Ugrás a tartalomhoz

Környezetgazdálkodás

Dr. Barótfi István (2011)

Szent István Egyetem

16. fejezet - 16. tanulási egység: Hulladékgazdálkodás

16. fejezet - 16. tanulási egység: Hulladékgazdálkodás

Az emberi lét egyik legáltalánosabb kísérő jelensége a hulladék képződése. A használhatatlanná, szükségtelenné vált anyagokat az emberiség eddigi története során egyszerűen visszajuttatta az őt körülvevő természeti környezetbe. Különösen jellemző ez a mai un. „fogyasztói társadalom”-ra a „vedd meg, ha használt dobd el” felfogás szerint. Az emberi tevékenység révén a természetbe került hulladékok hatása hosszú időn keresztül nem haladta meg a környezet és elemeinek tűrőképességét, mivel ezen hulladékok:

  • minősége hasonló volt a természeti körfolyamatokban meglévő anyagokhoz; így különösebb zavart nem okoztak;

  • mennyiségük nem akadályozta a természet körfolyamaiba való beépülésüket és ezáltal nem idézte elő e folyamatok megváltozását.

A tudományos-technikai forradalom során bekövetkezett termelésbővülés, az újabb és újabb - elsősorban szintetikus anyagok megjelenése a hulladékok közvetlen visszajuttatását a természeti környezetbe fokozatosan tarthatatlanná tette.

A ma már egyre inkább létünket fenyegető környezetkárosodás - beleértve a jelenleg ismert természeti erőforrások kimerülését is - jelentős része a hulladékokból származik, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem dolgoz fel a természetes anyagcsere körfolyamat.

A hulladékok környezeti hatása

A hulladékok egy része - műszaki vagy gazdasági okok miatt, illetve emberi mulasztásból eredően - a környezetbe, illetve védett környezeti közegbe kerül, szétszóródik, ott szennyeződést, külön előírásokban meghatározott koncentrációk fölött káros szennyeződést okoz.

A legtöbb szennyezési problémát:

  • a rendezetlen elhelyezés (pl. „a hagyományos” szeméttelepek)

  • helytelenül megválasztott hulladékkezelés

  • valamint a helytelen fogyasztói magatartás okozza.

A nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek.

  • egyrészt valamely környezeti elem (víz, levegő, talaj) szennyezését. okozzák, ezáltal nagy népességet érintenek, és a káros hatás időben elhúzódó,

  • másrészt a hulladékok egyes alkotói a növényi, állati szervezetekbe beépülnek és a táplálékláncon keresztül végső soron az embereket károsítják.

Itt elsősorban a környezetre veszélyes, mérgező hatású anyagok okoznak gondot, a bioakkumláció és a toxicitás miatt. A növényzet és az állatok fejlődését a toxikus hatású anyagok kifejezetten gátolják, egyes anyagok pedig a szervezetben felhalmozódva okoznak elváltozásokat.

A nem megfelelő hulladékeltávolítás káros hatásai ritkán jelentkeznek azonnal, sokszor évek, évtizedek telnek el a szennyezés kialakulásáig, felderítéséig.

A környezetszennyező hatások jellegük szerint lehetnek:

A talaj, a talajvíz és a felszíni vizek szennyeződése

A hulladékok leggyakrabban - évezredek óta szükségszerűen - alkalmazott természetes befogadója a talaj.

A nem megfelelően kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa, és az beszivárog a talajba. Így elszennyeződik a talaj felszíne, majd a szennyező anyagok belekerülnek a talajvízbe. Innen az áramlás útján gyakran jelentős vízbázisokat is veszélyeztetnek. A szerves anyagot tartalmazó hulladékok bomlásának végtermékei a csapadékvízzel kilúgozódva, különféle sók - különösen klorid, nitrát, valamint szulfát - vagy újabban fémek és szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves szennyezők formájában - közvetve a vízminőség romlását okozzák.

A felszíni vizek közvetett és közvetlen szennyeződését okozzák a nem megfelelően kezelt kommunális és ipari szennyvíz bevezetések, több esetben a haváriák esetében a szennyezett csapadék vizek is.

A levegő szennyeződése

A szerves anyagú hulladékok bomlása során jellegzetes bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid, indol, szkatol stb.); az összegyűlt hulladékhalmok finom porát illetve nagyobb laza darabjait (papír, műanyag fólia) a szél, vagy kisebb légmozgás is a levegőbe emeli. A hulladéklerakó-helyeken az öngyulladás miatt vagy a hulladékok nem megfelelő elégetésekor keletkező égéstermékek (füstgáz, korom, pernye) szennyezhetik a levegőt.

Ugyanakkor nem elhanyagolható a kommunális lerakók „üvegház-hatás”-t növelő metán és széndioxid kibocsátása sem.

Fertőzésveszély

A települési szilárd és a folyékony, valamint egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi hulladék) kórokozó mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek előidézői lehetnek.

A különféle egyéb forrásokból származó hulladékokban is gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.). Megfelelő körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak.

A hulladékokban hőhatás nélkül, természetes körülmények között egyes kórokozók igen hosszú ideig (hónapokig, sőt éveken át) életképesen megmaradhatnak, különösen a spóraképzők és a bélféregpeték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékokban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, az ilyen hulladék fertőzést terjesztő közegnek tekinthető. ( Megbetegedések és főként járványok kialakulásához más tényezők is szükségesek, nemcsak a kórokozó bekerülése az emberi szervezetbe, hanem a szervezet fogékonysága, a kórokozók elegendő száma stb.)

