Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

2.2. Az életutat támogató pályaorientáció nemzetközi tapasztalatai

2.2. Az életutat támogató pályaorientáció nemzetközi tapasztalatai

Bevezető

Ebben a tanulási egységben megismerkedünk az életpálya- tanácsadásban érintett szakágazatokkal, megvizsgáljuk azt, hogy mi az oka az ezek közötti együttműködés nehézkességének. A pályaorientációval kapcsolatos nemzetközi jó gyakorlatokkal való megismerkedés után nézőpontot váltunk. A tanácsadó oldaláról vizsgáljuk meg azt, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a szolgáltatás sikeres lehessen, illetve, hogy milyen kompetenciaszinteket különítenek el a szakemberek között a nemzetközi gyakorlatban.

Cél:

Az életpálya tanácsadás nemzetközi jó gyakorlataival és szakemberekre vonatkozó kompetenciaszintjeivel való megismerkedés.

Követelmény:

Képes legyen összehasonlítani a magyar pályaorientáció helyzetét a külföldi gyakorlattal, és átlátni a magyar tanácsadás fejlesztési lehetőségeit. Meg tudja határozni saját kompetenciaszintjét a megismert szinteknek megfelelően.

Társadalmi kihívások az életpálya- tanácsadás hátterében

Az életpálya-tanácsadás választ ad napjaink több jelentős problémájára. Az egész életutat végigkísérő pályaorientáció létjogosultsága egyértelmű, ha belegondolunk abba, hogy az átlagéletkor és az életszínvonal milyen mértékben megnőtt, akár a fél évszázaddal ezelőttiekhez képest, és a gazdasági változások irányát is figyelembe vesszük.

Ma Magyarországon az átlagéletkor 73 év, figyelembe véve az első munkába lépés átlagos időpontját, elmondhatjuk, hogy az emberek átlag 40-50 évet töltenek aktív munkával. Az egyéni életút minden történelmi korszaknál hosszabbra nyúlik és egészségesebb (különösen a fejlett, nyugati országokban), ezért kiemelten fontos, mind egyéni, mind társadalmi szempontból, hogy azt minél produktívabban élhessük le.

A szakmák, foglalkozások tartalma folyamatosan változik. Új munkakörök jelennek meg, régiek eltűnnek. Átalakult az életmód, az Európai Unió területén az emberek túlnyomó többsége városlakó. A család hagyományos, életutat kijelölő és végigkísérő szerepe eltűnőben van. A többgenerációs családmodell helyett dominál a nukleáris családmodell, illetve egyre elterjedtebbek az egy szülős családok. A felnövekvő gyermekeket az oktatási rendszer is egyre kevésbé tudta megfelelőképp támogatni életútjuk megtervezésében.

Mindezen problémák, kihívások orvoslásában az életpálya-tanácsadásnak kiemelt szerepe van, különösen, ha belegondolunk abba, hogy a karrierrel, munkával, pályaválasztással kapcsolatos megoldásokat nem elszigetelten, hanem a személy teljességét (személyisége, környezete, társas kapcsolatai, realitás) figyelembe véve keresi.

Az érintett szakágazatok és az együttműködés nehézségei

Az életpálya-tanácsadás több szakágazat együttműködésével valósítható csak meg megfelelően. Az érintett ágazatok a következők:

  • munkaügy

  • oktatásügy

  • közművelődés

  • egészségügy egyes részei- rehabilitáció és prevenció esetén

  • szociális szféra- aktív korúak támogatása

Ennek megértése egy példán keresztül így néz ki. Gondoljunk egy 18éves fiúra, aki utógondozásban részesül, korábbi állami gondozása után. A pályaorientációja során figyelembe kell vennünk iskolai eredményeit, az oktatási rendszert, szabályokat (oktatásügy), a szóba jöhető szakmák munkaerő-piaci helyzetét, az ő képzettségével már elérhető állásokat, gyakorlati helyeket (munkaügy), valamint az utógondozás kritériumait (vagy tanulói jogviszonnyal, vagy munkahellyel kell rendelkeznie a támogatás kiutalásához; szociális szféra). Esetében indokolt, ha a különböző területről érkező szakemberek, szereplők együttműködnek.

