Ugrás a tartalomhoz

Szennyvíztisztítási technológiák II.

Dr. Simándi Péter (2011)

Szent István Egyetem

Fogalomtár

Fogalomtár

Alkalinitási szint: lúgossági szint.

Biodegradáció: biológiai bonthatóság.

Biokonverzió: biokémiai folyamat a sejtekben, melynek során az enzimes reakció szubsztrátja átalakul köztitermékké, vagy termékké; szintézissel, lebontással vagy transzformációval.

Detriusz: szétesett állati és növényi szövet v. sejt maradványa; vizekben elpusztult növények és állatok maradványainak törmeléke, melyet a vízmozgás egyre jobban feldarabol; nagy tömegben található szerves eredetű törmelék.

Elfolyásszabályozó rendszer: az olyan tisztítórendszer, amikor a befogadó vízfolyáshozama és asszimilációs kapacitása kicsi, elfolyás nincs. Fordítva, amikor a befogadó vízhozama nő, a tisztított szennyvíz a szabályozó rendszer segítségével a tóból elfolyik.

Élőgép 1: komplett vegyes, gép-élőlény ökoszisztémaként, összetett élő rendszerként fogható fel. A rendszert egy zárt közegbe helyezik el, ahová mesterséges úton juttatják be a rendszer fennmaradásához, életben maradásához szükséges tápanyagokat. A kiépített ökoszisztéma fajgazdagsága révén egy teljes táplálék piramist (trofikus szinteket) feltételez, ahol a bekerült szennyvíz (táplálék) a biológiai résztvevők, biológiai szintek folyamán feldolgozásra, átalakításra kerül. Az egyes szinteken, egyre magasabb rendű (rendszertani) élőlények helyezkednek el, így alakítva ki egy tökéletes, mesterségesen létrehozott „természetes” ökoszisztémát.

Élőgép 2: olyan szennyvíz-tisztító módszer, amely élő szervezetek metabolikus folyamatait felhasználva fokozza a hagyományos szennyvíztisztító berendezés hatékonyságát azáltal, hogy ezek a szervezetek kiválasztják és semlegesítik a mérgező anyagokat. Sorba kapcsolt medencék, felületükön rácsra telepített növényekkel, amelyek gyökere benyúlik a reaktortérbe: esztétikus, nincs szag- és zajemisszió; kevés a fölös iszap; üvegházba telepítve egész évben működhet.

Élőgép 3: technológiai céllal kialakított mezokozmosz, vagyis több fajt tartalmazó vízi, sekélyvízi vagy szárazföldi ökoszisztéma. Tágabb értelemben: minden technológia, melyben a biokonverziót, a biodegradációt, vagy más átalakítást végző központi katalizátor szerepét egy ökológiai közösség tölti be. Lehet természetes vagy mesterségesen kialakított. Szűkebb értelemben: szennyvízzel, szerves anyagokkal, tápanyagokkal terhelt élővizek tisztántartására, szennyezett felszíni vagy felszín alatti vizek remediálására vagy szennyvíztisztításra kifejlesztett, intenzív biodegradáló aktivitással és stabilitással rendelkező, széles fajspektrumú, minden trófikus szint élőlényeit tartalmazó, mesterséges kialakított közösség és élőhely.

Érzékenység fogalmán a környezeti elemek és rendszerek bizonyos (rendszerint kedvezőtlen következményű) emberi hatásokra való átlagosnál fokozottabb reagálóképességét értjük, amely adódhat egyrészt az elem vagy rendszer természetes (belső) tulajdonságából, másrészt emberi eredetű (külső) hatások eredményeként kialakuló állapotából.

Ex situ: eredeti helyéről elmozdítva.

Hidrográf: vízszint magasságát mérő készülék.

Hígítás: az élővizek öntisztító-képességük határáig (mely közvetlen méréssel meghatározható) a bevezetett szennyező-anyagokat lebontják.

In situ: helyben.

Kolmatáció: a talaj v. talajcső vízáteresztő képességét csökkentő beiszapolódás. A beszivárgó vízben levő finom szemcsék a talajban v. a talajcsövek felületén lerakódnak és tömítenek, így csökkentik a víz átszivárgásának lehetőségét.