A rovarok és rágcsálók elterjedése

A nem megfelelő települési szilárd hulladékkezelés következtében a rovarok ( legyek) és rágcsálók (patkány, egér) nagymértékben elszaporodhatnak. Mind a rovarok, mind a rágcsálók közismert közvetítői egyes fertőző betegségek terjesztésének. A legyeket a szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során keletkező szag vonzza, petéiket a hulladékba lerakják és ott gyorsan elszaporodnak. A légy tenyészideje kedvező körülmények között 4-5 nap. A rágcsálók gyors szaporodását a rosszul kezelt, nyílt hulladékhalmok segítik elő, ezekben táplálkozásukhoz megfelelő anyagot találnak. Ezért a gyakori hulladék-eltávolítás, a lakott területen minél rövidebb ideig tartó és zárt tárolás, a kezelés egyik legfontosabb feltétele.

A környezet elszennyeződésének esztétikai jelentősége

A nem megfelelő hulladék-eltávolítás, a rendezetlen szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét , csökkenti a pihenés, kikapcsolódás teljes körű lehetőségét( településeink, erdeink széle )

Sajnos ma már napjainkban a helytelen nyersanyag és hulladékkezelésből eredő környezeti problémák egyre nagyobb arányban jelentkeznek.

A nem megfelelő hulladékkezelés tényére gyakran éppen az ártalom létrejötte hívja fel a figyelmet. Ezekben az esetekben a környezet szennyezettségének megszüntetése, ha egyáltalán lehetséges, nagy költségekkel jár.

Az utóbbi években számos szennyezési esetet derítettek fel. Ebben feltétlenül része van a veszélyes hulladékok mennyiségi növekedésének, a korszerű ágazati szabályozás megvalósításának, a privatizáció környezetvédelmi követelmény rendszerének, de nem utolsósorban a lakosság figyelmének is.

A hulladékok káros hatásai elleni védelem igénye, az un. „öröklött szennyezések „problémája (pl. katonai bázisok, szanált ipartelepek) fejlesztette ki a környezetvédelem egy új és egyre több feladatot megoldó ágazatát a talaj, talajvíz szennyezések kárelhárítását.

A hulladékok és a természeti erőforrások

A hulladékok környezetkárosító hatásának felismerése mellett egyre nyilvánvalóbbá vált a hulladékok szerepe a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásban és az anyaggazdálkodásban.

A hulladékokra vonatkozó adatok jól mutatják, hogy Magyarországon a gazdaság méretéhez képest igen sok hulladék keletkezik, amely az említett káros környezeti hatások mellett

  • az adott társadalmi cél elérése érdekében több anyag felhasználást tesz szükségessé,

  • az indokoltnál nagyobb ütemben apasztja a természeti erőforrásokat,

  • a nagyobb nyersanyagigény drágítja a termelést, rontja a verseny képességet,

  • a nagyrészt importból származó nyersanyagok szükségesnél nagyobb mértékű felhasználása súlyosbítja a gazdaság terheit és végül,

  • a keletkező hulladékok kezelése indokolatlanul növeli az előállítók "a hulladéktermelők" és végső fokon a gazdaság kiadásait.

Mindezek alapján látható, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem, illetve annak megvalósulását szolgáló hulladékgazdálkodás, mint a környezetvédelem megelőző tevékenysége, kulcsszerepet játszik a környezet minőségének, a természeti erőforrások védelmében, és eredményesen segítheti a gazdaság hatékonyságát.

A felvázolt gondok nagymértékben megoldhatók, illetve csökkenthetők egy ésszerű, átfogó hulladékgazdálkodási rendszer kialakításával.

A hulladékgazdálkodás szükségessége

A hulladékgazdálkodás elemei az európai unió követelményeinek megfelelően a következők:

  • A hulladékok keletkezésének és/vagy veszélyességének csökkentése, megelőzése,

  • A keletkezett hulladékok elkülönített gyűjtése és hasznosítása,

  • A nem hasznosítható hulladékok káros környezet-szennyezés nélküli átmeneti tárolása és ártalmatlanítása.

Ezt a felsorolást röviden - az angol nyelvű kifejezések rövidítése alapján - 3R elvnek is nevezzük

  • Reduce

  • Recyclyng

  • Reuse

A környezetvédelmi és gazdasági optimum a hulladékgazdálkodás elemeinek párhuzamos, illetve együttes alkalmazásával érhető el.

A hulladékgazdálkodás a hulladékok káros hatása elleni védelem gyakorlati megvalósítása, amely a hulladékok teljes életciklusára vonatkozik.

Ennek megfelelően a hulladékok kezelése egységes, összehangolt technológiai rendszer, amely magában foglalja

  • azoknak a keletkezés helyétől való eltávolítását (azaz a hulladékoknak a keletkezés helyén való összegyűjtését,

  • átmeneti tárolását és esetleges helyszíni előkezelését, valamint elszállítását),

  • továbbá alkalmas létesítményben történő feldolgozását, ill.

  • végső elhelyezését.

A feldolgozás lehet ártalmatlanítás, hasznosítás, illetve ezek kombinációja. A végső elhelyezés során a hulladékot a talaj felszíne felett vagy a talaj felszíne alatt rendezetten, biztonságos módon rakják le.

A tervszerű hulladékgazdálkodás célja tehát az, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzék, az elkerülhetetlenül keletkező hulladéknak minél nagyobb része kerüljön újrahasznosításra, a nem hasznosítható hulladékot pedig olyan módon ártalmatlanítsák, hogy az a legkisebb mértékben terhelje a természetet.

A hulladékok fogalma, csoportosítása

A hulladékok fogalma

A fogalom meghatározását nehezíti az, hogy az emberi tevékenységek sokfélesége következtében a hulladékok anyagi jellemzői is végtelenül sokfélék, ezért nehéz olyanan - mindenki által elfogadható - rendező elveket találni, amelyek alapján a csoportosítás lehetővé válik.

