Ugrás a tartalomhoz

Környezetgazdálkodás

Dr. Barótfi István (2011)

Szent István Egyetem

6. fejezet - A rádöbbenés korszaka (1960-as évek)

6. fejezet - A rádöbbenés korszaka (1960-as évek)

A lakosság környezeti érzékenységében akkor következett be változás az 1960-as évek elején, amikor a háború utáni nyomorból a nyugati országok egy viszonylag magas életszínvonalra jutottak, és a kérdés úgy vetődött fel: egy újabb autó, vagy gyerekeink és saját egészségünk a fontosabb?

Az első, megdöbbenést okozó felfedezés az volt, hogy a rovarirtó szerek (pl. DDT), a klórozott szénhidrogének az élő szervezetben felhalmozódnak, és egészségkárosodást, rákot okoznak. A 60-as évek elején Amerikában megjelent Csendes tavasz (Carlson) című regénye volt az, amely igazán ráirányította a figyelmet a DDT-szennyezésre. A könyv főleg az amerikai értelmiségre gyakorolt nagy hatást, és gyakorlatilag elindítója lett a környezetvédő mozgalmaknak.

A DDT egészségkárosító hatásának felismerése mellett a közvéleményt a Contergán-botrány is sokkolta. A Contergán terhes nők számára javasolt nyugtató volt, amitől több, mint tízezer torz gyerek született Nyugat-Európában.

Az ipari szennyezés és a veszélyek felismerése a fejlett államokban szervezett hely tíltakozásokat váltott ki, ami a környezetvédelem ügyét belpolitikai kérdéssé tette. Az is egyre világosabbá vált, hogy a környezetszennyezés nem áll meg az egyes országok határain, az egész bioszféra jövőjét veszélyezteti. Kiderült, hogy a DDT a sarkkörön élő állatok zsírjában is kimutatható, ami rávilágított arra, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet megtalálni. A környezet védelmének témája így külpolitikai kérdéssé vált.

A globális veszélyek felismerése vezette Aurelio Peccei olasz közgazdászt arra, hogy 1968-ban létrehozza a világ neves tudósait tömörítő Római Klub nevű szervezetet. A cél a kialakult fejlődési pályák és az emberiség jövője közötti ellentmondás megoldásának megtalálása volt. A Római Klub tevékenysége az 1970-es években rendkívül nagy hatást gyakorolt a tudományos és közgondolkodásra, és megteremtette a környezetvédelem, a globális gondolkodás tudományos alapjait.

A környezet védelmének igénye a mindennapi életben és a tudományban már ebben az időszakban megjelent, de a politika nem tartotta fontos kérdésnek. Ebben elsősorban az játszott szerepet, hogy a fellendülőben levő gazdaság a politika szárnyalásának kedvező lehetősége és mindennemű korlátozásban, ami a környezet védelemével kapcsolatban felvetődött saját nehézségeit látta. A környezet védelmének kérdését az sem segítette, hogy a megjelenő, gyakran látványos környezetszennyezés elszigetelt helyi jelenségként mutatkozott, és ennek globális összefüggéseit, a tendenciáit a tudomány még nem rajzolta meg. Ahhoz, hogy ezekből a lokális problémákból megfogalmazódjon a környezetvédelem, mint globális probléma a mindennapi jelek, a tudományos feldolgozás és a politikát kényszerítő körülmények együttes hatására volt szükség. Ez ebben az időszakban a Római klub megalakulásában, a Vietnami háborúban és a folyamatok modellezésére a technika nyújtotta lehetőségekben öltött testet.

A Vietnami háború elleni világméretű tíltakozás és a USA-n belüli háború ellenes hangulat eredményeként mindennapossá váltak a tüntetések az akkori politikát sarokba szorították és kénytelen volt foglalkozni a környezettel. Ez már olyan súlyú beavatkozás volt, melyet nem lehett elhallgatni, és a poltikának – az akkori amerikai elnöknek – ki kellett mondani: védjük környezetünket, és a környezet védelme amerika számára nagyon fontos. Bár akkor és ott ez a környezetvédelem kifejezés még nem az a globális fogalom volt, melyet azóta a tudományos vizsgálatok feltártak és jövőnk elsőszámú kérdésévé tettek.

A Római Klub tevékenységének alapelveit is ez idő tájt dolgozták ki; később a következő két pontban fogalmazták meg:

  • a kutatás ösztönzése a "világproblematika" jobb megértése érdekében;

  • a kutatások eredményeinek eljuttatása a döntéshozókhoz mind hivatalos, mind nem hivatalos szinten, a publikált jelentések és a rendszeres párbeszédek révén.

Ezek érdekében különböző világmodelleket készítettek, melyek alapján készült tanulmányokat a világ elé tárták. Módszerük hátterét a rendszerdinamikára építették.

A rendszerdinamika a rendszer alapszerkezetének tanulmányozása révén értelmezi a rendszer viselkedési módjait. Az analizált rendszerek és problémák nagyrésze számítógépen is modellezhetőek és így a rendszerdinamika kihasználja, hogy e számítógépes modellek megnövekedett számítási sebessége lehetővé teszi az emberi elme képességeit lényegesen meghaladó bonyolultságú rendszerek egyidejű számításainak elvégzését.

A modellezés egy speciális, csak az utóbbi négy évtizedben művelt területe az ún. globális modellezés. A globális modellek olyan számítógépes modellek, amelyek globális (az egész Földre kiterjedő) társadalmi problémákkal foglalkoznak. Ilyen problémák pl.:

  • az erőforrások kimerülése,

  • a szegénység és az éhezés,

  • a nemzetközi kereskedelem egyenlőtlenségei,

  • a környezet pusztulása,

  • a népesség gyors növekedése.

