Ugrás a tartalomhoz

Kommunális gépek I.

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

2. fejezet - A hulladékkezelés technológiai rendszere

2. fejezet - A hulladékkezelés technológiai rendszere

A hulladékkezelés önállóan is alkalmazható eljárásokból álló, összehangolt technológiai rendszer, amely magában foglalja a hulladék gyűjtését, átmeneti tárolását, esetleges előkezelését, valamint szállítását, továbbá hasznosítását, ártalmatlanítását és bizonyos ártalmatlanító létesítmények utólagos gondozását. Az egyes eljárások kapcsolatát szemlélteti a .3. ábra.

A hulladékgyűjtés a hulladék összeszedésére, rövid ideig tartó tárolására irányul a keletkezés helyén. Célja a további kezelési műveletekhez, a hulladék környezetet nem szennyező készletezése.

A megfelelő kezelhetőség érdekében – könnyebb ártalmatlaníthatóság, hatékonyabb hasznosíthatóság, nagyobb környezetbiztonság – sokszor elengedhetetlen a hulladék fajtánkénti, anyagféleségek szerint elkülönített – szelektív – gyűjtése.

3. ábra. A hulladékkezelési technológiai rendszer

A veszélyes termelési hulladékoknál kötelező a szelektív gyűjtés és szállítás. A települési hulladékok szelektív gyűjtésére jelenleg nincs jogszabályi kötelezés, de ez műszaki-technológiai okok miatt sem szükségszerű.

4. ábra. Szelektív gyűjtési rendszer folyamata. 1. szelektív gyűjtés; 2. szállítás célgépekkel; 3. utóválogatás és szállítókonténerek tisztítása; 4. tisztított másodnyersanyagok szállítása a feldolgozó üzemekhez

A szelektív gyűjtés (4. ábra) alkalmazásának céljai:

  • a hasznosítható alkotók feldolgozóiparba történő visszaforgatása,

  • a veszélyes alkotók elkülönített kezelésével a települési szilárd hulladék által okozott környezetterhelés csökkentése,

  • a szelektív gyűjtéssel elért mennyiség-redukció következtében a szükséges ártalmatlanítási (lerakóhelyi) kapacitások megtakarítása.

A szelektív gyűjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól, a beépítési módok szerint lehatárolható területi egységére is (ez főként a bevezetési időszakban javasolt, hogy az érintett lakosság az újfajta gyűjtéshez hozzá tudjon szokni). Az egyes gyűjtőterületeket már csak szervezési okokból is jól le kell határolni.

A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően:

  • a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi);

  • az ellátandó lakos szám, a keletkező hulladék mennyisége;

  • a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a szelektíven gyűjtendő alkotók mennyisége és részaránya;

  • a hulladékgyűjtés, -szállítás gyakorisága;

  • szállításszervezési és gazdaságossági szempontok határozzák meg.

A családi házas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet korlátozás nélkül elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken – rendszerint településcentrumok – a gyűjtőedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív gyűjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken a szelektív gyűjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyűjtőszigeteken oldható meg legelőnyösebben.

A szelektív gyűjtés kialakítása során figyelembe veendő fontosabb szempontok:

  • a hulladékkeletkezést helyhez minél közelebbi és lehető legkényelmesebb elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek kialakítása,

  • a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehető legkisebb legyen,

  • rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás,

  • a települési környezetbe harmonikus illesztés, esztétikus kivitel.

A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségekben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerű műszaki megoldású kialakítás, a jó hozzáférhetőség és könnyű ürítési megoldás, valamint a könnyű tisztíthatóság, és ne zavarja a lakóház funkcionális működését.

A gyűjtőszigetek esetében a ráhordási távolság legfeljebb néhány száz méterre tervezhető. A hulladékgyűjtő udvarokban a hulladékokat legfeljebb néhány hétig lehet tárolni, célszerű azonban azokat egy-egy fuvarnyi mennyiség összegyűlését követően azonnal a felhasználókhoz továbbítani. Az indokolatlanul hosszabb időn át tárolt hulladékok feleslegesen kötnek le tárolási kapacitást és helyet, ez gazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezőtlen. Ezért nagyon lényeges, hogy a potenciális átvevőkkel rendszeres, hosszútávú szerződésekkel biztosított együttműködés jöjjön létre.

Egy település számára az elemek kombinációjával kialakítandó szelektív gyűjtési rendszer megvalósítása sajátos logisztikai tervezést igényel, amelyet a hulladékgyűjtésben már alkalmazott számítógépes járatszervezéssel kell összehangolni.

A szelektív gyűjtési rendszer kialakításánál, tervezésénél irányadó szempont az a külföldi tapasztalat, miszerint még 100%-os lakossági együttműködés esetén sem lehet a hasznosítható alkotóknál a teljes mennyiség visszagyűjtésével számolni.

Az eddigi tapasztalatok alapján az optimálisan elérhető visszagyűjtési arányok:

  • papírféleségeknél 60–70%,

  • műanyagoknál 30–40%,

  • fémeknél 80–90%,

  • üvegnél 60–70%,

  • textilhulladéknál 60–70%,

  • veszélyes alkotóknál 60–70%.

Ennek objektív okai vannak (pl. a papír és műanyag jelentős hányada ugyan relatíve tiszta és elkülönítetten gyűjthető, de nem kis része erősen szennyezett). Mindez akkor is igaz, ha a hasznosítható komponensek a szelektív gyűjtést követően utóválogatásra kerülnek.

A települési szilárd hulladékok veszélyes komponenseinek szelektív gyűjtésére a hulladékudvarok és részben a gyűjtőszigetek hálózata mellett, azt kiegészítve mobil begyűjtési módszer alkalmazása ajánlható. Ez lényegében egy speciális, zárt, a különböző veszélyes komponensek elkülönített fogadására alkalmasan kiképzett felépítménnyel rendelkező jármű meghatározott rendben történő üzemeltetését jelenti, amely egy vagy több, veszélyes komponensek gyűjtésére is felszerelt hulladékudvarhoz kapcsolódik.

A módszer lényege, hogy a mobil átvevőállomással, előre megszervezett és meghirdetett időben és módon – rendszerint hétvégeken –, szakképzett személyzet részvételével, célszerűen negyedéves vagy féléves gyakorisággal gyűjtik össze a veszélyes alkotókat. A megoldásban hazai tapasztalatok is rendelkezésre állnak. Ennek a módszernek és a hulladékudvarok hálózatának kombinációjával a veszélyes komponensek visszagyűjtési hatékonysága tovább javítható.

Meg kell jegyezni, hogy a veszélyes komponenseket is gyűjtő hulladékudvarok megvalósításához a környezetvédelmi hatóság engedélye nem nélkülözhető (102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet alapján).

A lakossági gyűjtés mellett külön figyelmet kell fordítani a termelő üzemek, intézmények települési szilárd hulladékainak szelektív gyűjtésére már csak azért is, mert ezeknél a hasznosítható részarány gyakran jelentősen meghaladja a szokásos kommunális hulladékét. A használatos konténeres gyűjtési formát megtartva, célszerűen a kétedényes gyűjtés valósítandó meg. Ennek lényege, hogy a hasznosítható komponenseket vegyesen gyűjtik egy edényzetben és a nem hasznosítható maradékot külön konténerben. A nagymennyiségű egyfajta hulladékot termelőknél így az egyféle hulladékot (pl. papírt) az egyik konténerben, az ártalmatlanítandót pedig egy másik konténerben gyűjtik. A kisebb hulladéktermelőknél a kisebb mennyiségű, de többféle hasznosítható hulladékot vegyesen gyűjtik az egyik konténerben, a maradékot pedig szintén egy másik konténerben.

