Dr. Szabó József (2011)
Szent István Egyetem
Tartalom
Bevezető
A csatornázás a mai település építésének, fejlesztésnek egyik legjelentősebb tényezője. A háztartásokba, intézményekbe, üzemekbe vezetett tiszta vizet felhasználás után el kell vezetni a szennyvíztisztító berendezéseken keresztül a befogadókba.
A csatornázás további feladata a beépített területekre kerülő csapadékvíz elvezetése.
Egy település csatornahálózatának dinamikus fejlődése, a szenny- és csapadékvíz elvezetési igények mennyiségi és minőségi növekedése egyben a csatornahálózat tisztításának egyre növekvő feladatait is jelenti. A csatornatisztítás a komplex fenntartási tevékenység alapvető eleme, megléte vagy meg nem léte a többi tevékenységre kihatással van. A keletkező szenny- és csapadékvíz zavartalan elvezetésén túl csatornatisztítás nélkül elképzelhetetlen az igényes vizsgálati és javítási munka.
A településeken keletkező vizek elvezetésére a csatornák szolgálnak. A csatornák hálózatot alkotnak. További műtárgyakkal együtt csatornázási rendszerekről beszélünk. A csatornahálózat és működtetésének célja a háztartási és közintézményi (kommunális), valamint az ipari eredetű szennyvizek, továbbá a csapadékvizek összegyűjtése és gyors elvezetése vagy közvetlenül a befogadóba, vagy a kezelés helyére.
A szennyvizek a tiszta ivó- és ipari vízből keletkeznek. A használat során szennyeződtek, ezért maradéktalan elvezetésük és megfelelő tisztításuk közegészségügyi, környezetvédelmi szempontból elengedhetetlen.
A csapadékvizek elvezetése elsősorban az épített objektumok és a lakosság védelme. A csapadékvíz elvezetésének hiánya elsősorban a közutak pályaszerkezetének és az épületek falainak rongálódását okozhatja, de károsan hat más közművek (pl. távközlés). Az elfolyó csapadékvíz gyakran szintén jelentősen szennyezett (pl. nagy a lebegőanyag tartalma).
A kommunális szennyvizek
A különböző termelési, szolgáltatási folyamatokban, valamint a háztartásokban évente hatalmas mennyiségű szennyvíz keletkezik Az elmúlt évek jellemző hazai adatait mutatják be az alábbi grafikonok (forrás: KSH):
Az ábrákból láthatóan a tisztítatlan szennyvíz mennyisége csökkenő tendenciát mutat, de a 2006-os évi közel 35 millió m3 tisztítatlan szennyvíz jelentős környezetkárosítást okoz.
A különféle szennyeződéseket tartalmazó vizek tisztítás nélkül való visszavezetése a környezetbe az emberiség jövőjét veszélyeztetheti. Ezért ezeket a vizeket össze kell gyűjteni, és a tisztítótelepeken, vagy egyedi kis tisztítókban a befogadó környezetre előírt minőségűre kell átalakítani.
Az összegyűjtés
A közcsatornába engedett szennyvizet eredete szerint háztartási és ipari eredetűekre bonthatjuk szét.
Az ipari üzemek számára előírás, hogy csak a jogszabályokban előírt szennyezettségű vizet juttathatják a közcsatornákba. A háztartási vizekre jellemző módon a vegyi szennyezettség növekedése jellemző a felhasznált kemikáliák növekedése miatt. Az eredetileg különböző eredetű szennyvizek ezek a hatások miatt összetételüket tekintve közelednek egymáshoz.
Csapadékvíz nyílt felszínű árokban és zárt elvezető rendszerrel is gyűjthető, továbbítható.
A felszíni vízelvezető árkok főként forgalmi utak és járdák között helyezkednek el, funkciójuk, hogy a feléjük lejtő burkolatokról a fölösleges csapadékvizet elvezessék.
Legegyszerűbb típusuk a gyepes vízelvezető árok, amelynek szelvénye a természetes vízmedrekéhez hasonlatos, gyepes oldalfala és aljzata pedig gátolja a vízelvezető árok falainak erózióját. További előnyük, hogy a települési zöldhálózat részeként tudnak funkcionálni, illetve a helyben történő szikkasztás eredményeként megőrzik az egészséges talajvízháztartást.
