Ugrás a tartalomhoz

Környezetgazdálkodás

Dr. Barótfi István (2011)

Szent István Egyetem

9. fejezet - A globális környezeti problémák

9. fejezet - A globális környezeti problémák

A napvilágra került környezeti problémák körében nem csupán az ad okot aggodalomra, hogy ilyeneket feltárnak és ismertté válnak, hanem azokat a problémákat, melyeket megismer az emberiség azok milyen gyorsan exkalálódnak, és amilyen gyorsan növekednek. Világossá vált az is, hogy a környezeti ártalmaktól jelenleg még mentes világrészeken is hamarosan számolni kell ezekkel a problémákkal, és a környezet szennyezésében a "felgyorsult idő" a környezet rombolásának rohamos gyorsulását eredményezi, ha nem kerül sor összehangolt aktív védekezésre. A felgyorsult időt szükséges hangsúlyozni, mert ez azt jelenti, hogy a probléma megoldásához nincs halasztás, mindenféleképpen és minél gyorsabban cselekedni kell.

Az idő felgyorsulása alatt azt kell érteni, hogy a technika, a tudomány eredményeinek felhasználásával az ember olyan eszközök birtokába kerül, melyek segítségével a korábban hosszabb időt igénylő folyamatokat jelentősen lerövidíti, így a ma élő generáció sokkal több eseménynek részese, ül. szemtanuja, mint korábban bármikor. Az idő felgyorsulását, ha csak egy évszázadra tekintünk vissza is érzékelni tudjuk, szembetűnőbb azonban nagyobb időszak áttekintése.

Szemléletes Heinrich Siedentopf osztrák csillagász összeállítása, aki a természetes környezet számunkra szinte végtelennek tűnő időtartamát hasonlítja össze azzal a rövid időszakkal, amelyben az ember jelentős változásokat okozott a Földön. A gerincesek megjelenésétől napjainkig eltelt közel 170 millió évet egy naptári évbe sűrítette össze és így jól érzékelhetővé vált az események felgyorsulása. Érdemes idézni az összehasonlítást, mi történt ebben a modell-évben. Januárban megindul a Földön a. gerincesek fejlődése. Márciusban mutatkoznak az első madárfajok, májusban kivirulnak a lombos fák, júliusra tehető az óriási reptiliák megjelenése. Szeptemberben kihalnak a dinoszauroszok, októberben kezdődik a főemlősök kifejlődése, november második hetében az emberszabású majmoké. December 30-án megjelenik az egyenesen járó ember. Nem az aki a kőszerszámokat használta, csupán annak őse. December 31-én 23 órakor hal ki a neandervölgyi ősember. Éjfél előtt 30 perccel pedig elkezdte az ember a földet művelni. Ez volt az első jelentősebb hatás, illetve ténykedés a Föld arculatának megváltoztatására. A még hátralévő 20 percben játszódott le mindaz, amit technikai és tudományos teljesítménynek nevezünk a kerék feltalálásától napjainkig.

Az ipari forradalom robbanásszerű fejlődést okoz, de erre csak éjfél előtt 30 másodperccel kerül sor. Az autó és a repülőgép alig 12 másodperce született. Az éjfél előtti fél percen belül az ember azon fáradozik, hogy elégessen minden folyékony, szilárd és gáznemü tüzelőanyagot, amit a természet ebben a modell évben elraktározott. Minden negyedik másodpercben megduplázzuk a civilizációs javak eddig elért össztermelését és ugyanakkor minden 6,3 modell-másodperc alatt megduplázódik a Föld lakossága. Mindezzel szemben időszámításunk kezdete óta, ami kevesebb mint 6 percnek felel meg, az ember hatalmas régiókban kiirtotta, letarolta az erdőket, amelynek talaja leromlott és terméketlenné vált. A végtelen hegységek lejtői erodálódtak, a vízelvezetés, valamint a vízellátás természetes rendszere sokfelé megbomlott. A kiszikkadt területeken porviharok keletkeztek, a letarolt vízgyűjtő területek helyén katasztrofális árvizek léptek fel. Az édes és tengervizek jelentős olajszennyeződést szenvedtek, ami a halak, rákok és más vizílények tömeges pusztulásával és a tenger oxigén-termelő képességének csökkenésével járt. Kipusztult több száz emlős és madárfaj. Füsttel, korommal, gázzal szennyeződött a levegő és az ember számára is veszélyessé vált a helyzet a bioszférában, amely a Föld energiaháztartásának felbontásával fenyeget. S mindez a modell év 6 perce alatt.