A feladat összetettségére utal az is, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem a környezetvédelem egyik legfiatalabb és szabályozás alatti területe. Ennek megfelelően terminológiája a különböző nemzetközi törekvések ellenére sem egységes. Ezért a fogalmakat a jelentkező nehézségek elkerülésére a kérdés gazdasági-technológiai oldaláról közelítjük meg.

Általános értelemen hulladéknak tekintendő az ember:

  • mindennapi élete,

  • munkája,

  • gazdasági tevékenysége során keletkező,

  • a keletkezés helyén feleslegessé vált,

  • ott közvetlen fel nem használható,

  • különböző minőségű és halmazállapotú anyag, anyag-együttes, termék,

  • maradvány, tárgy, leválasztott szennyezőanyag, szennyezett kitermelt föld, amelyet a tulajdonosuk sem közvetlenül felhasználni, sem értékesíteni nem tud és amelynek kezeléséről külön kell gondoskodni.

Védett környezeti közegbe kerülése: környezetszennyezés.

A hulladék fogalmát igen jól közelíti meg a gyakorlat és az igazgatás szemszögéből az EU direktívák meghatározása.

Hulladék minden olyan anyag, anyag együttes, melytől tulajdonosa valamilyen úton meg akar szabadulni

Amennyiben ezt a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően teszi, akkor további károkat nem okoz.

A meghatározás tehát leszűkíti a hulladékfogalmat az anyagi kategóriára, ezért a hulladékgazdálkodáson belül nem beszélhetünk „hulladék-területről”, hulladék-energiáról” stb.

A hulladék fogalmat ki kell egészíteni két - gyakorlati szempont alapján történő - további csoportosítással:

melléktermék: az az anyag, amelyet soros anyaghasználat jelleggel közvetlenül felhasználnak vagy értékesítenek;

másodnyersanyag, másodlagos energiahordozó: az a hulladék, amely a felhasználás helyére abban a formában került, ahogyan azt hasznosítják.

A hulladékok az anyagi rendszereknek egy sajátos csoportját alkotják. Amíg az anyagi rendszereknek egyes csoportjai szerkezeti-mechanikai, fizikai, kémiai stb. anyagi jellemzőkkel egyértelműen meghatározhatók, addig abban, hogy egy anyag, tárgy stb. hulladéknak minősül e vagy sem, az anyagi jellemzőkkel azonos súlyú szerepet játszanak a társadalmi, gazdasági tényezők is. Az, hogy egy adott anyagot, tárgyat, maradványt stb. az ember, a társadalom. hulladéknak tartja-e, vagy sem, függ az emberek anyagi helyzetétől, a társadalmi, a műszaki és a gazdasági fejlettség szintjétől.

A gyakorlati munkában szükség van arra, hogy az ismertetett, általános fogalmi meghatározással összefoglalt, különböző részekből álló hulladéktömeg bizonyos törvényszerűséget mutató rendszer egészétet, szerkezeti vázát bemutassuk.

A hulladékok csoportosítása

A hulladékok osztályozása ma még nem egységes, az egyes osztályozási szempontok lényegében átfedik egymást illetve egy hulladék megjelölése gyakran több egymás melletti megnevezés alkalmazásával történik.

A fejlődési irányokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a hagyományos és az új természettudományos ismerteken alapuló osztályozás .- bár átfedésekkel is- de lényegében egymás mellett illetve keveredve használatos és hosszabb ideig megmarad még a gyakorlatban.

A hulladékok csoportosításának egységesítésére számos törekvés található, ezek megnyilvánulás formája az un. hulladékkatalógus. (Ilyen nemzetközileg alkalmazott például az OECD, EU katalógus, a bázeli egyezmény melléklete vagy a német Abfallkatalog) A hulladékkatalógusok többségénél az előbb ismertetett „párhuzamossági-átfedési” elv érvényesül, vagyis egy hulladékfajtát egyidejűleg több csoportosítási szempont együttes tesz azonosíthatóvá. Ezek többségében a következők:

  • hulladék azonosító kód (egységes informatikai feldolgozás miatt)

  • hulladék eredet (kibocsátó „forrás”) meghatározása

  • anyagi tulajdonságok

  • kezelhetőség

Eredet szerint

A hulladékok többféleképpen csoportosíthatók, ezek közül a legelterjedtebb, mert a legegyszerűbb az a felosztás, amely a keletkezés, az eredet szerint történik. A legtöbb országban két nagy csoportot különböztetnek meg:

  • a települési (vagy kommunális) és

  • a termelési (vagy ipari, beleértve a szolgáltatások és a mezőgazdaság

  • területén keletkezőket is) hulladékok csoportját, ezeken belül rendszerint rögtön elkülönítik a "veszélyesnek", illetve "nem veszélyesnek" ítélhető hulladékokat is.

  • Az első csoportba sorolják a közvetlen emberi szükségletek kielégítése folytán keletkező, nem ipari vagy egyéb tevékenységbőI származó, túlnyomórészt a háztartásokban keletkező hulladékokat.

Ezek a hulladékok:

  • elosztási. és fogyasztási tevékenységből származnak;

  • összetételük és mennyiségük az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól erősen függ.

A második csoportba tartoznak azok a hulladékok, amelyek a különböző termelési tevékenységek során keletkeznek, vagyis az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén.

Ezek fő tevékenységek (kitermelés, feldolgozás és szolgáltatás, fenntartás, szállítás stb.) szerint lehetnek:

  • technológiai eredetű hulladékok,

  • amortizációs (eredetű) hulladékok.

Ugyanakkor az eredet szerinti csoportosítás tovább bontható az egyes iparági, szolgáltatási kategóriák szerint.

Ez alapján az egyes ipari hulladékfajták lehetnek:

  • vegyipari

  • gépipari

  • könnyűipari

  • élelmiszeripari ezen belül pl.

