Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

1.2. A pályaorientáció fogalma (tartalma)

1.2. A pályaorientáció fogalma (tartalma)

Bevezető

Ebben a tanulási egységben megismerkedünk a pályaorientáció tartalmi jellemzőivel. Bemutatásra kerül az interdiszciplináris együttműködés szükségszerűsége, valamint áttekintjük a hazai szerzők hozzájárulását a szakterület alakulásához.

A tanegység célja, hogy a hallgató ismerje meg a pályaorientáció legfőbb tartalmi összetevőit, jellemzőit, valamint sajátítsa el a területhez kapcsolódó korszerű szemléletmódot.

A pályaorientáció tartalma

A pályaorientáció tartalma abban jelölhető meg röviden, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatal folyamatosan ismerkedik önmagával, valamint tájékozódik a különböző pályákról és azok körülményeiről. Ide tartozik még az a lényeges elem, hogy azt segítsünk megérteni: választásai és döntései egy kiterjedt fejlődési kontextus elemei. Úgy támogathatjuk a fiatalokat a döntéshozatalban, hogy bővítjük tudásukat önmagukról, a társadalmi környezetükről. Ide tartozik, hogy képet kap a munka világában kiemelt jelentőségű személyiségjellemzőiről, valamint lehetőségeiről. A pályaorientáció ismeretanyaga tehát pszichológiai alapokra épül, hiszen személyiségtulajdonságokat elemeztet a tanulókkal (Szilágyi, 2004). A fenti önismereti tényezők tudatosítása nélkülözhetetlen, mert a döntés helyessége és az önismeret mértéke között egyenes összefüggés tapasztalható (Szilágyi, 1993).

A pályaorientáció fogalma nem statikus, hanem a folyamatos változást, jó esetben a fejlődésbe vetett hitet sugallja. A pályaorientáció a pályák világában történő tájékozódás a személy egyéni igényeinek megfelelően. A pályaorientáció tartalmilag tehát először a pályák, majd később a munka világában történő eligazodásra felkészítő folyamat, amely azon az individuális szűrőn keresztül zajlik, amely az adott személyiséget meghatározza, így elsősorban érdeklődése, képességei, munkamódja és értékei mentén. A pályaorientáció egy folyamat, amelyben a tanuló megtud, megtapasztal és megtanul önmagáról olyan tulajdonságokat és jellemzőket, amelyek iskolaválasztásában, szakmatanulásában, pályaszervezésében és életpálya-építésében hosszú távon meghatározóak lehetnek. Önmaga megismerésével párhuzamosan ismereteket szerez a körülötte lévő világról, pályákról, munkafeladatokról és lehetőségekről, amelyet megpróbál összhangba hozni az önmagáról kialakított képpel. A pályaorientációnak, mint folyamatnak a jelentősége abban van, hogy minden ember megtanulja önmagát figyelemmel kísérni, és felismerni értékeinek, valamint ezen keresztül céljainak átalakulását. Felismeri, hogy ennek eléréséhez változtatásra, esetleg újabb erőfeszítésre van szükség. A változtatáshoz szükséges információ kezelését is e folyamatban kell elsajátítani, tehát a pályaorientációhoz kapcsolhatjuk az információszerzés szükségességének felismerését és az információhoz jutás módjainak megtanulását (Kenderfi, 2006).

A fentiek alapján mondhatjuk, hogy a pályaorientáció tartalma interdiszciplináris szemléletben tartalmaz pszichológiai, közgazdasági, jogi és munkatudományi ismereteket egyaránt (Szilágyi, 2002). A pályaorientáció eredeti célja a pályaválasztás segítse oly módon, hogy a lehetőségek és a valóság, valamint a vágyak és a realitások összehangolását támogatjuk. Ide tartozik még az a lényeges elem, hogy azt segítsünk megérteni: választásai és döntései egy kiterjedt fejlődési kontextus elemei.

A pályaorientáció korszerű értelmezése

A pályaorientáció korszerű értelmezése felerősíti az egyén felelősségét és szabadságát is az életpálya-építésben. Ez felértékeli a döntési szituáció jelentőségét. A szakirodalmi áttekintés azt mutatja, hogy a XX. század első felében a döntésnek a pálya kiválasztási folyamatban kiemelt szerepet tulajdonítottak a szerzők. E mögött a szemlélet húzódott meg, hogy a pálya kiválasztása azért olyan jelentős, mert a döntés az egész életre szól. Ginsberg (1951) egyenesen irreverzibilisnek nevezte az első pályaválasztási döntést. A következő 50 év során mind a nemzetközi, mind a hazai kutatások előtérbe helyezték a fejlődési elvet. E kutatók közül kiemelkedett Super (1968) munkássága, aki összekapcsolta a személy életútjának alakulását a munka világában betöltött szerepeivel és megalapozta az életpálya-szemléletet. A hazai kutatók közül Csirszka (1966), Rókusfalvy (1969), Ritoókné (1986), Völgyesy (1976), Szilágyi (1982) kapcsolódtak saját eredményeikkel e szemlélethez, míg Szilágyi (1993) a pályafutás elméletet döntésmozzanatok sorozatának is nevezte. Az életen át tartó tanulás gondolatához kapcsolódó pályaorientációs szemléletnek őriznie kell a fejlődéselvből következő pozitívumokat, különösen az életpálya-szemléletet, amely alapja a tudatos életpálya-építésnek.

