Ugrás a tartalomhoz

Komposztálás, biogáztermelés

Dr. Kocsis István (2011)

Szent István Egyetem

3. fejezet - A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései

3. fejezet - A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései

Bevezetés

Ami a természetben természetes folyamat, ami szinte úgy megy végbe, hogy észre sem vesszük, azt bizony elő kell segítenünk a kiskertben. Az erdőben lábunk csoszog a sok levélben. De ha bakancsunkkal egy kicsit megmozgatjuk ezt a finom avart, alatta felismerhetetlen, már-már egynemű komposztot találunk. Talán így lehetne legegyszerűbben leírni a komposztálás lényegét. A háztartásban termelődő szerves hulladékot komposzttá érlelve gondoskodhatunk növényeink megfelelő tápanyagellátásáról mesterséges anyagok hozzáadása nélkül.

Már szó volt a komposztálásról az 1. tanulási egységben, de érdemes megismételni röviden:

  • a komposztálás a szerves anyagok szilárd fázisban, oxigén segítségével, biológiai úton történő lebomlása, amelynek során a rendszer hőmérsékletét a lebomlás során keletkező hő tartja fenn;

  • a folyamat eredményeként stabil, földszerű anyag keletkezik, melynek nedvességtartalma kb. 40-50%;

  • a komposztban a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azokat a növények könnyen fel tudják venni, javul a talaj szerkezete, vízmegkötő képessége, nő a talaj biológiai aktivitása;

  • a komposztálással csökkenthetjük az általunk megtermelt hulladék mennyiségét is.

Követelmény

  • Ismerje meg a (házi-kerti-közösségi) komposztáláshoz szükséges berendezéseket!

  • Nevezze meg a komposztálható anyagokat!

  • Tudja, mi nem kerülhet a komposztálóba!

  • Ismerje meg a komposztálás lépéseit!

  • Tudja, hogy mikor, hol és hogyan lehet a kert-házi-közösségi komposztálás során előállított komposztot felhasználni!

A házi (kerti), közösségi komposztálás előnyei

A hulladék rövid úton a saját komposzthalomra juttatható, és a kész komposztot sem kell messzire vinni.

Nincs szükség drága berendezésekre – legtöbbször a már meglévő kerti szerszámok is elegendőek.

Kevesebb boltban vett trágyát, talajjavító anyagot és tőzeget kell felhasználni.

A hobbikertész azzal, hogy maga végzi a komposztálást, a megfelelő hulladékok kiválasztásával kedvezően befolyásolhatja a komposzt minőségét.

Sok kerti és konyhai hulladék komoly műszaki és anyagi ráfordítás nélkül, környezetbarát módon a saját kertben komposzttá alakítható.

A komposztálás folyamatának feltételei

Oxigénellátás: a komposztálás alapja a jó oxigénellátás. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos baktériumok szaporodnak el benne, a komposzt halom bűzlő, rothadó masszává válik és értéktelenebb lesz. Ezért fontos a levegős tárolóhely biztosítása és a lazító anyagok (szalma, ágnyesedék) bekeverése.

Nedvességtartalom: ha kevés a nedvesség, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, és nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. Ha a komposztálóban lévő anyag összenyomáskor gyengén összetapad, akkor mondható ideálisnak a nedvességtartalma.

Szén/nitrogén (C/N) arány

A mikroorganizmusok normális életműködéséhez megfelelő mennyiségű szénre és nitrogénre van szűkség. Az optimális szén/nitrogén arány 25-30:1. Ha sok a széntartalom akkor a komposztálási folyamat lelassul, ha a nitrogénből van több az optimálisnál, akkor ammónia keletkezik.

Az ideális C/N arány

A komposztálóban lévő anyagok ideális C/N aránya 30:1. Ez az arány biztosítja a mikrobiológiai folyamatok megfelelő lefolyását. Ha nincs kedvünk számolgatni az alábbi táblázat alapján, akkor tartsuk fejben, hogy az idősebb, fás anyagokban több a C, míg a fiatal, lédús anyagokban több a N.