A fejlődés tempója, az események felgyorsulása szédületes és ez az ami kényszerítően sürgeti a cselekvést. A környezet problémája a globális problémák körébe lépett, sé azok között azokkal azonos súlyúként kell kezelni. A globális problémákról röviden:

Túlnépesedés, éhínség, városnövekedés

A Föld népessége jelenleg meghaladja a 6 milliárd főt. A növekedés szempontjából a legkritikusabb a demográfiai ciklus 2. szakasza, amelynek jellemzője a járványok visszaszorításával párhuzamosan a halálozási ráta csökkenése, a születések magas száma, ami rendkívül gyors népességnövekedést eredményez. Jelenleg néhány ázsiai ország, valamint az afrikai országok többsége ebben a szakaszban tart, ami a Föld népességének megduplázódásához szükséges idő lerövidülését is maga után vonja. A duplázódási idő jelenleg kb. 30 év, azaz 2030-ra (a jelenlegi tendenciák változatlanságát feltételezve) a Föld népessége elérheti a 10 milliárd főt.

A túlnépesedés a Föld eltartó képességének korlátozottsága miatt jelent igen súlyos problémát. A Föld eltartó képességére vonatkozóan különböző számítások láttak napvilágot, pl. Wester 1982-es számítása szerint, amelyben 2000 kalóriás napi energiaigénnyel számolt, a Föld eltartó képessége 2 milliárd fő. Jellemző, hogy ezek a számítások rendre alacsonyabb népességszámot eredményeznek, mint amennyi a Föld jelenlegi népessége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eltartó képességet új technológiák bevezetésével, új, ellenállóbb és nagyobb terméshozamú fajok (ld. zöld forradalom) alkalmazásával tovább lehet bővíteni. Ennek ellenére igaz, hogy a Földön sohasem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Jelenleg 1 – 1,2 milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, és ebből 630 millió éhségszinten él. A túlnépesedési problémák először az ázsiai országokban, Indiában, Kínában, Pakisztánban jelentkeztek, jelenleg azonban Afrika az a kontinens, ahol a legtöbb éhező él.

18. ábra A régiók fejenként energiafogyasztásának arányai

Az afrikai éhínség már a 70-es évek eleje óta visszatérő probléma, a Száhel-övezetet sújtó szárazság által eredményezett éhínségektől kezdődően. A népességszám csökkentésére különböző megoldási javaslatok születtek, a humánustól a legradikálisabb elképzelésekig. A megoldási javaslatok közül a legismertebb a kínai 1 gyermekes családmodell, ahol szigorú szankciókkal sújtják azokat a családokat, ahol egy gyereknél több születik. Ez a program Kína nyugati részén, a partvidéki nagyvárosokban látványos eredményeket hozott, azonban az ország belső területein, a mezőgazdasági vidékeken, ahol a gyerekek munkáskezet jelentenek, már kevésbé. Emellett ezeken a területeken az ellenőrzés is kevésbé hatékony. Szingapúrban a 2 gyermekes családmodellt tették követendővé, ami kevésbe drasztikus ráhatást jelent, ugyanakkor a hatékonyság is kisebb. Drasztikus megoldási kísérlet volt az indiai sterilizációs program, amellyel annak antihumánus jellege miatt hagytak fel.

Jellemző, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező országokban a népesség tudati szintjének növekedése a gyerekszám csökkenését vonja maga után. Ebből következően az igazán hatékony megoldás a gazdasági fejlődés, a népesség tudatformálása, ill. annak átalakulása lehet.

A túlnépesedés következménye a városrobbanás. Enyedi György a demográfiai ciklusokhoz hasonló szakaszokat különített el, ahol az urbanizáció 1. szakaszának jellemzője a városok számának, ill. a városi népességnek az ugrásszerű növekedése. Az ebből fakadó gondok a túlnépesedéshez hasonlóan szintén a 3. világ országaiban jelentkeznek elsősorban, Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában. A probléma abból fakad, hogy a megélhetésért a városokba áramló népességgel a városi infrastruktúra fejlődése, az utak, a csatornahálózat, a lakásállomány stb. nem tud lépést tartani, ami a városok túlzsúfoltságát, szennyezettségét eredményezi. Ennek következménye a 3. világ országaira jellemző városperemi bódévárosok kialakulása (pl. Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó stb.).