Az életpálya-építés tartalmának megfogalmazása kapcsán Lesterre (2000) hivatkozhatunk, aki ezt egy olyan, egész életen át tartó folyamatnak tartja, amelynek során az egyén fokozatosan megérti a munka világához való viszonyát. A folyamat tanítható és tanulható. A magyar munka- és pályatanácsadás öt lépcsős modelljében kifejezett hangsúly van a problémamegoldó gondolkodás alaplépésein, amelyek a munkaerő-piacra, a pályák ismeretére, illetve az önismeretre vonatkoztatva tanítják meg a tanácskérőt saját problémájának megoldására. Ilyen értelemben az egyéni tanácsadás egy olyan tanulási folyamat, amelyben a tanácskérő önmagát is "megtanulja", valamint képessé válik az információk gyűjtésére, értékelésére, amely elvezeti őt a döntési szituációhoz. A életpálya-építésre való felkészítés olyan képességet ad a személynek, amely ezt követően az egész élet során felhasználható az oktatási vagy a foglalkozási lehetőségek értelmezésekor, választásakor.

Útelágazás. Forrás: www.kretamagazin.hu

Több szerző (Jarvis, Watts, 2000) megfogalmazta a fiatal korban átfogó életpálya-építési program kialakításának igényét, hiszen ennek segítségével már a gyermekkortól kezdve szélesíthető a látókör. Ennek során tágulhat a tanulók pályaismerete, a képzésekről szerzett információik mélyülhetnek, így jobban megérthetik az iskola és a munka közötti kapcsolatot. Ez jelentené azt az alapot, amelyre a későbbi életszakaszokban támaszkodhatnának. Egy ilyesfajta program során az egyének megtanulják, miként mérjék fel saját érdeklődési körüket, képességeiket, valamint felismernék a számukra fontos dolgokat és tisztában lennének ismereteik minőségével is. A foglalkozások és álláslehetőségek széles skálájának megismerése révén világossá válhat a tanulás és a folyamatos ismeretszerzés jelentősége. E folyamatok oda vezetnek, hogy felismerik az információk fontosságát és fejlesztik öndefiníciós képességeiket.

Az a gondolkodásmód, amit a pályaorientáció közvetít, egyszerre individuális és közösségi, egyszerre alapozó és hosszabb távon is ismereteket nyújtó. A szemléletváltás lényeges jellemzője, hogy a statikus ismeretátadás helyett a dinamikus, aktivizáló, a folyamatos ismeretszerzést elfogadtató oktatás kerül előtérbe (Szilágyi, 2004). A pályaorientáció korszerű értelmezése elsősorban a döntési, választási helyzetekben lévő személyek számára kíván segítséget nyújtani.

A dinamikusan változó világunkban az életpálya alakításához szükséges feltételek is folyamatosan változnak. A társadalomba való beilleszkedés záloga a változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Az európai közösség foglalkoztatáspolitikája a rugalmas-biztonság (flexicurity) és munkavállalói alkalmazkodóképesség (adaptability) fejlesztésének előtérbe helyezésével reagált az új helyzetre.

A világméretű versenyben való helytállást, a társadalom tagjainak jólétét csak az emberi tudás szüntelen fejlesztésén keresztül lehet biztosítani. Amennyiben sikeresek és boldogok akarunk lenni, úgy törekednünk kell új és újabb tudások megszerzésére. Tudatosítani kell, hogy életpályánk során akár többször pályát módosíthatunk (vagy arra kényszerülhetünk), és ezek mind döntések sorozatával járnak együtt. Ennek megfelelően szükséges egy olyan humán szolgáltatási rendszer biztosítása, amely az LLL koncepciója és a változtató képesség elvárása alapján támogatja az egyént az életpályáján való boldogulásában. Ennek megfelelően a pályaorientáció új angol megnevezése a teljes életpálya-támogatás érzékeltetésére a „vocational orientation” helyett „lifelong guidance” (LLG), ami életen át tartó támogató rendszert jelent. Ezt az egész szakmai életutat támogató pályaorientációt hívjuk magyarul életpálya-tanácsadásnak.

Az LLG túlmutat az oktatáspolitikán. A pályaválasztási döntés előkészítésén túl az első munkahely megtalálása, a szakmai előmenetel megtervezése, a munkakör gazdagítása, a pályamódosítás következményeinek végiggondolása mind része a rendszernek. Az életpálya-tanácsadásnak tehát az iskolák pályaorientációs tanárai ugyanúgy részei, mint a karrierirodák szakemberei, a munkaügyi szervezet tanácsadói, vagy a különböző cégek HR területen működő munkatársai.

Összefoglalás

A fejezetben leírtak alapján megfogalmazhatjuk, hogy a pályaorientáció legfőbb funkciója olyan ismeretátadás és elsajátítás, mely segíti az egyént a pályák világában történő eligazodásban. Tartalma interdiszciplináris szemléletet tükröz: pszichológiai, közgazdasági, jogi és munkatudományi elemeket egyaránt megkíván.

Fontos ugyanakkor leszögeznünk, hogy manapság a pályaorientáció fogalma már nem csupán a pályaválasztási döntésre készülő fiatalok korosztályához kapcsolódik, hanem végigkíséri az egész életet: a Lifelong Guidance koncepciójával immáron életen át tartó támogató rendszert jelent.