Ugrás a tartalomhoz

Környezetgazdálkodás

Dr. Barótfi István (2011)

Szent István Egyetem

Bevezetés

Bevezetés

A tudományos-technikai forradalommal meginduló műszaki felsőfokú képzés először főként új gépek és új technológiák ismeretére összpontosított. A technikai fejlődés első szakaszában nem okozott gondot a munkaerő, energia vagy nyersanyag mennyisége, illetve ezek árai. E század közepétől kezdődően azonban mind erősebben jelentkezett az a követelmény, hogy az alkalmazott technológiák bevezetése, új termékek gyártása csak a ráfordítások meghatározott mértékénél kifizetődőek. A műszaki szakembereknek mostmár nemcsak jó gépek tervezését kellett megtanulni, hanem ökonómiai ismereteket is el kellett sajátítani. A műszaki képzésben megnövekedett az ökonómiai ismeretek súlya, és megindult a műszaki szakemberek gazdasági továbbképzése is. A termelés méreteinek rohamos fejlődése felvetette a nyersanyag és energiakészletek számbavételét, és a termelés melléktermékeként környezetbe került anyagok nagy mennyisége illetve ezek káros hatása napjainkban érlelődtek olyan problémává, amely az ember-környezet viszony tisztázását jövőnk alapvető feltételévé emeli.

Ennek következményeként az oktatás különböző szintjein megjelennek a környezettudomány összefüggései, a technika lehetőségek nyújtotta korlátok és az emberi környezet megóvásának szükséges tennivalói. A felsőoktatás különböző szintjein is megindul a környezetvédelem oktatása. A műszaki szakemberek számára a környezettel kapcsoltos oktatási feladata többrétűen jelenik meg:

  • ismerni kell azt a környezetet, melybe a tervezett tevékenységet be kívánjuk helyezni, a környezetre való hatását, a környezet befogadását,

  • ismerni kell azokat az összefüggéseket, lehetőségeket, korlátokat, melyek a tevékenységünk környezetbe való befogadását befolyásolja, meghatározza,

  • ismerni kell a környezetrendszert és belső összefüggéseit, hogy, ezáltal világossá váljék mi veszélyezteti a környezetet, és mi ellen kell védekezni,

  • ismerni kell azokat a technikai lehetőségeket és speciális eszközöket, melyek a technika környezetkárosító hatását korlátozzák, a szennyezés csökkentését eredményezik.

Videó 1

A környezetalakítás legfőbb tényezője az ember és így a károsítás egyik jelentős forrása maga az emberi tevékenység. Ennek mértéke a technikai eszközök használatával megsokszorozódott ilyenformán az ipar, ill. az iparszerű tevékenység a környezetszennyezés fő okozójává lépett elő. Környezetünk védelmének leghatékonyabb módja, ha a tevékenység végzésekor a technika minden lehetőségét felhasználva megakadályozzuk a környezet károsításait. Ezért nagy a felelőssége a technika fejlesztésével, alkalmazásával, működtetésével foglalkozó szakembereknek. Ahhoz, hogy ennek a felelősségnek tudatában, a szükséges tennivalók birtokában legyenek szükséges az az ismeret, mely látszólag túlmutat a szűk szakmai tudáson.

A környezet védelmét a szennyezés keletkezése helyén, tehát általában a tevékenység, a termelési folyamat során kell elkezdeni. Ugyanakkor a termelésben dolgozó szakemberek szakmai ismerete - ma még - elsősorban természetesen a termelési folyamattal összefüggő, még akkor is ha végzettségük szerint alkalmasak lehetnének ilyen feladatok elvégzésére is.

A tananyag szakmai színvonalában, nyelvezetében, felépítésében a célhoz igazodóan alapfogalmakat, összefüggéseket, kevesebb adatot és jogszabályokat tartalmaz, de fontos annak bemutatása, hogy ez a helyzet milyen előzmények következményeként alakult ki és a mai állapotában milyen súlyú, milyen dinamikusan változik, kényszerít cselekvésre.

Magyarország újkori demokratikus berendezkedésének kezdeti nehézségei, a társadalmi-gazdasági átalakulás problémái mellett a periférián jelenik meg életünk minőségének, környezetünk állapotának kérdése. Pedig minden jövőnkért felelősséget érző ember tudja, hogy saját és gyermekeink jövője nem alakítható olymódon, hogy először kialakítjuk demokratikus társadalmunkat, megoldjuk gazdasági problémáinkat és ezek után megtisztítjuk környezetünket, megpróbálunk elfogadható életfeltételeket teremteni.

Ha reménykedhetünk egy boldogabb jövőben, úgy egy gazdasági fellendülésnek kell elkövetkeznie, ami azonban csak a környezetünk további terhelésének megakadályozásával mehet végbe. Meg vagyok győződve arról, hogy környezetünk védelmének leghatékonyabb módja, ha a technika nyújtotta lehetőségek széles körű felhasználásával akadályozzuk meg tevékenységeink környezetkárosító hatását. Ez azonban csak akkor fog megvalósulni, ha a műszaki végzettség szerves része lesz az élő és élettelen környezet megfelelő ismerete, a globális szemléletmód, fontos lesz a környezet védelme, és a gazdálkodás nemcsak pénzt, időt, hanem a természeti erőforrásokat is magában fogja foglalni.

A Környezetgazdálkodás című tárgy a kar műszaki alapképzési szakjainak törzstárgya, mely tartalmában nagyon sok tantárggyal közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatban van. Előtanulmánya a középiskolás tananyag. A tárgy kijelölt előtanulmánya a gépészmérnök alapszakon a környezettechnika tantárgynak és mesterképzésben az ökotechnológiának, de a környezettechnika szakirány és a környezetipari szakirány tantárgyai többségükben erre az ismeretre építenek.

A tananyagot jól használhatják a szakirányú továbbképzések is (Településüzemeltető, Energiagazdálkodási, Létesítményenergetikus, Épületgépész továbbképzési szakok) mivel azokon résztvevő hallgatók korábbi ismereteikbők ez hiányzik, vagy csak részkérdéseit ismerhették meg az eddigi tanulmányaik során. A tanaanyag azok számára is hasznos lehet, akik tanultak már környezetgazdálkodást, részben az ismereteik felelevenítéséhez, de főként az egységes – történelmi-műszaki-ökonómiai-ökológiai – szemlélet kialkításához.