A komposztálás lépései

Legelőször is ki kell alakítani komposztálásra alkalmas helyet, mely lehet egyszerű deszka, palánk vagy drót keret, de ha a hely engedi, lehet egyszerű halom is. A komposztáló keretet mindig félárnyékos, de folyóvízzel elérhető helyen kell elhelyezni.

A komposztálót leghelyesebb, ha a csupasz talajra építjük. Semmiképpen se tegyük betonozott vagy aszfaltozott területre, mert ezek az anyagok megakadályozzák a szellőzést és megszüntetik a mikrobiológiai kapcsolatot a talajjal. Megoldásként szóba jöhet még egy lazán rakott téglasor, vagy raklap is, ha a talajt túl vizenyősnek találjuk.

1. Komposztálók, keretek kiválasztása

A komposztáló létesítése előtt el kell dönteni, hogy miben fog komposztálni. Választhat: vagy vásárol egy - többnyire műanyag - komposztálót, vagy, ha erre lehetősége van, saját maga készít egyet.

Komposztálást érdemes speciális komposztládákban végezni, mivel így gyorsabban lebomlanak a hulladékok, és a kertünk sem fog elhanyagolt állapotúnak látszani. E célra számos gyártmány kapható: fából készült, műanyag, összeszerelhető, illetve már előre összeállított fajta. Olyan ládát érdemes választani, amelyet könnyű összerakni. Azt is figyelembe kell venni, hogy mennyi hely van benne, és mekkora helyet foglal el.

A komposztálók sokfélék lehetnek, ezekből néhány a következő ábrákon láthatók:

  1. műanyag, gyári komposztálók (6. ábra);

  2. fából készült komposztálók (többnyire házi készítésűek) (7. ábra);

  3. fémhálós komposztálók (szintén többnyire házi készítésűek) (8. ábra).

    6. ábra. Műanyag, gyári komposztáló

    7. ábra. Fából készült komposztáló

    8. ábra. Fémhálós komposztáló

    9. ábra. Különböző kialakítású komposztálóládák

2. Gyűjtés

Ahhoz, hogy igazán értékes komposzt keletkezzen, gondosan meg kell válogatni a felhasznált hulladékokat. A gyűjtés során egy fedéllel ellátott tárolóedényt célszerű alkalmazni, amit minél gyakrabban ürítsünk a komposztálóedényünkbe (nyáron ajánlatos naponta, télen hetente a komposztálóba üríteni).

3. Aprítás

A gyorsabb, és hatékonyabb komposztálás érdekében célszerű a szerves hulladékokat aprítani. A fák, cserjék és a magas termetű évelők gondozása során keletkező növényi hulladékok sok helyet foglalnak. Ezeket könnyebb komposztálni, ha előbb felaprítjuk őket. A gyorsabb lebomlás érdekében ajánlatos a komposztálóba kerülő anyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani. Ezáltal jelentősen csökken a hulladék térfogata és így a helyigénye is, ráadásul a vágási vagy törési helyeken megnő a baktériumok támadási felülete, ami elősegíti a fás hulladékok korhadását. Ebből kisebb mennyiséget kerti ollóval is felapríthatunk, ha pedig sok van belőle, aprítógéppel végezhetjük el a munkát (10. ábra).

10. ábra. Aprítógép

4. Komposztedény feltöltése

A komposzt legalsó rétege különösen védtelen a rothadással szemben, hiszen az alapra nehezedik a fölhalmozott összes hulladék súlya, így innen egyre jobban kiszorul a levegő. Ezért a legalsó réteget durva, szilárd szerkezetű anyagból, például kéreg- és fatörmelékből kell kialakítani. A komposztedény feltöltése során nagy hangsúlyt kell fektetni az egyensúlyteremtésre. Annak érdekében, hogy a keverék összetétele kedvező legyen, nekünk kell megteremtenünk az egyensúlyt, például úgy, félreteszünk némi szalma-, kéreg vagy faszecskát, melyet később szükség szerint felhasználhatunk.