  • húsipari

  • növényolaj-ipari stb. hulladékok

Halmazállapot alapján

A halmazállapot alapján megkülönböztetünk

  • szilárd

  • folyékony

  • iszapszerű

  • pasztaszerű hulladékokat

A hazai szabályozás szerint a nem gázhalmazállapotú hulladékokról, hanem itt már légszennyező anyagokról beszélünk.

A halmazállapot szerinti kategóriák a gyakorlatban nem válnak el élesen, hiszen a hulladékártalmatlanítás (gyűjtés, szállítás, elhelyezés) során egymás mellett szerepelnek.

Meg kell említeni, hogy települési hulladékok a hazai gyakorlatban halmazállapot szerint például a következő csoportra oszthatók.

települési szilárd hulladékok ( háztartási szemét)

települési folyékony hulladékok (TFH azaz közcsatornába nem kerülő, szippantott szennyvizek, melyek a vízellátás megléte és a csatornázottság hiánya (közműolló) miatt nem kerülnek közvetlenül elvezetésre)

A továbbiakban a közcsatornába nem kerülő települési folyékony hulladék kezelését tárgyaljuk.

Környezeti hatás szerint

A hulladékok káros környezeti hatásainak fokozatos megismerése mellett fokozatosan megjelent a hulladékok ilyen jellegű csoportosítása. Ennek megfelelően két alapvető kategória alkalmazása jelent meg:

  • a környezetre veszélyes

  • a környezetre (jelen ismereteink szerint) nem veszélyes hulladékok csoportja

A két kategória között átmenet van, hiszen az anyagi tulajdonságok kedvező, vagy kedvezőtlen változása dönti el a tényleges állapotot.

Veszélyes hulladéknak tekintjük azt az anyagot (anyagmaradványt) mely

  • önmaga vagy bármelyik bomlásterméke

  • közvetlenül vagy közvetve

  • azonnal vagy késleltetetten

  • az emberi életre, egészségre illetve az élővilágra károsító hatást fejthet ki.

A veszélyesség jellege szerint a hulladékfajták a következők lehetnek:

  • mérgező (toxikus)

  • fertőző

  • tűz-és robbanásveszélyes

  • mutagén (karcinogén)

  • korroziv

  • radioaktív hulladékok

A veszélyesség megítélése és a veszélyes hulladékok körének meghatározása a legkevésbé egységes, itt országonként jelentős eltérések vannak: egyes helyeken szélesebb körben, máshol konkrétabban meghatározott feltételek szerint sorolják ide a különleges szennyezettség hulladékukat. Általában azok tartoznak ide, amelyek a vonatkozó előírásokban, illetve jogszabályokban rögzített határértékeknél nagyobb mennyiségben (koncentrációban) tartalmaznak bizonyos meghatározott veszélyes anyagokat.

A magyarországi szabályozás viszonylag igen széles körre terjeszti ki a veszélyes hulladéknak minősülő anyagokat.

A hazai szabályozás ugyanakkor a radioaktív hulladékokat külön jogi - műszaki kategóriába sorolja, valamint például a korroziv veszélyes hulladékokat a mérgező kategóriában szerepelteti.

A hulladékok kezelési osztályba sorolása

A fejlett ipari országokban már régen törekednek arra, hogy a hulladékokat a kezelési, feldolgozási, ártalmatlanítási igények szemszögéből is csoportosítsák. Ennek eredményeképpen születtek meg az un. hulladékkatalógusok (pl. a német vagy az osztrák Abfallkatalog) amelyek az ismert hulladékféleségek teljes listáját tartalmazzák a következő főbb ismérvekkel:

  • egyedi kódszám

  • eredet

  • kezelési osztályba sorolás

  • a hulladék jellegzetességére, kezelésére vonatkozó megjegyzések

Az osztrák katalógus például három kezelési osztályba (I.- III) sorolja a hulladékokat a termelési hulladékok kezelésénél alkalmazandó gondosság mértéke szerint ( Ezek nem azonosak a hazai veszélyességi kategóriákkal, csak formailag hasonlók!)

Az I. osztályba azok a hulladékok tartoznak, amelyek

  • a háztartási hulladékokkal együtt kezelhetők és elhelyezhetők,

  • az égetés, komposztálás, deponálás során a háztartási hulladéktól eltérő kezelést nem igényelnek,

  • a hulladékkal történő együttes elhelyezéshez azonos módon végzett előkészítés (pl.: víztelenítés, sűrítés) szükséges

A II. kezelési osztályba sorolják azokat a hulladékokat, amelyek:

  • ipari és különleges üzemek azon hulladékai, hogy háztartási hulladéklerakón nem helyezhetők el,

  • csak különleges lerakóhelyeken, a hulladék elhelyezés adott feltételei mellett kezelhetők

A III. kezelési osztályba tartoznak azok a hulladékok, amelyeknél:

  • nem kizárt - például toxikus hatás miatt- a környezet veszélyes mértékű károsítása,

  • különleges biztonsági előírásokat kell kezelésük és elhelyezésük során betartani( szigetelt lerakóhely, füstgázmosó égetőnél stb.)

Sajátos csoportját képezik a települési szilárd hulladékoknak a magas-és mélyépítési rekonstrukciók, szanálások következtében képződő bontási törmelékek és a földmunkáknál kitermelt talaj. Elszállításukról általában a tevékenységet végző szerv gondoskodik, ártalmatlanításuk csak rendezett lerakással lehetséges. A legtöbb esetben települési hulladékok (depók) takarására igen alkalmasak.

A termelési hulladékoknak a települési hulladékokhoz hasonló összetételű hányadát mivel azok a települési hulladékokhoz hasonló minőségi jellemzőkkel rendelkeznek minden esetben a települési hulladékokkal együtt lehet és célszerű is kezelni.

