Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

1. fejezet - A pályaorientáció fogalmi fejlődése

1. fejezet - A pályaorientáció fogalmi fejlődése

Bevezető

A pályaorientációval való ismerkedést a fogalom fejlődésének áttekintésével kezdjük. A fogalmi alakuláshoz szükség volt azokra a jelentős gazdasági- társadalmi és nézőpontbeli változásokra, amelyek elavulttá tették a korábbi megközelítéseket. A pályaorientáció modern megközelítése az egész életútra kiterjeszti figyelmét, és hangsúlyozza a személy felelősségét és szabad választását a döntési folyamatban.

1.1. A pályaorientáció történeti előzményei

Bevezető

Ebben a témakörben bemutatjuk a pályaorientáció fogalmának kialakulását. Áttekintjük azokat a történeti előzményeket, amelyek ahhoz vezettek, hogy a pályaválasztás egyszeri döntésen alapuló fogalma elévült, és helyére lépett a fejlődést középpontba helyező pályaorientáció. Megvizsgáljuk a pályaorientáció helyét a hazai oktatási rendszerben. Bemutatjuk a pályaorientáció tartalmi tényezőit. Kiemelt hangsúlyú, hogy a tanuló megértse a pályaorientáció korszerű értelmezésének lényegét, annak ösztönzését, hogy változó világunkban a személyek felelősséget vállaljanak életpályájuk építéséért, és megéljék választási szabadságukat.

Útkeresés. Forrás: Internet

Történeti áttekintés

A pályaválasztás kérdése valószínűleg a munkamegosztás megjelenésével vetődött föl először az emberiség történetében és minél bonyolultabbá válik ez a társadalmi folyamat, annál nehezebb a döntés.

A munka újszerű értelmezéséhez Völgyesy (2009) visszamegy a XVIII. század végi Franciaországba, ahol egy társadalmi modellváltási kísérlet zajlott le. Erre az időszakra tehető, amikor az izzadságos, kényszerű robotmunkával szemben egyre jobban előtérbe kerül a munkavégzés eredménye, az előállított produktum. Ez a siker fundamentuma is egyben, ehhez kapcsolódik a tevékenység öröme, mai terminológiával az önmegvalósítás élménye.

A munkához való viszony hazai változásának történeti áttekintéséhez egy évszázadot célszerű visszakanyarodni. A század elején Magyarország európai viszonylatban gazdaságilag közepesen fejlett társadalom volt. (Völgyesy, 2008) Ez az ország a XX. században legalább háromszor tért a társadalom- és ezzel együtt a gazdaságfejlődés kényszerpályára. A magyar népesség értékrendjét a két háború alapvetően megváltoztatta. Amíg a század első felében a munkavégzés csak részben tartozott az igazán megbecsült tevékenységek közé, addig a II. világháborút követő változássorozatban a munka értékként fogalmazódott meg, és az egész társadalom számára követendő célt jelentett (Szilágyi, 2005). Ugyanebben az időszakban az anyagi biztonság szinte egyetlen forrásává a munkával szerzett jövedelem vált. A szocializmus pozitívumai között szokás említeni a munkás-paraszt rétegek növekvő esélyeit, akiknek egy része első generációs értelmiségiként sikeresnek vélte pályaválasztását. Ezzel kapcsolatban azt is látnunk kell, hogy ez inkább pályairányítás volt, vagyis „a pályaválasztás tervszerű, munkaerő-gazdálkodás alapján történő céltudatos befolyásolása” (Domszky, 1994).

Forrás: Internet

Ez voltaképpen pályakijelölés, ami annak figyelembevételével történik, hogy a környéken milyen, a fiatalok számára hozzáférhető továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségek adottak, vagyis a saját, önálló döntésnek nem volt esélye. Magyarországon 1961-ben találkozhatunk az első Kormányhatározattal, amely foglalkozik a pályaválasztással. Az ehhez kapcsolódó feladatokról egy 1971-es határozat és annak 1972-es végrehajtási utasítása rendelkezik. Ebben nyer megfogalmazást a politika legfőbb szándéka, miszerint a tanácsadói munkának elsődlegesen „a népgazdasági igényeknek megfelelően irányító hatás érvényesítésére” kell törekednie. Ez a pályairányítási szándék prioritással bír a munkaerő-szükségletek és a fiatalok személyi adottságainak összehangolásával szemben.

Az 1990 óta eltelt időszakban a munkához kapcsolódó értékrend fellazult, „a magántulajdon dominanciája relativizálta a munka egzisztenciateremtő erejét” (Szilágyi, 2005). A munka tartalmi változása kapcsán elmondhatjuk, hogy kezdetben kényszer volt, majd a létfenntartás eszközévé vált, manapság pedig a munkához kapcsolódó pozitív értékek között felerősödött az önmegvalósítás, önérvényesítés, az örömforrás iránti igény. Ezt a gondolkodásbeli váltást azonban a társadalom különböző életkorú és iskolázottságú csoportjai csak részben vagy nehezebben követték, ezért egyre nagyobb szükség van azon szolgáltatások biztosítására, amelyek az egyén munkához való viszonyát, értékrendjét, céljait segítenek tisztázni.