A komposztáló aljára valamilyen durva anyagot érdemes tenni, pl. faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre - ha már korábban készítettünk komposztot - rakjunk egy kevés kész komposztot a folyamat gyorsabb beindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk. Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű komposztot kapunk végtermékként. A rétegek közé adhatunk adalékanyagokat (földet, kőzetlisztet, vagy szilikátásványokat, pl.: zeolitok, riolittufa), melyek javítják a komposzt minőségét, továbbá megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő, a márga és a dolomit őrölt formában. Gipszet használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesíti a lúgosságot.

Vékony rétegeket alakítsunk ki, soha ne túlozzunk el egy réteget se, és soha ne hagyjunk ki egyetlen réteget se. A rétegezés műveletét csak a komposztáló megépítésekor kell elvégezni. Egy beindult, működő komposztálóba már csak adagolni kell a szerves hulladékot: vagy beásni a közepébe, vagy belekeverni és a biológiai bomlás elvégzi a szükséges folyamatokat.

A rétegeket alulról kell elkezdeni, természetesen a komposztálóba rakni, és egészen addig folytatódik a műveletet, amíg meg nem telik a tároló, vagy el nem fogy a komposztálásra szánt hulladék (11. és 12. ábra).

11. ábra. Rétegek elhelyezése a komposztálóba

1. réteg - Szerves anyagok

Konyhai zöldség hulladék, kaszált, nyírt fű, falevél (diófa levelét is használhatjuk), széna, szalma, apróra vágott kukoricacsutka, fűrészpor (vegyi anyaggal nem kezelt!), 1-1,5 cm-es átmérőnél kisebb ágdarabok, apróra zúzott tojáshéj, gyomnövények, kávézacc, teafű (filter nélkül). Ha lehet, minél kisebb darabokra vágjuk fel, aprítsuk fel a szerves hulladékot. A szerves anyagok rétege lehetőleg ne legyen vastagabb 15-20 cm-nél.

2. réteg - Állati trágya, műtrágya, starter anyagok

Ezek az anyagok segítik elő, hogy komposztáló működni kezdjen, hogy a belsejében meginduljanak a biológiai lebontó folyamatok, úgymond "begyulladjon". Ezek az anyagok gondoskodnak a mikrobiológia folyamatokhoz szükséges nitrogénről, és egyes típusaik tartalmaznak fehérjét és enzimeket is. Ha lehetőség van hozzájutni szarvasmarha vagy lótrágyához, akkor ezt kb. 5 cm-es rétegben használjuk. Ha nem jutunk hozzá természetes állati ürülékhez, akkor a mezőgazdasági boltokban vásárolható műtrágyákat használjuk (N:P:K - 10:10:10 vagy 12:12:12). Ebből 2-3 négyzetméterenként adjunk egy pohárral.

3. réteg - Feltalaj vagy aktiváló komposzt

Egyszerű kerti talaj tökéletes erre a célra. Kerülni a vegyszerrel, főleg rovarölő, talajfertőtlenítő szerrel kezelt talajt. Alkalmazása 3-5 cm-es rétegben történik.

12. ábra. A komposztedény feltöltése

13. ábra. Komposztálandó szerves anyagok a komposztáló ládában

5. Keverés

Komposztkészítésnél fontos a keverés és az átrakás!

Amikor megtelt a komposztgyűjtő, jól összekeverjük és beállítjuk a nedvességtartalmat. Utána 4-6 hétig nem kell hozzányúlni. Ekkor beindul a lebontási fázis, melyben 50 °C körül gombák, sugárgombák, 65 °C fölött spórás baktériumok végzik a cukrok, fehérjék, keményítő lebontását. A bomlási folyamat első szakaszának végén (5-6. hét) ismét össze kell keverni a komposzthalmot. A komposztban a hőmérséklet folyamatosan csökken, és a halom benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvillások, ászkák, atkák), az anyag lassan megsötétedik. Ez a friss komposzt, ami a növények gyökerei számára még nem elviselhető.

A friss komposzt még egy érési fázison megy keresztül. Ebben a szakaszban a földigiliszták lazítják, keverik az anyagot. A humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik, kialakul az érett komposzt.