Ha valóban holisztikus nézőpont alapján, egyénre szabottan akarunk szolgáltatni a pályaorientációs szolgáltatásban; a legtöbb esetben több szakágazat tevékenységét fogjuk érinteni. Az együttműködés tehát kívánatos, ám megvalósítása gyakran akadályokba ütközik.

A nehézségek már ott elkezdődnek, hogy a különböző területről érkező szakemberek nem ugyanazt értik egyes fogalmak használatakor. Sok esetben hiányoznak azok a módszertani eszközök, amelyek az adott problémára megoldást nyújthatnának. A tanácsadási szolgáltatások jellemzően intézményhez kötöttek, és így nehéz a folyamatosság megteremtése az egész életút végigkísérése során. Az sem tisztázott megfelelően, hogy kit tekintünk szakembernek, így ez további problémák forrása. Erre kísérelnek meg válaszokat adni a tanácsadók kompetenciáival kapcsolatos ajánlások.

Az ELPGN számára készített beszámolókból azt láthatjuk, hogy a legtöbb országban az életpálya-tanácsadás rendszerének kiépítést pontosan a fogalmak tisztázásával és az ágazatok közötti együttműködés megerősítésével kezdték.

Nemzetközi jó gyakorlatok

A teljesség igénye nélkül néhány jó gyakorlat bemutatása következik.

Először is vessünk egy pillantást a következő táblázatra, mely Sultana munkája alapján azt foglalja össze, hogy bizonyos országokban hogyan épül be a pályaorientáció az iskola életébe, mindennapi tevékenységeibe.

1. táblázat. Az életpálya- tanácsadás beépülése az iskola életébe. Forrás: Borbély (2010) http://www.borbelytiborbors.extra.hu/CV/BPTBors_Phd_2.pdf

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy Magyarországon mi jellemzi a pályaorientáció helyzetét ilyen szempontból az iskolákban. Sajnálatos módon, a 2007-es NAT, bár megemlíti a kiemelt fejlesztési feladatok között, a felkészülés a felnőttlét szerepeire megnevezésen belül; de külön órakeretet nem biztosít rá. Ezért bár szerepét minden oktatáspolitikus elismeri, a gyakorlatban igen mostoha a szolgáltatás helyzete.

Nem így van ez az észak-európai országokban, amelyek kiemelkednek a pályaorientáció sikerességében. Ez nagyban köszönhető az általuk alkalmazott modellnek. Dániában, 2004-ben két szinten alakultak új tanácsadó központok: 45 ifjúsági tanácsadó központ állt fel koppenhágai központtal (80-100 fő); a kisebb régiókban 20- 30 fős irodákkal. Országosan ez 2000 kiképzett tanácsadó foglalkoztatását jelenti. A második elem a hét darab regionális tanácsadó központ működtetése, amelyek csak felsőoktatásba lépőkkel foglalkoznak. A tanácskérőkkel itt 130 szakember foglalkozik. Ezen felül ifjúsági pályaorientációs és képzési portált is működtetnek, ahol a 6-10. osztályosok használhatják a különböző funkciókat.

A Dániában kifejlesztett Jobcompass eszköz. Forrás: http://www.ug.dk/static/karrierecompass.html

A Jobcompass és a Jobmappen segítségével a látogató megnézheti a különböző tanulmányi ágazatok összefüggéseit. A Jobcity segítségével pedig meg lehet tekinteni a munkafolyamatokat, virtuális üzemlátogatás keretében. Az egyes szakterületekhez való kapcsolódóan ennek kialakítása 500- 500 ezer Euroba került.