Energiaválság, nyersanyagbázisok kimerülése

A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a korábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé.

19. ábra A Közel-Keleti olajkészletek

Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére.

20. ábra A Föld olajtartalékai

21. ábra A Föld földgáztartalékai

22. ábra A bizonyított földgáz és energiatartalékok

A jelenleg ismert készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek. Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, ugyanakkor a britek előrejelzése alapján a kitermelés egy évtizeden belül eléri csúcspontját, 20 év múlva pedig már olajhiány lép fel. Az Egyesült Államoknak 15 év múlva olajszükségletének 90 %-át importból kell fedezni, ami előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását.

Kimerülésük, ill. környezetszennyező hatásuk miatt a megújuló erőforrások jelentősége felértékelődött. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ún. megújuló erőforrások sem teljesen korlátlanul állnak rendelkezésre. A Föld vízkészlete, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize szennyeződésekkel terhelt, ami nem csupán az ivóvízként, de az energiaként történő hasznosítást is akadályozza.

A Föld nem minden területe alkalmas a megújuló energiaforrások hasznosítására. A napenergia leginkább a napsütötte mediterrán, félsivatagi ill. sivatagi országok számára jelent megoldást, míg a szél energiájának hasznosításához közel állandó erejű és irányú szélre van szükség. A napenergia kihasználása Magyarországon töredéke a lehetségesnek, amit elsősorban lakásokban vízmelegítésként ill. fűtésrásegítésként lehetne számításba venni. Világviszonylatban Európa vezető helyen áll a szélenergia kiaknázása terén, elsősorban Dánia, ahol az energiaszükségelt 20 %-át szélenergiából fedezik. Előkelő helyen áll Németország és Spanyolország is, 5-5 %-al.

Magyarország a mérsékelten szeles országok közé tartozik, ahol az uralkodó széliránynak megfelelően az ÉNY-i és a DK-i területek rendelkeznek kiaknázható szélenergiával. Közülük a bakonyi Tési fennsík adottságai a legalkalmasabbak a szélenergia hasznosítására, ahol jelenleg is a legtöbb szélerőmű működik. Magyarországon 2005. augusztusáig 10 szélerőművet helyeztek üzembe (pl. Kulcs, Mosonszolnok, Mosonmagyaróvár, Inota, Erk, Vép, Újrónafő, Szápár stb.), amelyek közül a legnagyobb teljesítményű a szápári. Tervek szerint a közeljövőben 30 toronyból álló szélfarmot létesítenek Hárskúton, és a Bakonyban összesen 55 db szélerőművet kívánnak üzembe helyezni. Magyarországon számítások szerint az energiaszükséglet mintegy 1 %-át lehet szélenergiából fedezni 2010-ig.

Az ár-apály jelenség energiájának felhasználására azoknak az országoknak van lehetősége, amelyek olyan tengerparttal rendelkeznek, ahol az apály és a dagály közötti szintkülönbség jelentős, ami leginkább az óceánok partján jellemző.

A geotermikus energia azokon a területeken aknázható ki gazdaságosan, ahol a geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet-emelkedés) az átlagos 100 m/3 °C-nál magasabb, így pl. Izlandon, Új-Zélandon, Olaszországban, Magyarországon. A Föld első geotermikus erőművét az olaszországi Lardarello-ban helyezték üzembe. Jelenleg Izlandon aknázzák ki legnagyobb arányban a geotermikus energiát, ahol a villamosenergia-felhasználás

90 %-a származik geotermikus energiából. Magyarország jelentős, de nehezen kitermelhető készletekkel rendelkezik, ugyanakkor a geotermikus energia hasznosításával a biogázból származó energia 4-6 – szorosa is elérhető lenne 2010-ig.

A legújabb kísérlet a megújuló energiaforrások terén a biogáz előállítása és felhasználása, amelyet különböző alapanyagokból (pl. élelmiszeripar maradékai, szelektált hulladék, gyorsan növő fák, energiafű, állati trágya stb.) lehet előállítani. Magyarországon jelenleg a Dél-Alföldön folynak ezzel kapcsolatos kísérletek, ahol hígtrágyából állítanak elő biogázt, amelyre kiserőmű-rendszert építenek ki. Ennek ipari méretű alkalmazása 2004-re valósult meg, amelynek során 6 biogáz üzemet hoztak létre a Pick Szalámigyár sertéstelepein.