Települési szilárd hulladékok gyűjtése, szállítása, hasznosítása és elhelyezése:

5. ábra. A települési szilárd hulladékok gyűjtésének, hasznosításának és ártalmatlanításának elvi folyamata

Jellemzői:

  • Igazodik a keletkezés üteméhez

  • Szervezett

  • Környezetkímélő

  • Mennyisége: − kb. 5 millió t/év

  • kb. 2 m3/év/fő (keletkezett)

  • kb. 1,5 m3/év/fő (elszállított)

  • térfogatsúlya csökken, ma → 0,2-0,25 t/m3

  • Budapesten 2 m3/év/fő → elszállított

  • A gyűjtés időtartama alatt ki kell zárni a környezet szennyezését

  • Veszélyes hulladékot fajtánként elkülönítve kell gyűjteni

  • A gyűjtésnek és szállításnak összhangban kell lennie

A hulladékok gyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok gyűjtésére – szállítására különböző módszerek alakultak ki, attól függően, hogy:

  • milyenek a hulladék tulajdonságai,

  • a keletkezési helyről milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani, melyek a gyűjtési és szállítási feladat megvalósítása iránti közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények,

  • milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel.

A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és készletezése az elszállításig. A hulladék gyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata a hulladékgyűjtési rendszer, amely lehet együtemű és kétütemű.

Együtemű hulladékgyűjtés

Az együtemű hulladékgyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a gyűjtésből a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig (6. ábra).

6. ábra.

Vagyis a keletkezés helyéről a szállítás ugyanazzal a járművel történik a gyűjtéstől az ártalmatlanítás helyéig. Az együtemű hulladékgyűjtési rendszer módozatai:

  • elhordásos,

  • pneumatikus és

  • vízöblítéses hulladékgyűjtés.

Az elhordásos hulladékgyűjtés: megfelelően kialakított eszközökben (tartályok, konténerek, szabványos gyűjtőedények) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása.

Változatai: átürítéses, konténeres, zsákos hulladékgyűjtés.

Az átürítéses módszernek a gyakorlatban két megoldása van: a félpormentes és a pormentes. Az előbbinél a hulladékot a gyűjtőedényzetből nem zárt rendszerben ürítik a gyűjtő járműbe, ezért az ilyen nagy porképződéssel jár.

Az utóbbinál a gyűjtő jármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítő szerkezettel rendelkezik. Gyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedény gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás közben, környezeti porképződés nélkül ürül a jármű zárt felépítményébe.

A konténeres módszer gyűjtési munkafázisa során használatos, fémből vagy műanyagból készült különböző űrméretű edényzet (konténer) közvetlenül alkalmas a hulladék gyűjtésére, befogadására – majd azt szállítóeszközre helyezve – annak elszállítására. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyűjtő jármű üresre cseréli (cserekonténeres gyűjtés-szállítás), majd a megtelt konténert magára emeli és elszállítja. A nyitott konténereket általában nem veszélyes termelési, a zárt konténereket pedig a települési hulladék gyűjtésére, szállítására alkalmazzák.

A zsákos módszer a települési szilárd hulladék papír vagy műanyag zsákokban való gyűjtése, amelyhez a hagyományos, egyszerű szállítóeszközök is alkalmazhatók.

A kétütemű hulladékgyűjtés

A hulladék mozgatása a keletkezés helyétől a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig, átrakóállomáson való átrakás (esetleg előkezelés) közbeiktatásával (7. ábra). A kétütemű hulladékgyűjtés lényegében a szállítási távolságok jelentős növekedése miatt – regionális rendszerek kiépítése – alakult ki. A kétütemű szállítást leginkább körzeti, regionális kezelőtelepekhez kapcsoltan alkalmazzák a teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése érdekében (8. ábra).

A veszélyes hulladékok gyűjtése és szállítása sajátos gyűjtőeszközöket igényel. Alapkövetelmény a különböző veszélyes hulladékféleségek elkülönített, szelektív gyűjtése, hogy az anyagok egymással valamint a gyűjtőedényzet anyagával se lépjenek reakcióba.

Munkahelyi gyűjtőhely: A veszélyes hulladék termelője a veszélyes hulladékát a közvetlen keletkezés helyén, munkahelyi gyűjtőhelyen gyűjtheti a tevékenység zavartalan végzését nem akadályozó mennyiségben és időtartamra, a környezet szennyezését kizáró edényzetben.

Üzemi gyűjtőhely: Ha a veszélyes hulladék átadása a kezelő részére nem közvetlenül a munkahelyi gyűjtőhelyről történik, akkor a veszélyes hulladék termelője a keletkezett veszélyes hulladékot a telephelyén kialakított üzemi gyűjtőhelyen köteles gyűjteni. Az üzemi gyűjtőhelyet a tervezett kezelést figyelembe véve a környezet szennyezését, illetve károsítását kizáró módon kell kialakítani, ahol a veszélyes hulladék legfeljebb 1 évig tartható.

7. ábra.

8. ábra. Együtemű és kétütemű szállítási mód közötti választás elve. 1. átrakóállomás üzemeltetési költsége; 2. együtemű szállítás üzemeltetési költsége; 3. kétütemű szállítás üzemeltetési költsége; A). az együtemű szállítás alkalmazása gazdaságosabb B). a kétütemű szállítás alkalmazása gazdaságosabb

Speciális gyűjtőhely: környezetvédelmi vagy közegészségügyi érdekből, külön jogszabályok előírásai alapján a lakosságnál keletkező, egyes speciális veszélyes hulladékok (pl. lejárt szavatosságú gyógyszerek, kémiai áramforrások) gyűjtésére szolgáló gyűjtőhely.

Hulladékgyűjtő udvar: a lakosságtól származó, továbbá a termelőknél kis mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok gyűjtésére szolgáló létesítmény.

Tárolótelep: az üzemi gyűjtőhelyen tovább nem tartható, illetve alkalmazható technológia hiánya miatt nem hasznosítható vagy nem ártalmatlanítható veszélyes hulladékok gyűjtésére szolgáló létesítmény. Az üzemi gyűjtőhelyen a veszélyes hulladék legfeljebb 3 évig tartható.

A veszélyes hulladékok (anyagok) szállítására a gyűjtéssel kapcsolatosan ismertetett nemzetközi szabályozások (ADR, RID) írnak elő szigorú követelményeket. A szabályzatok hatálya – az időközi módosítások értelmében – a veszélyes hulladékok szállítására is kiterjed. A veszélyes hulladékok szállításához használt járművek-re vonatkozó biztonsági előírásokat az ADR tartalmazza. Minden szállítóegységet meghatározott felszerelésekkel kell ellátni, illetve az ADR által rögzített különleges intézkedésekkel biztosítani a megkövetelt környezetbiztonságot.

Belföldi szállítás: Kísérőjegy a veszélyes hulladék szállításához (a továbbiakban: "SZ" kísérőjegy). Ezt a lapot a veszélyes hulladék termelője tölti ki. Ez a kísérőjegy a kezelőig dokumentálja a hulladékot. Kísérőjegy begyűjtéssel szállítható veszélyes hulladékokhoz (a továbbiakban: "K" lap). Ezt a lapot a begyűjtő tölti ki minden egyes begyűjtés esetében. Begyűjtő járat a 200 kg-nál kisebb mennyiség esetében illetve ún. darabos hulladékok esetében lehetséges. A veszélyes hulladékok azonosítására a hulladékjegyzékben felsorolt azonosító számokat kell használni.

