Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

3. fejezet - A pályaorientáció tartalmi összetevői I.

3. fejezet - A pályaorientáció tartalmi összetevői I.

Bevezető

Az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata (1948. december 10. 23. cikkely. 1. bekezdés) megfogalmazásában: „Minden embernek joga van a munkához, a szabad pályaválasztáshoz, megfelelő munkakörülményekhez, valamint a munkanélküliség elleni védelemhez.” (http://www.menszt.hu/informaciok/emberi_jogok/az_emberi_jogok_egyetemes_nyilatkozata)

A felnőtt ember életének jelentős részét a munkavégzés tölti ki. Ez a tevékenység nem pusztán a létfenntartáshoz szükséges anyagi alapokat biztosítja, hanem egyúttal kifejezi az egyén társadalmi helyzetét és identitását, mint társadalmi orientációs keret hozzájárul az egyén önértékeléséhez, megadja a nap és egyben az élet időbeli struktúráját illetve a társas kapcsolatok színtereként is szolgál. A sikeres pályaválasztás, a jó munkahely lehetőséget nyújt az egyéni képességek kibontakoztatására, az elégedettség-érzet fokozására, az így végzett munka az örömök egyik forrása lehet. A munkát végző tevékenység tehát fontos, sokrétű szerepet játszik az ember életében, ezért lényeges, hogy a pályaválasztás során olyan információkkal rendelkezzen, amelyek segítségével optimális döntés meghozatalára lehet képes.

Ebben a fejezetben a pályaorientáció folyamatában nélkülözhetetlen pályaismeretről, és az egyes szakmai képzettségek megszerezhetőségének módjairól, lehetőségeiről lesz szó.

3.1. Pályaismeret

Bevezető (cél, követelmény)

Az ember-pálya megfelelésének kérdése már hosszú idő óta foglalkoztatja a munkatudományokkal foglalkozó szakembereket. „Megfelelő embert a megfelelő helyre” – hangzott a munkapszichológia jól ismert szlogenje már a 19. század közepén.

„Tapasztalásból tudjuk, hogy igen sok ifjú tanulmányainak befejezése után sincs tisztában az iránt, hogy minő pályára lépjen, mert csak kevés hivatás-kört, a pályáknak csak kevés nemét tanulta közelebbről ismerni; mert – kivált az ipar-ágakra vonatkozólag – ritkán látott műhelyt, és ha igen, alig tartózkodott abban annyi ideig, hogy megfigyelhette volna, hogy mily irányban működik ott leginkább a kéz ügyessége; mily anyagot használnak ott föl, s hogy miképen áll ezen ipar a többivel összefüggésben. Még kevésbé jutnak az ily ifjak arra a gondolatra, hogy az egyik vagy másik mesterség nekik talán boldog exisztenciát, a boldog megélhetés forrását biztosíthatja. .- Jó, ha a pályaválasztásnál minél több pályát ismerünk, mert csak több tárgy között lehet a választás, és mert ismeretlen állás után az ember nem is vágyódhatik…… A pálya-választás döntő pillanatában nagy fontosságú legyen annak tanácsa is, akinek az ifjú szíve legtitkosabb rejtelmét föltárta…” (Zanathy, 1881.)

Cél:

A tananyagrész célja a pályák ismeretéhez kapcsolódó legfontosabb jellemezők valamint a pályaismeret bővítését szolgáló lehetőségek bemutatása.

Követelmény:

A tanulók ismerjék meg a foglalkozások és a különböző személyiségtulajdonságok közti kapcsolatot, a tevékenység, anyag, eszköz jelentőségét a pályaválasztásban, tudják, hogy milyen lehetőségei vannak pályaismeretük bővítésének.

Mit kell tudni a pályákról?