Hogy jobb minőségű komposzt keletkezzen, a keverést 6-8 hetente ismételni kell. A keverések alkalmával marokpróbával tudjuk ellenőrizni (14. ábra), és szükség esetén beállítani a nedvességtartalmat:

  • ha a komposztot összenyomva vizet tudunk belőle kipréselni, túl nedves;

  • ha összetapad, optimális;

  • ha viszont az anyag szétesik, akkor túl száraz.

14. ábra. Marokpróba a nedvességtartalom meghatározására

Az egynemű kerti és konyhai hulladék minden esetben nehezen komposztálható. Ha keverés nélkül, vastag rétegben felhalmozzuk, alig fog korhadni. A hulladék keverése ezért a gyors, problémamentes korhadás előfeltétele. A tápanyagban gazdag nedves és lágy hulladékokat, például zöldségmaradékokat és a friss füvet mindig tápanyagban szegény, száraz és szilárd szerkezetű anyagokat kell keverni. A kerti hulladékok közül erre a célra a lomb, az évelők elfásodott szára, a felaprított ágak és gallyak, valamint a durva, átszitált komposztmaradékok alkalmasak. A hulladéknak legalább az egyharmada ezekből a komposztot szellőztető, stabil szerkezetű anyagokból kell, hogy álljon.

15. ábra. A komposzt keverése és átrakása

A komposzt felhasználása

A komposztban sok szerves anyag (humusz), mész és a növények fejlődése szempontjából fontos tápanyag található. A komposzt magas tápanyagtartalma a felhasználható mennyiséget is korlátozza, mind a talajjavítás, mind a virágföld előállítása során.

Trágyázás komposzttal

A friss, 4-6 hónapos komposzt nagyon gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Pázsit, valamint földkeverékek számára alkalmatlan.

Az érett 8-12 hónapos komposzt lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga a cserepes- és balkonnövények, valamint a veteményesek földjének. Rostálás után valamennyi növénykultúra számára felhasználható (16. ábra).

16. ábra. Az érett komposzt rostálása

17. ábra. Trágyázás komposzttal

Talajgondozás komposzttal

A talaj tulajdonságainak komposzttal való javítása a talaj termékenységének növekedéséhez vezet.

A talaj nem csupán tápanyagokat tartalmaz, hanem – főleg friss állapotában – jelentős mennyiségű, élő szervezetekkel telített szerves anyagot is. A komposzttal tehát több hasznos mikroorganizmus is a talajba kerül, a szerves összetevők pedig a már a talajban található élőlényeknek kínálnak további táplálékot. Mindezek együttesen jelentősen fokozzák a talaj biológiai aktivitását.

A komposzt kijuttatása

Elvileg a komposzt a kertnek csaknem valamennyi ágyására és zöldfelületére kijuttatható. Ezért a szokásostól eltérően nem csak a zöldségágyakra juttathatunk belőle, hanem vékony rétegben az évelők, nyári virágok, gyümölcs- és díszfák és a cserjék tövébe, valamint a gyepre is. Ha az egyes területek igényét szem előtt tartva hordjuk szét a komposztot, akkor elkerülhető a kerti talaj tápanyag-tartalmának komposzt-túladagolás miatt feldúsulása. A komposztot a trágyához hasonlóan csak a vegetációs időszakban, vagyis tavasztól nyárig adagoljuk.

  • A talaj egészségének javítására keverje bele a földbe az olyan helyeken, ahol ültetni szokott (veteményes, virágágyás) (18. ábra).

  • Mulcsként használva szórja meg vele a földet a bokrok, virágok és fák körül (18. ábra)!

  • Felhasználható virágföldhöz is, házi és kerti növényeknél egyaránt (19. ábra).

A komposzt segít fellazítani a kemény, agyagos talajt, mivel megnyitja a pórusokat, amelyeken keresztül levegő és víz jut a talajba. Homokos talaj esetében a több finom részecskéből nagyobb darabok állnak össze, amelyek több vizet tudnak felszívni.

18. ábra. Komposzt felhasználása a kertben

19. ábra. Komposzt felhasználása virágföldként

Néhány komposzt-felhasználási terület

  • Zöldségeskertben: humuszellátás, 3-5 kg/m2, minden második évben; a felszínen bedolgozva.

  • Tápanyagigényes zöldségeknél (paradicsom, uborka, káposzta): humuszellátás 4-6 kg/m2.

