Ugrás a tartalomhoz

Kommunális gépek I.

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

1. fejezet - A hulladékgazdálkodás általános feltételrendszere

1. fejezet - A hulladékgazdálkodás általános feltételrendszere

Hulladékgazdálkodásnak a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszerét nevezzük, amelybe beleértendő a hulladék keletkezésének megelőzése, mennyiségének és veszélyességének csökkentése, kezelése, ezek tervezése és ellenőrzése, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetése, bezárása, utógondozása, a működés felhagyását követő vizsgálatok, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadás és oktatás..

1.1. Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban

A Hulladékgazdálkodási Stratégia

A hulladékgazdálkodás a környezetvédelem területén sajátos helyet foglal. A hulladék ugyanis a környezetszennyezés egyik lehetséges forrása lehet, illetve másodlagos nyersanyagként is szolgál, így a hulladékprobléma megoldása gazdaságpolitikai cél is. Az elmúlt évtizedekben kialakult gazdasági fejlődés következtében a termelés és így a fogyasztás is egyre növekedett. Ennek következtében az Európai Unió tagországaiban egyre csak nőtt a hulladéktermelés. A növekvő hulladékmennyiség negatív hatással volt mind a környezet állapotára, mind a lakosság egészségi állapotára. A káros folyamatok megállítására a tagországok egységes szabályozás és összehangolt programok létrehozása mellett döntöttek.

A törekvések eredményeként 1989-ben megfogalmazták a Hulladékgazdálkodási Stratégia alapelveit, amely az alapelveket és prioritásokat határozza meg. A hulladékgazdálkodás stratégia szerinti feladatai a következők:

  • a megelőzés,

  • az újrafelhasználás és hasznosítás,

  • az ártalmatlanítás optimalizálása,

  • a hulladékszállítás szabályozása,

  • a helyreállítás szükségessége.

A Stratégia szerint a megelőzésnek két lehetősége van: a technológia, illetve a termékek útján történő megelőzés. Tehát a környezet terhelésének csökkentése érdekében a következő lépések szükségesek:

Az úgynevezett „tiszta” technológiák. alkalmazása, vagyis olyan termékek előállítása szükséges, amelyek nem, vagy a lehető legkisebb mértékű hulladékmennyiség keletkezését eredményezik. Csökkenteni kell a csomagolás mennyiségét, illetve az egyszer használatos csomagolású termékek előállítását. Az elérendő cél a keletkező hulladékmennyiség csökkentése.

A második elv megköveteli a szelektíven gyűjtött hulladék bekapcsolását a termelési, szolgáltatási folyamatokba. Az újrahasznosítás és szelektív hulladékgyűjtés kifejtésére a későbbiekben kerül sor.

A harmadik alapelv azokra a hulladékokra vonatkozik, melyeket már nem lehet újrafelhasználni, illetve újrafeldolgozni. Az alapelv megkívánja a hulladékok ártalmatlanításával járó negatív hatások optimalizálását. A tevékenység során alkalmazott technológia az elérhető legjobb lehet, de nagy mértékű költségekkel nem járhat. Az ártalmatlanítás két lehetséges módja a hulladék lerakása, vagy égetése.

A tagállamokat arra ösztönzik, hogy azok intézkedéseikkel oldják meg a hulladék elhelyezésének problémáját, továbbá tiltsák meg a hulladékok tömeges lerakását és ellenőrizhetetlen elhelyezését. A tagországok további feladata a megfelelő hulladéklerakó telephelyhálózat kiépítése. A hulladék szállítása során a környezeti kockázatok csökkentése és elkerülése a cél. Ez az alapelv összefoglalta a közösségi és tagállami szinten már érvényben lévő gyakorlatot, új elemet nem adott hozzá.

A hulladék ártalmatlanítás utáni, tehát a szennyezett területek helyreállítását irányozza elő az ötödik alapelv. A helyreállítás esetében nagyon fontos a technológia továbbfejlesztése.

A hatodik környezetvédelmi akcióprogram (2001-2010)

Habár a jogszabály létrehozásával jelentős eredményeket értek el a hulladékgazdálkodás terén, ennek ellenére az Unió országaiban az 1990-es évek során végbement népességnövekedés, a fogyasztási szokások megváltozásával és a gazdasági fejlődés eredményeként egyre több hulladék keletkezett. A problémát felismervén a tagállamok 2002. júliusában elfogadták a hatodik környezetvédelmi akcióprogramot (2001-2010).

A környezetvédelmi program címe: „Környezet 2010: A mi jövőnk, a mi választásunk”.