Közműolló: az egyes kapcsolatban lévő közműtípusok kiépítettségi aránytalansága. Pl. az ivóvízrendszer és a szennyvízcsatorna kiépítettségi különbsége. Ha kinyílik a közműolló, akkor egyre nagyobb az aránytalanság. Napjainkban a közműolló (ivóvíz – csatornahálózat) vonatkozásában záródik. Azaz egyre kevesebb az olyan lakás, ahol az ivóvízellátás biztosított, de a szennyvízgyűjtés és kezelés nem megoldott.

LDP (MTP) az a jellemző, ami meghatározza a terhelés függvényében azt a legnagyobb területet, ami a rendszer hatékony működéséhez szükséges.

Methemoglobinémia: olyan hemoglobin molekula a vérben, amely oly erősen köti az oxigént, hogy azt nem képes a szövetek sejtjeinek leadni.

Mezokozmosz: a valóságos ökoszisztémát modellező mesterséges rendszer. A mezokozmoszokban minden trofikus szint képviselve van.

Mineralizálás: szerves anyagok lebomlásának utolsó szakasza, amelyben azok szervetlen összetevőkre bomlanak.

Protozoák: – véglények – nem fotoszintetizálók, a vizek szerves szennyezésének lebontásában játszanak fontos szerepet. A legtöbbjük baktériumfaló, s így a baktériumok pusztulásában játszanak fontos szerepet. A baktériumok szervezetük felépítéséhez, szaporodásukhoz felhasználják a szerves anyagokat, majd az elszaporodott baktériumokat a protozoák falják fel. A legtöbbjük ostoros.

Recirkuláció nélküli medencében a teljes iszapvolument bevezetik a nyomás alatti tartályba.

Rhizóma: gyöktörzs, gyökértörzs, Egyes növények föld alatti szára, mely a tápanyag elraktározását szolgálja.

Sérülékeny ivóvízbázis az a felszín alatti víztartó képződmény/réteg, ahonnan a lakossághoz eljuttatott ivóvizet kitermelik, és amelyet nem fed olyan víz-záró földtani réteg, ami visszatartaná a terep felszínéről leszivárgó szennyező anyagokat.

Szennyvízöntözés: előülepítés után általában barázdás öntözésű nyárfásokat (nyírfásokat, füzeseket) használnak a szennyvíz tisztítására. A fákat bakhátra ültetik, így a szennyvíz közvetlenül a fák gyökérzónájához jut. A telepített erdőt elvezető árokkal kell körülvenni.

Talajszűrés: olyan talajszerkezet esetében alkalmazható, amely legalább napi 50 mm vízáteresztő-képességgel rendelkezik. Terhelhetőség: naponta 1-2-szer lökésszerűen rávezetett 5-30 cm vízborítás. A terület 5-15 év alatt elveszti szűrőképességét.

Technológiai határérték: egyes gazdasági, háztartási, település-üzemeltetési tevékenységek általi szennyvíz kibocsátásra a rendelet 1. számú melléklet szerint megállapított vízszennyező anyag kibocsátási koncentráció, vagy fajlagos kibocsátási érték.

Természetközeli szennyvíztisztítás (természetes szennyvíztisztítás): olyan szennyvíztisztítási megoldás, melynek során a baktériumok lebontó tevékenységét és a növények tápanyagfelvételét, valamint a kialakuló komplex szárazföldi vagy vízi ökoszisztémát használják ki többletenergia, ill. vegyszer hozzáadása nélkül. Ezeket passzív technológiáknak is nevezik.

Természetközeli szennyvíztisztítás alatt értjük azokat – az összegyűjtött és megfelelően előkezelt, biológiailag bontható – települési szennyvizek tisztítására szolgáló eljárásokat, amelyek a talajban élő mikro- és makro-élőszervezetek lebontó-felvevő képességén, sok esetben a napfény lebontó hatásán, azaz a természet öntisztító képességén alapulnak, és amely folyamatok nem vasbeton műtárgyakban, hanem bár mesterségesen kialakított, de a természetes élőhelyeket lemásoló szennyvíztisztító rendszerekben mennek végbe, külső energia hozzáadása nélkül. Rövidebben: a természetközeli szennyvíztisztítás olyan biológiai szennyvíztisztítási eljárás, amely során a szennyezőanyagok lebomlását a hordozó talajhoz, homokhoz, kavicshoz, növények gyökerének felületéhez kapcsolódó mikroorganizmusok végzik aerob vagy anaerob módon, valamint a tavas szennyvíztisztítási megoldások.

Tőzegtelep: a tőzeggel való elkeverés és hathetes pihentetés után akár értékesíthető is (ha van rá igény).

Trofikus: táplálkozási.