Külföldi szállítás: A Baseli egyezmény (1989) magyar szövege a 101/1996 Kormányrendeletben(veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzése és ártalmatlanítása), amelyet a 240/2005 Kormányrendelet módosított. OECD-n kívüli államokba sem hasznosításra, sem ártalmatlanításra nem lehet veszélyes hulladékot szállítani.

A hulladékgazdálkodás létesítményei:

A gyűjtés és az ártalmatlanítás helyére történő szállítás közé átrakást-kétütemű szállítás- (esetleg előkezelést) iktatnak be. Nagy szállítási távolságok esetén indokolt, az átrakás helyén tömörítéssel kell biztosítani a szállítási költségek csökkentését.

A szelektív gyűjtésre számos módszert dolgoztak ki és működtetnek, minden esetben a lakosság támogatásával. Magyarországon az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyűjtési kísérletek azt mutatták, hogy bár az érintett lakosság környezet iránti érzékenységének fokozódása következtében nőtt a szelektív gyűjtésben való részvétel készsége és mértéke, azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor szerencsétlenül, vagy éppen rosszul szervezett gyűjtési akciók eredménye lényegében negatív volt.

A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak alaposan, gondosan előkészített, jól szervezett és a lakosság együttműködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos működtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegű jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható alkotókat átvevő feldolgozóipar műszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége.

A szelektív gyűjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerű bevezetni, ahol már van hagyományos szervezett hulladékgyűjtés és rendelkezésre állnak a gyűjtés-szállítás eszközei. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerű olyan kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz:

  • hulladékudvarokat,

  • gyűjtőszigeteket és

  • lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat.

A Hulladékgazdálkodási törvény felhatalmazást adott arra, hogy miniszteri rendelet szintjén szabályozásra kerüljenek a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályai. A felhatalmazás alapján lépett hatályba az 5/2002. (X. 29.). KvVM rendelet, amely kiterjed a hulladékkezelő létesítmények létesítésével, kialakításával és üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységekre.

A hulladékkezelő létesítmények a következők:

  • a hulladékgyűjtő sziget (gyűjtősziget);

  • a hulladékgyűjtő udvar (hulladékudvar);

  • az átrakóállomás, valamint

  • a válogatómű.

Nem foglalkozik a rendelet a lerakók és égetők esetében alkalmazandó szabályokkal, mivel ezekre külön szabályozások vannak hatályban, bár ezek a létesítmények is hulladékkezelésre szolgálnak. Ugyancsak nem teljed ki a jogszabály a biohulladékok kezelését végző létesítményekre, mert ezekre szintén külön szabályozás ( 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet ) vonatkozik.

A rendelet meghatározza a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítményekre vonatkozó közös szabályokat, majd ezt követően kitér az egyes létesítményekre vonatkozó speciális szabályokra.

A legfontosabb közös szabályok a következők:

A hulladékgyűjtő udvar és a gyűjtősziget a közszolgáltatás részeként üzemeltethető úgy, hogy közben a maradék hulladékot egyidejűleg begyűjtik. A maradék hulladék a háztartásokban keletkező hulladék azon része, amely nem kerül szelektív gyűjtésre, hiszen a szelektivitást nem lehet olyan mértékben megvalósítani, hogy maradék ne maradjon. Ezt a maradékot gyűjtik be a közszolgáltatás részeként az ingatlanoktól, kukában. A hulladékok jegyzékéről szóló miniszteri rendelet ezt a maradék hulladékot „kevert hulladék”-nak nevezi és EWC 20 03 01 számon sorolja be a jegyzékbe.

Fontos előírása a rendeletnek, hogy szabályozza a kezelő létesítmények létesítésének hatósági engedélyeztetését. Kimondja, hogy a hulladékgyűjtő udvar, az átrakóállomás és a válogatómű létesítése (külön jogszabály alapján) telepengedély-köteles tevékenység, ami azt jelenti, hogy az engedélyező hatóság a jegyző, aki szakhatóságként a környezetvédelmi hatóságot (a felügyelőséget is) bevonja az eljárásba. (A hulladékgyűjtő sziget működési helyszíne nem számít telephelynek, vagyis nem kell beszerezni a telepengedélyt!) A telepengedély kiadása természetesen egyben azt is jelenti, hogy a – jogszabályokban meghatározott - vonatkozó szakmai szabályoknak megfelel a telep kialakítása, mert különben a környezetvédelmi hatóság nem járul hozzá a telepengedély kiadásához.

Amennyiben a telephely létesítése érdekében építési kivitelezésre kerül sor, hogy a technológia folytatható legyen, a telepengedély megkérése előtt a szükséges építési beruházásokat (építési eljárás keretében) engedélyeztetni kell. Ebben az eljárásban az első fokú hatóság a jegyző, szakhatóságként a környezetvédelmi hatóság közreműködik.

A rendelet egyben azt is előírja, hogy a hulladékgyűjtő udvar, az átrakóállomás és a válogatómű létesítésének engedélyezése során rendelkezni kell a létesítmény felhagyása utáni esetleges kárelhárításáról és környezeti rehabilitációjáról.

A hulladékgyűjtő udvar, az átrakóállomás és a válogatómű működését üzemeltetési szabályzatban kell rögzítni, amely tartalmazza különösen:

  • az adminisztrációra, ezen belül a szállítás rögzítésére, a hulladékfajták mennyiségi és minőségi nyilvántartására,

  • a hulladékkezelés rendjére,

  • a munkavégzés munkavédelmi kérdéseire,

  • a tűzvédelmi szabályok betartására,

  • a nyitva tartásra vonatkozó előírásokat.

A hulladékgyűjtő udvar, az átrakóállomás és a válogatómű hulladékforgalmáról nyilvántartást kell vezetni és adatszolgáltatást kell teljesíteni. A nyilvántartás és az adatszolgáltatás szabályait külön jogszabály írja elő ( 164/2003. (X.18. Korm.r .)

Miután a hulladékgyűjtő udvar(ok) és gyűjtősziget(ek) a közszolgáltatás részeként működő létesítmények, ezért ezek működési rendjéről az önkormányzatnak, illetőleg az üzemeltetőnek tájékoztatnia kell (célszerű) a lakosságot.

A tájékoztatásnak legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

  • a háztartásokban keletkező hulladékok átlagos mennyisége és összetétele (mi az adott településen az egy lakos életvitele során keletkező hulladék „szokásos” mennyisége, ebben mennyi az az arány, aminek szelektív gyűjtésére a hulladékgyűjtő udvaron és a szigeteken lehetőség van, mennyi a komposztálható mennyiség stb.);

  • a hulladékgyűjtő udvarban leadható, illetőleg a gyűjtőszigeten elhelyezhető hulladék fajtái, mennyisége (a gyűjtőszigeteken csak hasznosítható hulladékok helyezhetők el, a hulladékgyűjtő udvarban ezen túl a komposztálható és a lakossági veszélyes hulladék is leadható, természetesen akkor, ha ennek feltételeit megteremtették);

  • a létesítmények igénybevételének feltételei (szállítás, nyitvatartás, ingyenesség stb.) (a beszállítás lehetőségének ismertetése, pl. gépkocsival, kerékpárral, gyalogosan; minden esetben a nyitva tartás igazodjék a lakosság elfoglaltságaihoz, a leadás pedig minden esetben ingyenes);

  • a létesítmények használatának előnyei (a leadott mennyiséggel csökken a ház elől elszállítandó mennyiség, a hasznosítható hulladékok szelektálása lehetővé teszi a környezet kisebb mértékű kizsákmányolását);

  • a káros környezeti hatások megelőzésének módjai (a környezetbe nem kerülhet veszélyes hulladék, kevesebb nyersanyagot kell kitermelni, kisebb lesz a lerakandó vagy égetendő hulladék mennyisége, így költsége);

  • a hasznosítás lehetőségei, azok várható gazdasági hatásai (tájékoztatás arról, hogy a begyűjtött hulladék hova kerül, melyik összetevőből milyen új terméket készítenek).

