Ugrás a tartalomhoz

Vízellátás és szennyvízkezelés

Dr. Török Sándor (2011)

Szent István Egyetem

4.3. A vizek védelmét szolgáló jogi szabályozások

4.3. A vizek védelmét szolgáló jogi szabályozások

A vízkészletek mennyiségének és minőségének védelmét jogi szabályozások segítik. A vizek minőségét védő jogszabályok közvetlen és közvetett hatásúak. Közvetlen ösztönző elem a hatósági kényszer (vízjogi engedély és kötelezés), közvetett ösztönző elemek a gazdasági kényszer (a tisztítóberendezések költségét néhány év alatt meghaladó szennyvíz- és csatornabírság) és a tisztító építéséhez adható pénzügyi támogatás.

Díjak és bírságok

A vizek mennyiségét védi a vízkészlet-használati díj, az ivóvíz- és a csatornadíj, mivel takarékos vízhasználatra ösztönöz.

Vízkészlet-használati díjat (vízkészletjárulékot) az évi 500 m3-t meghaladó vízmennyiséget fogyasztó felhasználóknak kell fizetni. A vízjogi engedélyben meghatározott mennyiségen felüli vízhasználatért pótdíjat kell fizetni. A takarékos vízhasználattal a kibocsátott szennyvizek mennyisége is csökken.

Ivóvízdíjat és csatornadíjat a közüzemi víz- és csatornamű vállalatok által szolgáltatott ivóvízért, illetve a vállalatok kezelésében lévő csatornamű használatáért kell fizetni. Az ipari célra használt ivóvíz minőségű vizek után ivóvíz-használati pótdíjat is kell fizetni.

A vizek minőségének védelmét szolgálja a szennyvízbírság és a csatornabírság.

A szennyvízbírságnak az a rendeltetése, hogy anyagi hátrány okozásával rászorítsa az üzemet a károsítás felszámolására. A szennyvízbírság progresszív, azaz az évek során egyre többszörösét kell kifizetni.

A csatornabírság ugyancsak a vizek minőségének védelmére hivatott. A közcsatornák ipari szennyvizekkel történő szennyezése rongálja azok állapotát, és az élővizek szennyezését is okozza, mivel a települések tisztítóberendezései általában nem alkalmasak az ipari szennyvizek megfelelő tisztítására.

A szennyvíz- és csatornabírság fizetése nem mentesíti az üzemet a büntetőjogi vagy szabálysértési és a kártérítési felelősség alól.

Vízjogi engedélyek

Vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez, továbbá annak használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz vízjogi engedély szükséges.

A vízgazdálkodási törvény és a kormány 72/1996. (V. 22.) kormányrendelete tartalmazza a vízjogi engedélyekkel kapcsolatos rendelkezéseket. A vízjogi engedélyt a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok adják ki.

Vízbázisvédelem

A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről a 123/1997. (VII. 18.) kormányrendelet rendelkezik.

A vízbázisok és vízilétesítmények védelme érdekében védőidomot (felszín alatti vízbázis), védőterületet (felszín alatti vízbázis, felszíni vízkivétel és vízilétesítmény), védősávot (vízilétesítmény) kell meghatározni, kijelölni, kialakítani és fenntartani. Ezeket belső, külső és hidrogeológiai védőövezetre kell osztani. Az egyes védőidomokban, védőterületeken olyan tevékenység végezhető, amely a kitermelés előtt álló vagy a már kitermelt víz minőségét, mennyiségét, valamint a víztermelési folyamatot nem veszélyezteti.

A felszíni vizek védelme

A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályait a kormány 203/2001. (X.26.) rendelete tartalmazza.

A rendelet célja a felszíni vizek minőségének tartós és hatékony megóvása és javítása, az emberi egészség és a környezet állapota, kiemelten az élővizek megőrzése érdekében. A szennyezések, különösen a veszélyes anyagok kibocsátásának megelőzése és csökkentése. A szennyező anyag kibocsátással járó tevékenységek, létesítmények korszerűsítésének elősegítése.

A felszín alatti vizek védelme

A Kormány 33/2000. (III. 17.) rendelete tartalmazza a felszín alatti vizek minőségét érintő egyes tevékenységekkel összefüggő feladatokat.

A rendelet célja a felszín alatti víz terhelésének lehetőség szerinti elkerülése, a felszín alatti víz és a földtani közeg szennyezésének megelőzése. A bekövetkezett határértéket meghaladó szennyezettség és károsodás mértékének csökkentése, megszüntetése.

A 219/2004. (VII.21.) Korm rendelet az EU Víz Keretirányelv előírásainak figyelembevételével készült.

EU Víz Keretirányelv

Az EU legfontosabb vízgazdálkodásra vonatkozó szabályozása a 2000 decemberében érvénybe lépett 2000/60/EK Víz Keretirányelv.

Célok:

  • Egészséges ivóvízellátás biztosítása.

  • Ökoszisztémák védelme, védett területek kijelölése.

  • A vizeket érő szennyezések fokozatos csökkenése.

  • A fenntartható vízhasználatok elősegítése.

  • Balesetek, szélsőséges események (árvizek, aszályok) káros környezeti hatásának megelőzése.

  • Költséghatékonyság.