Ezt a helyzetet hasonlóképpen látja Fretwell is, amikor egy Budapesten rendezett nemzetközi konferencia vezető előadójaként a következőket mondja 2000-ben: „A szocialista tervgazdaságból a demokratikus alapokra helyezett piacgazdaságra való átállás … rendkívül jelentős gazdasági és társadalmi változásokat hoz magával, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a foglalkozási útmutatás és tanácsadás fejlődésével. A szocialista rendszerről a demokratikus kormányzati formára való átállás azt jelenti, hogy a pályaválasztással kapcsolatos döntésekért már nem az államnak, hanem az egyes polgároknak kell vállalniuk a felelősséget. Az állam azonban továbbra is segíti polgárait – vagyis a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt – egyéni képességeik és érdeklődési körük felszínre hozatalában, annak érdekében, hogy így könnyítse meg az életpálya megválasztásával kapcsolatos döntéseket. … Ha nem rendelkeznek naprakész információkkal a folyton változó munkaerőpiacról, akkor az egyének nem tudnak jól megalapozott pályaválasztási döntéseket hozni. Ebben a tekintetben – vagyis az ilyen információk összegyűjtésében és továbbításában – az állam szintén segítségére lehet polgárainak.” Mint a nemzetközileg ismert szakember megfogalmazásából is kitűnik, az államnak bizonyos kötelezettségei vannak a különböző humán szolgáltatások biztosításában, és ezt sokféle módon kell biztosítania polgárainak.

Barr (1994) szerint a piacgazdaság azért tűnik hatékonyabbnak a tervgazdálkodással szemben, mert jobban kihasználja egyéni elkötelezettségben rejlő motivációs erőt, valamint az állam soha nem rendelkezhet annyi információval, sem olyan reagálóképességgel, mint a piac. Az átalakulás valódi célja, hogy a polgár felhatalmazást kapjon sorsának formálására, különös tekintettel arra, hogy megfelelő információk alapján és jól átgondolt módon választhassa meg saját munkáját (Havel, 1994. id. Szilágyi, 2009). A cél elérése érdekében az információ szükségességét emeli ki Ammann (1996) is, amit ő a tanácsadóval folytatott beszélgetéshez és a pályaorientációhoz kapcsol. Watts 2000-ben az információs technológiára hívja fel a figyelmet, melynek segítségével lehet szerinte ellensúlyozni azt a hátrányt, amelyet az információk hiánya okoz a posztkommunista időszakban.

Az angolszász megközelítés Lester (2000) megfogalmazásában a gazdaság fokozódó igénye miatt tartja fontosnak a pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást. A szerző a pályatájékoztatást, illetve a pályaorientáció folyamatát már szorosan kapcsolja a karrierépítés fogalmához.

Jól érzékelhető az idézett szerzők szemléletének elemzésekor, hogy jelentős az egyéni aktivitás a pályát, munkát vállalók oldaláról, amelyhez szorosan kapcsolódik az egyéni igények figyelembevétele a szolgáltatás során. Az is kiviláglik a fent idézett nemzetközi szakirodalomból, hogy a pályaorientáció fogalmát szorosan a tanácsadáshoz kapcsolja. Számos szerző meggyőződése, hogy a pályaválasztási tanácsadás tágabb értelemben a pályaorientáció, klasszikus állami beavatkozásnak számít, hiszen abban segíti az egyént, hogy az adott helyzetben maximális számú lehetőség közül tudjon választani.

Ez utóbbi gondolat felveti a kérdést, hogy miként kell a pályaorientációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtani és finanszírozni? A XX. században és az átalakulás időszakában is a pályaválasztási tanácsadás jórészt az iskolarendszerből a munkaerőpiacra való átmenet időszakára vonatkozott. Ha a pályaorientációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat, pl. a tanácsadást az egyén egész életén keresztül biztosítani kívánjuk, akkor ehhez az erőforrásokat jelentősen bővíteni kell. Ez több modell szerint történhet. A kormányzat vállalja a pályaorientációhoz kapcsolódó tanácsadás biztosítását, megszervezését és lebonyolítását. Ily módon ez ellátás jellegűvé válik. A másik véglet, hogy a pályaválasztási tanácsadást piaci áruként kellene kezelni, tehát ha valaki igényli, fizessen érte. Ez a nézet figyelmen kívül hagyja, hogy a pályaorientáció a társadalom érdekében működtetett rendszer. Összhangban a nemzetközi szakértőkkel a hazai szerzők már 1994-ben megfogalmazták (Szilágyi), hogy vegyes modellt kell létrehozni, amelyben az állami és a magánszektor is szerepet kap. Az állam így fenntarthatja finanszírozói és szabályozói szerepét, de megszüntetheti szolgáltatói jellegét.