A Bevezető 19. században íródott sorai napjainkban is rendkívül időszerűek. Az egyén számára ideális pálya megtalálása megköveteli a személyiségtulajdonságok és a választható foglalkozások széleskörű ismeretét. A pályaválasztás előtt álló fiatalok vagy a pályamódosításra készülő / kényszerülő felnőttek többnyire ma is keveset tudnak önmagukról, eleve szűkös ismerettel rendelkeznek a pályák világáról. Sokszor csak felsorolás szinten ismernek foglalkozásokat, keveset tudnak azok valódi tartalmáról, követelményeiről, miközben a gazdasági változások sora, a technika gyors fejlődése amúgy is folyamatosan alakítja, átszervezi a meglévő szakmai struktúrát. Új szakmák jelennek meg, régiek tűnnek el, de változik, megújul a szakmai tartalom is. A pályát vagy képzést választó egyén számára egyre nehezebbé válik az, hogy segítség nélkül eligazodjék a foglakozások között. Ez a tény, természetes igény hívta életre a pályaorientáció tevékenységét, melynek célja az egyéni igények figyelembevételével, széleskörű információnyújtással, az egyén támogatása a pályaválasztási döntés folyamatában (Szilágyi, 2000.).

Hatékony és eredményes pályaorientáció, melynek célja a pályairányítás és kiválasztás elősegítése, megfelelő mennyiségű és minőségű pályaismeret nélkül elképzelhetetlen. A pályaismeret nagy jelentőséggel bír a pályaorientációs folyamatban, mint objektív ismeret támogatja a személyiségnek megfelelő pálya kiválasztását. Rókusfalvy (1966) szerint a pályaismeret abban segíti az egyént, hogy újabb változatokban lássa lehetőségeit, amikor a személyi adottságaihoz keresi a megfelelő pályát. A pályaválasztási érettség négy legfontosabb dimenziójának egyikeként nevezi meg a pályák ismeretét, a belsőleg igenlő, adekvát pálya-elhatározás és a különböző személyiségi, főleg domináns jellemvonások mellett. A pályaismeret és pályaorientáció tehát egymástól nehezen elválasztható területek.

„A pályaismeret a munkatudományokon belül rendszerezi, leírja azokat az ismérveket, amelyeket a munkát végző emberek a pályán a foglalkozástevékenységgel kapcsolatban, mint követelményt, feladatot figyelembe kell venni.” (Völgyesy, 1995.)

A pályaismeret tehát az egyes pályák tárgyi és személyi tényezőinek, lényeges és jellemző tulajdonságainak, legfontosabb követelményeinek ismeretét jelenti, annak érdekében, hogy az egyén érdeklődése, képességei, munkamódja, munkához kapcsolódó értékei és a választott pálya megfeleltethetők legyenek egymásnak. Ezen ismeretek megszerzése egy igen széles körű, sokirányú tevékenység.

A pályaismeret az orientáción belül, mint eszközrendszer jelenik meg. Eszköz, mert benne olyan információk rejlenek, amelyek szűkítik-tágítják a pályák körét. Ezen információk magukba foglalják a pályák, foglalkozások tartalmát, követelményeit. Az egyén személyiségének ismerete és a pályákra vonatkozó információk összhangja segíthet hozzá a legmegfelelőbb pálya kiválasztásához, a jó döntés meghozatalához.

A pályaválasztásnál figyelembe kell venni, hogy egy ember nem csak egy pályára alkalmas. Ezért ismerni kell a pályák világának rendszerezett képét, amelyben épp e rendszer nyújt lehetőséget a kapcsolódási pontok megtalálására. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a pályák és foglalkozások tartalma valamint a munkát végző ember személyisége is változik. Az ember-pálya kapcsolata tehát egy dinamikus, folyton változó kapcsolat, ami természetes módon állandó elemeket is tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlen szempontok az ember és a foglakozások viszonyának vizsgálatakor.

Az elvégzendő feladatok és a személyes jellemzők befolyásolják a sikerességet és a pályával való megelégedettséget. A sikeres munkavégzés elsősorban a munkavégző képességeitől és készségeitől függ. A munkával való megelégedettség pedig inkább az érdeklődéssel és más személyiségjellemzőkkel van kapcsolatban.