A biogázból előállított zöldáram fedezni tudja a dél-alföldi térség jelenlegi áramfogyasztásának 6 %-át, ami azért is fontos, mert egy uniós előírás szerint az elfogyasztott energiának ekkora hányadát kell megújuló módon biztosítani.

A víz a feltételesen megújuló energiaforrások közé tartozik, ugyanakkor magyarországi viszonylatban is a legnagyobb potenciállal kecsegtető megújuló technológia, törpe vízierőművek révén. Az országban 30 %-al bővíthető a vízenergián alapuló áramtermelés. Jelenleg a Rábán Ikervárnál, ill. a Hernádon Felsődobsza és Gibárt térségében működik törpe vízierőmű.

A megújuló természeti erőforrások közé szokták sorolni a termőföldet és az erdőterületeket is. A művelésbe vonható földterületek azonban az erdőirtásokkal és a szűzföldek feltörésével elfogytak, és a sokhelyütt folytatott rablógazdálkodás következtében jelentős területen kimerültek. A termőképesség csökkenését eredményezi a talajerózió felgyorsulása is, ami elsősorban a trópusi, nagy csapadékú területeket sújtja. Ezeken a területeken az esőerdők kiirtásával jutottak termőföldhöz, a szakszerűtlen gazdálkodás következtében azonban a földek nagy részét mára kénytelenek voltak felhagyni, és a termőréteg lepusztulása az erdők visszatelepítését is megakadályozza. Emellett a nagyarányú erdőirtásokkal a légkör egyensúlya is megbomlik, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez.

Az erdők kiirtása nem csupán a trópusi területeken jellemző, hanem már az ókortól kezdődően először Európában, majd Amerika gyarmatosításával Észak-Amerikában került sor az erdőállomány megtizedelésére. Ennek következtében mára Európa és Észak-Amerika erdőinek döntő hányada eltűnt.

A termőterületek problematikájának megoldását a gazdálkodás környezetkímélő, termelékenyebb megvalósítása jelentheti, ehhez azonban olyan mennyiségű tőkére van szükség, amely jelenleg csak a legfejlettebb országok számára adott.

Környezetszennyezés

Vízszennyezés

A víz megújuló energiaforrásnak számít, ennek ellenére vízkészleteink nem tekinthetők korlátlannak. A víz problematikája mennyiségi és minőségi kérdés. Mennyiségi problémával néznek szembe a vízhiányos országok (pl. Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait stb.). A mennyiségi problémák leküzdésére egyrészt gátakkal víztárolókat építettek, amelyek nagy mennyiségben képesek a vizet a későbbi felhasználásig tárolni. Ezen kívül különböző tervek születtek a gazdag, ám vízben szegény országok részéről vízzel kapcsolatos gondjaik enyhítésére (pl. Kuvait az Antarktiszról becsomagolt jégtömböket tervezett elvontatni), de ezek tartós eredményt máig nem hoztak.

A mennyiségi problémák megoldására a vízfelhasználás csökkentése a másik lehetőség, ami víztakarékos ipari és mezőgazdasági technológiák alkalmazását teszi szükségessé. Ilyen pl. a csepegtetéses öntözés, a szennyvizek felhasználása az öntözésben, vízforgatás, a háztartási vízfelhasználás korszerűsítésével annak hatékonyabbá tétele (pl. víztakarékos WC-öblítés).

A vízfelhasználás minőségi problémáját vizeink elszennyezése jelenti. A természetes vizek ma már oly mértékben szennyezettek, ami nem csupán ivóvízként, hanem ipari vízként való felhasználásukat is gátolja. A vizeket egyrészt közvetlen szennyeződések érik (pl. városok szennyvizének tisztítás nélküli folyókba engedése, olajtankerek katasztrófái, iparvidékek szennyező hatása), másrészt közvetett úton, elsősorban a talajon keresztül szennyeződnek felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) vizeink.