  • Közepes tápanyagigényű zöldségeknél (spenót, saláta, répa, hagyma): humuszellátás 2-4 kg/m2 (friss komposzt nem jó).

  • Kisebb tápanyagigényű zöldségeknél (bab, borsó): humuszellátás 1-2 kg/m2, mindháromnál trágyázás, talajjavítás, friss komposzt nem jó; évente felszínen bedolgozva.

  • Díszkertnél: trágyázás; 2-4 kg/m2; évente, felszínen bedolgozva.

  • Fák esetében: trágyázás; 1 cm magasan; évente, fa köré.

  • Bogyós gyümölcsöknél: humuszellátás, 3-5 kg/m2; évente, a felszínen bedolgozva.

  • Fák ültetésekor: 2-8 kg/m2; egyszeri alkalommal; három rész talaj, egy rész komposzt.

  • Gyepnél: trágyázás; talajjavítás 2-3 kg/m2 (csak finomra szitált részek) minden második évben; finoman eloszlatva, stb.

A komposzt előnyei a talaj számára

  • A komposzt növeli a talaj szervesanyag-tartalmát.

  • A komposzt egészséges gyökérfejlődést biztosít.

  • Az agyagos talaj a komposzttól szellős lesz, s így kiszáradhat.

  • A homokos talaj a komposzttól darabosabb lesz, s így megtartja a vizet.

  • A komposztot a giliszták is kedvelik, mert táplálja őket.

  • A komposzt kiegyensúlyozza a talaj pH-értékét.

  • A komposzt hatására csökken a fák és a növények vízigénye.

  • A komposzt segít a talajerózió féken tartásában.

  • A komposzt ellenállóbbá teszi a növényeket az aszállyal és a faggyal szemben.

  • A komposzt meghosszabbítja a növényfejlődés idejét.

  • A komposzttal kezelt földből származó táplálék vitamin- és ásványanyag tartalma magasabb.

  • Ha bőségesen használja a komposztot, akkor nem kell szerves alapú műtrágyákhoz fordulnia segítségért.

Komposztálás a kertben: hulladékból érték (videó).

Összefoglalás

Aki komposztál, az jelentősen hozzájárul az értékes biohulladék felhasználásához, valamint a hulladéklerakókba kerülő szerves anyagok csökkentéséhez.

A komposztálás egyáltalán nem jár sok munkával, az eredménye pedig – már ősidők óta – a komposzt: „a kert aranya”.

A komposztálás folyamatának feltételei:

  • oxigénellátás;

  • nedvességtartalom;

  • C/N arány.

A komposztálás lépései:

  • komposztálásra alkalmas hely és a komposztálók, keretek kiválasztása;

  • gyűjtés;

  • aprítás;

  • komposztedény feltöltése:

    • 1. réteg - szerves anyagok

    • 2. réteg - állati trágya, műtrágya, starter anyagok

    • 3. réteg - feltalaj vagy aktiváló komposzt

  • keverés.

20. ábra. A házi komposztálás lépései (összefoglaló ábra)

A komposzt felhasználása:

  • trágyázásra;

  • talajgondozásra.

A komposztot a trágyához hasonlóan csak a vegetációs időszakban, vagyis tavasztól nyárig adagoljuk.

Ellenőrző feladatok

Jelölje az igaz állításokat!

  1. A komposztáláshoz szükség van oxigénre.

  2. A komposztedény csak gyárilag előállított lehet.

  3. A komposztálót a lehető legmesszebb kell elhelyezni a területen.

  4. A komposztot csak a vegetációs időszakban adagolhatjuk.

  5. A komposztedény feltöltése bármikor történhet.

  6. A komposztálandó anyagokat időközönként át kell keverni.

  7. A komposztáláshoz nincs szükség vízre.

  8. A komposzt bárhol felhasználható talajjavításra, vagy talajgondozásra.

  9. Csak a nedvdús, nagyon vizes komposzt a megfelelő.

  10. A nagyobb darab komposztálandó anyagokat (faág, nyesedék) aprítani kell, mielőtt a komposztáló edénybe helyezzük.