Ugrás a tartalomhoz

Vízellátás és szennyvízkezelés

Dr. Török Sándor (2011)

Szent István Egyetem

4. fejezet - A vízgazdálkodással kapcsolatos jogi szabályozás

4. fejezet - A vízgazdálkodással kapcsolatos jogi szabályozás

Bevezető

Ennek a tanulási egységnek célja, hogy megismerjük:

  • az ivóvíz fogalmát és annak szabványát,

  • a vízvédelem szerveit és

  • a vizek védelmét szolgáló jogi szabályozásokat.

A tanulási egység követelményei:

  • ismertetni kell tudni az ivóvíz fogalmát,

  • az ivóvíz szabvány szerkezeti felépítését,

  • a vízvédelem szerveit és

  • a vizek védelmét szolgáló jogi szabályozásokat.

4.1. Az ivóvíz fogalma és szabványa

Az ivóvíz fogalma

Azt a vizet, amely megfelel az aktuális ivóvíz szabvány követelményeinek, ivóvíznek nevezhetjük.

Hazánkban a vezetékes ivóvízzel való ellátottság dinamikusan nőtt az elmúlt évtizedekben. 1991-ben még csak a települések 84,1%-a volt ellátva vezetékes ivóvízzel, ma már ez az arány közel teljes körű 99,9 %. 1991-ben a lakások 86,4%-a, 2004-ben már 93,7 %-a volt bekapcsolva a vízvezeték hálózatba.

A lakosság vízellátási komfortjában jelentős különbségek vannak. A lakásbekötéses színvonalú ellátás mellett ma még a lakosság egy része az alacsonyabb komfortot jelentő udvari csapolóhelyekről és utcai közkifolyókról hordott vízzel elégíti ki ivóvízszükségletét.

A lakások 4,5-5 %-a a hálózatra kötött közkutas ellátásból nyeri a vizet. Ezt is beszámítva a háztartások több mint 98 %-a vezetékes ivóvízzel ellátott. A háztartások maradék kb. 2 %-a a településektől távolabb, talajvízre telepített kútjából látja el magát (ÖKO Zrt., 2005).

Az ivóvízzel szembeni elvárások

Legyen:

  • színtelen,

  • szagtalan,

  • kellemes ízű,

  • hőmérséklete: 7 – 12 °C,

  • keménysége: 5 – 15 nk°,

  • oxigénfogyasztása: < 1,5 mg/dm3.

Ne tartalmazzon:

  • kórokozó mikroorganizmusokat,

  • mérgező anyagokat,

  • lebegőanyagot, vagy egyéb zavarosságot okozó anyagot,

  • kellemetlen szagot vagy ízt okozó anyagot.

Az ivóvizek minőségével kapcsolatos szabályozások a különböző ajánlásokon, illetve szabványokon keresztül történnek. Mint ahogy a nevükben is szerepel: az ajánlás nem kötelező érvényű, a szabvány azonban kötelező érvényű szabályozási eszköz. A WHO (World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet) ajánlásai azonban nagy befolyással vannak az egyes szabványokban meghatározott határértékekre, így ezek az ajánlások végeredményben beépülnek az egyes szabványokba.

Kiterjedés szerint három csoportba sorolhatjuk a szabályozásokat:

  • globális (világméretű); pl.: WHO Guidelines (Az Egézségügyi Világszervezet ajánlásai)

  • regionális; pl.: EU Direktívák (Szabvány)

  • országos szabványok

Az ivóvíz minőségére vonatkozó szabványok az egyes komponensek maximálisan megengedhető koncentrációit (MAC érték) határozzák meg.

A ’70-es és a ’80-as években a hazai ivóvízszabvány (MSZ 445-1978, MSZ 445-1989) kialakításakor a WHO irányelveit vették figyelembe.

Az EU csatlakozáshoz való felkészülés miatt azonban a ’90-es évek második felétől már az EU Direktívák váltak irányadóvá.

Az ivóvíz minőségére vonatkozó előírásokat jelenleg a 201/2001. (X. 25.) sz. Kormányrendelet szabályozza, amely 2001. októberében lépett életbe. Ezt módosította: a 47/2005. sz. Korm. Rendelet és a 65/2009. sz. Korm. Rendelet. A módosítások csak a települések besorolását érintették.

Az EU Direktívák átvétele jelentős változást okozott a hazai ivóvízszabvány teljesíthetőségében, mivel számos komponens tekintetében a 201/2001-es Kormányrendelet jóval szigorúbb határértéket ír elő, mint az azt megelőző MSZ 445. Számos települést érint, és különös problémát jelent ez az arzén, az ammónium ion, a vas- és a mangán tekintetében.

