A víz keménységét a vízben található kálcium- (Ca) illetve magnézium- (Mg) sók okozzák.

A vízlágyítás megvalósítására több eljárást dolgoztak ki:

Meszes vízlágyítás

A meszes vízlágyítás során oltott meszet (Ca(OH)₂) adagolnak a kezelendő vízhez (38. ábra). A folyamat a következő reakcióegyenletekkel írható le:

Ca(HCO₃)₂ + Ca(OH)₂ = 2 CaCO₃ + 2 H₂ O

Mg(HCO₃)₂ + 2 Ca(OH)₂ = Mg(OH)₂ + 2 CaCO₃ + 2 H₂ O

A vízben rendkívül rosszul oldódó csapadék (a reakcióegyenletben félkövér betűvel jelölve), szilárd/folyadék fázisszétválasztási technológiával eltávolítható. A magnéziumsók magnézium-hidroxiddá alakulnak, ami szinten oldhatatlan, tehát ugyancsak eltávolítható. Látható, hogy a magnézium-hidrogén-karbonát eltávolítása kétszeres mennyiségű kalcium-hidroxidot igényel.

Meszes vízlágyítással a 20-28 német keménységi (nko) fokkal jellemezhető víz keménysége 6-8 nk°- ra csökken.

38. ábra: Meszes vízlágyítás

Meszes-szódás vízlágyítás

Az eljáráshoz szódát, azaz nátrium-karbonátot (Na2CO3) használunk, ami vízben nagyon jól oldódó vegyület.

CaSO₄ + Na₂CO₃ = CaCO₃ + Na₂SO₄

CaCl₂ + Na₂ CO₃ = CaCO₃ + 2 Na Cl

A mész-szódás vízlágyítási technológiával 2,5-3 német keménységi fokú víz állítható elő.

Vízlágyítás trisóval

Nátrium-foszfát (Na₃PO₄), azaz trisó is alkalmazható vízlágyításra. A kémiai reakció során kalcium-foszfát [(Ca₃(PO₄)₂] keletkezik, ami szűréssel, vagy derítéssel és szűréssel eltávolítható.

A trisóval történő vízlágyítás során 0,5 német keménységi fokú víz állítható elő.

Vízlágyítás ioncserével

Az ioncsere az adszorpciós folyamatok közé tartozik. Ioncserét a vízkezelésben, a vízlágyításon kívül ammóniumion eltávolítására, és egyéb szennyezők eltávolítására alkalmaznak. Ioncsere alkalmazása esetén az adszorbens a vizes fázisból bizonyos ionokat megköt, és helyette az adszorbens felületéről ionok mennek a vízbe.

Léteznek természetes eredetű (zeolitok) és mesterséges (műgyanták) ioncserélők.

A zeolit az oldatban lévő oldott állapotú ionok egy részét megköti, helyettük nátrium-iont bocsát a vízbe. A nátrium helyére kerülhet például ammónium, kálcium vagy magnézium.

A mesterséges ioncserélő gyanták között van nátrium-bázisú, de kifejlesztettek hidrogénbázisú kation-cserélő gyantát és hidroxid-bázisú anion-cserélő gyantát is.

Az ionmentes víz előállítása során fontos a gyanták alkalmazásának sorrendje. Az ioncserélő gyantákat általában a gyorsszűrőkhöz (6.2. fejezet) hasonló, töltött oszlopokban alkalmazzák (39. ábra), ahol az ioncserélő gyanta valamilyen támrétegen helyezkedik el.

39. ábra: Az ionmentes víz előállítása