Finnországban a 2004-es NAT (www.borbelytiborbors.extra.hu/SZIE/LLG%20rendszerek2.ppt) az elemi oktatás 1-10. osztályaiban a tanulók életkori sajátosságaiból kiindulva részletes feladatokat jelöl meg a pályaorientációban. A helyi tantervnek be kell mutatnia az iskola és a munkaerőpiac közötti kapcsolódási pontokat, foglalkozások képviselőinek osztálytermi látogatásai, munkahely látogatások, tájékoztatók gyűjtésének és tananyag modulok beépítésének segítségével.

Az oktatásügy és a munkaügy között országos és területi alapon (55 pályaorientációs tanács) is erőteljes kooperáció és feladatmegosztás valósul meg egyazon nemzeti rendszer keretei között. A finn rendszer példaértékű az egész életutat támogató pályaorientációs rendszer kiépítésében, ezt az alábbi szolgáltatásokat felsoroló ábrán is jól láthatjuk (Borbély- Pecze, 2010).

A finn LLG rendszer. Forrás: www.borbelytiborbors.extra.hu/SZIE/LLG%20rendszerek2.ppt

Kiváló, oktatási keretek között megvalósítható eszköz a kanadai fejlesztésű, de angolszász országokban is alkalmazott „Real Game” (1996) programcsomag. Ennek keretein belül meghatározzák iskolai évfolyamokra az elvégzendő feladat témáit, és a feldolgozásra fordítható óraszámot, valamint javaslatokat adnak a kivitelezésre. Fontos, és az életpálya-szemléletbe jól illeszkedő törekvés, hogy a 18 éven felüli felnőttekről sem feledkeznek meg, az ő számukra már a felnőtt karrierút kiépítése, annak választásai lesznek a meghatározó témák.

2. táblázat: A REAL GAME életpálya-építési csomag. Forrás: Borbély (2010) http://www.borbelytiborbors.extra.hu/CV/BPTBors_Phd_2.pdf

Az eddigiektől eltérően, tekintsünk Európán túlra is. Új-Zélandon a Career Services (http://www2.careers.govt.nz/) fejlesztése az OECD országjelentés után indult el. Ez az országosan 130 fős a szervezet főként a fiatalokra koncentrál, de elérhető a felnőttek számára is. A kormány elvárása szerint a szolgálat ellátja tananyagokkal és szóróanyagokkal a fiatalokat és szülőket, valamint az iskolákat. E mellett call- és web centert, valamint országosan tíz 5-10 fős irodát működtet. 2009 októberében a működést a következő számokkal lehetett leírni: 3000 hívást fogadtak és 500 e-mailt váltottak a tanácskérőkkel, a hívások nagy átlagosan 2 percig tartottak e mellett 38 legalább 20 perces pályatanácsadás is lezajlott az ingyenes zöld számon keresztül. (Borbély, 2010)

Az új-zélandi Career Services. Forrás: www.borbelytiborbors.extra.hu/PALYAORI/LLGrendszerek4.ppt

Kompetenciaszintek a tanácsadói munkában

A CEDEFOP logója. Forrás: http://www.cedefop.europa.eu/EN/Index.aspx

A CEDEFOP (European Center for the Development of Vocational Training; Európai Szakképzési- Fejlesztési Központ, http://www.cedefop.europa.eu/EN/) meghatározta azokat a kompetenciákat, amelyekkel egy sikeres tanácsadónak mindenképp rendelkeznie kell. Három kompetencia- területet írnak le: az alapvető (6), támogató (7) és interakcióhoz/ kommunikációhoz kapcsolódó (6) kompetenciákat.