A mérgező, korrozív, a tűz- és robbanásveszélyes, a fertőző és radioaktív hulladékok a legtöbb esetben külön kezelést igényelnek, bár ezt a az adott létesítmény technológiája és környezeti megfelelősége dönti el.

Ezt azonban mindig az adott hulladékra és az alkalmazandó kezelési technológiára vonatkozóan egyedileg kell mérlegelni. (pl. környezeti hatástanulmányban)

A hulladékok jellemzői (mennyiség, minőség)

A települési szilárd hulladék

Fizikai jellemzők: Mennyiség, térfogatsúly.

A hulladékok mennyiségének a meghatározása a gyűjtés, szállítás gazdaságos tervezésénél (pl. a gyűjtőjáratok optimális kihasználása) a lerakóhelyek, égetőüzemek méretezése céljából nélkülözhetetlen.

A keletkező hulladékok összes mennyiségét általában súlyra (kg vagy t) és térfogatra (m3) adják meg, egy évre vonatkoztatva. A hulladékok további általános mérőszáma az egy lakos által évente "termelt" hulladék mennyisége (kg/lakos/év, ill. m3/lakos/év egységben).

A településszerkezet adottságától függően mérhető különbség adódik a főváros, a nagyobb városok és a községek hulladék kibocsátása között. Budapesten az egy lakos által évente "termelt" hulladék mennyisége kb.1,1-1,2 m3-re becsülhető, városainkban kb. 0,9-1,2 m3, falvainkban kb. 0,6-1,0 m3 értékkel számolhatunk.

Általános mérőszámként hazánkban (1999) 1.0 m3/év/lakos laza települési hulladékvolumen vehető figyelembe.

58. ábra A fővárosi települési szilárd hulladék anyagcsoport szerint 1998-ban (m/m%)

Ezek a fajlagos hulladékkeletkezést szemléltető adatok nem tartalmazzák a települési hulladékokkal együtt kezelhető ipari hulladékoknak a mennyiségét.

A keletkező hulladékok mennyiségét és minőségét az új regionális és egyedi telepítésű (hídmérleggel ellátott) lerakóhelyeken valamint a fővárosban határozzák meg méréssel, a legtöbb helyen a gyűjtőjáratok fordulószámából következtetnek a mennyiségi adatokra. Ez természetesen néha tévedések forrása is lehet (pl. félig töltött konténerek stb.)

A köztisztasági szolgáltató szervezetek 1997-ben közel 18 millió m3 szilárd települési hulladékot kezeltek (gyűjtés, szállítás, ártalmatlanítás). Ez a mennyiség kb. 4,4-5 millió tonnának felel meg. 2005-ben a hulladékképződés kiváltó okait, tendenciáit figyelembe véve kb. 20-22 millió m3 szilárd hulladék mennyiséggel kell számolni.

A hulladékképződés növekvő tendenciát, dinamikus mennyiségi növekedést mutat. Ez összefügg a fogyasztási szokások „modernizációjával”, másrészt a köztisztasági ellátás növekedésével.

1990. január 1-én a rendszeres köztisztasági szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma 65 % volt, 1996-ra már 76,7 % - ra emelkedett és további növekedési tendencia tapasztalható.

A szilárd települési hulladékok tervezési adatainak meghatározásához egységes vizsgálati tematikát dolgoztak ki. Így a közös módszer szerint elvégzett vizsgálatok eredményei összehasonlíthatók.

59. ábra A fővárosi települési szilárd hulladék 1 m/m %-ában

Budapesten a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat végzett felmérést az egységes tematika szerint a települési szilárd hulladékok mennyiségének, minőségének meghatározására az alábbi gyűjtőkörzetek vizsgálatával:

  • távfűtéses kertnélküli lakóház (lakótelepi szemét),

  • kályhafűtéses kertnélküli lakóház,

  • kályhafűtéses kertes lakóház.

A keletkező hulladékok mennyiségét rendkívül sok tényező befolyásolja. A mennyiség évszakonkénti ingadozásokat mutat, az évi minimumok és maximumok értéke és helye változó. A hazai mérések szerint a hulladékok mennyisége minimumot mutat február-május hónapokban, majd a zöldség- és gyümölcsszezon megindulásakor erőteljesen megnő és szeptemberben eléri a maximumot.

Az átlagosan keletkezett tömeg távfűtésnél 150-200 kg/fő/év, kályhafűtésnél 250-270 kg/fő/év. A mennyiségek alakulásának irányzata: távfűtésnél kissé emelkedő, míg kályhafűtésnél kevésbé változik.

A tömegen és térfogaton túlmenően a hulladék fontos fizikai jellemzője a térfogatsúly (t/m3), jelenleg hazánkban 0,20-0,25 t/m között változik. A külföldi és hazai vizsgálatok azt igazolják, hogy a települési szilárd hulladékok tömege alig növekedik, a térfogata viszont rohamosan nő. Ezzel együtt - világszerte - a térfogatsúly fokozatosan csökken. Ezt a jelenséget a hulladék fellazulásának nevezik, amely a hulladék-összetevő (hulladékminőség) változásával (papír, műanyag, csomagolóanyagok növekedése, a salak és hamu csökkenése) függ össze.

Összetétel, minőség

A hulladék jellemzőinek, összetételének alakulását, változását vizsgáló tevékenységet összefoglalóan hulladékanalízisnek nevezzük. A tervezési gyakorlat számára a következő fizikai vizsgálatok eredményei lényegesek:

  • nedvességtartalom,

  • éghető anyag (szerves anyag-) tartalom,

  • hamutartalom,

  • fűtőérték,

  • méret (frakció) szerinti osztályozás,

  • mechanikai összetétel.

