Ugrás a tartalomhoz

Vízellátás és szennyvízkezelés

Dr. Török Sándor (2011)

Szent István Egyetem

3. fejezet - Hazai vizeinkről

3. fejezet - Hazai vizeinkről

Bevezető

Ennek a tanulási egységnek célja, hogy megismerjük:

  • a víz megjelenési formáit a természetben,

  • a víz beszerzését (vízkivételt) és

  • a település teljes vízigényét.

A tanulási egység követelményei:

  • ismertetni kell tudni a víz megjelenési formáit a természetben,

  • rajzolni kell tudni a vízkivételi módokat és

  • meg kell tudni határozni a település vízigényét.

3.1. A víz megjelenési formái a természetben

Légköri vizek:

  • csapadék és

  • vízpára.

Felszíni vizek:

  • vízfolyások (folyók, patakok, erek),

  • állóvizek (beltengerek, tavak, mocsarak),

  • tengerek és

  • óceánok.

Felszín alatti vizek:

  • talajnedvesség (felső rétegben),

  • talajvíz (első vízzáró réteg felett),

  • parti szűrésű víz (a talajvíz egy vízfolyással hidraulikus kapcsolatban van, utánpótlása több mint 50%-ban a vízfolyásból származik),

  • rétegvíz (vízzáró rétegek között),

  • nem karsztosodott kőzetek hasadékvizei és

  • nem karsztosodott kőzetek hasadékvizei és

Az állóvizeink felszíne 1000 km2, az ország területének 1,1%-a.

A három legnagyobb természetes tó közül:

  • a Balaton 596 km2,

  • a Velencei tó 26 km2 és

  • a Fertő tó felülete 280 km2 (ebből 82 km2 esik Magyarországra).

A mesterséges állóvizek (tározók) közül a Tisza tónak nevezett Kiskörei tározó felülete 127 km2.

A mintegy 1200 db természetes és mesterséges tó felülete 180 km2.

A felszíni vizek jellemzése:

  • a nem ivóvíz minőségű frissvíz használat 80%-ban felszíni víz,

  • a kisebb minőségi igényű vízhasználatok céljára könnyebben hozzáférhetők,

  • a vízkivétel olcsóbban oldható meg,

  • periodikus vízminőség változás és

  • folyamatosan változó vízhőmérséklet.

A nagy vízfolyásaink – Duna, Tisza, Dráva – minőségét a felvízi országok határozzák meg (95 % vízhozam külföldről érkezik).

A felszín alatti vízkészlet jellemzése:

  • stabil, lassan változó vízminőség,

  • stabil hőmérséklet és

  • több éves igénybevétel esetén változhat a vízminőség.

A talajvizek részesedése az ivóvízellátásban ma már nem nevezhető jelentősnek. Ennek az oka, hogy a szennyezőanyagok, valamint a növénytermesztésben alkalmazott műtrágyák egy része eljutott a talajvízbe. Az ország nagy területén a rendelkezésre álló talajvizek a vezetékes ivóvízellátásba csak költséges vízkezelési technológiák alkalmazását követően vonhatók be.

A lakosság vízellátásában több mint 40%-kal részesednek partiszűrésű vizeink. Partiszűrésű vízbázisaink a Duna, a Dráva a Rába és a Hernád mentén találhatók.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a nem szerencsés mederviszonyok következtében egyes partiszűrésű vízbázisaink vizében határértéket lényegesen meghaladó mennyiségű vas, mangán és ammónium ion fordul elő.

Kezelésre szoruló partiszűrésű vizeink esetében azonban elegendő a hagyományos vas- és mangántalanítási technológiákat alkalmazni. Jelenleg nincs szükség ózonos és aktívszenes vízkezelési technológiákra.

Magyarország területének nagy részén a mélységi vizek - ha nem is mindig elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben – megtalálhatók. Elsősorban ez indokolja, hogy részesedésük a lakosság ivóvízellátásában meghaladja a 40%-ot.

A rétegvizek széleskörű felhasználását az is indokolja, hogy a védett víztartókból kitermelt víz utánpótlása lassú folyamat, ezért jelenleg felszíni eredetű szennyezés a vízben nem található.

Néhány komponens koncentrációja azonban - annak ellenére, hogy természetes eredetű - meghaladja az ivóvízszabvány határértékeit. Így vízkezelési technológia alkalmazása szükséges annak érdekében, hogy a kitermelt víz ivóvízként felhasználható legyen.

A Mecsek, a Dunántúli Középhegység, az Aggteleki Karszt és a Bükk karsztvíz tartóiban található karsztvíz egy részét rendszeresen felhasználjuk a lakossági ivóvízellátásban (10-12%). Karsztvizeink minősége az esetek többségében az ivóvízellátás céljaira megfelel, a fertőtlenítésen kívül egyéb vízkezelési technológia alkalmazása nem szükséges.

A karsztvíztartók vízgyűjtő területén azonban nem mindenütt fordítanak megfelelő figyelmet a vízbázisvédelemre, és ennek következtében fennáll a vízkészletek elszennyeződésének veszélye. A Balaton-felvidéken egyes karsztvíz tartókban a nitrát ionok koncentrációja meghaladja a hazai ivóvízszabványban rögzített határértéket.

A felszín alatti vizek minőségének rendszeres észlelése a 80-as évek közepétől kezdődött.