A tanácskérővel folyatott interakcióhoz szükséges kompetenciák:

  1. karriermenedzseléshez kapcsolódó tanácskérői készségek (skills) fejlesztése egyéni, csoportos és telefonos, vagy on-line csatornákon

  2. a tanácskérő képessé tétele az információkhoz, való hozzájutáshoz

  3. a tanácskérő korábbi kompetenciáinak feltárása, az én-leltár elkészítésének támogatása

  4. karrier-, pálya-, munka tanácsadási programok kialakítása és kivitelezése

  5. a tanácskérő támogatása

  6. a tanulás és munka világába történő belépések facilitálása

A támogató kompetenciák:

  1. a tanácskérőket lehetőségeikről tájékoztató információs rendszerek működtetése (munkapiac, vállalkozás, képzés, utazás, hozzájutás az ellátásokhoz, önkéntes munkák…)

  2. hálózatban tevékenykedés és saját hálózat kialakítása

  3. a saját esetmunkák dokumentálása (tanácsadó napló) a saját esetmunka beosztása

  4. a tanácskérők karrierkompetenciáinak fejlesztését szolgáló saját stratégiák kialakítása

  5. kapcsolat kiépítése az érintettekkel

  6. kapcsolat kiépítése a tanácsadás kutatói irodalmával, feladataival (önálló kutatások indítása MA szinten és felette), a szakirodalom nyomon követése

  7. önképzés (szupervízió és folyamatos szakképzés)

Alapvető kompetenciák:

A nemzetközi szervezetek között az IAVEG (International Competencies for Educational and Vocational Guidance Practitioners) volt az első, amely már 2003-ban, még az átfogó és elterjedt kompetencia definíciók megjelenése előtt, elkészítette karrier tanácsadó kompetencia rendszerét. A rendszer, az ICQS (International Counsellor Qualification Standards) kialakítása 1999 és 2003 között történt több száz gyakorló szakember véleményezésével. Bár az IAVEG 2003. szeptember 4.-én berni ülésén elfogadták, ezt a rendszert a mai napig nem használják; leginkább más nemzeti szintű rendszerek kialakításához szolgál alapul.

Az ICQS megkülönbözteti a tanácsadó alap-, vagy kulcskompetenciáit és összesen tíz speciális területet ír le, amelynek következtében a gyakorlatban nehezen kezelhető és hosszú lista jött létre. Külön figyelmet érdemel a 9. kompetencia, amely más rendszerekben ritkán jelenik meg: társadalmi és kultúrák közötti megértés, érzékenység. A globalizáció, illetve a nagyfokú mobilitás miatt várhatóan ez a kompetencia egyre nagyobb jelentősséggel bír majd. A sikeres tanácsadó szemléletében meg kell, hogy jelenjen a különböző kultúrák tisztelete, az előítélet-mentes gondolkodás; eszköztárában pedig azok a kommunikációs- és munkaeszközök, amelyek képessé teszik a kulturális szakadékok áthidalására.

Az alap-/kulcskompetenciák a következőek:

C1 Megfelelően etikus és szakmai hozzáállás tanúsítása a gyakorlati munka során

C2 Támogató környezet kialakítása a klienssel folytatott munka során, amely lehetővé teszi a kliens önálló tanulását karrierje és személyes életútja tekintetében egyaránt

C3 Képesség a kliens miliőjének, kulturális környezetének a megértésére és a tanácsadási folyamat során a kliensnek leginkább megfelelő módszer kiválasztására való képesség-

C4 A tanácsadási elméletek és kutatások felhasználásának a képessége a gyakorlati munkában

C5 Képesség a tanácsadási programok kialakítására, kivitelezésére és értékelésére

C6 Képesség a tanácsadói énhatárok, személyes stílus és kapacitás felismerésére és tiszteletben tartásuk

C7 Képesség a hatékony kommunikációra a kliensekkel és munkatársakkal, a befogadónak megfelelő nyelvezett, kommunikációs szint kiválasztása

C8 Folyamatos önképzésre való képesség a munkaerőpiac, képzési rendszerek, társadalmi kérdések vonatkozásában

C9 Társadalmi és kultúrák közötti megértés, érzékenység

C10 Hatékony csapatmunkára való képesség

C11 Az LLG folyamatának megértése

Új kezdeményezés az European Career Guidance Certificate (ECGC) kialakítása, amely a tanácsadásban szerzett elméleti és gyakorlati jártasságot figyelembe véve fog jogosítványt adni a szakembereknek a működéshez. A következő területek veszi alapul a szakemberek tudásának elismeréséhez (zárójelben a területen figyelt kompetenciák közül néhány kiemelése szerepel):

