Ugrás a tartalomhoz

Települési csapadékvíz gazdálkodás

Köles Péter (2011)

Szent István Egyetem

4. fejezet - Az éghajlat hatásai

4. fejezet - Az éghajlat hatásai

Bevezetés

Az éghajlatváltozás hatással van már most is és hatással lesz a jövőben is a hőmérsékletre és a csapadékmennyiségre. Bizonyított, hogy néhány szélsőség változása antropogén tevékenység – mint például az üvegházhatású gázok megnövekedett légköri koncentrációja – hatására jött létre. Az éghajlatváltozás legfőbb oka, hogy a fejlett iparral rendelkező országok óriási mennyiségben bocsátják ki a szén-dioxidot és más üvegházhatású gázokat. Globális szinten az antropogén hatások vezettek a szélsőséges napi minimum és maximum hőmérsékleti értékek növekedéséhez.

Ebben a tanulási egységben az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi, környezeti hatásaival foglalkozunk.

A tanulási egység célja:

  • Megismerni az éghajlatváltozás főbb környezeti okait,

  • Megérteni az éghajlatváltozás főbb környezeti hatásait, megismerni azok megjelenési fajtáit,

  • Áttekinteni az éghajlatváltozás elleni védekezés lehetőségeit,

  • Megismerni a szélsőséges vízháztartás következményeit,

  • Megtanulni az aszály fogalmát,

  • Megismerni az aszály mértékének meghatározási módszerét,

A tanulási egység anyagának elsajátításával Ön képes lesz:

  • Példán keresztül bemutatni az éghajlatváltozás főbb környezeti hatásait,

  • Bemutatni az éghajlatváltozás globális hatásait,

  • Felsorolni az éghajlatváltozás megjelenési formáit,

  • Ismertetni az éghajlatváltozás hatását a vízháztartás alakulására.

4.1. Az éghajlatváltozás hatása a csapadékmennyiségre és a lefolyásra

Az elmúlt 20 évben az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatos növekedéssel 29%-kal emelkedett. A légköri természetes üvegházhatás az emberi tevékenység hatására ilyen arányban erősödött. A hőmérsékletnövekedés 80%-áért a szén-dioxid a felelős. Ezt a többlet energiát az éghajlati rendszer csak a hőmérséklet emelkedésével tudta ellensúlyozni. A látszólag elhanyagolható néhány fokos hőmérsékletváltozás okozza a súlyos problémákat. Számos szervezet egyetért abban, hogy korunk legkomolyabb veszélye a globális felmelegedés.

A hőmérsékletnövekedés hőstresszt okoz a növényekben, lassabban nőnek és kevesebbet teremnek bizonyos területeken, míg más területek alkalmassá válnak a növénytermesztésre. A Christian Aid nevű humanitárius szervezet jelentése szerint a klímaváltozás hatására például Afrika gabonatermése közel 10%-kal esik vissza, a vízért és élelemért pedig fegyveres konfliktusok alakulnak ki. Mindennek következtében világszerte népvándorlások indulnak el, amik a természeti jelenségek által kevésbé sújtott területeken is felerősítik a konfliktusokat. Az éghajlatváltozás rendkívül gyors és szélsőséges hőmérsékletváltozást okozhat, így a növényzetnek szokatlanul rövid idő alatt kell alkalmazkodnia a megváltozó feltételekhez. Rendkívül sok kockázatos elemet rejt magába a változás, ami a mindennapi élet nehézségein túl, az egészségügyben, az élelmiszertermelésben, az agrárpolitikában is nagy nyomást helyez az érintett térségekben lévő kormányokra.

Ott, ahol az éghajlat nedvesebbé válik, a malária és egyéb betegségek terjedése gyorsul fel. Az éghajlatváltozás sok országot, társadalmat, gazdaságot állít nagy kihívás elé.

Az időjárási és éghajlati eredetű katasztrófákból származó gazdasági veszteségek hosszú távú növekedésének fő oka az emberek és a gazdasági vagyon kitettségének növekedése. A katasztrófákból származó gazdasági veszteségek vagyoni helyzettel és a népesség növekedésének mértékével kiigazított hosszú távú trendjeinek alakulását nem tulajdonították az éghajlatváltozásnak, azonban az éghajlatváltozás szerepét nem zárták ki.

