Ugrás a tartalomhoz

Települési csapadékvíz gazdálkodás

Köles Péter (2011)

Szent István Egyetem

2.3 A Víz Keretirányelv jelentősége és feladatai

2.3 A Víz Keretirányelv jelentősége és feladatai

A VKI jelentőségét elsősorban az adja, hogy egységes alapokon szabályozza a felszíni, felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét, a pontszerű és diffúz szennyező-forrásokkal szembeni fellépést, és előírja a vizek jó állapotának eléréséhez vezető intézkedések vízgyűjtő szintű összehangolását. Ennek Magyarország számára kiemelt jelentősége van, mert hazánk egész területe a Duna vízgyűjtőjében fekszik, és a Víz Keretirányelv szerint az egész Duna medencét kell vízgyűjtő területnek tekinteni.

(A Duna egész vízgyűjtőjére vonatkozó tevékenységet a Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizottsága – az angol rövidítés szerint ICPDR – koordinálja, honlapjukat lásd a kacsolódó oldalak között.)

A Víz Keretirányelv végrehajtása egy interaktív folyamat, ahogy az adatok, információk mennyisége növekszik es minősége is javul, a módszertan es a minősítési rendszer is fejlődni fog. A tervezett mintavételi helyek száma a működési (operatív) monitoringban kb. 360-400 hely. A Keretirányelvnek megfelelő felszíni és felszín alatti víz monitoring 2007-től működik.

Az emberi tevékenység környezeti hatásainak (az ok-okozati kapcsolatoknak) a feltárása a VKI-ra

A környezeti célkitűzéseket, de még inkább a víz jó állapotának elérése érdekében hozandó intézkedéseket csakis az ok-okozati kapcsolatok feltárása után lehet meghatározni. Az értékelés a víztest-szintű információkra épül, de általában a több víztestet érintő terhelések és igénybevételek miatt az elemzés csak magasabb szinten (a tervezési alegységek, esetleg tervezési részegységek szintjén) végezhető el. Ehhez az általánosan előforduló terhelések esetén országos szintű adatbázisok, illetve feldolgozások (becslések) nyújtanak segítséget.

Az elemzést bizonyos előre meghatározott csoportosítási rendszer (hierarchia) szerint célszerű végrehajtani, amelynek elemei:

  • a kockázat típusa (pl. vízfolyás kémiai állapota, vagy felszín alatti víztest mennyiségi állapota),

  • a kockázatosságot jelentő állapot jellemzője (pl. a vízfolyás magas tápanyagtartalma, vagy a felszín alatti víztest valamely pontján megjelenő süllyedő tendencia),

  • a problémát kiváltó emberi tevékenység (pl. földhasználat-változások, lefolyás-szabályozás, morfológiai elváltozások, vízkivételek, pontszerű és diffúz szennyező források).

A környezeti célkitűzések első változatának meghatározása

A környezeti célkitűzéseket (jó ökológiai és kémiai állapot, valamint jó ökológiai potenciál a felszíni víztestek esetében, illetve jó mennyiségi és kémiai állapot a felszín alatti víztestek esetében, vagy ezeknél enyhébb célok) víztestenként kell megadni, ugyanakkor a célkitűzéseket befolyásoló műszaki és közgazdasági feltételek csak a tervezési részegység vagy tervezési alegység szintjén értelmezhetők.

A környezeti célkitűzések meghatározásában, a technikai szempontokon túl, meghatározó szerepe lesz a frissen megváltozott uniós előírásokhoz történő jogközelítésnek, továbbá a közgazdasági szempontoknak és a társadalom bevonásának. A munka végrehajtása iteratív jellegű és gyakran csak az intézkedési programok tervezése során véglegesíthető.

Az értékelésnek – amely történhet az azonos problémával érintett víztestek csoportjára összevontan – tartalmaznia kell a kiváltó okokat, megszüntetésük lehetőségeit és költségeit, a társadalom és az érdekeltek állásfoglalását, illetve a módosított célkitűzés tartalmát és/vagy elérésének határidejét, illetve a fennmaradó állapot környezetre gyakorolt hatását.

A felszíni vizek tekintetében a környezeti célkitűzések meghatározása az illetékes KÖVIZIG-ek koordinálásában, a KÖTEVIFE és az NPI szakembereinek, valamint szükség szerint külső szakértőknek a bevonásával történik. A felszín alatti vizek esetében – a már említett sajátos körülmények miatt – az országos központi irányításnak nagy szerepet kell szánni elsősorban a kémiai állapot vonatkozásában.