Hátrányuk hogy fenntartás- és kaszálásigényesek, valamint hogy természetes feltöltődésük miatt idővel nem töltik be vízelvezető funkcióikat. További hátrányuk, hogy (mint minden felszíni vízelvezető árok) rendkívül területigényesek.
A burkolt nyílt felszíni vízelvezető árok műszaki szempontból egy stabilabb és megbízhatóbb vízelvezetést biztosít, de a csapadékvíz hordalékai miatt maga is rendkívül fenntartásigényes.
A burkolt árkok alsó részei általában előregyártott vasbeton U profilokból állnak, míg az árkok rézsűi beton vagy gyephézagos beton burkolatúak. A nyílt árkos rendszereknél a telkek megközelítését, útkereszteződést áthidaló átereszekre van szükség, amelyek általában zárt szelvényű beton, vasbeton vagy fém csövekből, betonba ágyazottan, felszíni burkolattal épülnek ki. Ezek a felszíni vízelvezető rendszer legszűkebb keresztmetszetei.
A kommunális szennyvizekben lévő szennyeződések csoportjai:
Úszó szennyeződések, halmazállapot szerint folyékonyak vagy szilárdak, a szennyvíz felszínén úsznak általában.
Ülepíthető lebegőanyagok, a kolloidálisnál nagyobb szilárdszemcsék, ezek lehetnek szerves és szervetlen formájúak.
Nem ülepíthető lebegőanyagok közé azokat a szerves és szervetlen kolloidális méretű szemcséket soroljuk, amelyek a Brown-féle mozgást végeznek.
A szennyvízben oldott szerves vagy szervetlen vegyületek és elegyek, amelyek mechanikai módszerekkel nem változtathatóak.
Görgetett szennyeződések, amelyek a csatorna fenekén a szennyvíz mozgatási energiája révén jutnak tovább a tisztító telepig.
A csatornák formái:
felszíni, nyílt árokhálózat (csak csapadékvíz elvezetésére!)
felszínközeli, zárt árokhálózatot (folyási fenékszintje nem éri el a fagyhatárt)
zárt csatorna (felszín alatti)
Statisztikai mérőszámok:
Hidraulikai adatok:
lejtés ‰ (max. 50‰);
vízsebesség m/s; (közepes vízsebesség: 0,4 – 3,0 m/s);
elvezetett vízmennyiség liter/s
úsztatási mélység cm (legalább 3 cm).
Vízszállító képesség
A csatornák vízszállító képességét számítással, vagy nomogrammok segítségével határozzák meg. A vízszállító képesség a csatorna keresztmetszettől és annak kitöltési mértékétől függ. Két általánosan alkalmazott csatorna keresztmetszetre vonatkozó diagram érzékelteti a szállítóképesség alakulását a csatornában lévő vízszint magasságától függően.
Csatornatérképek:
hálózati alaptérkép 1: 500, 1: 1000 méretarányú
(metszet) A4 méretű lapon
átnézetes térkép 1: 5000 méretarányú
műtárgyakról 1: 50 méretarányú részletrajzok
Csatornák fajtái
Anyag szerint:
tégla
kő
vegyes falazat
beton
vasbeton
azbesztcement
öntöttvas
műanyag – kemény PVC, polietilén (KPE), polipropilén (PP),
üvegszál-erősítésű poliészter (ÜPE), epoxigyanta
összetett szerkezet (bélelés vagy körül- betonozás)
Illusztrációként tekintsen meg egy impozáns tégla falazatú csatornát (Minnesota).
Forma:
Működési elv:
gravitációs (szükség esetén átemelővel)
kényszer áramoltatású
vákuumos
túlnyomásos
kombinált
Méret (átmérő):
legalább 200 mm
bújható ( 600-1500 mm)
járható ( 1500 mm fölött)
"hajózható" (pl. budapesti főgyűjtőcsatorna)
Hálózat kialakítás szerint:
A csatornázási rendszer négy alapelemből áll:
Az egyesített csatornarendszerben a szennyvíz és a csapadékvíz közös csatornában kerül elvezetésre.