Talajszennyezés, talajpusztulás

A fent említett szennyeződések nem csupán a vízkészletet, hanem a talajokat is érintik. Az illegális hulladéklerakók, a nem megfelelő hulladéktárolók, a csővezetékek sérülései súlyos szennyezést eredményeznek, amit a szándékos környezetkárosítások (ld. Öböl-háború) tovább súlyosbítanak. A talajok elszennyeződése meggátolja azok termőföldként történő hasznosítását, valamint a szennyezés tovaterjedésének következtében a felszín alatti vízkészlet is elszennyeződik.

Ezen túlmenően a talajok károsodását a termőréteg lepusztulása, a vízerózió és a defláció eredményezi. Az erózió elsősorban a meredek területeken, a gyér növényzetű, valamint a nagy csapadékú területeken jelent gondot, ahol a csapadék és a szél gyakorlatilag az alapkőzetig képes a talajt lepusztítani. A védekezés eszköze a megfelelő mezőgazdasági technológiák alkalmazása, valamint az erdőirtások korlátozása, ill. az erózió által veszélyeztetett területek erdősítése.

Levegőszennyezés

Az erőművek, a gyárak, a vegyi üzemek kéményei, a gépkocsik kipufogói hatalmas mennyiségben bocsátanak ki a környezetre káros gázokat (CO2, CO, NO2, SO2 stb.), különböző vegyi anyagokat, port, nehézfémeket, amelyek megváltoztatják a levegő összetételét. Ezek az anyagok közvetlenül károsítják az embert, az élővilágot, fokozzák az üvegházhatást, átalakítják a Föld klímáját, ami maga után vonhatja a Föld lakhatatlanná válását, végső soron pusztulását. Ezért rendkívül fontos a környezetkárosítás, szennyezés visszaszorítása, ami nem csupán a nagy szennyezőnek minősülő ipari üzemek részéről követelmény, hanem az egyén oldaláról is.

Hulladék-elhelyezés

Hulladéknak minősül minden olyan szilárd, légnemű vagy folyékony anyag, amely a keletkezése helyén haszontalan vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti vagy károsítja az ember egészségét és környezetét (Kerényi A.). A hulladékokkal kapcsolatban a legnagyobb problémát nem is azok veszélyessége, hanem mennyisége jelenti. A gond abból fakad, hogy míg korábban, nagyjából a II. világháborúig alig keletkezett hulladék, napjainkban minden be van csomagolva, amitől hatalmas hulladékhegyek keletkeznek. Megváltoztak, megváltoztatták a vásárlói szokásokat, ami miatt megnőtt az eldobható, egyszer használatos termékek száma, a papírzsebkendőtől a fényképezőgépig.

A fentiekből látható, hogy a hulladékok között vezetnek a csomagolóanyagok, a papír, a műanyag, az üveg és a fémek. A szemétlerakók világszerte telítődtek, ami miatt az újrahasznosítás, ill. a kibocsátott hulladékok mennyiségének csökkentése égető kérdéssé vált. Ez többek között a szemétszállítási díjak fokozatos emelkedése révén érzékelhető az egyén számára is.

A hulladékok mennyiségének csökkentésére lehetőségként kínálkozik magának a kibocsátásnak a csökkentésére törekvés, valamint az égetés, amely a hulladékok terjedelmét 70-90 %-ban képes csökkenteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hulladékégetők a kibocsátott káros anyagok miatt újabb környezetszennyező tényezőként is számításba jönnek. Az újrahasznosíthatóság ma már több országban követelmény, amit a termék csomagolásán fel is tüntetnek (ld. pl. újrahasznosított papírból készült papíráruk). Az újrahasznosítás feltétele a szelektív hulladékgyűjtés, amihez a társadalom tudati befolyásolásán túl a szelektív hulladékgyűjtés hatékony működtetésére is szükség van.

A hulladékok elhelyezésével kapcsolatban külön problémát jelent, hogy az egyes országokban nem azonos szabályrendszerek vannak érvényben, ami megnyitotta az utat a hulladékok nemzetközi kereskedelme előtt. Ennek következtében általánossá vált, hogy a szegény országok, bevételeik növelése érdekében, befogadják a gazdag országok hulladékait, aminek kezelése azonban megoldatlan, ennek révén a gyors pénzszerzéssel súlyos környezeti gondok járnak együtt.

A veszélyes hulladékok között a legjelentősebb tételt az atomhulladékok jelentik. Évente 100 ezer tonna feletti mennyiségben keletkeznek kiégett fűtőelemek, amit az előkészítés során keletkező mennyiség tovább növel.

