Régebben általánosan alkalmazott eljárás úttisztítási eljárás volt. Hátrányai között említhető, hogy

Locsolást városi környezetben csak olyan helyeken célszerű alkalmazni, ahol a levegő portartalma időlegesen messze meghaladja a megengedett szintet, továbbá, ahol elengedhetetlen a mikroklíma megváltoztatása (pl. felforrósodott villamos sínek), a zöld növényzet védelme.

A földutak pormentesítő locsolása – a talajadottságok miatt – hatékonyan csak higroszkópikus hatási sók (CaCl₂) vizes oldatával lehet, amely több napra (10-15 naptól néhány hónapig) biztosítja a porlekötést.

A locsolást megfelelő térfogatú víztartállyal rendelkező járművel végzik. A víz alacsony nyomással (0,5-0,7 bar), gravitációs úton vagy nyomásfokozó szivattyú (többlépcsős centrifugál szivattyú) segítségével jut az út felületére az ütközőlapos kifolyócsöveken keresztül. A kifolyócsövek szórásiránya vízszintes és függőleges síkban vagy szereléssel, vagy a vezetőülésből elektro-pneumatikus úton kézzel állítható be. A locsolásnál alkalmazott vízmennyiség 0,3-0,7 liter/m².

A locsolókocsik feladata továbbá egy tömlő (és gyalog kísérésű munkás) segítségével járdák mosása, az úttest melletti növényzet locsolása is.

A járművek jellegzetessége, hogy képesek tartósan lassan (3-20 km/h) haladni.

A locsoló járművek vízfeltöltése történhet megfelelő vízhozamú vízvezetékről, illetve önfelszívó szivattyúval természetes, vagy mesterségesen kialakított nyíltvizű tározókból, folyókból. A feltöltéshez szükséges szerelvények a jármű tartozékai.

A locsolókocsik tartálytérfogata alapján három nagyságrendet lehet megkülönböztetni:

http://www.origo.hu/itthon/20110825-hosegriado-locsoloauto-videoriport.html