Az akcióprogram négy fő területet emel ki: küzdelem a klímaváltozás ellen; természetvédelem és biodiverzitás, a különleges értékek védelme; környezetegészség; a természeti erőforrások fenntartható használata és a hulladék kezelése.

Az akcióprogram jelentősége abban is rejlik, hogy annak megvalósítása már a kibővített Európai Unióban zajlik majd, ugyanis az újonnan csatlakozott országok nagy lemaradást mutatnak a környezetvédelem terén. A környezetvédelmi törvények betartása az új tagállamok egyik legfontosabb feladata, végrehajtásukhoz az Európai Unió támogatásai vehetők igénybe.

Problémát jelent azonban, hogy a szabályozás a tagországok joganyagába történő adaptálása igen lassú folyamat. Az Unió országaiban a keletkezett hulladék mennyisége meghaladja a napi 1 kilogrammot fejenként. A mai társadalmakban a hulladék 80 %-a a mezőgazdasági, bányászati és ipari szektorokban keletkezik, és a háztartások adják a hulladék mennyiségének körülbelül 20 %-át.

A hulladékgazdálkodás jogszabályi keretei

A hulladékgazdálkodás szabályozása meglehetősen összetett, számos irányelvet, határozatot, rendeletet, állásfoglalást tartalmaz. Az Európai Közösség hulladékokkal kapcsolatos szabályozói alapvetően négy csoportba sorolhatók:

1. A hulladékokra vonatkozó keretszabályok, ezen belül :

  • a hulladékgazdálkodási keretirányelv (75/442/EGK)

  • a veszélyes hulladékokról szóló keretirányelv (91/689/EGK)

  • szakmapolitikai és stratégiai dokumentumok.

2. Az egyes anyag- és hulladékáramokra vonatkozó speciális szabályok, ezen belül:

  • a titándioxid ipar hulladékai (78/178/EGK) és 89/368/EGK)

  • a csomagolás és hulladékai (94/62/EK)

  • a hulladék olajok (75/439)

  • a PCB-k és PCT-k (96/59/EK)

  • az akkumulátorok és elemek (91/86/EGK)

3. A hulladékkezelő eljárásokra és létesítményekre vonatkozó szabályok, ezen belül:

  • a települési hulladék égetése (89/429/EGK és 89/369/EGK)

  • a veszélyes hulladék égetése ((94/67/EGK)

  • a hulladéklerakók (99/31/EK)

  • a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása (86/278/EGK)

4. A hulladékok nemzetközi szállítására vonatkozó szabályok: a 259/93/EGK rendelet és számos módosítása, illetve kiegészítő végrehajtási szabályai.

A rendszer alapvető kereteit a 75/442/EGK irányelv a hulladékokról határozza meg, amely mintegy kerettörvényként funkcionál. Minden hulladékkal kapcsolatos átfogó feladatot, azok végrehajtásának általános szabályait, az eljárási és hulladékkezelési normákat meghatározza. A speciális hulladékokkal kapcsolatos szabályokat (kezelési módokat, betartandó irányszámokat stb.) további irányelvek tartalmazzák.

Az EU által irányelvnek nevezett szabálygyűjtemény azonban nem csak iránymutatást jelent az egyes tagországok számára, az azokban foglaltakat kötelező betartani. A tagország annyiban dönthet, hogy a saját jogszabály-rendszerén belül hogyan gondoskodik az előírások bevezetéséről.

A csomagolási hulladékokra vonatkozó szabályozások: A mai világban mindent becsomagolunk. A csomagolási hulladék ugrásszerű növekedése súlyos problémát jelent. Éppen ezért a csomagolási hulladék kezelésének szabályozása az Európai Unió hulladékgazdálkodási törvényén belül jelentős részt képvisel. 5 - 10 évvel ezelőtt az Unió állampolgárai fejenként évente átlagosan 390 kg háztartási hulladékot termeltek, ez az érték mára elérte a 480 kg-ot.

A csomagolás és a csomagolási hulladék szabályairól szól a 94/62/EK irányelv. Az irányelv célja a káros környezeti hatások megelőzése és a belső piac zavartalan működésének biztosítása. Az irányelv alapelvként tartalmazza a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzését, és kiegészítő alapelvként annak újrahasználatát és újrahasznosítását. Az irányelv kiterjed a Közösségben forgalomba hozott csomagolásra és csomagolási hulladékra.

Csomagolóanyagok: Az irányelv követelményeket tartalmaz a csomagolás összetételére vonatkozóan is. Előírja a csomagolóanyag tömegének és a felhasznált anyagok mennyiségének a szükséges minimumra csökkentését, és egyes nehézfémek (ólom, kadmium, higany) esetében a csomagolásban megengedett mennyiségre határértéket is megállapítottak.