A radioaktív hulladékok elhelyezésére nagyon kevés terület alkalmas. A tárolónak meg kell felelnie a geológiai, hidrogeológiai és szeizmológiai követelményeknek, majd a megfelelő terület kiválasztása után a lerakó kialakítását a helyi lakossággal is el kell fogadtatni, ami adott esetben a lerakó kialakításának legnagyobb akadályát is képezheti (ld. Paksi Atomerőmű hulladék-elhelyezési problematikája).

Nukleáris veszélyek

A nukleáris veszélyeztetettség környezetvédelmi szempontból két irányból közelíthető meg. Az egyik az atomfegyverek előállítása, tárolása, esetleges bevetése, a másik az atomenergia felhasználása.

A fegyverkezés kérdésénél környezetvédelmi szempontból jelentősebb az atomenergia felhasználása. Viszonylag tiszta, hatékony energiaforrásnak számít, de nem megújuló energiaforrás, és súlyos környezeti problémákat okozhat (pl. Csernobil). Az atomerőművekkel szemben ma már jelentős az egyes országok társadalmának ellenállása, ami miatt több ország (pl. Dánia, Svédország) atomerőmű-programjának folytatásától visszalépett. Más országok ugyanakkor (pl. Kína, Franciaország, USA) folytatják a megkezdett programokat, több ország pedig felfüggesztette a tervezett atomerőművek építését.

A reaktorbalesetek mellett az atomerőművek legnagyobb problémája a keletkező radioaktív hulladékok kérdése, amiről az előző fejezetben esett szó.

A biodiverzitás csökkenése

A növény- és állatvilág a környezeti ártalmak által veszélyeztetett, több faj kihalt, vagy a kihalás fenyegeti. A fajok számának és az egyedszámnak a csökkenése a biológiai sokféleséget, az ún. biodiverzitást csökkenti, ami az élőlények életképességét is negatívan befolyásolja. A kihalás, a genetikai elszegényedés az egyes területek túlhasználatának, a természetátalakító beavatkozásoknak, a környezet fokozódó szennyeződésének és az esőerdők kiirtásának a következménye.

Az élővilág veszélyeztetettségének, a védelem szükségességének kérdéskörével a természetvédelem foglalkozik, amely ebből fakadóan a környezetvédelem részét képezi. A természetvédelmi jogszabályokban ma már külön fejezetet képez a biológiai sokszínűség megőrzésének követelménye, amely a legfontosabb természetvédelmi elvek közé tartozik.

Háborús konfliktusok

Földünk globális problémái között a háború és a béke kérdése előkelő helyen szerepel. Napjainkban sem telik el év úgy, hogy a Föld több pontján ne dörögnének a fegyverek. A fennálló problémák között megtalálhatók a nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny, az új fegyverek kipróbálása által okozott hihetetlen mértékű környezeti károk, a pusztító helyi háborúk. A helyi háborúk újabb kori népvándorlást idéznek elő, elfecsérlődnek a humán és anyagi erőforrások, és a természet nagyfokú pusztulása következik be. Elég itt az 1991-es Öböl-háborúra, a dél-szláv háborúra, vagy a 2003-as iraki háborúra utalni.

A Varsói Szerződés megszűnése, a Szovjetunió felbomlása teljesen új helyzetet teremtett, amelyben felerősödtek a nemzetiségi ellentétek, és fokozódott a fejlett és fejlődő országok szembenállása.

A fentiekből következően létkérdés a fegyverkezési verseny mérséklése, az atomfegyverkészlet megsemmisítése, a problémák tárgyalóasztal melletti rendezése, amelynek hiányában az amúgy sem csekély számú globális problémák tovább szaporodnak.

A globális környezeti problémák hazai vonatkozásai

Hőmérsékleti változások

Jelenleg Magyarországon a hőmérséklet-változás az elmúlt 100 év során 0,4-0,8 °C volt. A változás elsősorban a telek enyhülésében mutatkozott meg, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az éghajlatváltozás, és ezen belül a hőmérséklet-változás is elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a szélsőségesség fokozódik. Tehát egyre gyakoribb a nyári 40 °C körüli forróság, és egyre gyakoribb (lehet) a téli felmelegedés, vagy akár a rendkívülinek mondható (mínusz 20-30 °C-os) hideg.