Az Európai Közösség is aggasztónak tartja az éghajlatváltozás tendenciájaként megfigyelhető változásokat, ezért egységes válaszadásra hívja fel a tagországokat. „Az éghajlathoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyvben [COM(2009) 147] javasolják az egészségügyi és szociális rendszerek ellenálló képességének növelését, valamint felhívják a figyelmet arra, milyen nagy szükség van az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatásainak megfelelő nyomon követésére és megfékezésére – így az epidemiológiai adatgyűjtésre, a fertőző betegségek megfékezésére és a rendkívüli események kezelésére.

Hazánkat is nagyon komolyan fenyegeti az éghajlatváltozásból származó hatások összessége. Az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának jelentése szerint Magyarország a klímaváltozás szempontjából a legsérülékenyebb országok közé tartozik. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) kimutatása szerint Magyarországon 1976 óta folyamatosan nő a nyári napok száma, míg a csapadékos napoké fokozatosan csökken.

A relatív vízhiány Magyarországon gyakoribb jelenség, mint annak ellenkezője. A relatív vízhiány azt jelenti, hogy annak egyenetlen eloszlása okoz gondot az erdő- és mezőgazdaságban valamint a kiskertekben, nem az éves csapadék összmennyisége. Hazai körülmények között a relatív vízhiánnyal általában május-júniusban, a virágzás, megtermékenyülés időszakában találkozunk, amikor a párolgással és a párologtatással a talajból eltávozó víz mennyisége nagyobb, mint amit a talaj a hasznosítható vízkészletéből pótolni képes.

4.1. ábra. A hőmérséklet-eloszlás változásainak hatása a szélsőségekre. (a) a teljes eloszlás melegebb éghajlat felé történő egyszerű eltolódásának hatásai; (b) a változékonyság növekedésének hatásai a középérték eltolódása nélkül; (c) megváltozott alakú eloszlás hatásai, jelen esetben az aszimmetria megváltozása az eloszlás melegebb része felé

Az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése miatt mind a napi maximum-, mind a napi minimumhőmérséklet világszerte emelkedett. Csökkent a hideg napok és éjszakák száma, s ezzel párhuzamosan nőtt a meleg napok és éjszakák száma. Bizonyos, hogy a 21. században globális szinten a napi meleg hőmérsékleti szélsőségek előfordulása és mértéke növekedni, a hideg szélsőségeké pedig csökkenni fog. Nagyon valószínű, hogy a meleg időszakok és a hőhullámok hosszának, gyakoriságának és/vagy intenzitásának mértéke emelkedni fog a legtöbb szárazföldi terület felett. Az előrejelzések szerint, a következő évtizedekben, hazánkban a záporok, és egyéb „nagycsapadékos jelenségek” száma várhatóan emelkedik, míg a „kis csapadékkal járó jelenségek” ritkábbak lesznek. A szélsőséges időjárási események (gyakori hőhullámok, frontok) növelik az egészségügyi kockázatokat a lakosság körében: gyakoribbá válik a hőguta, az idő előtti elhalálozás, az UVB sugárzás okozta rosszindulatú daganatos megbetegedések, és a nő az allergia gyakorisága is.

A felmelegedés miatt, egyre gyakoribbá válnak hazánkban az olyan szélsőséges időjárási jelenségek, mint az erdőtüzek, fagykár, szélvihar vagy a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű eső - az MTA és a Környezetvédelmi Minisztérium 2006-ban elkészült három éves kutatása szerint -. Ezeknek az elemzéseknek és a tanulmányoknak hatására előterjesztés készült a Magyar Kormánykabinet 2007. novemberi ülésére, ahol elfogadták a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) koncepcióját. Ebben egyértelműen megfogalmazták:

„Az éghajlatváltozás a magyar nemzetgazdaságot fenyegető, cselekvésre kényszerítő kockázat.
 A sokoldalú elemzések alapján az elkövetkező évtizedekben várhatóan jelentős mértékben 
megváltozó hőmérséklet és csapadék viszonyok, az évszakok lehetséges eltolódása, egyes 
szélsőséges időjárási jelenségek erősödése és gyakoriságuk növekedése veszélyezteti természeti 
értékeinket, vizeinket, az élővilágot, erdőinket, a mezőgazdasági terméshozamokat, építményeinket, 
lakókörnyezetünket, a lakosság egészségét és életminőségét egyaránt.” 