A pályaorientáció folyamatának egyik kiindulási pontja lehet az egyén érdeklődése. A „szeretem az embereket” nyitó mondat első megközelítésben számtalan választható pálya lehetőségét kínálja, hiszen nagyon sok emberközeli foglalkozás létezik. Tovább haladva a vizsgálódásban fel kell tenni azt a kérdést, hogy „hogyan”? Bizonyos távolságból pl. bolti eladóként vagy tanárként; vagy meg is érinteném őket masszőrként, kozmetikusként; akkor is szeretem őket, ha betegek, ha magatehetetlen gyerekek vagy öregek; tudnám-e gyógyítani őket orvosként, gondozni ápolóként, szociális gondozóként; elfogadnám, szeretném-e őket, ha fogyatékkal élnek, tudnék-e gyógypedagógusként, konduktorként dolgozni; szívesen foglalkoznék-e szociális munkásként pl. hajléktalanokkal.. ? A kérdésfelvetés hatására a lehetőségek közül több is kieshet, mert pl. magasabb vagy alacsonyabb iskolai végzettségre törekszem, bizonyos élethelyzetektől idegenkedem, ugyanakkor újabb és újabb ötletek is felmerülhetnek.

Hasonló mozgás, változás figyelhető meg, ha más személyiségtulajdonságok vagy a pályákhoz kapcsolódó jellemzők, követelmények oldaláról közelítünk a kérdéshez. A jó kézügyesség pl. sok foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen követelmény. Az, hogy végül valaki ezt a képességét, mint sebész, grafikus, fodrász, cukrász, vagy ötvös (és még sorolhatnánk a kézügyességet feltételező foglalkozásokat) hasznosítja, az egyén más képességeitől (pl. általános tanulási képesség), személyiségtulajdonságaitól valamint a választási lehetőségként felmerülő foglalkozások tartalmától, követelményeitől függ. A pályaismeret segítségével lehet mérlegelni, hogy az egyén számára fontos értékek (pl. altruizmus, önérvényesítés, változatosság…), mely foglalkozások gyakorlása során jelennek meg hangsúlyosan. Pályaválasztás előtt álló fiatalok jó része első megközelítésben a szabadban végzett munkát részesítené előnyben mindaddig, amíg nem szembesül azzal, hogy ez a munkamód szélsőséges, kedvezőtlen időjárási viszonyok között is, többségében kint folytatott tevékenységeket feltételez geológusként, kertészmérnökként, mezőgazdasági technikusként, erdőművelőként, vadászként… A munkamód ellentétpárjai között fontos kiemelni a nagyvonalú illetve aprólékos munka kérdését. Minden foglalkozás ellátása, valamennyi munkatevékenység, tehát még az úgynevezett „nagyvonalú” munka is, adott követelmények, előírások szerint történik, az ezekhez való igazodás szabálykövetést, gondosságot, pontosságot igényel. Ugyanakkor az egyes foglalkozások között ebben a tekintetben jelentős különbségek mutatkoznak. Többségében aprólékos munkamód jellemzi pl. egy fogorvos, egy könyvelő, egy villanyszerelő tevékenységét, ezekhez képest nagyvonalúnak tekinthetjük egy tanár, egy kertész vagy egy kőműves munkáját. Ez az aprólékosság vagy nagyvonalúság a felsorolt foglalkozásokban is változó jelleggel szerepelhet, a nagyvonalúnak tekintett foglalkozásokban is vannak olyan tevékenységelemek, amelyek aprólékosságot igényelnek (pl. a kertésznél az oltás, szemzés aprólékos munka), de az aprólékos munkamódot követelő foglalkozásoknak is lehetnek nagyvonalú, kevésbé finom részei.

Az egyes foglalkozások jól leírhatók, jellemezhetők a végzett tevékenységekkel, a munkatevékenység során használt eszközökkel, valamint a munka anyagával.

Munkában.

A tevékenység a pályaismeret hangsúlyos eleme, az adott foglalkozás váza, az abban végzett cselekvések szemléletes, pontos és részletes bemutatása. A tevékenységre jellemző igék sokfélesége képszerű módon mutatja be a foglakozást, fontos kiindulópontja lehet az önismereti jellemzőkhöz való kapcsolódásnak is. Az ember akkor elégedett a munkavégzés során, ha ott olyan tevékenységekkel találkozik, amelyeket örömmel végez. A kedvelt tevékenységek gyűjtése, és az ezekhez kapcsolható pályák keresése a pályaorientációs folyamat alapja lehet. Pályamódosítás előtt álló felnőtteknél fontos tudni, hogy milyen munkatapasztalattal rendelkeznek, milyen tevékenységeket folytatattak korábban, melyek azok a tevékenységek, amelyeket egy új foglakozásába, munkakörébe szívesen átvinne, amelyekre a továbblépés során építhetne.