Csapadékviszonyok

Magyarország csapadékjárása alapállapotban szélsőséges. Ugyanakkor 100 éves csapadékadatok vizsgálata rámutat arra, hogy a trend az évi csapadékmennyiség csökkenése, az elmúlt 100 évben 650-ről 550 mm-re csökkent az éves csapadékmennyiség átlaga. Az átlagok vizsgálata azonban nem mutat rá a csapadékviszonyok szélsőségességének fokozódására. Az elmúlt évek eseményei (pl. Mátraszentimre 2005. nyara) arra utalnak, hogy fel kell készülnünk a „megszokottól” eltérő időjárási eseményekre, a mind mennyiségében, mind intenzitásában rendkívüli csapadékhullásokra.

Szárazodás

A szárazodás az elsivatagosodás hazai „megfelelője”. Elsősorban a Duna-Tisza közi Homokhátságon érzékelhető, és a talajvíz szintjének drasztikus csökkenésében érhető tetten. Ennek oka összetett, szerepet játszik benne a csökkenő csapadékmennyiség, a klímaváltozás, de szintén jelentős tényezője az érintett területeken az illegális kútfúrás, az engedély nélküli vízkivétel, öntözés. A szárazodás következtében átalakul a Homokhátság vegetációja, erdőpusztulás jelentkezik, megváltoznak a talajok fizikai-kémiai jellemzői, a házak, épületek megsüllyednek, megrepedeznek, a Kiskunsági Nemzeti Park védett szikpadkái pusztulnak stb.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban a Magyarországi várható trend az alábbiakban foglalható össze:

  • csökkenő csapadékmennyiség

  • aszályos időszakok számának, hosszának növekedése

  • a jelentős csapadék-események száma megugrik, pl. nő a 12-24 órás esőzések esélye

  • a csapadékmennyiség rosszabb eloszlásban érkezik

Mindezek alapján szükséges, hogy felkészüljünk a várható változásokra, és megpróbáljunk válaszokat kidolgozni a kihívásokra. Ebből a gondolatból született meg a Magyar Tudományos Akadémia programja, ami 2003-2006. között a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia kidolgozását vállalta fel. A kulcsszavak (VÁltozás – HAtás – VÁlaszadás) összevonásából született meg a program VAHAVA elnevezése.

Savas esők hatásai

Magyarországon a savas esők számlájára írható erdőpusztulást az 1970-es években regisztráltak elsőként, ami 1985-re a kocsánytalan tölgyesek 20.5 %-ának kipusztulását eredményezte. A probléma az alacsonyabb pH-jú talajokon, nagyobb légszennyezők környezetében jelentkezett legerősebben.

Vizes élőhelyek csökkenése

A folyószabályozások előtt Magyarország mai területének 25 %-át vizes élőhelyek borították, ma 7 %-át. Ezek a területek tartoznak az ún. Ramsari területek közé, ami az indiai Ramsarban 1971-ben aláírt, a vizes élőhelyek nemzetközi védelméről szóló egyezményre utal. Jelentőségüket az élővilág megőrzése, rekreáció, felszín alatti vizek pótlása, vésztározók kialakítása révén foglalhatjuk össze.

Talajpusztulás

Vízerózió

A vízerózió elsősorban hegy- és dombvidéki tájainkon jelent problémát, amellyel szemben a védekezés elsősorban a helyes növénymegválasztással, ill. a helyes agrotechnika alkalmazásával képzelhető el.

Az erózió által sújtott területeken pedig végső soron meg kell fontolni a korábban jellemző területhasználat átalakítását, pl. a szántók gyeppé alakítását vagy az erdősítést, ill. a művelés alóli kivételt.

Defláció

A szélerózió, azaz a defláció elsősorban a homokterületeken jelentkezik. A defláció nem csupán mezőgazdasági problémát jelent, hiszen pl. a mezővédő erdősávok kiirtásával a városokba a széllel bekerülő por, pollen az allergiás és asztmás megbetegedések számának ugrásszerű emelkedését vonta maga után.

A deflációval szembeni védelem hatékony eszköze a vízerózióhoz hasonlóan a helyes növénymegválasztás, a helyes agrotechnika alkalmazása, ill. a mezővédő erdősávok visszaállítása.

Önellenőrző kérdések

  1. A becslések szerint mennyi időre elegendő földgáz készlete van a Földnek?

  2. Hol vannak törpe vízerőművek Magyarországon