A Víz Keretirányelv rendelkezéseit integrált módon, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés eszközeivel kell végrehajtani az érdekeltek széleskörű bevonásával.

A Víz Keretirányelv különböző határidőkre és tartalommal feladatokat és jelentési kötelezettségeket ír elő a tagországok számára. Az EU csatlakozás óta Magyarország három jelentést nyújtott be az Európai Bizottság számára.

Az első jelentés 2004. júniusban fejeződött be. A jelentést Magyarország a 3. cikkely előírásainak megfelelőn nyújtotta be az Európai Bizottság számára (1. Nemzeti Jelentés). Ez tartalmazta Magyarországnak a Duna-vízgyűjtőkerületen belüli meghatározását, térképi bemutatását, a hatáskörrel rendelkező hatóság (KvVM) megnevezését, illetékességének meghatározását, a KvVM keretirányelvhez kapcsolódó felelősségi köreinek listáját és a nemzetközi kapcsolatok leírását, ezen belül:

  • a Duna-vízgyűjtőkerületen belüli meghatározását,

  • térképi bemutatását,

  • hatáskörrel rendelkező hatóság (a KvVM) megnevezését, illetékességének meghatározását,

  • a KvVM keretirányelvhez kapcsolódó felelősségi köreinek listáját és a nemzetközi kapcsolatok leírását.

A második jelentés az ország területén található víztestek jellemzéséről, a vizeket érő hatások elemzéséről, a vízhasználatok gazdaságossági szempontú értékeléséről és a védett területek listájának elkészítéséről szólt a VKI 5. cikke szerint (2. Nemzeti Jelentés). Ezt hazánk szakemberei az Európai Közösség Víz Igazgatói által elfogadott elvek alapján készítették el és nyújtották be a 2005. március 22-i határidőre. Ezt követően egy közérthető nyelven fogalmazott népszerűsítő kiadvány készült 2000 példányban, mely bemutatja a VKI célját, fogalmait, végrehajtásának helyzetét Magyarországon és a Duna-vízgyűjtő kerületben egyaránt.

A második jelentés:

  • az ország területén található víztestek jellemzéséről,

  • a vizeket érő hatások elemzéséről,

  • a vízhasználatok gazdaságossági szempontú értékeléséről és

  • a védett területek listájának elkészítéséről szólt

A harmadik jelentés azokról a monitoring programokról számolt be, melyeket a felszíni és a felszín alatti vizek állapotának áttekintésére kellett elindítani, a VKI 8. cikkének megfelelően 2006. december 22-ig (3. Nemzeti Jelentés 2007. április). A legtöbb tagországhoz hasonlóan Magyarország is rendelkezik több évtizede működő monitoring rendszerekkel, így a VKI által igényelt hazai programok kialakítása ezek figyelembe vételével történt.

A harmadik jelentés a monitoring programokat ismertette:

  • a felszíni és a felszín alatti vizek állapotának áttekintésére kellett elindítani, a VKI 8. cikkének megfelelően 2006. december 22-ig

A Keretirányelv az első átfogó vízügyi szabályozás az EU-n belül.

Jellemzője, hogy:

  • hatálya alá esik – ellentétben a korábbi specifikus irányelvekkel – mindenféle víz, azaz felszíni, felszín alatti, torkolati és tengerparti víz is,

  • környezeti célkitűzések megvalósítását és a víztestek jó állapotának elérését tűzi ki célul 2015-re. Felszíni vizeknél az ökológiai és kémiai minőség, felszín alatti vizeknél a mennyiség és a kémiai minőség a mérték. Ezek megfigyelésére megfelelő monitoring rendszerek üzemeltetése szükséges,

  • előírja, hogy a vízgazdálkodást vízgyűjtőszemlélettel kell megvalósítani (országhatárokon és adminisztratív határokon keresztül),

  • a vízgyűjtő gazdálkodási terv központi eleme az intézkedési program, mely a vonatkozó nemzeti, illetve Közösségi szabályozáson alapul. Ha ez az intézkedési csomag nem elegendő a jó állapot eléréséhez, kiegészítő intézkedéseket kell bevezetni,