Régi használati eszközök.

A foglalkozások, munkatevékenységek különböző eszközök használatát igénylik. Ezek az eszközök lehetnek tárgyak, szerszámok, gépek, de ugyancsak munkaeszköz lehet a beszéd, a kommunikáció, a hallgatás, a mások meghallgatása is. Az emberek általában azokkal az eszközökkel dolgoznak szívesen, amelyek használatában elég ügyesnek bizonyulnak. A pályaorientáció során épp ezért fontos feltárni az egyén és a különböző munkaeszközök kapcsolatát, hogy milyen eszközöket kedvelnek, ezekhez milyen foglakozások társulhatnak, illetve fontos ismerni, hogy adott foglalkozásokban milyen eszközök használatára van szükség.

A munka anyaga lehet a nyersanyag, a munkafolyamat közbülső anyaga és a munka eredményként létrejött késztermék is. A különböző anyagokhoz való viszony a pályaválasztás meghatározó eleme lehet. Nem véletlenül lesz valaki pl. épp kovács, pék, asztalos vagy tanár, hanem azért, mert kihívást lát a mások számára rideg fém megmunkálásában, szívesen dolgozik a lágy tésztával, örömmel tölti el a faanyag érintése, vagy számára a másik emberrel való foglalkozás (ez esetben, mint anyag) a legvonzóbb.

A pályaismeret tehát részben szűkíti az egyén számára a pályák világát oly módon, hogy erősíti a döntési alternatívák redukálását, másrészt bővíti a választható pályák körét, mivel egyre több foglalkozással ismerkedik meg a pályaorientáció folyamatában.

A pályaismeret bővítésének célja, hogy a felsorolás jellegű, felszínes tudás helyett, minél több foglalkozásról, egyre mélyebb ismeretre tegyenek szert a pályaválasztási döntés előtt állók. A pályaismeret bővítését célzó tevékenységek tulajdonképpen a pályaorientációs tevékenység általános módszerei közül azok, amelyeknek célja a pályaismertetés. Ilyen általános módszerek a felvilágosítás, az előadás, a filmvetítés, pályaleírások bemutatása, látogatások szervezése (üzemi, munkahelyi, intézményi, stb.), csoportos beszélgetés és a csoportfoglalkozás (Szilágyi- Völgyesy, 1996.). Ezek kiegészülhetnek olyan egyéni tevékenységekkel, melyekben a szakember ugyan segít, de alapvetően önállóságot feltételez a pályaorientációs folyamatban résztvevő személytől (portfólió készítése, project feladat, interjú, stb.).

A felvilágosítás és előadás olyan információ átadási forma, amely során a pályaorientációs szakember adott célcsoport számára meghatározott információt ad át, ahol a figyelemfelkeltés vagy adott tények pontos ismertetése lehet a fő cél.

A szakmaismertető mappák, filmek bemutatása nem csupán verbális, hanem vizuális módon is segíti az információátadás folyamatát. Ezek alkalmazása esetén fontos, hogy a pályaorientációs szakember megfigyelési szempontokat fogalmazzon meg, amelyek mentén elemezni, értékelni lehet a tanulmányozott foglalkozásokat.

Munkahelylátogatáson. Forrás: http://gelatoitaliano.hu/hirek

A pályaismeret bővítését jól szolgálhatja a munkahely látogatások szervezése, ha ezek eltérnek a hajdani osztálykirándulások során tett üzemlátogatásoktól. Fontos tehát, hogy önkéntes jelentkezések alapján, azonos foglalkozás, munkakör iránt érdeklődő személyek számára, az igények figyelembe vételével, adott munkahely látogatására szerveződjenek. A látogatás szervezése a munkáltatóval való pontos egyeztetést, előkészítést igényel. A résztvevők számára akkor tud megfelelő színvonalú ismeretet biztosítani, ha a látogatás előre megfogalmazott céllal, szempontok szerint történik, amit csoportos megbeszélés követ, ahol az objektív, megfigyelt tartalmakon túl a szubjektív élmények feldolgozására is sor kerül.