A hulladékgyűjtő szigetre vonatkozó speciális előírások

A hulladékgyűjtő sziget kialakításakor a következő követelményeknek kell eleget tenni: szabványos vagy erre a célra gyártott speciális edényzettel kell ellátni, minimálisan három hasznosítható hulladék összetevő elkülönített begyűjtését kell lehetővé tenni. A speciális kialakítás célja az, hogy a közterületen elhelyezett edények az adott összetevő begyűjtésére a legalkalmasabb legyenek, ugyanakkor az edény kialakítása ne tegye lehetővé annak illegális „kirablását”. A kihelyezett edényzet zárható, bedobó nyílással ellátott legyen. A kialakítását úgy kell megvalósítani, hogy a gyűjtőedényzet célgéppel történő ürítése biztosítható legyen.

A gyűjtősziget elhelyezése történhet közterületen, lakóövezetben, kereskedelmi egységek közelében úgy, hogy alkalmas legyen a gyalogosan történő megközelítésre. Fontos szempont a telepítésnél, hogy nagy forgalmú, könnyen megközelíthető legyen, teremtsen kedvet a használatához (9. ábra).

9. ábra. A Miskolci szelektív gyűjtőszigetek elhelyezkedése és begyűjtés útvonalterve:

Gyűjtősziget közterület használati engedély birtokában létesíthető. A közterület használati engedélyt a települési önkormányzat adja ki, az eljárásba nem vonják be a szakhatóságokat (hiszen nincsenek építési, illetőleg telepengedélyezési feladatok).

Gyűjtősziget akkor alakítható ki, ha az ott begyűjtött hulladékok további kezelésre történő átvétele biztosított (10. ábra).

10. ábra. Gyűjtősziget

A lakóházak közelében, ill. közterületeken kialakított gyűjtőhelyek (gyűjtőszigetek) esetében – az előző kritériumok betartása mellett – fontos a gyűjtőedényzet zárhatóságának biztosítása, a hulladékalkotók beürítéséhez könnyen hozzáférhető beürítő lehetőségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedő, de figyelemfelkeltő (színezés, felirat stb.) kivitel, valamint a gyűjtőjárművek számára a jó megközelíthetőség. A minél egyszerűbb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra kell törekedni (11. ábra).

11. ábra. Hulladéktároló kialakítás

12. ábra. Szelektív értékesített hasznosítható hulladékok tömegének változása (Miskolc, 2003-2009)

A gyűjtőszigetek előnyös telepítési helye a lakóövezeteken kívül a kereskedelmi egységek parkolói. Őrzés nélkül üzemelnek. A ráhordás minden esetben gyalogos formában történik, az ürítés és edényzet csere gyűjtő-szállító célgépekkel. A gyűjtőszigeteken biztosítani kell a papír, a színes és fehér üveg, valamint az alumínium italos dobozok szelektív gyűjtését, amely kiegészíthető műanyag és szárazelem, esetleg textilhulladék elkülönített gyűjtésével. Elhelyezésük jelentős hatással van a szelektív gyűjtés hatékonyságára (12. ábra).

A gyűjtősziget engedélyezése önkormányzati hatáskör, szakhatóságok bevonása nem szükséges, védőtávolság nincs.

A gyűjtőeszközök (edényzet) megválasztásánál a mai meglévő edényzet felhasználásával, annak kiegészítéseként ajánlatos az új típusú edényzet rendszert kialakítani.

13. ábra. Hátsó billentésű kukamosó

14. ábra. Oldal billentésű kukamosó

A begyűjtött hulladékot a gyűjtősziget üzemeltetőjének a gyűjtősziget edényzetéből rendszeresen ki kell ürítenie vagy az edényzetet kell cserélnie, és a begyűjtött hulladékot a további kezelést végző telephelyre kell szállítani, valamint (a külön jogszabály előírásai szerint) nyilvántartásba kell venni.

A hulladékgyűjtő sziget edényzetének rendszeres tisztításáról, karbantartásáról és szükség szerinti gyakorisággal történő cseréjéről a gyűjtősziget üzemeltetőjének gondoskodnia kell 13 – 14. ábra).

A hulladékgyűjtő udvarra vonatkozó speciális előírások

A hulladékudvarok segítenek a szelektív gyűjtés lakosság általi elfogadtatásában, szelektív gyűjtéshez történő hozzászoktatásban, hatékonyságot fokozó erőt jelentve a lakossági együttműködés biztosításában.

Az udvarokban a lakosság hulladékainak egy részét díjfizetés nélkül adhatja le, redukálva ezáltal a szemétdíjjal terhelt hulladék mennyiségét és csökkentve a szemétszállítási díjat, ami a lakosságnál megtakarítást eredményez. Szélesebb körű funkciókkal rendelkezik, mint a lakóházaknál, vagy a gyűjtőszigeteken telepített szelektív gyűjtés, azt komplexebbé, teljesebbé teszi. Funkciói a következők:

  • a lakosság (esetleg intézmények) által behordott hulladékok átvétele,

  • az átadott hulladékok mennyiségi és minőségi adatainak nyilvántartása,

  • a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően),

  • a hulladékok fizikai kezelése (aprítás, tömörítés, bálázás, válogatás stb.),

  • a begyűjtött hulladékok rendszeres elszállításának szervezése hasznosító vagy ártalmatlanító telephelyekre.

A zöldhulladékok gyűjtésére (nyesedék, fű, lomb) annak idényjellege és területi koncentráltsága (főleg kertváros) miatt, lomtalanítási jelleggel külön gyűjtőjáratok szervezése javasolható az ingatlanok elől, ill. azok közeléből. Erre a gyűjtőszigetek, hulladékudvarok hálózata valójában nem alkalmas, bár az udvarokon egy-egy ilyen célkonténer kihelyezése megoldható. A gépkocsi roncsok gyűjtésére célszerű egyetlen központi helyet kijelölni, mert innen gazdaságosabb a továbbszállítás.

A hulladékudvarok által begyűjtendő hulladékok mennyiségét a település települési szilárd hulladékainak elemzése alapján lehet meghatározni. A gyűjtendő hulladékmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy a vonzáskörzetében lévő lakosságnak – legalábbis az első 3–5 évben – csak a 20–40%-a veszi igénybe a külföldi tapasztalatok szerint. A kezdeti időszakot követően rendszerré váló, megszokott szolgáltatásnál is csupán az érintett lakosság legfeljebb 60–80%-os részvételével lehet számolni. Ez is csak akkor igaz, ha:

  • jogszabály is erősíti a használatot (pl. önkormányzati rendelet írja elő a szelektív hulladékgyűjtést),

  • a hulladékgyűjtő udvar igénybevétele nem okoz különösebb kényelmetlenséget a lakosság számára (távolság, helyszín stb.),

  • az udvar működéséről, annak használatáról rendszeres és részletes információkkal rendelkezik a lakosság.

A hulladékgyűjtő udvarok létesítésénél alapvető szempont a lakosság és a környezet biztonsága, de a költségtakarékosságot is figyelembe véve, a minimálisan szükséges edényzet egy részét fedett, zárt területen kell elhelyezni, míg más részük tető alatt vagy szabad területen tárolható.