A pályaorientáció történeti háttere

A pályaorientáció a hazai szakmai köztudatban úgy él, mint valami tisztázott elmélet és gyakorlat, amely van és virágzik. Amennyiben közelebbről vizsgáljuk, azonban kiderül, hogy mást-mást gondolunk erről. Legtöbben a pályaválasztás szinonimájaként kezelik, vagy a szakmai orientációval keverik. Gyakran szolgáltatások kiterjedt hálózatát értik, vagy a személyiségfejlesztő módszerek alkalmazását, máskor iskolai foglalkozásokra gondolnak, vagy készségekre és ismeretekre, amelyeket a fiatalokkal kell elsajátíttatni. Mindannyian egyetértenek abban, hogy ez valamiféle ismeretszerzés annak érdekében, hogy a fiatalok el tudjanak igazodni a világban, képesek legyenek tudatosan tervezni a pályájukat.

Mielőtt részletesebben rátérnénk a pályaorientációra, érdemes még a pályaválasztás fogalmát tisztázni. A pedagógiai szakirodalom gyakran használja rokon értelmű szavakként, illetve adja hasonló módon értelmezésüket. Mindkét összetett szóban a „pálya” szó a közös, amiről Super (1976) értelmezése alapján elmondhatjuk, hogy életutunk eseményeinek sorozatát értjük, legyen az megtett vagy előttünk álló életpálya (Szilágyi, 2004).

A pályaválasztás szó szerint döntést jelent két vagy több pálya, mint alternatíva közül. A társadalomba való beilleszkedésének egyik legjelentősebb összetevője a pályaválasztás. Ez Szilágyi (1993) megfogalmazásában azt jelenti, hogy „a fennálló lehetőségek alapján önállóan, célunknak megfelelően kiválasztunk egy olyan foglalkozást, tevékenységet, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom és a magunk számára értékkel bíró munkát végezhessünk.” Ennek alapján mondhatjuk, hogy a pályaválasztás során a döntési mozzanat kerül az előtérbe, mellyel való foglalkozásra a hazai iskolarendszer kampányjelleggel (leginkább a jelentkezési határidőt közvetlenül megelőző időszakban, az ún. pályaválasztási napok során) biztosít lehetőséget, jóllehet ez a pályaválasztási döntés az egész pályafejlődés egyik legfontosabb szakasza. Völgyesy (1976) szerint csak megfelelő előkészítést követően képes a fiatal pályaválasztásában integrálni a közvetlen környezet és a társadalom hatásait, valamint személyes tapasztalatait. A fiatalok környezetének információs szintje nagymértékben befolyásolja a döntés lehetséges alternatíváinak számát. Pályaválasztáskor lényeges, hogy rendelkezik-e a fiatal megfelelő ismeretekkel, vannak-e elképzelései választott szakmájáról. Minél alacsonyabb az információs szint, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a döntés ad hoc jelleggel, spontán, véletlenül, illetve kényszerből történik.

A hazai és a nemzetközi szakirodalom a pályaválasztás fogalma helyett a 90-es évek derekától egyre inkább a pályaorientáció fogalmát használja, amely már az életpálya tervezés fontosságát hangsúlyozza. Ez azt jelenti, hogy a pályaválasztást folyamatként kezeli, amely lényegénél fogva kisebb-nagyobb döntésekből épül fel. E döntéssorozatot nevezi a szakirodalom pályaorientációnak. Szilágyi (2004) szerint ez a folyamat „a tanuló egyéni igényeinek figyelembevételével segíti a megfelelő pálya kiválasztását, kiterjedt információnyújtás révén”. A kompetens döntés kialakításához hiteles információk szükségesek önmagunkról, ugyanakkor releváns ismeretek kellenek a pályák világáról és a munkaerő-piacról egyaránt, valamint mindezek komplex kezelése. Akármilyen jellegű is az információ, a legfontosabb, hogy a fiatalok megtanuljanak célok mentén gondolkodni, pályát tervezni.

Az európai és angolszász szakirodalom ezt a típusú, szisztematikus és fejlődéslélektani, életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó pályaorientációs tevékenységet hívja az életpálya készségek kialakításának, fejlesztésének (career skills development – CSD). Az Európai Tanács és a tagállamok kormányainak 2008. évi határozata is ezt a fogalmat alkalmazza, kifejtve továbbá, hogy az életpálya-menedzselési készségek elsajátítása beágyazódik az életen át tartó tanulás folyamatába, azaz nem ér véget a formális ifjúsági képzéssel.