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia egyik nagy érdeme, hogy kiemelten foglalkozik az éghajlatváltozás várható ökológiai következményeivel. A gazdasági és ökológiai rendszerek növekvő globális összekapcsolódása és kölcsönös függése néha ellentétes hatásokat válthat ki, csökkentve vagy éppen erősítve a sérülékenységet és a katasztrófakockázatot. Az országok hatékonyabban kezelik a katasztrófakockázatot, ha a nemzeti fejlesztési stratégiák és ágazati tervek készítésekor figyelembe veszik a katasztrófakockázatot, valamint éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiákat fogadnak el, majd e terveket és stratégiákat lebontják a sérülékeny területekre és csoportokra irányuló intézkedésekre.

A gazdasági különbségek jelentősen befolyásolják az egyes államok védekezési lehetőségeit az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Az egyenlőtlenségek helyi szinten befolyásolják a leküzdési és alkalmazkodási kapacitást, valamint kihívásokat támasztanak a katasztrófa-kockázatkezeléssel és az alkalmazkodással szemben a lokálistól a nemzeti szintig terjedően. A fejlett országok gyakran pénzügyileg és intézményileg is erősebbek a fejlődőknél ahhoz, hogy kifejezetten az éghajlati szélsőségek várható változásaira hatékonyan reagálva, a kihívásokhoz alkalmazkodva intézkedéseket fogadjanak el ezekkel szemben. A különbségek társadalmi-gazdasági, demográfiai, egészségügyi, irányításbeli, valamint a megélhetés és különböző jogosultságok elérhetőségében, illetve egyéb tényezőkben megmutatkozó eltéréseket tükröznek.

4.2. ábra. Az ökoszisztémák szerepe a globális változásoknak a társadalmi jólétre gyakorolt hatásában. a) hagyományos nézet (IPCC 2001), b) az ökoszisztéma szolgáltatások koncepciójának figyelembevételével kialakított nézet. (Forrás: Schröter, 2005)

Az ökológiai folyamatok sebessége nincs szinkronban a jelen klimatikus változások sebességével. A klímaváltozás az egész Kárpát medencében, így Magyarországon is a melegedés és szárazodás irányába való, máris folyamatban lévő elmozdulást jelent (Bartholy et al. 2007).

Jelenlegi ismereteink szerint a következő (egymástól nem független) éghajlati hatások megkülönböztetése indokolt a természetvédelem számára:

  • általános melegedés (pl. éves középhőmérséklet emelkedése, tenyészidőszak hossza)

  • a telek enyhülése (téli középhőmérséklet, téli abszolút minimumok)

  • szárazodás, aszályosodás (nyári középhőmérséklet emelkedőse, tenyészidőszak csapadékának csökkenése, csapadék nélküli időszak hossza)

  • az éves csapadékeloszlás, a hótakaró és a téli csapadék változásai.

Az emelkedő hőmérséklet, esetenként fokozódó vízhiány hatását a növények fiziológiai plaszticitása csak relatíve szűk korlátok között tudja tolerálni, a populációkban a természetes szelekción alapuló adaptáltság kialakulására azonban nincs idő! Az eredmény számos populáció kihalása vagy elvándorlása lehet. Kevés példát találunk olyan nemzeti katasztrófa-kockázatkezelési rendszerre és hozzátartozó kockázatkezelő intézkedésekre, amelyek kifejezetten építenének a kitettség, a sérülékenység és az éghajlati szélsőségek jövőbeli változásának ismereteire és annak bizonytalanságaira.

A mediterrán térségben is jelentős változásoknak lehetünk tanúi, ami a csapadékeloszlást érinti. A téli időszak csapadékeloszlását vizsgálta, és a NOAA (Nemzeti Éghajlati Adatközpont) tudósai megállapították: egyre hosszabb száraz időszak várható az egyes évek telei során, és a száraz telek gyakorisága is növekedni fog. Ha pedig még az ilyenkor szokásos esők is elmaradnak, akkor, az beláthatatlan következményekkel jár a térség mezőgazdaságára és természeti erőforrásaira nézve (4.3. ábra.).

4.3. ábra. A téli csapadék mennyiségének változása a mediterrán térségben (1902-2010 közötti aszály-gyakoriság növekedése, a Földközi-tenger menti országokban. Forrás: NOAA)

A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a 1902-2010-ig tartó időszak aszály-gyakoriság növekedése, a Földközi-tenger menti országok a közeljövőben egyre többet fognak szenvedni a téli félév csapadékhiányától, ami a mezőgazdasági termelést visszaveti a térségben.