A hulladékgyűjtő udvarba beszállított hulladékmennyiséget befolyásolják:

  • a lakosság által elfogadott ráhordási távolság, elérhetőség,

  • a nyilvántartási rend (mennyire igazodik a lakosság szabadidejéhez),

  • a fogadási feltételek megfelelősége (pl. könnyű parkolás).

Ismerve a külföldi tapasztalatokat és tekintettel a hazai lakosság környezeti tudatosságának relatíve alacsony színvonalára azzal kell számolni, hogy még a szelektív gyűjtésért valóban tenni akaró lakosság sem lesz hajlandó túl nagy távolságokat megtenni. Ezért legfeljebb 1–1,5 km ráhordási távolság vehető figyelembe a kezdeti időszakban, ami nem zárja ki ennek fokozatos bővülését (tapasztalatok szerint ez a ráhordási távolság legfeljebb 2–2,5 km-re bővülhet, főként a gépkocsival rendelkező lakosok miatt).

A „külön jogszabály” a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet, amely összefoglalóan a következőket mondja. A lakosság a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékát saját járművel – szállítási engedély beszerzése nélkül – szállíthatja a speciális gyűjtőhelyre, hulladékgyűjtő udvarra vagy jogosult kezelőhöz. A hulladékgyűjtő udvar üzemeltetője köteles térítésmentesen fogadni a lakosság háztartásokban keletkező veszélyes hulladékát. A hulladékgyűjtő udvar üzemeltetője köteles az összegyűjtött veszélyes hulladékot engedéllyel rendelkező hulladékkezelőnek átadni. A veszélyes hulladék az átvétel időpontjától számított 1 éven túl a hulladékgyűjtő udvaron nem tartható.

Hulladékgyűjtő udvar létesítésénél a hulladékbegyűjtésre vonatkozó általános szabályokon túl további szempontokat kell figyelembe venni. Fontos a településszerkezet, ezen belül: a beépítettség aránya, az ellátandó lakosságszám és népsűrűség, az udvar közlekedési kapcsolata, illetve infrastrukturális igénye. Ezek a szempontok a hulladékgyűjtő udvar lakosság általi igénybevételét befolyásolják, (vagyis az egy udvarral kapcsolatos igénybevétel mértékét ezek alapján becsülni szükséges az udvar tervezése, kialakítása során).

A begyűjtendő hulladékok köre olyan módon befolyásoló tényező, hogy a több összetevő egy udvarban történő gyűjtése a kihasználtságot növeli, ugyanakkor abban dönteni, hogy mely összetevők begyűjtésére alakítják ki az udvart, az adott helyszíntől függ, hiszen több összetevő gyűjtése nagyobb edénymennyiséget, így nagyobb udvarterületet jelent.

A begyűjtendő hulladékok mennyisége összetevők szerint azért befolyásoló tényező, mivel az elhelyezendő edényzet méretét és mennyiségét, illetőleg az ürítési gyakoriságot befolyásolja.

A kötelező közszolgáltatás és a begyűjtési rendszer kapcsolata, kialakítási feltételei összefüggenek, egymáshoz illeszkedniük kell. Az udvarba szállított hulladékmennyiség csökkenti a kukába kerülő mennyiséget, vagyis vagy ritkábban kell a kukákat üríteni, vagy kisebb kukák kellenek.

A begyűjtött hulladék további kezelésének érdekében történő műveletek megvalósíthatósága lényeges, hiszen ha nincs a szelektíven gyűjtött hulladéknak átvevője, akkor az udvar működésének nincs értelme. Vagyis csak azokat az összetevőket szabad begyűjteni az udvarban, amelyet átvesznek az üzemeltetőtől, például hasznosításra.

Fontos a hulladékgyűjtő udvarnak az ártalmatlanító hellyel való kapcsolata, hiszen a távolabb lévő ártalmatlanító telep (pl. a regionális lerakó) indokolja azt, hogy a hulladékgyűjtő udvarban átvegyenek inert hulladékot vagy lomot is, természetesen mennyiségi korlátokkal.

A hulladékgyűjtő udvar létesítését a gazdaságossági szempontok befolyásolják, hiszen az udvarban leadott hulladékért díjat nem lehet felszámolni a lakosság számára, viszont az udvar létesítésének és működtetésének költségeit fedezni kell valahonnan. A fedezetet jelentheti

  • a lakosság által a hulladékkezelési közszolgáltatásért fizetett díj, vagy

  • a gyártók, forgalmazók által létesített koordináló szervezetnek a szelektíven gyűjtött hulladékért fizetett díja (költségtérítése) és

  • a szelektív gyűjtés többletköltségéhez történő hozzájárulás összege, illetőleg

  • az önkormányzat más forrásokból fedezett összege,

  • vagy az előbbiek kombinációja.

Lényeges kérdés a hulladékgyűjtő udvarok településen belüli számának meghatározása, (2.táblázat) amelyet a közszolgáltatással ellátott lakosszám függvényében lehet számolni.

A hazai településnagyságokat és a belterületi népsűrűségeket figyelembe véve a szükséges hulladékgyűjtő udvarok száma a 2. táblázat szerint prognosztizálható. A prognózisnál a ráhordási távolságot 1 km sugarú körrel célszerű figyelembe venni.

A belterületi népsűrűség a településeken élők nagyobb hányadára alkalmazható, míg a külterületen élők kisebb arányt képviselnek, kb. 7%-ot.

A településen belül többféle népsűrűségi kategóriát kell képezni a település szerkezetére, a beépítettségi övezetekre tekintettel, például a nagyvárosias, kisvárosias lakóterületek, egyéb lakóterületek esetében (az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet szerinti kategóriákat figyelembe véve).

A ráhordási távolság az az ésszerűen figyelembe vehető maximum, amelynél még elvárható, hogy a lakos vállalja az udvar igénybe vételét. Ennél kisebb távolság a szükséges udvarok számának többszörösét jelenti (pl. 500 m ráhordási távolság esetén az udvarok száma kb. 3-szor nagyobb). 1 km-es ráhordási távolság 3,14 km2 gyűjtőterületet jelent és ennek figyelembe vételével az egy gyűjtőudvar hatóterületén élő lakosok száma – a belterületi népsűrűségeket figyelembe véve, településenként változóan – 1500-19000 fő között változik.

2. táblázat: A hulladékgyűjtő udvarok és a lakos-szám aránya

A hulladékgyűjtő udvart (vagy hálózatát), kialakításának kezdeti szakaszában a lakosság még kisebb mértékben veszi igénybe. A hulladékgyűjtő udvarban elvileg begyűjthető mennyiség a népsűrűség, a ráhordási terület és az egy lakosra jutó éves hulladékmennyiség szorzata. Ez a szám a gyakorlatban annak megfelelően változik, hogy a lakosok közül ténylegesen mennyien veszik igénybe a hulladékgyűjtő udvart.

A hulladékgyűjtő udvarban gyűjthető hulladékok

A hulladékgyűjtő udvarban a következő hulladékok gyűjthetők (3.táblázat):

  • másodnyersanyagként hasznosítható alkotók (papír, üveg, műanyag flakonok, fólia, fémhulladékok, alumínium italos dobozok, vashulladékok, fahulladék, textilhulladék);

  • termékdíj törvény hatálya alá tartozó hulladékok (gumiabroncs, hűtőszekrény);

  • darabos hulladékok (háztartási tárgyak és berendezések, elektronikai hulladékok, gépkocsi roncs);

  • lakossági körből származó veszélyes hulladékok (szárazelem, akkumulátor, gyógyszer, festék-és lakkmaradékok csomagolóeszközeikkel, sütőzsírok, növényvédőszer maradékok, fénycső és izzó).

  • a lakosságnál keletkező 1 m3-t meg nem haladó építési-bontási hulladék.