Az elválasztott rendszerű hálózatnál külön csatornában vezetik a szennyvizet a szennyvíztisztító telepre és külön a csapadékvizet.
Az elválasztott rendszerű csatornák gyakran közös közműárokban helyezkednek el, esetleg egybeépített csatornaelemekben kerülnek kialakításra.
A települési csatornahálózatok túlnyomó többsége egyesített rendszerű. A jelenlegi elvek szerint az elválasztott rendszer vízminőség-védelmi és közegészségügyi szempontból célszerűbb, bár költségesebb, de kedvezőbb a szennyvíztisztítás technológiája. A csapadékvíz nem terheli a szennyvíztisztító telepet. Meglévő egyesített rendszerekhez kapcsolódó új szennyvízcsatorna-hálózat esetén vegyes rendszer is kialakulhat.
A csapadékcsatornázás előnyei:
a csapadékvizet nem tisztítják, legfeljebb durva ülepítést alkalmaznak a befogadóba való bevezetés előtt;
a csapadékvizeket nem kell egy pontra összegyűjteni, hanem több helyen is bevezethetők a befogadóba vagy (akár különböző) befogadókba;
nem csak zárt csatornahálózat, hanem nyílt árkok is alkalmazhatók;
a csapadékvíz a szennyvízhez képest nagyságrendileg több, így lényegesen nagyobb csatornaszelvényekre, viszont kisebb esésekre van szükség.
A csapadékcsatorna rendszer kialakításánál figyelembe veszik a vízgyűjtő terület
méretét,
lefolyási paramétereit.
Nyílt árokból zárt csatornába történő csapadékvíz elvezetés csak néhány műszaki berendezés alkalmazásával történhet:
csak hordalékfogó tér és uszadékfogó rács beiktatásával vezethetjük a vizet
a hordalékfogó korláttal körülvett, 2-3 m3-es, tisztítható medence
az uszadékfogó rács 10-30 mm pálcaközű.
Vízelvezetéssel kapcsolatos alapelvek:
a mértékadó csapadékot kártétel nélkül kell elvezetni a befogadóig,
a vízelvezető rendszer kialakítása kapcsán a forgalombiztonság szempontjainak figyelembevétele,
fenntartás, karbantartás gazdaságos, egyszerűen elvégezhető legyen,
A közlekedési felületről lefolyó csapadékvizet a lehető leggyorsabban eljuttatni a befogadóig.
A csatornahálózatok többnyire településen belüli, helyi, ritkábban regionális csatornaművek formájában valósulnak meg.
A közművek helye a közutakon
Jelmagyarázat: 1 – közcsatorna, 2 – postakábel, 3 – gáz, 4 – víz, 5 - elektromos vezeték
Összefoglalás
A tanulási egység végére érve már képet alkothatott a települések csatornarendszereinek céljáról, fontosságáról. Tudja, hogy a szennyvizek és csapadékvizek elvezetésére milyen lehetőségek vannak.
Megismerte azokat a statisztikai mutatókat, amelyekkel jellemezni tudják egy település komfortját. Tudja, hogy milyen hidraulikai adatok alapján lehet értékelni a csatornák minőségét, vízszállító kapacitását.
Megismerte a csatornák kialakításánál használatos anyagokat és a csatornák keresztmetszeti alakjait, a működési elveket. Már tudja, hogy mi a különbség az egyesített, és a szétválasztott csatorna között.
A csatornahálózatok sokrétű kialakítása a településszerkezethez és a domborzathoz igazodik.
Önellenőrző kérdések, feladatok
Mekkora a minimális úsztatási mélység a csatornákban?
A csatornákról készült átnézetes térkép milyen méretarányban készül?
1:50
1:500
1:1000
1:5000
Rajzolja le (külön lapon) a sárkányszelvény nevű csatorna-keresztmetszetet! Miután elkészült, hasonlítsa össze a tananyagban közölttel!
Mekkora a bújható csatornák átmérője?
5 – 20 cm
20 – 60 cm
60 – 150 cm
150 - fölött