  • Költségmegtérülés a szolgáltatásokban.

  • Szennyező fizet elv.

Az EU Víz Keretirányelve alapján a tagállamoknak meg kell védeniük, javítaniuk kell, és helyre kell állítaniuk minden felszíni víztestet azzal a céllal, hogy 2015. év végére elérjék a felszíni vizek jó állapotát.

A „felszíni víz jó állapota” egy felszíni víztestnek azt az állapotát jelenti, amikor annak ökológiai és fizikai-kémiai állapota is legalább jó minősítésű. Az általános meghatározás szerint jó ökológia állapotú az a felszíni víztest, amelynek biológiai minőségének elemeire vonatkozó értékek emberi tevékenységből származó kismértékű torzulást mutatnak, de csak kevéssé térnek el azoktól, amelyek ezt a típust zavartalan körülmények között általában jellemzik. A mesterséges és erősen módosított víztestek esetében 2015-re a jó ökológiai potenciált és a felszíni víz jó kémiai állapotát kell elérni.

A felszín alatti vizek minőségével kapcsolatban az EU tagállamoknak 2015. év végére kell, hogy elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát. A „felszín alatti víz jó állapota” egy felszín alatti víztestnek azt az állapotát jelenti, amikor annak a mennyiségi és kémiai állapota is legalább „jó” minősítésű.

Összefoglalás

A fejezet tartalmát és annak jelentőségét nagyon jól alátámasztja és összefoglalja az „Európai Víz Charta” (Strasbourg, Európa Tanács 1948. május 6.) utolsó három pontja:

  • A víz közös tulajdon, amelynek értékét mindenkinek fel kell ismernie. Az egyének kötelessége a víz célszerű és gazdaságos használata.

  • A vízgazdálkodást természetes vízgyűjtő területek, és nem politikai, illetve adminisztratív határok keretében kell megvalósítani.

  • A víz nem ismer semmiféle határokat. Ezért, mint közös forrás nemzetközi együttműködést tesz szükségessé.

A fejezetben láthattuk, hogy Magyarország lakosságának vízellátásában több mint 40%-kal részesednek a partiszűrésű vizek. Ennek a meghatározó vízkivételi módnak a bemutatására szolgáljon a Dunamenti Regionális Vízmű Rt. Duna Jobbparti Regionális Vízmű Leányfalui vízbázisa (http://www.kdvvizig.hu/fomenu-frame.htm).

A vízbázison 20 db kavicsolt csőkút (jelzése: t1-t20) és 2 db csápos kút (jelzése: tcs1-tcs2) található (10. ábra). A víztermelő kutak a középvízi partéltől átlag 65 m-re helyezkednek el. A termelőkutak talpmélysége 17-18 m (kivéve a t1, amelynek 15 m és a t20, amelynek 13 m csak a talpmélysége). A szűrőzött szakaszok hossza 6-7 m. A termelő kutakat a nagyon jó vízadó képességű holocén kavicsterasz homokos, kavicsos rétegeire szűrőzték.

10. ábra: A Vízmű területe madártávlatból. Légifotót készítette: EUROSENSE Kft. (forrás: http://www.kdvvizig.hu/)

A csápos kutak elhelyezkedése különösen fontos, mert a vízmű össztermelésének csaknem 70 %-át teszik ki (11. ábra), ezért a vízmű védőterületének alakját jelentősen befolyásolják. A Vízmű csőkútjai a közismert fúrt kutakhoz hasonlítanak, csak nagyobb átmérőjűek. A csáposkutak aknájából 25-35 m hosszú „csápok” (közel vízszintes helyzetű szűrőcsövek) nyúlnak ki több irányba. Egy-egy csápos kút hozama magas dunai vízállásnál elérheti a 8000 m3/napot is.

11. ábra: A kutak termelése. (forrás: http://www.kdvvizig.hu/)

A Vízműtelep egyik kútja látható a 12. ábrán. A kutak a Duna hullámterén helyezkednek el, ezért a kútfej a mértékadó árvízszint fölé emelkedik.

A védőterület kijelölésének célja az egészséges ivóvízellátás hosszú távú gazdaságos biztosítása.

12. ábrán: A Vízműtelep egyik kútja. (forrás: http://www.kdvvizig.hu/)

Önellenőrző kérdések

  1. Ismertesse az ivóvíz fogalmát!

  2. Ismertesse az ivóvízzel szembeni elvárásokat!

  3. Mi a különbség az ajánlás és a szabvány között?

  4. Csoportosítsa kiterjedés szerint az ivóvizek minőségével kapcsolatos szabályozásokat!

  5. Ismertesse a jelenleg érvényben lévő ivóvíz szabvány felépítését!

  6. Hogyan állapítják meg a határértékeket a szakemberek?

  7. Sorolja fel a vízvédelem szervei!

  8. Mit tartalmaz a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény?

  9. Csoportosítsa a vizek védelmét szolgáló jogi szabályozásokat!

  10. Ismertesse a vizek mennyiségét védő díjakat!

  11. Ismertesse a vizek minőségének védelmét szolgáló bírságokat!

  12. Ismertesse a vízbázisvédelmet!

  13. Ismertesse az EU Víz Keretirányelvet!