3. táblázat: Az egy hulladékgyűjtő udvarban begyűjthető hulladék mennyisége és az edényszükséglet hulladék összetevőnként számolva

Megjegyzések:

  1. A hálózat kialakításának kezdeti szakaszára számolva, amikor a lakosság által még nem teljesen elfogadott (kevesebben veszik igénybe) a hulladékgyűjtő udvar intézménye.

  2. A visszagyűjtés várható mértéke (30-80 %).

  3. A táblázat 5900 fő/km2 népsűrűséggel számol (ez az országban előforduló legnagyobb népsűrűség), megkülönböztetve elsődleges és másodlagos gyűjtőkörzetet. Az elsődleges gyűjtőkörzet mérete 3 km2, a másodlagosé 12 km2 és a lakosok 50, illetve 20 %-a veszi igénybe a szolgáltatást hulladék összetevőnként eltérő (30-8 0%) mértékben.

  4. Az elsődleges és másodlagos gyűjtőkörzetben begyűjthető maximális mennyiségekre kalkulálva. Az 1 lakosra jutó hulladék havonta vagy hetente keletkező mennyisége számítható. A szállítási gyakoriság meghatározása nagyon fontos befolyásoló tényezője a költségeknek. A 2. táblázat havi elszállítást feltételez.

Az előzőek szerint meghatározott begyűjthető hulladékok jegyzéke tételesen felsorolja mindazokat a hulladékokat, amelyek elméletileg keletkezhetnek a lakosságnál és, amelyek elméletileg átvehetők hulladékgyűjtő udvarban.

A hulladékudvarban ténylegesen begyűjthető hulladékok fajtáját és mennyiségét a településen keletkező hulladék vizsgálati elemzéséből kell meghatározni. A vizsgálat azt célozza, hogy az adott település lakosainak fogyasztói szokásai és életvitele mellett a keletkező hulladék milyen összetevőkből áll és azok milyen arányban vannak jelen. Amennyiben nem állnak rendelkezésre helyben végzett vizsgálati eredmények, a települési szilárd hulladék átlagos összetételét és fajlagos mennyiségét az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben közölt adatok alapján kell figyelembe venni.

Veszélyes hulladék esetén egy lakostól alkalmanként legfeljebb 100 kg mennyiségű hulladék gyűjthető be, illetve vehető át.

Nem veszélyes hulladékból egy lakostól alkalmanként a következő korlátozás mellett gyűjthető be (vehető át) hulladék, minden esetben azon hulladékok közül, amelyek a hulladékok jegyzékében szerepelnek:

  • mennyiségi korlát nélkül a 15 és 20 főcsoport hulladékai,

  • 200 kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 02, 03, 07, 08, 09, 13, 16 főcsoport hulladékai,

  • 1000 kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 17 főcsoport hulladékai esetében.

Fenti szabályozás indoka, hogy az egyes keletkező hulladékok valóban a lakosságtól kerüljenek begyűjtésre, hiszen részükre a szolgáltatás ingyenes. A korlátoknál nagyobb mennyiségű hulladékok feltehetően már a termelés, szolgáltatás szférájából kerülnének beszállításra, ahol pedig a termelői felelősség alapján a kezelés költségeit a hulladék tulajdonosának kell megfizetnie.

Biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladék hulladékgyűjtő udvarban történő begyűjtése esetén a biohulladék kezeléséről és a komposztálásról szóló jogszabály előírásait is figyelembe kell venni.

A hulladékgyűjtő udvar kialakításának, műszaki felszerelésének szabályai:

A hulladékgyűjtő udvart a begyűjtött hulladékok környezetszennyezést kizáró elhelyezése, valamint az illetéktelen behatolás megelőzése érdekében körül kell keríteni és őrizni kell.

A begyűjtött hulladékok az e célra rendszeresített szabványosított gyűjtőedényben vagy konténerben helyezhetők el. A gyűjtőedényeken minden esetben és egyértelműen fel kell tüntetni a tárolandó hulladékfajtát, célszerűen felirattal, piktogrammal.

Az udvar minimális helyszükséglete az elhelyezni kívánt edények alapterületének tízszerese, de legalább 400 m2 . Ekkora méretű terület belvárosi foghíjtelek esetében is rendelkezésre áll.

Veszélyes hulladék begyűjtése zárt építményben vagy konténerben, illetve nyílt téren kettősfalú vagy kármentővel felszerelt, zárható gyűjtőedényben vagy konténerben végezhető. A veszélyes hulladék gyűjtése céljára szolgáló építmény minimális alapterülete 25 m2, konténer esetén 12 m2.

Gyógyszerhulladék (EWC kódja: 20 01 31 és 20 01 32) zárt építményben vagy konténerben elhelyezett, lezárt gyűjtőedényben gyűjthető be. Az EWC kódokat a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet tartalmazza.

A hasznosítható hulladékok fedett területen gyűjthetők.

A biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladék és az építési-bontási hulladék nyílt téren helyezhető el. A nyílt téri tárolás minden esetben csak edényzetben történhet és gondoskodni kell a csurgalékvíz összegyűjtéséről, kezeléséről, valamint a hulladék rendszeres elszállításáról.

A nyílt téri tárolónak minden esetben egységesen és összefüggően burkolattal ellátottnak kell lennie.

A begyűjtött hulladékot az elszállításáig elkülönített módon kell tárolni. A tárolóhelyet gépi mozgató- és szállítóeszközök számára jól megközelíthető módon kell kialakítani.

A hulladékgyűjtő udvar minimális műszaki felszerelése a következőkből áll:

  • legalább 2 m magas kerítés, zárható, a teherforgalom számára is megfelelő kapuval, portaépület vagy konténer szociális helyiségekkel, fűtéssel;

  • megfelelő kültéri és beltéri világítás;

  • szilárd burkolat (az udvar területét lefedően egységes kialakítással, a telep közlekedési, edénytárolási és mozgatási területein, tehergépkocsik forgalmára méretezett módon, a közlekedési útburkolati jelek felfestésével, csapadékvíz elvezetéssel, kültéri világítással),

  • fedett-zárt tárolórész a begyűjtésre tervezett hulladék mennyiségére és minőségére méretezve;

  • fedett-nyitott és/vagy kültéri tárolórész a begyűjtésre tervezett hulladék mennyiségére és minőségére méretezve;

  • a begyűjteni tervezett hulladék mennyiségétől és minőségétől függő méretű és kialakítású, szabványos, zárt rendszerű edények (kuka, hordó, konténer), amelyek kiválasztása során gondoskodni kell arról, hogy a szállítási eszközbe történő ürítésre alkalmasak legyenek;

  • 1 db 200 kg-os méréshatárú mozgatható mérleg;

  • homoktároló, fűrészportároló, egyéb felszívató anyagok;

  • tűzoltó készülék(ek);

  • kéziszerszámok;

  • egyéni védőfelszerelések;

  • telefon.

A hulladékgyűjtő udvar nyitvatartását a helyi igényeknek megfelelően, a lakossági időbeosztás figyelembe vételével kell kialakítani, biztosítva a délutáni és a hétvégi lakossági használatot is, figyelemmel az üzletek (kereskedelmi egységek) nyitvatartásáról szóló rendeletben előírtakra is.

Lakossági beszállításkor – külön kérésre – az átvett hulladékról bizonylatot kell kiállítani.

A hulladékgyűjtő udvarról történő kiszállítást minden esetben bizonylaton kell rögzíteni. Míg a lakostól történő átvétel műveletére nem érvényesek a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendeletben előírtak, a hulladékgyűjtő udvart üzemeltető tevékenysége már a rendelet hatálya alá tartozik és az átvett hulladék tulajdonosaként kell tevékenységéről nyilvántartást vezetnie és adatszolgáltatást teljesítenie.