A nedvességtartalom a települési hulladék minőségi jellemzői között az ártalmatlanítási módszer megválasztásánál, mint a mikrobiológiai tevékenység jellemzője, égetésnél mint elpárologtatandó víz jelentkezik. Értéke évszakonként változik.

Az izzítási veszteség (szervesanyag-tartalom) igen fontos adat, utal a hulladék komposztálhatóságára, éghetőségére. A hamutartalom (szervetlen anyag tartalom) előre jelzi a hulladék égetéses ártalmatlanításánál visszamaradó anyagmennyiséget.

A fűtőérték a hulladék eléghetőségének legjellemzőbb mutatója, mely a nedvesség- és hamutartalom függvényében szezonális ingadozást mutat. Várhatóan a hulladékok fűtőértéke az éghető csomagolóanyagok egyre nagyobb mennyisége miatt erőteljes növekedést mutat. Ez a budapesti szilárd hulladékoknál kb. 7500-8500 kJ/kg között változik.

A települési hulladék méret (frakció) szerinti osztályozása az egyes ártalmatlanítási eljárások (pl. komposztálás, gépesített válogatással történő újrahasznosítás) technológiájának kidolgozása során nyújt tervezési alapadatokat. A metodika szerint 5 frakcióméret szerint válogatnak. A szétválasztott mennyiségeket súly %-ban adják meg.

Az ártalmatlanítási, de különösen a hasznosítási eljárások megválasztásához lényeges adat a hulladékok mechanikai összetétele.

A szemét lényegében véve különböző anyagi minőségű alkotók keveréke. Ennek megfelelően a szétválasztásra kerülő anyagcsoportok a következők:

  • szervetlen összetevők: vas, fém, üveg, kő, porcelán, kerámia, hamu, salak stb.

  • szerves összetevők: műanyag, gumi, bőr, textília, papír, karton, fa, csont, konyhai hulladék stb.

A tendenciákat figyelembe véve érdemes megvizsgálni a szemét minőségének (összetételének) várható alakulását a különböző alkotók várható változásainak függvényében.

A csomagolástechnikában a papír és műanyag növekvő mennyisége miatt a települési szilárd hulladéknál ún. fellazulási tendencia figyelhető meg. Ez különösen a gyűjtés, szállítás technikai megvalósítására hat ki. A hamu, salak, konyhai hulladéktartalom csökken.

Minden feldolgozási, ártalmatlanítási, hasznosítási eljárás tárgyalásakor utalunk a nem veszélyes kategóriába tartozó termelési és települési folyékony és iszapszerű hulladékoknak a települési szilárd hulladékokkal való együttes kezelése reális műszaki lehetőségeire és annak alkalmazási feltételeire. A szolgáltatás kereskedelem - mivel ezek a szolgáltató egységek egy része általában a lakóházakban van - hulladékai szinte kivétel nélkül a települési (háztartási, kommunális) hulladékba kerülnek, elszállításukról a köztisztasági szervek gondoskodnak.

Ezeket természetesen egy fogalomkörben kezeljük a települési szilárd hulladékokkal. Kivételt képeznek az e kategóriában képződő veszélyes hulladékok.

Véleményünk szerint nem halasztható sokáig hazánkban sem a települési szilárd hulladékok toxikusságának csökkentése érdekében a toxikus (kémiai áramforrás, növényvédő szer, gyógyszer stb.) összetevők elkülönített gyűjtése, mert ennek következtében a települési szilárd hulladéknak csak egy kisebb hányadánál kell fokozott gondossággal eljárni a környezeti károk megelőzése érdekében.

A Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat tájékoztató vizsgálatotokat végzett a települési szilárd hulladékban fellelhető kémiai jellegű veszélyes hulladékok mennyiségének felmérésére.

Kémiai jellemzők

A hulladék-ártalmatlanítás és hasznosítás szempontjából szükséges ismerni a hulladék bizonyos kémiai jellemzőit is.

A pH-mérés alapján megállapították, hogy a hulladék kémhatása éves átlagban közel semleges tartományban mozog nyáron enyhén savanyú, a téli időszakban enyhén lúgos kémhatású. A hulladék mezőgazdasági hasznosítása szempontjából a trágyaérték megítéléséhez szükséges a nitrogéntartalom, P2O5, K20 meghatározása. Számottevő különbséget az egyes körzetekben a fenti összetevők százalékos arányában nem tapasztaltak.

A hulladék biológiai-mikrobiológiai bomlási folyamatainak lezajlásában a komposztálásos ártalmatlanítás alkalmazásakor a C : N arányának fontos jelentősége van. A megfelelő arányszám, irodalmi adatok szerint kb. 25-35 közötti érték.

60. ábra A fővárosi települési szilárd hulladék fizikai-kémiai jellemzői 1998-ban

Biológiai jellemzők

A települési szilárd hulladékban gyakran megtalálhatók a legkülönbözőbb mikroorganizmusok, közöttük a fertőző betegségeket terjesztő kórokozók. A hulladék szerves anyaga a mikroorganizmusok élettevékenysége hatására bomlásnak indul. Ezért a gyűjtés-szállításnál törekedni kell a zárt rendszerű és teljesen gépesített megoldásokra. Az egyes ártalmatlanítási eljárások összehasonlításánál a műszaki szempontokon túlmenően a közegészségügyi hatásfokelemzés megállapításait is figyelembe kell venni.

A különféle forrásokból származó hulladékokban gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.). Megfelelő körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak.

