Ugrás a tartalomhoz

Települési csapadékvíz gazdálkodás

Köles Péter (2011)

Szent István Egyetem

5.2 A vízgazdálkodási munkák és a környezetalakítás

5.2 A vízgazdálkodási munkák és a környezetalakítás

A települési vagy a belterületi vízgazdálkodásnál az ember szempontjából egészségesebb környezet kialakítása, az élet- és a lakhatási körülmények javítása a fő cél. Ezt az elvárásoknak megfelelően harmonikusan, főleg az épített környezetbe illeszkedő módon szükséges elérni (pl. közlekedés, vagyonbiztonság) és csak kis mértékben lehet természet-harmonikus módszereket alkalmazni.

Először a gerincvezetékek nyomvonalát (5.4 ábra) alakítják ki a kivitelezők, majd szakaszosan le is helyezik a csapadékvíz elvezető gerincvezetéket. Ezt követően a víznyelők helyét alakítják ki, majd a házi bekötéseket.

5.4 ábra. Gerincvezeték nyomvonal

A csapadékvíz gyűjtő és szállító rendszerrel szembeni követelmények:

  • a hálózat teljes egészében gravitációs üzemű legyen;

  • a hálózat teljes egészében közterület alatt haladjon, és minden utcában legyen csapadékcsatorna;

  • a vezetékek lejtése legalább (4) 5 ‰ (‰ ezrelék);

  • a vezetékek lejtése legfeljebb 50 ‰;

  • a vezetékek lejtése ezrelékben mérve egész szám értékű legyen (5, 6, 7 stb.);

  • a mintegy 1,2-1,5 méteres takarás biztosítása végett a fektetési mélység legalább (2) 2,2 m, de legfeljebb 5 m;

  • a csatlakozásoknál lehetnek bukások (a mellékág magasabban fekszik, és szintkülönbséggel csatlakozik a főághoz), 70 cm-es bukásig tisztítóaknát, 70 cm felett ejtőcsöves bukóaknát kell a csatlakozáshoz tervezni;

  • átemelések a csapadékvíz elvezető hálózatban egyáltalán nem lehetnek;

  • ha egy befogadóba nem lehetséges bevezetni a teljes tervezési területre hulló csapadékvizet, akkor tározók alakítandóak ki tágas közterületeken, lehetőleg a település szélén, ahonnan a csapadékvíz elszikkad, vagy elvezetésre kerül;

  • mind a helyszínrajzon, mind a hossz-szelvényeken következetesen jelölni kell a főágat és a mellékágakat.

A tervezett változaton: a főág jele 1-0-0, 2-0-0 stb., a mellékágak hierarchikusan nevezhetőek el pl. a főág befogadóhoz legközelebb csatlakozó mellékága 1-1-0, az utóbbi mellékág mellékága 1-1-1 stb.

A tározókat befogadóként értelmezzük, ezért minden tározóval végződő főági-0-0 elnevezést fog kapni.

A műtárgyak funkciója általános értelemben az, hogy lehetővé teszik a víz lefolyásának szabályozását, a vonalas létesítmények kereszteződését, a hidraulikai követelmények kielégítését. A műtárgyakat feladatuk szerint a következőképpen csoportosítjuk:

  • keresztező műtárgyak,

  • szabályozó műtárgyak,

  • esés-összpontosító műtárgyak

A keresztező műtárgyak feladata a közlekedési pályákkal vagy csatornák csatornákkal való keresztezésének biztonságos megoldása. Ebbe a csoportba tartoznak az átereszek, a bujtatók és a hidak. A keresztező műtárgyak egy másik csoportját a közmű kereszteződések alkotják, például a csőhíd, a kábelátvezetés, energia ellátás stb.

Az átereszeket (5.5 ábra) kisebb vízhozamú, általában Q < 1,5 m3/s, csatornákban alkalmazzuk. Készülhetnek előre gyártott elemekből vagy helyszíni betonozással, kör, tojás, négyszög vagy egyéb összetett szelvénnyel. Az átereszeket lehetőség szerint a csatornák hosszú egyenes szakaszán kell elhelyezni úgy, hogy a műtárgy fenékesése egyezzen meg a csatorna fenékesésével, illetve eltérő esetben energiatörő elemeket kell beépíteni a kifolyási nyíláshoz.

5.5 ábra. Műanyag áteresz (Forrás: Viacon Hungary 2011)

Az áteresz keresztmetszetének méretét úgy kell meghatározni, hogy a kialakuló vízsebesség ne haladja meg a 2,5 m/s értéket és kis esésű csatornákban a visszaduzzasztás ne legyen több, mint 3-7 cm.

Az átereszt termett talajra alapozzuk, de nem megfelelő altalaj esetén talajcserét kell végrehajtani (homokos kavics alap). A műtárgy elemeit alaplemezre helyezzük el, melynek végét záró foggal kell lezárni. A műtárgyak előtti és utáni csatornaszakaszokon elő- és utóburkolat alkalmazása szükséges. Az átereszek működése hidraulikai szempontból különböző lehet, úgymint nyílt felszínű átfolyás vagy nyomás alatti átfolyás. Az utóbbi esetben az átereszt hidraulikailag rövid csőként méretezzük.

A keresztező műtárgyak, bújtatók (5.6. ábra) azok a földben lévő nyomás alatti műtárgyak, melyek a csatornák vizét más csatornák medre, utak, vasutak bevágása, terepmélyedések alatt vezetik át. A bújtatókat akkor alkalmazzuk, ha a csatorna vize és a keresztezett útvonal vagy csatorna legmélyebb pontja között nincs legalább 0,8 m különbség. Szerkezetét tekintve a bújtató vízszintes szakaszból és ehhez csatlakozó levezető-, illetve felvezető szakaszból áll.

5.6 ábra. Keresztező műtárgyak

Összefoglalás

A belterületi vízrendezés az önkormányzatok és a lakosság együttes feladata. A lakossággal együttműködve lehet a legegyszerűbben és leghatékonyabban megvalósítani a folyamatot. A gyűjtőrendszer kiépítése, a műtárgyak és vízgyűjtő tavak létesítése, karbantartása az alapja az ökológiai szemléletű belterületi vízrendezésnek. A csapadékvizeket a településeken érdemes külön gyűjteni és a nyári időszakban a zöld felületek öntözésére felhasználni.

Önellenőrző kérdések

  1. Milyen alapvető szemléletet kell megvalósítani, a gazdaságos, megfelelő műszaki hátterű és ökológiailag is elfogadható belterületi vízrendezéshez?

  2. Mit értünk elválasztó rendszerű csatornahálózat alatt?

  3. Milyen műveletekből áll belterületi vízrendezés tervezési munkafolyamata?