  • a Keretirányelv a vízmennyiséggelvízmérleggel – is foglalkozik. A felszín alatti vízkivételeknek összhangban kell lenniük az utánpótlódással, a készletek védelme érdekében,

  • gazdasági eszközök is segítik a környezeti célok megvalósítását. A megfelelő vízdíjak a takarékosságra ösztönözve védik a véges készleteket. A víz- és csatornadíjak kialakításánál a VKI a „szennyező fizet” elvet és a költségmegtérülés elvét tekinti irányadónak, figyelembe véve az üzemeltetési, környezeti és készletgazdálkodási költségeket is. A költséghatékonyság kritériumait is szem előtt kell tartani a vizek védelmét szolgáló intézkedések esetében,

  • a társadalmat is be kell vonni a vízgyűjtő gazdálkodási tervezésbe,

  • a Víz Keretirányelv lehetővé teszi a szabályozás karcsúsítását is, hét régi irányelv érvénytelenítésével és azok szerepének átvállalásával.

A Víz Keretirányelv feladata Magyarországon

Felszíni vizek monitoringja

A felszíni vizes monitoring rendszer hosszú múltra tekint vissza Magyarországon (mennyiségi tekintetben 130, minőségiben 40 évre). A vizek állapotának értékelése azonban főleg a fizikai, kémiai paraméterek vizsgálatán alapult. A múltban az oxigén- és tápanyagháztartás, a mikrobiológiai és mikroszennyezők valamint az egyéb paraméterek vizsgálata folyt országos, regionális és lokális monitoring rendszerek keretében (2.5. ábra).

2.5 ábra. VKI vízminőségi monitoringpontok (Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság)

Egy adott élőhely ökológiai állapota (mely fizikai-kémiai, hidromorfológiai és biológiai elemei egymásra hatásának eredményeként alakul ki) alkalmas az emberi beavatkozások mértékének megfigyelésére. Ennek megfelelően a Víz Keretirányelv a felszíni vizek állapotértékeléséhez egy ökológiai monitoring rendszer működtetését írja elő.

A VKI a monitoring céljától függően háromszintű monitoring rendszert különböztet meg:

  • feltáró monitoring a vizek állapotának átfogó áttekintése és a hosszú távú természetes és emberi hatások nyomon követése céljára,

  • működési (operatív) monitoring a jó állapot elérése érdekében hozott intézkedési programok hatékonyságának ellenőrzése céljából és

  • vizsgálati monitoring az ismeretlen hatások, haváriák kivizsgálásra.

A korábbi hazai monitoring rendszerhez képest a Víz Keretirányelv teljesen új elemként határozza meg a bevonatlakó algák, a vízi növények és a halak monitorozását, valamint a veszélyes anyagok körében 33 vegyület illetve vegyület csoport rendszeres vizsgálatát. A növényi planktonok és a fenéklakó gerinctelenek vizsgálata már korábban is beépült a magyar monitoring rendszerbe, de módszertani követelmények miatt ezek vizsgálata a VKI keretében teljesen újnak tekinthető a korábbi gyakorlathoz képest.

A Víz Keretirányelv alapvető követelményként írja elő az adatok megfelelőségét és pontosságát. A biológiai vizsgálatok módszertanának tehát a reprezentatív mintavételtől a fajszintű meghatározásig kell terjednie. Az ökológiai minősítési rendszer típus-specifikus, ötosztályos skálán alapul.

Az Európai Közösség egyik nagyon fontos célkitűzése, a veszélyes kémiai anyagok gyártásának, forgalmazásának és felhasználásának visszaszorítása – illetve bizonyos esetekben minimálisra csökkentése – és így a környezetbe jutásuk megakadályozása. A VKI célja, hogy hozzájáruljon ehhez a folyamathoz a veszélyes anyagok vízbe történő kibocsátásának fokozatos csökkentésével.

A veszélyes anyagok minősítése két osztályba sorolás alapján történik, aszerint, hogy a mért koncentráció meghaladja-e vagy sem a környezeti határértéket. Fontos megjegyezni, hogy a Víz Keretirányelv végrehajtása egy iteratív folyamat, ahogy az adatok, információk mennyisége növekszik és minősége is javul, a módszertan és a minősítési rendszer is fejlődni fog.