A hulladékgyűjtő udvar személyzetének a települési szilárd hulladék kezelésére vonatkozó képesítéssel kell rendelkeznie, ami az Országos Képzési Jegyzék szerint a 21 7898 01 számon „települési hulladék-gyűjtő és -szállító” megnevezéssel szerepel.

A veszélyes hulladék átvételét legalább vegyipari szakmunkás képesítéssel rendelkező személy végezheti.

A hulladékgyűjtő udvarból a begyűjtött hulladékot kezelőtelepre kell szállítani. A begyűjtött hulladék – a biológiailag lebomló hulladék kivételével – az átvétel időpontjától számított 1 éven túl a hulladékgyűjtő udvaron nem tartható. A biológiailag lebomló hulladékokat legfeljebb 1 hétig, zárt körülmények között lehet a hulladékgyűjtő udvaron tartani.

Az átrakóállomásra vonatkozó speciális előírások

Az átrakóállomás a települési szilárd hulladék begyűjtésének és szállításának elkülönítésére szolgáló zárt, körülkerített létesítmény, ahol a települési szilárd hulladékot a speciális gyűjtőjárműből (a kukás kocsiból) zárt rendszerű konténerbe ürítik, illetőleg a zárt konténert (felépítményt) ürítés nélkül a továbbszállításig ideiglenesen tárolják. Tehát az átrakóállomást a hulladékkezelés gazdasági szempontból előnyös megvalósítása érdekében célszerű létesíteni, hiszen az nem más, mint a hulladék begyűjtésének két ütemben történő végzése olyan eszközökkel, amelyek a szállítást olcsóbbá teszik.

Az átrakóállomás működtetését végző vállalkozásnál minden esetben környezetvédelmi megbízott alkalmazása szükséges.

Az átrakóállomás létesítése

Az átrakóállomás létesítésénél a hulladékbegyűjtésre vonatkozó általános szabályokon túl a következő szempontokat kell figyelembe venni:

  • az ellátott körzet nagysága (lakos-szám, ingatlanszám, hulladéktermelők stb.);

  • a begyűjtött hulladék összetétele, mennyisége;

  • az átrakóállomás közlekedési kapcsolata, közműigénye;

  • a hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítményekkel való kapcsolat (közlekedési, forgalomtechnikai stb.);

  • gazdaságossági szempontok.

Az átrakóállomás legalább a következő technológiai felszerelést, berendezéseket tartalmazza:

  • ürítőhely garattal;

  • tömörítő berendezés;

  • tároló konténer.

Az átrakóállomásnak a következő kialakítással, illetve minimális műszaki felszereléssel kell rendelkeznie:

  • legalább 2,5 m magas kerítés (nem zárt, háló, fonat pálca stb. kialakítással), zárható kapuzattal;

  • hídmérleg: minimálisan 1 db 9 m hosszúságú és 30 tonna méréshatárú kivitelű lehet, melyet számítógépes kapcsolattal kell létesíteni és üzemeltetni;

  • épület vagy konténer – porta és iroda céljára az irányítás és az adminisztráció részére –, szociális helyiségek – mosdó, zuhanyzó, wc, öltöző, munkaruha,– és kézi raktár - a dolgozók részére;

  • szilárd burkolat: a telep közlekedési, ürítőhelyi, konténertárolási és mozgatási területein egységes, szilárd, a nehéz tehergépkocsik forgalmára méretezett burkolatot igényel, a közlekedési útburkolati jelek felfestésével;

  • közlekedési jelzőtáblák: a forgalom irányítására (a telepen megengedett legnagyobb sebesség 5 km/óra);

  • övárok és csapadékvíz-elvezető árkok: a hulladékforgalommal nem érintett szilárd és természetes felület határán, valamint a kerítés külső vonalánál körbefutó árokrendszer;

  • csurgalékvíz-tároló rendszer: az ürítési tér, a garat, a tömörítő pajzs, a konténerek területére kijutott csurgalék és csapadékvíz elkülönített tárolása céljára. A tárolómedencének fogadnia kell a konténerek, a garat és a tömörítő pajzs mosásából származó szennyezett vizet is,

  • homoktároló, fűrészportároló, egyéb felszívató anyagok;

  • tűzoltó készülék(ek);

  • kéziszerszámok;

  • egyéni védőfelszerelések;

  • telefon.

Az átrakóállomás lehetséges technológiai berendezései a következők (15. ábra):

  • Ürítőhely garattal: a hulladék kiporzását és kiszóródását megakadályozó kialakítással kell létesíteni.

  • Tömörítő berendezés: az ürítő garat és a konténer között elhelyezkedő tömörítőpajzs a működtető gépészettel. Ez lehet a konténerrel egybeépített, de lehet attól leválasztható, fix telepítésű berendezés is.

  • Konténer: a képződő hulladék mennyiségétől és minőségétől függő méretű és speciális kialakítású, zárt rendszerű tárolótartály, amely alkalmas a préselő rendszerrel való összekapcsolódásra éppúgy, mint a közúti szállításra.

15. ábra. Átrakóállomás jellegzetes kialakítása. 1. telepített tömörítő egység; 2. gyűjtőjármű ürítés közben; 3. tömörítőre kapcsolt, cserélhető nagykonténerek

Az átrakóállomás eszközei az előbbiek alapján összefoglalva két nagy csoportra bonthatók:

  • az átrakóállomás berendezéseire (épület, rámpa, átrakást, ill. a rakodást segítő gépészeti berendezések, lokális irányítókészülékek stb.),

  • a hulladék továbbszállítását ellátó járművekre (közúti, vasúti járművek, nyerges vontatók, konténerszállítók).

Az átrakóállomásokon a helyi viszonyok, az átrakással szembeni különös követelmények és a finanszírozási források figyelembe vételével alakítják ki az építészeti és a műszaki megoldásokat. Az átrakóállomások – és így a kétütemű hulladékszállítás – jelentősége nő a regionális kezelő rendszerek kiépítésével, az azokhoz kapcsolódó gazdaságosabb nagytávolságú szállítás működtetésével.

Az átrakóállomás területigényénél biztosítani kell a be-, és kiszállító járművek fordulási sugarát a külön szintű kezelőmű forgalomtechnikájához, a tároló konténerek üzemi és rakodási mozgásához.

A szintkülönbség természetes vagy mesterséges rézsűit célszerű füvesíteni, hasonlóan a telep burkolatlan felületeihez.

Az átrakóállomás kialakítható más hulladékkezelési létesítményekkel közös telephelyen is, ekkor a kiszolgáló létesítmények részben elhagyhatók, illetőleg a más kezelési műveletek kiszolgálására együttesen is alkalmazhatók (pl. csurgalékvíz-gyűjtés és -kezelés, övárok és csapadékvíz elvezető árkok, közlekedési jelzőtáblák, hídmérleg, kerékfertőtlenítő, porta). A technológiai berendezések ilyen esetben is kötelezően alkalmazandóak.

Az önállóan működő átrakóállomás portaszolgálatot és telepi adminisztrációt igényel. Ennek ellátása műszakonként 1-2 fő.

A válogatóműre vonatkozó speciális előírások

A válogatómű a települési szilárd hulladék előkezelésére szolgáló létesítmény, ahol – a termelésben történő felhasználás hatékonyságának növelése érdekében – az egyes hulladék összetevők elkülönített gyűjtését követően a hasznosítható összetevők további válogatását végzik.