Újrahasználat, újrahasznosítás: További előírásokat tartalmaz a csomagolóanyag újrahasználható és hasznosítható jellegére vonatkozóan. Az előírás szerint a csomagolást úgy kell megtervezni, hogy az újrahasználható vagy újrahasznosítható legyen, ártalmatlanítása esetén a lehető legkisebb negatív környezeti kárt okozza. Az irányelv értelmében a csomagolási hulladék 50-65 tömegszázalékát hasznosítani kell, a csomagolási hulladékban található csomagoló anyagok újrafeldolgozási arányának 25-45 tömegszázaléknak, illetve valamennyi csomagoló anyag újrafeldolgozási arányának legalább 15 tömegszázaléknak kell lennie. A tagállamok feladata a rendszerek kialakítása, amelyek elvégzik a begyűjtést, válogatást és a hasznosítást.

Jelölés, tájékoztatás: Az irányelv előírja, hogy a gyártóknak a csomagoláson fel kell tüntetni a csomagolóanyagok tulajdonságait. Ez fokozza a begyűjtési rendszer hatékonyságát, és tájékoztatásul szolgál a fogyasztók számára . akik kulcsszerepet játszanak a csomagolás és a csomagolási hulladék gazdálkodásában . a visszagyűjtési rendszerről és a csomagolóanyagok jelöléséről.

Magyarország hulladékgazdálkodásának keretfeltételei: Ebben a fejezetben röviden bemutatásra kerül, hogy Magyarországon milyen jogszabályok és előírások vannak érvényben a hulladékgazdálkodással kapcsolatban, különös tekintettel a hulladékgazdálkodási törvényről és a csomagolási hulladékokra vonatkozó szabályokra.

A magyar Hulladékgazdálkodási törvény: A hulladékgazdálkodási szabályozásban a hulladékok anyagi minőségük és eredetük alapján a következő csoportokat különítik el:

  • termelési hulladék: ipari és mezőgazdasági

  • egészségügyi hulladék

  • települési hulladék

  • veszélyes hulladék

A hulladékgazdálkodás szabályozása hazánkban meglehetősen kialakulatlan. Az Országgyűlés által 2000. június 2-án kihirdetett hulladékgazdálkodási törvény 2001. január 1-én lépett hatályba. A XLIII. törvény céljai a következők:

7 .1.§ a) az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel;

b) a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása), a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása.

A települési szilárd hulladékokra vonatkozó szabályok: A Hulladékgazdálkodási törvény, a kormányrendeletek és a miniszteri rendeletek tartalmazzák az egyes hulladékcsoportok és hulladékáramok fogalmát. A települési szilárd hulladék fogalmának megismerését kiemelten fontosnak tekinthetjük. A következő fogalmat a 213/2001. (XI. 14.) Kormányrendelet tartalmazza:

8.3.§ c) települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék..

Csomagolási hulladék: A csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének szabályait tartalmazza a 94/2002. (V.5.) Kormányrendelet. A csomagolási hulladék fogalma alatt minden, hulladéknak minősülő csomagolást értünk. A csomagolás lehet:

  • A fogyasztói (elsődleges) csomagolás a vásárláskor képez értékesítési egységet a fogyasztó vagy a felhasználó számára. Ebbe a kategóriába tartoznak a gyorséttermek által használt egyszer használatos edények és evőeszközök.

  • A gyűjtő (másodlagos) csomagolás a vásárlás helyén meghatározott érékesítési egységet foglal össze.

  • A szállítási (harmadlagos) csomagolás a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, illetve e tevékenységek közben történő károsodás elkerülését segítő csomagolás.

A Hulladékgazdálkodási törvény tartalmaz átmeneti rendelkezéseket is. Az uniós előírásoknak megfelelően 2005. július 1-ig el kellett érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50 százalékát hasznosítsák, ezen belül minimum 25 százalékát anyagában úgy hasznosítsák, hogy minimálisan a 15 százalékos mennyiséget minden anyagfajtánál el kellett érni.

Az irányelvet módosító jogszabályt 2004. februárjában fogadták el. A 2004/12/EK jogszabály értelmében a hasznosításban kötelezően elérendő arányt 25 százalékról 55 százalékra emeli. Anyagfajták szerint a következő minimumokat írták elő: üveg és papír esetében 60 százalékot, fémeknél 50 százalékot, fánál 15 százalékot, a műanyag csomagolási hulladékoknál 22,5 százalékot. Magyarország haladékot kapott 2012-ig ezen arányok elérésére.

A csomagolási hulladékokra vonatkozó szabályozást egészíti ki a betétdíj és a termékdíj rendszere.