Felszín alatti vizek monitoringja

A monitoring program célja felszín alatti vizek esetében a kémiai és a mennyiségi állapot, ill. ezek változásának összehangolt es átfogó megfigyelése. A VKI a felszín alatti vizek esetében a víztestek kémiai és a mennyiségi állapota, és az abban bekövetkező változások megfigyelése, nyomon követése céljából írja elő monitoring programok kidolgozását és működtetését.

A felszín alatti vizek Magyarországon kitüntetett szerepet töltenek be, melyet a VKI monitoring pontok viszonylag nagy sűrűsége tükröz. A hálózat a már meglévő, állami üzemeltetésű kutakra és forrásokra épül, melyet a környezethasználók által működtetett pontok (pl.: vízművek, öntöző kutak) egészítenek ki.

A meglevő hálózatból történő válogatás során figyelembe vett fő szempont a reprezentatív, felszín alatti vizeink mennyiségi és minőségi állapotáról reális képet nyújtó pontok kijelölése volt. A monitoring pontok típusa, a különböző természetes adottságok és emberi hatások alapján összesen hat, két mennyiségi és négy minőségi program került kidolgozásra.

Paraméterek tekintetében 2007-ben a VKI által kötelezően előírt minimum program, ill. az ún. rutin paraméterek mérése (pH, vezetőképesség, oxigéntartalom, nitrát, ammónium, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, hidrogén-karbonát, klorid, szulfát) történt.

2008-tól mindazon további paraméter mérése is a programba kerül, melyeket a felszín alatti víz védelméről szóló új irányelv ír elő, ill. amelyeket korábbi felmérések során már kimutattak az adott területen: Így pl. mezőgazdasági területeken peszticidek, ipari területeken tri- és tetraklóretilén és nehézfémek mérésére kerülhet sor. A mérési gyakoriság a víztest sérülékenységétől függően minimálisan évi 1 és 2 mérés között változik, de a talajvizek esetében négy mérés lenne az optimális. A kémiai monitoring négy programból, 1742 helyszínen összesen 1988 pontból áll. A hideg víztestek felszín közeli rétegeinek megfigyelése a vízföldtani jellemzők, a területhasználat és a szennyezési potenciál alapján meghatározott típusterületeken végzett mérésekkel történik.

Ezen belül a várhatóan előforduló, és ezért megfigyelésre kerülő szennyezőanyagok szempontjából elkülönülnek az erdő- és mezőgazdasági jellegű külterületek, ill. a beépített, és ipari területek.

Külön program szolgál az ivóvízellátás szempontjából lényeges hideg víztestek mélyebb, nem sérülékeny részeinek és a termálvíztesteknek a megfigyelésére.

A nitrát irányelv a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezésének figyelését írja elő. Kihasználva a VKI és a lehetőségeket az előírt monitoring rendszerek működtetésének összehangolására a megtervezett VKI monitoring egyben teljesíti a nitrát irányelv követelményeit is.

A határokkal osztott víztestek esetében a szomszédos országokkal a határvízi egyezmények keretében adatcserére kijelölt kutak a VKI monitoring részét képezik. Ezen felül a jelen monitoring rendszer pontjai a Duna Védelmi Egyezményhez kapcsolódóan a Duna medence szinten kijelölt, jelentős, határokkal osztott felszín alatti víztestek monitoringját is biztosítják.

Összefoglalás

A víz az ember életfeltétele, munkaeszköze, és –tárgya, rekreációs lehetősége, melyet a folyamatosan felhasználunk. Mennyiségét és minőségét is óvni, védeni kell, hogy a jövőben is kielégíthessük igényeinket. A lakosság, a zöld-, illetve a szakmai szervezetek nyomásgyakorlása vezetett el addig, hogy az Európai unió önmaga tevékenységét korlátozva megalkossa az új vízpolitika gerincét adó elveket, majd a Víz Keretirányelvet. A VKI a vízfelhasználás mennyiségét, minőségét- és ökoszisztéma védelmet, szabályozó, valamint iránymutató célokat, feladatokat tűzött ki a csatlakozó országok elé egyedülálló módon. Ennek megvalósítása érdekében szabályozza szárazföldi és tengeri, a felszíni, felszín alatti vízhasználatot, valamint az országhatárokon áthaladó folyóvizek sorsát.

Önellenőrző kérdések

  1. Mi a Víz Keretirányelv különlegessége?

  2. Ismertesse a VKI alapfeladatát.

  3. A VKI a víz és a társadalom milyen kapcsolatát szabályozza?