A magyar szabályozás szerint nem kezelhető válogatóműben bomló szervesanyag-tartalmú és vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladék. Ennek indoka, hogy az a biohulladék, amelyet eleve nem szelektíven gyűjtenek, olyan módon szennyeződik, amelytől a válogatóműben nem lehet elkülöníteni, és így nem lehet belőle mezőgazdaságban felhasználható termék, így a válogatómű alkalmazása nem éri el a célt. A vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladékból a válogatóműben elkülönített – elvileg hasznosítható – összetevők szennyezettségük miatt nem hasznosíthatók az ipari feldolgozás során, mivel a rájuk tapadó szennyezés miatt a termék nem lesz megfelelő minőségű.

A válogatást követően hasznosításra nem kerülő hulladék ártalmatlanításáról gondoskodni kell.

A válogatómű működtetését végző vállalkozásnál minden esetben környezetvédelmi megbízott alkalmazása szükséges.

A válogatást szolgáló berendezések elemei lehetnek: gyűjtő- és felhordószalagok, dobrosta, válogatószalag, mágnes-szeparátor, válogatókabin munkaállásokkal, porelszívó rendszer, keresztszalagok, automata bálázógép. Ezen eszközök rendszerbe állítása (sorba kapcsolása) attól függ, milyen hulladék(ok) osztályozására kerül sor. (A berendezések egyes elemei nem minden esetben kerülnek igénybe vételre.)

A válogatás történhet:

  • komplex gépi eljárással a fizikai és kémiai tulajdonságok megváltoztatásával: aprítás, őrlés, nedvesítés, ferromágnesezés stb;

  • csak fizikai jellemzők megváltoztatásával: gépi munkával a szemrevételezéssel el nem különíthető hulladékok – főként a fémek –, illetve kézi munkával, a többi összetevő esetében.

A válogatóművek telepítésénél a helyszín kiválasztása során előnyben kell részesíteni azokat a regionális központokat – jellemzően a sűrűn lakott és erősen iparosodott területeket –, ahol koncentráltan nagy mennyiségű és viszonylag alacsony szennyezettségű hasznosítható hulladék keletkezik. A válogatóművek speciálisan olyan létesítmények, amelyek a regionális rendszerben végzett begyűjtést követően a kezelés műveleteit gazdaságossá teszik. A szelektív hulladékgyűjtésbe bevont lakosok számát figyelembe véve legalább 100.000 lakost ellátó területen létesíthető válogatómű.

A válogatóművek tervezett kapacitását két műszakra vetítve kell figyelembe venni. A hulladékválogató művek kapacitásának megválasztásánál figyelemmel kell lenni az ellátni kívánt területen szelektíven begyűjtött hulladék mennyiségére.

A csarnok méretezésénél figyelembe kell venni:

  • a gépsor hosszát,

  • azt, hogy a gépsor mellett elegendő hely legyen a hulladék feladására, gyűjtésére és a gépek közlekedésére.

A csarnokot úgy kell kialakítani, hogy belmagassága (minden belógó, illetve merevítő-szerkezettől mentes, kihasználható magassága) legalább 7 m legyen.

A telephelynek a csarnokon kívüli része alkalmas kell legyen:

  • a gépek közlekedésére,

  • a konténerek és anyagok tárolására, valamint

  • megfelelő méretű és teherbírású szilárd burkolattal ellátott teret kell kialakítani, amelynek minimális területe megegyezik a csarnok alapterületével.

A kész bálák tárolására fedett bálatároló építése szükséges, amelynek alapterülete ezer tonna kapacitásonként legalább 50m2. Az alkalmazandó személyzet száma a válogató munkahelyek (bokszok), illetve a munkahelyekhez vezető surrantók számának és távolságának függvénye.

Mind ez utóbbi, mind a lakossági szelektív gyűjtésből származó hasznosítható komponensek megfelelő piaci értékesítéséhez nélkülözhetetlen utóválogató, tisztítási funkciót is betöltő gépi technika alkalmazása. A válogatósor – előrostálás mobil dobrostával, mágneses vasleválasztás, munka-és egészségvédelmi szempontból megfelelően kiképzett kézi válogatószalag a csatlakozó gyűjtőkonténerekkel – funkciója, hogy az utóválogatással a szelektíven gyűjtött és az ipar számára hasznosítható alkotókat az átvételi igényeknek megfelelő minőségben (tisztaságban) állítsa elő, biztosítva így az értékesítés által megkövetelt homogenitást és minőségi feltételeket.

A válogatóműben alkalmazott technológia (példa, 16. ábra):

A vegyes ömlesztett hulladék a homlokrakodóval a feladószalagra kerül. A zsákos hulladékot a homlokrakodó a zsákfeltépő gépbe adagolja. A zsákfeltépő gép a zsákokat feltépi, a benne lévő hulladékot a feladószalagra juttatja. A feladószalag juttatja a hulladékot a dobszitába. A dobszita palástja 80 mm-es perforációval van ellátva, ezeken keresztül - a dob forgatása közben - az apró 4-6 cm-nél kisebb méretű hulladék leválik. Az apró hulladék a dobszita alatt lévő konténerekbe hullik. A dobszita a benne lévő hulladékot fellazítja. A forgatása közben keletkező port elszívás után zsákos porleválasztóval leválasztjuk. A dobszitáról kikerülő hulladék áthordó szalagon keresztül kerül a válogatószalagra. A válogatószalag juttatja a hulladékot a válogatókabinba. A válogatószalag mindkét oldalán 6 db ledobó akna van. A hasznos anyagon szortírozása a válogatószalag mellett kézi erővel történik. A ledobóaknába kerülő anyagok: fólia, kemény műanyag, egyéb műanyag, karton, papír, nyomdai termékű papír, üveg, alumínium, italos dobozok. A ledobóaknákon keresztül kerülnek a hasznos anyagok a boxokban. A boxok ürítése homlokrakodóval történik. A válogatókabin légkondicionált. A válogatószalagra történő feladás a kabinon kívül történik, tehát a válogatókabinban porképződés nincs. A válogatószalag vége fölött van elhelyezve a mágneses leválasztó. A mágneses leválasztó a hulladékban maradt vasalapanyagú terméket válogatja le. A leválogatott vasterméket az alatta elhelyezett konténerbe gyűjtjük. A hasznos anyagot már nem tartalmazó hulladék a válogatószalag végén gyűjtőkonténerbe hullik, ahonnan a depóniára kerül.

16. ábra. Utóválogatósor kialakítása.

1. mobil dobrosta; 2. adagolószalag mágneses vasleválasztással; 3. telepített válogatószalag szortírozott anyagokat gyűjtő konténerekkel b) telepített rostával kapcsolt zárt, klímatizált kézi szortírozóegység 1. anyagfeladó egység; 2. szállítóheveder; 3. forgó dobrosta előválogatásra; 4. mágneses porleválasztás; 5. klímatizált kabinba telepített válogatószalag; 6. vezérlés és energiaellátás; 7. maradékanyag ártalmatlanításra

17. ábra. Válogatómű technológiai berendezéseinek elrendezése. A válogatómű kialakítása, technológiai berendezései és a korszerű telephely kialakításának megoldásai láthatók a 17 – 25 ábrákon.

18. ábra. Válogatómű munkahelyei

19. ábra. Frisslevegő ellátás a válogatóműben

20. ábra. Válogatókabin, termék boxok és a termék-gyűjtőszalag

21. ábra. Válogatás és bálázás

22. ábra. Automata horizontális bálázó prés

23. ábra. TSZH válogatómű egységeinek elrendezése

24. ábra. Szelektív gyűjtés és műszaki bázis elrendezés

25. ábra. TSZH másodnyersanyagok hasznosításra előkészítve