a rövidebb munkaidőben történő foglalkoztatásra vonatkoztak. Miközben a családon és társadalmon belül is konfliktus mentesebbnek ítélték meg a női karrierépítés lehetőségeit, a magánszféra elsőbbségét mindezek előttinek gondolták.

A következő, 2000-ben készített kutatás már a rendszerváltás hatásainak értékelését is megcélozhatta. E kutatás eredményeként viszont újra megerősödött a magyar nők tradicionális gondolkodása. Fontosnak tartották ugyan a munkát, de a nők többsége az otthont, és a gyerekeket tartja fontosabbnak ma is, s ez igazolódott a fiatal generációk gondolkozásában is. Kijelenthetjük tehát, hogy a magyar nők családcentrikus beállítottsága az elmúlt 35 évben semmit sem változott. Munkavállalásukban ma is lényeges szerepet játszik az anyagi kényszer, s a gazdasági válság valamint az anyagi problémák növekedésének következtében további hangsúlyt kapott a kétkeresős családmodell szükségessége.

Magyarországon a munka és a magánélet összehangolásának társadalmi feltételrendszere rendkívül hiányosnak mondható, hisz többnyire hiányzik a munkaszervezetek és a foglalkoztatás rugalmassága, valamint a munka és a magánélet összehangolásának szervezetileg akceptált módozatai.

Ma Magyaroszágon az anyaság gyakran gazdasági büntetést von maga után, hisz ezzel kockáztathatja egy nő a munkahely elvesztésének esélyét, ráadásul a szülés miatt kieső keresete is jelentős lehet,… Egy fiatal nő ma gyakran úgy érzi, hogy képtelenség egyszerre gyereket nevelni és karriert építeni. Az első gyermekét váró nők átlagéletkora elérte a 30 évet. Miközben a felsőfokú képzésben egyre nagyobb a nők aránya, a munkaerőpiaci statisztikákat tanulmányozva mindez a pozíciójukat illetően nemigen látszik.

Miközben a diplomásoknak jobbak a karrieresélyei, a cégek társadalmi felelősségvállalása, s a családbarát szemlélet elterjedése nélkül valószínűleg hosszabb távon fennmaradhatnak itt is a két nem közti egyenlőtlenségek, amelynek negatív következményei össztársadalmi szinten is regisztrálhatók, s nem csak a nőket sújtják. A gyermekvállalás, a felnövekvő munkaképes generáció létszáma nem csupán a nők számára fontos kérdés. Épp ezért is különösen lényeges, hogy mielőbb lehetőséget kapjanak az értékrendjük szerint családorientált nők arra, hogy tervezett gyermekeik valóban megszülethessenek, s a gyermekvállalás ne legyen egy hátrányos alternatíva az életútjukban.

A tanulási egységben tárgyalt témához kapcsolódóan végül álljon itt egy rövid film, amely konkrét, gyakorlati példákon keresztül illusztrálja a leírtakat.

Az esély bölcsődéje programról:

http://www.youtube.com/watch?v=iCPuQshPwjM

Önellenőrző kérdések, feladatok

  1. Mutassa be röviden, hogy milyen karrierutakat azonosított a nők számára Koncz Katalin hazánkban!

  2. Határozza meg a „Mommy track” fogalmát, s írjon a modell lehetséges előnyeiről és hátrányairól pár szót!