  1. Képzési és karrierbeli ismeretek (szakképzés és továbbtanulás, munka-erőpiaci ismeretek)

  2. Tanácsadási gyakorlat (kommunikáció, coaching, assessment, munkahelykeresés, közvetítés, elhelyezkedés, etika)

  3. Személyiség (profil, időgazdálkodás, stressz és frusztráció, személyes továbbfejlődés)

  4. ICT- skillek (használat és információ-menedzsment)

Wiegersma (1976) a tanácsadás szintjeit, formáit és működésmódjait rendszerezi. Az egyes szinteket piramisszerűen egymásra épülőnek gondolja. Ez jól kifejezi azt az elgondolását is, hogy a magasabb szintek egyre kevesebb számú klienst érintenek. Ahogy haladunk a magasabb szintek felé egyre nagyobb a költségráfordítás is, hiszen magasabb képzettségű szakemberekre van szükség, valamint a tanácsadás idő ráfordítása is nagyobb lehet.

A pályaorientáció interdiszciplináris területén szükség van a szakemberek közötti együttműködésre, illetve annak világos megállapítására, hogy a probléma jellegétől függően kinek a kompetenciája az avval való foglalkozás.

Az információs szint érinti a legnagyobb réteget, a mai modern felfogás szerint a népesség egészét és ezen a szinten a legváltozatosabb végzettséggel dolgoznak tanácsadók.

A konzultáció szintjein (2-3. szint) már bonyolultabb döntési helyzetekkel és mélyebb konfliktusokkal rendelkező egyénekkel találkozunk. A 2. szinten pszichológus MA, andragógus munkavállalási tanácsadó szakirány BA és emberi erőforrás MA diplomával egyaránt képzett szakemberekkel találkozhatunk. A 3. szinten az előzőekben felsoroltak közül BA képesítéssel már nem, de MA végzettséggel lehet dolgozni.

A fokális tanácsadás (4. szint) esetében nem reális elvárásokkal, döntési és neurotikus problémák kölcsönös egymásra hatásával küzdő személyeknek segítenek tanácsadó szakpszichológusok.

A pszichoterápia (5. szint) esetében már a tanácsadás határait feszegeti a probléma, amennyiben régóta vita folyik tanácsadás és pszichoterápia különbségeiről. Ezen a szinten a jelen- és problémafókusz megtartása mellett pszichés- és, vagy organikus problémák kezelése folyik pszichoterapeuta végzettségű tanácsadók segítségével.

A Wiegersma által leírt szintek sajátosságait az alábbi táblázat foglalja össze; a probléma jellege, a kliens jellemzői és a tanácsadás jellege és célja mentén. (Karner, 2010)

3. táblázat: Wiegersma (1976) tanácsadási szintjei. Forrás: Karner (2010)

Összefoglalás

Ebben a tanulási egységben láthattuk, hogy az egész életutat támogató pályaorientáció milyen társadalmi- és gazdasági kihívásokra keresi a válaszokat. Megismerkedtünk a tanácsadásban érintett szektorokkal, felvetettük az egységes fogalomhasználat és az együttműködés problémaköreit. A nemzetközi jó gyakorlatok kapcsán elmondható, hogy külföldön törekednek a tanulókon kívül a felnőttek életpályának segítésére, az ő átmeneteiknek támogatására is. Az ezt elősegítő szolgáltatások változatos képet mutatnak: call centerek, pályaorientációs programcsomagok, felsőoktatásban résztvevő hallgatókra és felnőttekre specializálódott irodák egyaránt megjelentek a különböző országok gyakorlatában. Megismerkedtünk a tanácsadói kompetenciákkal, Wiegersma modelljét megismerve pedig beláthatjuk, hogy a tanácsadásban különböző szinteken eltérő mélységű problémák jelennek meg, melyek orvoslásában az eltérő elméleti képzéssel és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakembereknek együtt kell működniük.