A hulladékokban hőhatás nélkül, természetes körülmények között egyes kórokozók igen hosszú ideig (hónapokig, sőt egy éven túl is) életképesen megmaradhatnak, különösen a spóraképzők és a bélféregpeték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékokban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, az ilyen hulladék fertőzést terjesztő közegnek tekinthető. Megbetegedések és főként járványok kialakulásához más tényezők is szükségesek, nemcsak a kórokozó bekerülése az emberi szervezetbe, hanem a szervezet fogékonysága, a kórokozók elegendő száma stb.)

Videó 5

Termelési hulladékok

A termelési hulladékok kezelése jelenlegi helyzetének megítéléséhez elengedhetetlen a keletkező hulladékok mennyiségének, minőségének, a kibocsátó iparágaknak, a területi megoszlásnak megismerése.

Az 1991-ben végzett országos felmérés adatait összegezve megállapítható, hogy a hazánkban keletkező termelési hulladékok mennyisége kb. 123 millió tonna. A keletkező hulladékok kb. 4 %-a veszélyes, 96%-a nem veszélyes kategóriába sorolható.

A termelési hulladékoknak eredet szerint a következő fő csoportjai különböztethetők meg:

  • a gyártási tevékenység során az anyag-átalakítási műveleteknél természetszerűen képződő hulladékok, mint a tevékenység szükségszerű velejárói,

  • a karbantartás, időszakos üzemleállás, termékváltás során szükségszerűen képződő hulladékok,

  • a technológiai fegyelem be nem tartása és a berendezések hiányosságai miatt keletkező hulladékok,

  • az adminisztratív és szociális létesítményekből valamint az üzemépületek takarításából származó hulladékok,

  • a termelő létesítmények üzemi közterületeiről származó hulladékok.

A termelési hulladékok utolsó két csoportba tartozó részét - mivel azok a kommunális hulladékokhoz hasonló minőségi jellemzőkkel rendelkeznek - minden esetben a kommunális hulladékokkal együtt lehet és célszerű kezelni.

61. ábra A hulladékok és melléktermékek mennyisége Magyarországon

Az első három csoport termelési hulladékainak jelentős hányada a kommunális hulladékoktól elkülönített, speciális kezelést igénylő veszélyes hulladékok kategóriájába tartozik. Ezek a mérgező, korrozív, tűz- és robbanásveszélyes, fertőző és radioaktív hulladékok.

A keletkező termelési hulladékok mennyisége a statisztikai adatok ellentmondásos gyűjtése és értékelése alapján csak közelítő adatokkal határolható be. Iránymutatóként vehető, hogy hazánkban átlagosan a termelési folyamatok során felhasznált nyersanyagok mintegy 40 %-ból hulladék lesz

A termelési hulladékok nagy aránya az indokolatlanul magas anyag és energiafelhasználásra és a hulladékszegény technológiák hiányára utal.

Nem veszélyes termelési hulladékok

A legnagyobb hulladék kibocsátó a szénbányászat, amelynek hulladéka többségében szilárd halmazállapotú bánya-meddő. Bár a meddő a nem veszélyes hulladék kategóriába tartozik, egyrészt területeket foglal el (kb. 8 ezer ha), másrészt a tájképet rontja és egyben diffúz levegőszennyező forrás is.

Nagy mennyiségű termelési hulladék keletkezik a villamos energiaiparban, az erőművek környékén. Ezek képezik az összes hulladék kb. 20%-át (salak, mésziszap, pernye).

A textilipari termelés során szálas anyagból évente mintegy 32,0 ezer tonna keletkezik. Ennek legnagyobb része (18 ezer t) fonodai hulladék, a többi a szövési - kötési - kikészítési folyamatokból, valamint konfekcionálás során kerül ki.

A papíriparban a szennyvizek tisztítása során 250-300 /év mennyiségben 4-5 % szárazanyag tartalmú, nem szulfitos papíriszap és 8000 t/év mésziszap keletkezik.

A bútoriparban évente mintegy 38 ezer t fahulladék és 6 ezer tonna egyéb szilárd hulladék keletkezik.

Az élelmiszeriparban keletkező hulladékoknak kb. fele (53 %-a) nem veszélyes vagy nagy szervesanyag-tartalmú növényi és állati eredetű anyag.

Az építő és az építő-anyagipar adja 28,0 %-át, a nem veszélyes hulladékoknak. A mész-és cementgyártás, tégla-, cserép-, üvegipar, kőbányászat, a betonelem gyártó technológiák többségében szervetlen hulladékot (tégla, betontörmelék, meddő stb.) bocsátanak ki.

A közlekedés és a hírközlés hulladék anyagait vizsgálva megállapítható, hogy a nem veszélyes hulladékok körét a tönkrement, leselejtezett és elhasznált alkatrészek, roncs kocsik, hulladék kábelek, gumiabroncsok alkotják.

Ugyanakkor nem elhanyagolható mennyiségű nem veszélyes hulladék kerül ki a mezőgazdasági termelésből is mint potenciális biomassza (kukorica szár, szalma, stb.)

Veszélyes hulladékok

A hulladékok mennyisége

A hazánkban keletkező veszélyes hulladékok mennyisége az egyéb termelési hulladékokhoz képest a 102/1996 (VII. 12) Korm. rendelet előírásai (kötelező termelői adatszolgáltatás) és a létrejött KM információs központ (VEHUR) adatfeldolgozása következtében lényegesen jobban követhető.

Az 1997 - ben a keletkezett termelési hulladékok közel 4 %-a (4,95 millió tonna) különleges kezelést igénylő veszélyes hulladék, amelyből 3,13 millió tonna a timföldgyártásnál keletkező tárolókban elhelyezett vörösiszap.