A csoportos beszélgetés során a pályaorientációs szakember adott problémakörre orientált beszélgetést vezet, ahol feladata a megvitatásra kerülő kérdéskör egyezetése, megvilágítása a beszélgetésben résztvevők számára, valamint a beszélgetési folyamat koordinálása. A csoportos beszélgetés elsősorban a csoporttagok gondolataira, kérdésfeltevéseire, érzéseire épül, többnyire nem vezet egyéni problémamegoldáshoz, de általánosság szintjén bemutatásra kerülhetnek a probléma megoldásának lehetséges módozatai.

A pályaismeret bővítésének hatékony módszere a csoportfoglalkozás. A csoport összetétele lehet homogén (pl. kor, nem, iskolai végzettség szerint), de lehet inhomogén is. Bármelyik szerveződés esetén (mint mindig) érdemes az előnyökre fókuszálni. Pályaismeret bővítését célzó csoportfoglalkozáson pl. egy iskolai végzettség tekintetében inhomogén összetétel változatos, színes, új megvilágítású lehetőséget teremthet a különböző foglalkozások tartalmának, követelményeinek, az azokban szerzett tapasztalatok, a bennük rejlő lehetőségek megismerésére. Egy azonos életkorú, érettségi előtt álló, továbbtanulásra készülő fiatalok számára szervezett csoportban a megismerő tevékenység értelemszerűen a felsőfokú pályák körére terjed ki. A csoportfoglalkozások során a hangsúly nem a kész ismeretek átadásán, hanem a résztvevők meglévő ismereteinek mobilizálásán, képességeik fejlesztésén és szemléletének formásán van. A cél minden esetben az, hogy az adott célcsoporthoz igazodva, változatos munkaformákat és feladattípusokat alkalmazva, a pályák világával kapcsolatosan minél szélesebb körű információáramlás jöjjön létre.

A célirányos, szervezett pályaorientációs tevékenység módszerei mellett fontos szerepe lehet a pályaismeret bővítésében az egyén ez irányú önálló törekvésének. A gyerekek, fiatalok pályaismerete elsősorban a megfigyelésre épül, olyan foglalkozásokat ismernek, amelyekkel családjukban vagy közvetlen környezetükben találkoznak (pl. autószerelő apa, bolti eladó, fodrász, orvos, óvónő, pedagógus…). A csoportfoglalkozások során a fiatalok általában ezekre az ismeretekre támaszkodnak. A felnőtt, már munkatapasztalattal bíró egyén nemcsak a saját foglalkozásából, munkaköréből, hanem a munkahelyi környezetében megfigyelt többi foglalkozásból is ismereteket, tapasztalatokat gyűjthet.

Napjaink népszerű, sokak által szívesen használt információforrása az internet. Számos olyan internetes oldal létezik, amely hatékony segítséget tud nyújtani a pályaismeret bővítésében, a képzési lehetőségek és a munkahelyek felkutatásában is. Ezen források száma, tartalma folyamatosan bővül, egyre több lehetőséget biztosítva az érdeklődők igényeinek kielégítésére.

Az önismereti jellemzők, a foglalkozások tartalmának, követelményeinek ismerete mellett szükség van az adott szakmához vezető út megtalálására, a megfelelő képzési lehetőségek kiválasztására. A következőkben a szakmai képzettség megszerzésének lehetőségeit mutatjuk be.

Összefoglalás

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a hatékony pályaorientáció nélkülözhetetlen eleme a pályák mélyre hatoló, széleskörű ismerete, melynek bővítése a pályaválasztás előtt álló fiatalok és a pályamódosításra készülő felnőttek körében egyaránt rendkívül fontos. A pályaismeret bővítését az orientációs tevékenység során a pályaismertetés változatos módszereivel lehet elősegíteni