A napjainkig elkészültek közül a legismertebb globális modellek:

  • Forrester-Meadows modell

  • Mesarovic-Pestel modell

  • Bariloche modell

  • Leontief-modell

  • Timbergen-modell

  • Moira modell

  • SARU modell

  • FUGI modell

  • A makrogazdaság globális modellje

  • A fémércek modellje

  • ENSZ modell

  • Gábor Dénes és László Ervin világmodelljei

  • A tanulásnak nincsenek határai” c. modell

A világmodellek közül az első modellt ismertetjük egy kicsit részletesen, mert ez adott lendületet a környezetvédelem problémájának.

Forrester-Meadows modell, Jay W. Forrester, MIT (USA), Dennis L. Meadows, Cambridge (USA) nevéhez kötődő modell alkotói öt szektor (részfolyamat) kölcsönhatását vizsgálják. Ezek:

  • a népesség,

  • a termelőerők,

  • a mezőgazdaság,

  • a nem megújítható erőforrások,

  • a természeti környezet

17. ábra Forrester-Meadows modell. 1 erőforrások megmaradó része, 2 élelmiszer, 3 népesség, 4 termelés, 5 környezetszennyezés

Az öt szektoron belüli egyes részfolyamatok kapcsolatai:

  1. A népesség változása (forrása) függ a zsúfoltságtól, a táplálkozás (közvetve: a mezőgazdasági termelés) színvonalától, a környezetszennyezés és az életszínvonal nagyságától; a születések és a halálozások számának különbsége (a határokon keresztüli “népességáramot” nem veszik figyelembe).

  2. Az életszínvonal a termelőerők nagyságától és termelékenységétől függ.

  3. A termelés felhasználja a nem megújítható (és ezért egyre fogyó) erőforrásokat. Mennél kisebb a nem megújítható erőforrások készlete, annál többe kerül kitermelésük, s így annál kisebb lesz a termelőerők hatékonysága.

  4. A mezőgazdasági termelés függ a föld nagyságától, minőségétől és a beruházott termelőeszközöktől. A föld minősége javítható, pusztítható. A környezetszennyezést egy határig a természet képes ellensúlyozni. Az egyensúly felborulása visszahat az összes többi részrendszerre. A rendszer bonyolult, soros, párhuzamos és visszacsatolt folyamatok együttese.

A modell alapján készített számítógépes program futtatása eredményeként kapott görbék a 21. század első évtizedeire rohamos visszaesést mutatnak az egy főre jutó ipari és élelmiszertermelésben, miközben a népesség is csökken és a környezetszennyezés elviselhetetlen mértékűre nő. Olyan variációt is kiszámoltak, amelynél figyelembe vették a megfelelő “önkorlátozó” intézkedések hatását. Eszerint megtalálható a globális egyensúly olyan állapota, amely mellett a Föld minden lakósa (becslés szerint mintegy hatmilliárd) emberhez méltóan tud élni, a környezetszennyezés mértéke is csökken.

A Meadows-jelentés hatalmas vihart kavart a tudományos közéletben. Mint kiemelkedő tudományos teljesítmény elismerésben részesült, más oldalról szélsőséges támadások érték. Támadták politikai, ideológiai, szakmai és módszertani szempontból egyaránt. A fejlődő országok azért utasították el a javaslatokat, mert úgy vélték, a gazdasági növekedés megállítása állandósítja a Föld különböző régiói közötti fejlődési különbségeket.

A Meadows-modellek felhívták a közvélemény és a kormányok figyelmét az emberiség jövőjét leginkább veszélyeztető tényezőkre, a túlnépesedésből, a nyersanyagkészletek kimerüléséből, a fokozódó környezetszennyezésből adódó veszélyekre.

A lehetséges felhasználók megegyezni látszottak abban, hogy a modell még nem eléggé csiszolt és lebontott ahhoz, hogy közvetlenül fel lehessen használni nemzeti, nemzeten belüli vagy akár területi politika kialakításában. Egyik fő jellegzetességét mégis a szerzők által tett ajánlások jelentették, melyek a standard futtatások során nyert előrejelzések alapján születtek. Az ajánlások a következő főbb elemeket tartalmazzák:

  • minden embernek fel kell ismernie, hogy minden cselekedettel, amely csupán rövid távú megfontolásokra szorítkozik, végül épp az ellenkezőjét érjük el;

  • mindenkinek tisztában kell lennie a szűk látókörű nacionalizmus értelmetlenségével; olyan nemzetközi működési keretet kell kialakítani, amelyben az együttműködés nem jóakarat vagy kedv kérdése, hanem szükségszerű; fel kell ismerni a hosszú távú globális fejlesztés elsőrendű fontosságát, és ösztönözni a kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy cselekvési tervükben ezt tegyék az első helyre.

A szerzők azzal a megállapítással zárják, hogy korunk világának két "hiányzó alkotóeleme" van: egy hosszú távra szóló reális célkitűzés, amely az emberiséget elvezetheti az "egyensúlyi társadalomhoz", és az akarat ennek a célkitűzéshez a megvalósítására. Ha lenne egy ilyen globális cél és egyesíteni lehetne a megvalósítására irányuló akaratokat, akkor az emberiség beléphetne a "szerves növekedés" korába, és ezzel legyőzhetné mind a nulla növekedés, mind az exponenciális növekedés problémáit.

Önellenőrző kérdések

  1. Egészítse ki a felsorolást (5 tényező): A Forrester-Meadows modell

  2. Jelölje meg a hibás állítást: A Meadows-modellek felhívták a közvélemény és a kormányok figyelmét