Arzén:

  • Régi határérték: 50 µg/l (MSz 445, 1989),

  • Új határérték: 10 µg/l (201/2001 sz. Korm. rendelet, 2001),

  • Közel 400 település, megközelítően 1.500.000 lakos.

Ammónium ion

  • Sajátos magyar szabályozás: a határérték víztípustól függött (MSz 445):

    • Talajvíz - 0,2 mg/l

    • Karsztvíz - 0,5 mg/l

    • Tisztított felszíni víz - 0,5 mg/l

    • Mélységi víz - 2,0 mg/l

  • Jelenlegi határérték: 0,5 mg/l (201/2001 sz. Korm. rendelet, 2001),

  • Közel 800 település, megközelítően 2.500.000 lakos.

Vas- és mangán

  • Korábbi határértékek:

    • Vas - 0,2 mg/l

    • Mangán - 0,1 mg/l

    • Cseppfolyós határérték - Fe+Mn → 0,3 mg/l

  • Jelenleg érvényes határértékek:

    • Vas – 0,2 mg/l

    • Mangán - 0,05 mg/l

Ivóvíz szabvány

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt más területekhez hasonlóan az ivóvíz minőségi követelményrendszerének a területén is jelentős jogharmonizáció kezdődött el. A jogharmonizációt követően megjelent jogszabályok, rendeletek egy része, a bevezetést követő rövid gyakorlati alkalmazás után módosításra került (ivóvíz- szennyvíz területen egyaránt).

Az Európai Unió először 1980-ban adott ki az ivóvíz minőségének a szabályozására vonatkozó direktívát, amit meglehetősen sok kritika ért a tagországok részéről. Ezt a direktívát 1998 novemberében módosították és a helyébe lépő 98/83/EC-as direktíva az, amit a magyar jogalkotók is figyelembe vettek a 201/2001.(X.25.) Korm. rendelet elkészítésekor.

  • MSZ 450-1:1989 Ivóvízminősítés fizikai és kémiai vizsgálat alapján;

  • MSZ 450-2:1991 Ivóvízminősítés mikroszkópos biológiai vizsgálat alapján;

  • MSZ 450-3:1991 Ivóvízminősítés mikrobiológiai vizsgálat alapján.

Ezek a szabványok a Kormányrendelet hatálybalépésével hatályukat vesztették. A következő táblázatok szemléltetik a határérték változásokat, egymás mellett feltüntetve az MSZ 450-es, a 98/83 EK és a 201/2001.(X.25.) Korm. rendelet határértékeit.

2. táblázat: Ivóvíz szabvány "A" táblázata. Forrás: http://foraqua.hu/index.php/ivoviz-szabvany.html

3. táblázat: Ivóvíz szabvány "B" táblázata. Forrás: http://foraqua.hu/index.php/ivoviz-szabvany.html

A pirossal szedett határértékek szigorúbbak, mint a korábbi szabályozás határértékei.

A kékkel szedett határértékek az MSZ 450-1:1989 szabványban szigorúbbak.

*A sárga mezőben szereplő vízminőségi jellemzőket a 98/83/EK direktíva nem tartalmazza!

A Kormányrendelet táblázatokba csoportosítja a vízminőségi jellemzőket. (A, B, C, D, E, F) Az „A” és „B” táblázat a kötelezően betartandó, az un. elsődleges paramétereket tartalmazza. Az ezekre vonatkozó határértékek betartása kötelező, ez alól felmentés nem adható. Ha az ivóvíz az A vagy a B táblázatban lévő paraméterek határértékeit lépi túl, akkor „KIFOGÁSOLT”, ivóvízként nem használható.

A "C" táblázatban az úgynevezett indikátor (szennyezésjelző) paraméterek szerepelnek. Az elnevezés arra utal, hogy ezeknek a paramétereknek elsősorban ellenőrzési szerepük van, esetükben a határérték túllépése nem jelent közvetlen közegészségügyi veszélyt.

A „D” táblázat a karszt-, talaj- és a partiszűrésű vízbázisra vonatkozik.

Az „E” táblázat a biológiai vízminőségi jellemzőket részletezi.

Az „F” táblázat sorolja fel az ideiglenes határértékeket.

Hogyan állapítják meg a határértékeket a szakemberek?

Az ivóvízben található, potenciálisan rákkeltő anyagok esetében a határértéket úgy állapítják meg a szakemberek, hogy a víz egész életen keresztül (70 évig, napi 2 liter mennyiségben) történő fogyasztása legfeljebb százezer fogyasztó közül egy esetében jelentsen megnövekedett rákbetegség-kockázatot. A határértékek túllépése tehát a betegségek kialakulásának nagyobb kockázatát jelenti, és semmiképpen sem azt, hogy biztosan kialakulnak ezek a betegségek.