A pályaorientáció helye a hazai oktatási rendszerben

Az 1995-ben megjelent Nemzeti Alaptanterv (NAT) már használta, vagyis törvényileg vezette be a pályaorientáció fogalmát, amit csupán néhány évvel azelőtt kezdett el a szakirodalom is használni. A magyar oktatásügyben az első tartalmi-tantervi szabályozásra vonatkozó legmagasabb szintű dokumentum tíz műveltségterületen fogalmazta meg a pedagógiai fejlesztési teendőket. (Műveltségi területek a NAT (1995) szerint: anyanyelv és irodalom, élő idegen nyelv, matematika, ember és társadalom, ember és természet, földünk és környezetünk, művészetek, informatika, életvitel és gyakorlati ismeretek, testnevelés és sport) A területek között kapott helyet az „Életvitel és gyakorlati ismeretek”, amely a technika és a háztartástan mellett magába foglalja a pályaorientációt. Ebben a 130/1995. (X. 26.) Korm. rendeletben (http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=23620.36745) megfogalmazott célok nagy előrelépést jelentettek a tanulók a pálya – munka világában történő tájékozódásának ösztönzése vonatkozásában. Ez a pedagógiai alapdokumentum kellő fogékonyságot mutat az életútszemlélet megjelenítésére. A pályaorientáció követelménymoduljai között szerepelnek az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői, a pályaismeret valamint a munkaerő-piaci tájékozódás. A műveltségi területek oktatásának közös követelményeiből tudható meg, hogy a pályaorientáció általános a tanulók pályaválasztásának segítése. Mindezt az önismeret és a pályaismeret tapasztalat útján történő fejlesztésén keresztül, a vágyak és a realitás összehangolása révén tartja megvalósíthatónak. A pályaorientációt hosszú távú folyamatként értelmezi, és az órai munka, valamint az iskolán kívüli tevékenységek összehangolásával látja kivitelezhetőnek. A dokumentum szerint ezek eredményeképpen válhatnak éretté a tanulók a felelős pályaválasztási döntés meghozatalára, így lesznek képesek megfelelni a választott szakma elvárásainak, valamint életpályájuk során ennek következtében tudnak majd rugalmasan szembenézni az esetleges pályamódosítás kényszerével.

A 2003-as NAT bevezetésével a kulcskompetenciák fejlesztése került előtérbe. Kilenc kulcskompetenciát fogalmaz meg, melyek mellé számos kiemelt fejlesztési feladatot rendel. Ezek közül legmarkánsabban a „Felkészülés a felnőtt lét szerepeire” foglalkozik a pályaorientáció témakörével. A korábbi NAT-hoz hasonlóan itt is az „Életvitel és gyakorlati ismeretek” műveltségi terület témakörei között szerepel a pályaorientáció, másik tizenegy mellett. A 2003. évi NAT módosításával (202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelet, http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=110881.156712) tovább erősödtek a kulcskompetenciák fejlesztésére vonatkozó elemek. Az Európai Unió oktatáspolitikájában prioritás lett egy olyan kompetencia keretrendszer, amely az életen át tartó tanulás paradigmájához szükséges kompetenciákat tartalmazza (Key Competences for Lifelong Learning – 2006/962/EC, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:394:0010:0018:hu:PDF). A 2007-es NAT összhangban áll az uniós célkitűzésekkel, hiszen az EU nyolc kulcskompetenciáját tartalmazó keretrendszert adaptálja, ennek megfelelően pedig átfogóbb jellegű kompetenciákat határoz meg és fejlesztési területeket jelöl ki. Kulcskompetenciák a NAT (2007) szerint: anyanyelvi kommunikáció, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai kompetencia, természettudományos kompetencia, digitális kompetencia, a hatékony tanulás – öntanulás, szociális és állampolgári kompetencia, kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia, esztétika-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Összefoglalás

Ebben a tanulási egységben megismerkedtünk a pályaorientáció történeti hátterével, mind a magyar- mind a nemzetközi viszonylatokat érintve. Láthattuk, hogy míg korábban az egyszeri és megváltoztathatatlan pályaválasztásban gondolkodtak elméleti szerzők és gyakorlati szakemberek egyaránt, ma már a fejlődéselv és a megváltozott gazdasági- társadalmi sajátosságok hatására folyamatos változással számolunk. A pályaorientáció nem csak elnevezésbeli, hanem gondolati változásokat is hozott. A Nemzeti Alaptantervben az évek során eltérő fontossággal jelent meg a pályaorientáció, mint teljesítendő feladat. Ezeknek a változásoknak a nyomon követése azért is fontos feladat. hiszen jelentős hatással bírnak a szolgáltatás társadalmi megítélésére és arra is, hogy a fiatalság tudatos és felelős döntés meghozatala után lép-e be a munka világába.