Betéti díj: A betétdíj a termékek visszavitelére ösztönző módszer, amely az újrahasznosítást segíti elő. A rendszer lényege a betétdíj felszámolása, fizetése, visszatérítése, a termék visszavételi, gyűjtési kötelezettsége, annak nyilvántartása és ellenőrzése. A kialakulóban lévő rendszer lehet önkéntes, illetve egyes termékekre kötelező jellegű.

Termékdíj rendszer: A termékdíjakról az 1995. évi LVI. sz. törvény határoz. A termékdíj bevezetésével forrást teremtettek a csomagolási hulladékok begyűjtésére és újrahasznosítására. A törvény értelmében a termékdíj megfizetése gyártók és forgalmazók kötelezettsége, akik a „szennyező fizet” elv alapján kötelesek ezt teljesíteni. A gyártók és forgalmazók végezhetik önállóan a hasznosítást, vagy koordináló szervezet létrehozásával. Ha a kötelezett (forgalmazó, gyártó vagy koordináló szervezet) visszagyűjti, visszavásárolja, újrahasználja, újra feldolgozza a csomagolóeszközét, mentességet szerezhet a termékdíj fizetése alól, ha a törvényben előírt hasznosítási arányt teljesíti.

A koordináló szervezetek által kezelt hulladék nagy része az iparból és kereskedelmi központokból származik, viszont a lakossági hulladékgyűjtés is a fejlődés útjára lépett. A lakossági hulladékgyűjtés rendkívül fontos szerepet játszik a helyi önkormányzatokkal való együttműködés.

Az ÖKO-Pannon Csomagolási Hulladékok Kezelését Koordináló Szervezet Kht. rendszerében ma már 24 magyar régió és város több mint 2 millió lakosa gyűjtheti szelektíven a háztartásokban keletkezett csomagolási hulladékot, a városokban elhelyezett közel 2000 gyűjtősziget létrehozásának köszönhetően. Jelentősen nőtt a lakosság által szelektíven gyűjtött hulladék aránya is: 2003-ban a Kht. által begyűjtött hulladék 3 százaléka származott a lakosságtól, 2004-ben 23 százalék fölötti az arány. Az uniós előírásoknak megfelelően 2005-ben el kellett érni az 50 százalékos arányt.

A termékdíj rendszer módosítása: A termékdíj rendszer módosításáról szóló jogszabály az egyre növekvő kommunális műanyag hulladék csökkentését célozza meg. A 2005. január 1-én életbe lépő termékdíj törvény módosítása kapcsán növelni kívánták a többutas, visszaváltható palackok arányát. A kibocsátóknak növelniük kellett termelésükön belül a visszaváltható termék-hányadot. Az italcsomagolások és bevásárlószatyrok termékdíját nem a csomagolás tömege, hanem darabszám alapján kell fizetni.

Licencdíj, vagyis a Zöld Pont és Pro Europe14: Németországban, 1990-ben 95 nagyvállalat részvételével létrehozták a Duales System Deutschland GmbH magánkézben lévő céget, azzal a céllal, hogy megszervezze a hulladékok gyűjtését és azok újrahasznosítását. A .Zöld Pont. rendszer bevezetésével a csomagolóanyagokat egy jelzéssel látják el, amely igazolja, hogy csomagolóanyag gyártója megfizette terméke után az összegyűjtéshez szükséges díjat és tájékoztatja a fogyasztókat, hogy az általa megvásárolt termék újrahasznosításra kerül.

1995-ben jött létre a PRO EUROPE (Packaging Recovery Organisation Europe) európai szervezet, amelyre a DSD vállalat átruházta a Zöld Pont védjegy használatának odaítélési jogát. Így a Zöld Pont rendszer nemzetközivé vált. A szervezet Ausztria, Belgium és Franciaország szervezeteinek csatlakozásával 1996-ban kezdte meg a működését. A PRO EUROPE tagjai jelenleg mintegy 20 európai országban és Kanadában működnek.

2001. májusától Magyarország első csomagolás újrahasznosítást koordináló szervezete, az ÖKO-Pannon Csomagolási Hulladékok Kezelését Koordináló Szervezet Kht. adhat engedélyt a Zöld Pont jelzés használatára. A Zöld Pont védjegy használói (csomagolóanyag gyártók, töltők, kereskedelmi vállalatok) elfogadják, hogy a védjeggyel ellátott termék és csomagolások után meghatározott licencdíjat fizetnek országukban működő újrahasznosítást koordináló szervezetnek. A védjegy egy garancia arra, hogy a jelzéssel megkülönböztetett termék csomagolását szelektíven gyűjtik, válogatják és újrahasznosítják, vagyis megfelel az Európai Unió erre vonatkozó irányelvi előírásainak.