A veszélyes hulladékok jelentős környezetszennyező hatásuk miatt nem kezelhetők a települési hulladékokkal együtt, ezért elhelyezésüket és megfelelő ártalmatlanításukat külön úton, speciális módszerekkel kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy a kb. 5 millió t veszélyes hulladék központi kezelése nem oldható meg, így a veszélyes hulladékok hulladékkezelési sajátosságainak alapján három csoportba sorolhatók:

  • nagy tömegben keletkező, különleges kezelést nem igénylő, általában rendezett lerakással elhelyezhető hulladékok (vörösiszap, élelmiszeripari szennyvíziszapok stb.),

  • megfelelő üzemen belüli kezeléssel újrahasznosítható vagy ártalmatlanítható hulladékok (fehérjetartalmú anyagok stb.),

  • központi kezelőtelepeken komplex feldolgozást igénylő veszélyes hulladékok (kőolajmaradék, galvániszap stb.).

A vegyipar területén elsődleges hulladékforrás a kőolaj-feldolgozó ipar. A hulladékok nagy része a technológiai berendezésekből távozó olajos emulzió, ill. a tisztítás során keletkező olajiszap. Ezen kívül a kőolaj-feldolgozó üzemek jelentős veszélyes hulladéka a kénsavas kezelés során keletkező savgyanta.

A gyógyszeripar is sokfajta veszélyes hulladékot, pl. a gyógyszergyártáskor keletkező szennyezett oldószert, gyártási anyalúgot, üstmaradékot bocsát ki.

A szervetlen alapanyag-gyártás (a növényvédőszer-gyártás, a műanyag alapanyag gyártás, a lakk- és festékgyártás stb. által kibocsátott hulladékok) számos környezetre veszélyes - összetevőt tartalmaznak (pl. ólom, kadmium, higany, ciánvegyületek stb.).

A gépipar veszélyes hulladékának fő tömegét a forgácsolási technológiákban keletkező hűtőemulziók, olajos iszapok, valamint a felületkezelés során elhasználódott galvánfürdők; savas, lúgos zsírtalanító fürdők, galvániszapok alkotják.

Az élelmiszeripar veszélyes hulladéka közül a húsipar és a baromfiipar állati eredetű, nagy szervesanyag-tartalmú, bomló és fertőzőképes anyaga jelentős. Külön meg kell említeni a szervesanyag-tartalmú szennyvizek tisztítása során keletkező szennyvíziszapokat és a zsírfogókból eltávolított zsírhulladékot.

A bőrgyári szennyvizek krómos iszapjai, valamint feldolgozásra nem kerülő bomlékony húslási maradék alkotják a könnyűipar veszélyes hulladékait.

A veszélyes hulladékok minősége

A veszélyes hulladék fogalom lényegében az anyagi tulajdonságoktól függő. Ennek megfelelően a veszélyességet kétféleképpen lehet eldönteni.

az eddigi ismereteink alapján, a technológia (eredet) jellegének figyelembe vételével, empirikus besorolás alapján (hulladéklista), vagy a ténylegesen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok értékelése alapján

A nemzetközi és a hazai gyakorlatban mindkettő alkalmazott és szükség esetén jól kiegészítik egymást.

Az EU szabályozás olymódon működik ,hogy a teljes termelési hulladéklistából kiemeli a veszélyesnek minősülő anyagokat és ezeket külön listában sorolja fel, úgy hogy a be és visszaillesztés logikai szálai megmaradnak.

A nemzetközi gyakorlat elsősorban az országhatárok közötti hulladék export-import- szállítás esetében alkalmazza a technológiai eredet és az anyagi minőség szerinti besorolást. Erre jó példa a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállítását szabályozó un. „Bázeli egyezmény” és ennek melléklete.

Az OECD szintén rendelkezik egy önálló, az EU listával nehezen konvertálható veszélyes hulladéklistával. Ez a hulladékexport-import vonatkozásában három önálló kategóriát tartalmaz:

  • piros kategória nem szállítható országhatáron át (PCB, dioxinhulladék)

  • sárga kategória egyedi engedéllyel szállítható

  • zöld kategória korlátozás nélkül szállítható (pl. papír-, műanyag hulladékok)

A hazai jogi szabályozás szintén egy hulladéklistára épül. (Ez csak a veszélyes anyagokat tartalmazza!). A szabályozás szerint minden veszélyes hulladékot a következő három azonosító határoz meg:

  • informatikai azonosító szám

  • technológiai eredet szerinti, anyagminőséget is feltüntető megnevezés

  • veszélyességi osztályba sorolás

A veszélyességi osztályba sorolás egyben a kötelezően alkalmazandó kezelési eljárásra is utal. A magyar jogi szabályozás szerint a következő veszélyességi osztályokat különböztetünk meg:

  • veszélyességi osztály különösen veszélyes hulladék

  • veszélyességi osztály fokozottan veszélyes hulladék

  • veszélyességi osztály mérsékelten veszélyes hulladék

A mennyiben a új nem ismert technológiáról van szó vagy a hulladék tulajdonosa vitatja a hulladéklista besorolását, a tulajdonos kérelmére a minősítést megalapozó vizsgálatok alapján a KM Minősítő Bizottsága határozatot hoz a besorolásról. A tulajdonos ugyancsak kérheti a veszélyes hulladékjegyzékben felsorolt veszélyes hulladékának más veszélyességi osztályba sorolását, vagy veszélytelenségének megállapítását

Az EPA és az EU a szabályozás jóval átláthatóbb és egyszerűbb, objektívabb, elegendő a leglényegesebb vizsgálati adatok hatósági bemutatása. Még ma is állandó problémát okoz egy külföldi, hulladék-kibocsátással járó technológia hazai adaptálása a hazai vizsgálati procedúra hosszú átfutási ideje és jelentős költségvonzata miatt.

Önellenőrző kérdések

  1. Melyek a hulladékgazdálkodás elemei?

  2. Mit jelent a 3R?

  3. Hogyan csoportosítjuk a hulladékokat eredet szerint?