Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

3.2. Szakmai ismeret- OKJ, felsőoktatás

3.2. Szakmai ismeret- OKJ, felsőoktatás

Bevezető

Az önismereti jellemzők, a foglalkozások tartalmának, követelményeinek ismerete mellett szükség van az adott szakmához vezető út megtalálására, a megfelelő képzési lehetőségek kiválasztására. A következőkben a szakmai képzettség megszerzésének különböző útjait mutatjuk be. A tanulók megismerik az Országos Képzési Jegyzék felépítését, szerkezetét valamint a magyar felsőoktatási rendszer sajátosságait.

A tananyagrész elsajátítása után a tanulók képesek lesznek eligazodni az OKJ és a felsőoktatás rendszerében.

Cél:

Az Országos Képzési Jegyzék felépítésének, valamint a magyar felsőoktatási rendszer sajátosságainak megismerése.

Követelmény:

A tananyagrész elsajátítása után legyenek képesek eligazodni az Országos Képzési Jegyzékben és a felsőoktatás rendszerében.

Képzési lehetőségek

Kőműves tanuló a tanműhelyben.

A pályaválasztással (vagy ekkor még inkább iskolaválasztással) kapcsolatos első komoly döntésre az általános iskola 8. osztályát követően kerül sor. Azok a tanulók, akik már korábban nem jelentkeztek hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba, tankötelezettségi koruk betöltéséig középfokú iskolában tanulhatnak tovább. Középfokú iskola a gimnázium, a szakközépiskola, a szakiskola és a speciális szakiskola. A középfokú iskolák közül a szakközépiskolában, a szakiskolában (régi néven szakmunkásképző) és a speciális szakiskolában folyik szakképzés. A szakközépiskolát és a szakiskolát közös néven szakképző iskoláknak nevezzük.

Az utóbbi évek tendenciái azt mutatják, hogy a fiatalok elsősorban érettségit nyújtó oktatási intézményekbe (gimnázium, szakközépiskola) jelentkeznek, a szakiskolai jelentkezők aránya egyre alacsonyabb. Ennek következtében bizonyos szakmák hiányszakmaként szerepelnek a munkaerőpiacon. 2010 februárjától szakiskolai ösztöndíjban részesülhetnek a hiányszakmák tanulói.

Az egyes pályákhoz kapcsolódó munkatevékenységek többségének ellátása tehát előzetes tanulást, szakmai képzést kíván. A szakma fogalma összetett, mert bizonyos tevékenységi kör betöltéséhez szükséges ismeretek, készségek, képességek, tapasztalatok együttesét jelenti. Bizonyos szakmák általában bizonyos foglalkozásokhoz kötődnek, mint pl. az ipari foglalkozások között a szakmunkás szakmák, vagy pl. a tanító és a tanár felsőfokú kulturális-oktatási foglalkozást jelöl. Vannak azonban olyan foglalkozások, amelyeknek nincs szakmai megfelelőjük, vagy éppen több szakmából is elláthatók. Ilyenek pl. a kutatók, szervezők, menedzserek, vezetők stb.

A szakképzettség a szakma egyik meghatározója, amely magában foglalja a hordozójának (szakember) elméleti és gyakorlati szakmai ismereteit. Míg a szakképzésnek három szintje van (alap-, közép-, felső szintű), addig szakember csak közép- vagy felsőfokon végzett egyén lehet.

Oktatási rendszerünk lehetőséget biztosít arra, hogy nemcsak a tanköteles korú fiatalok, hanem a felnőttek is szert tehessenek az érdeklődésüknek, igényeiknek megfelelő szakmai képzettségre. A tanulás, az új ismeretek megszerzésének lehetősége mindenki számára elérhető, nyitott.

A FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) az alábbi képzettségi (képesítési) szinteket fogalmazza meg:

  • I. képzettségi szint: Az alapfokú oktatás keretében (általános iskola 8. osztálya, illetve annak megfelelő) megszerzett képzettség

  • II. képzettségi szint: Középfokú oktatás keretében szakmunkásképzés, szakiskolai képzés által megszerzett képzettség

  • III. képzettségi szint: Középfokú oktatás keretében az általános gimnáziumban, szakközépiskolában, technikumban megszerzett képzettség

  • IV. képzettségi szint: Felsőfokú oktatás keretében megszerzett vagy ezzel egyenértékű képzettség.

Az I.-III. képzettségi szintű szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék foglalja magába, a IV. képzettségű szintű foglalkozások a felsőoktatás pályái között találhatóak.

Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ)

Az 1980-as évek végéig a nagyvállalatok, ágazatok saját képzési jegyzékekkel rendelkeztek, g az igények szerint felmerülő szakember utánpótlást belső képzések keretében oldották meg. 1993-ban adták ki az első Országos Képzési Jegyzéket, mely az állam által elismert szakképesítéseket foglalja magába. Célja, az volt, hogy a különböző szakmajegyzékekben szereplő, állam által elismert szakképesítéseket egységes rendszerben jelenítse meg. Az OKJ alapvető szerkezetét a szakképzési törvény írja elő. Táblázatos formában tartalmazza a szakképesítések adatait. Iskolarendszerű szakképzés keretében csak az OKJ-ben szereplő szakmákban indítható képzés. Iskolai rendszerű szakképzésben szakképesítést csak a szakképző iskolák szakképzési évfolyamain lehet szerezni. Az OKJ-ben szereplő szakképesítések mintegy negyede csak iskolai rendszerű képzésben oktatható (az OKJ-ben „i” betűvel jelölik ezeket a szakképesítéseket). Az ilyen szakképesítéseket a felnőttek is csak iskolai rendszerű felnőttoktatás keretében szerezhetik meg. Ilyenek elsősorban azok a szakképesítések, amelyeket mindig is iskolai rendszerű képzésben képeztek – pl. a művészeti és a technikus szakképesítések. A többi szakképesítés iskolarendszeren kívüli képzésben is megszerezhető. Az iskolai rendszerű oktatásban és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben szerzett szakképesítés egyenértékű.

Állam által elismert (OKJ-ben szereplő) szakképesítéseknek azokat tekintjük:

  • amelyek az országban mindenütt egységes követelmények alapján szerezhetők meg, és munkakör betöltésére, foglalkozási tevékenység gyakorlására jogosítanak, központi követelmények által meghatározott elméleti és gyakorlati tudást igényelnek;

  • amelyek tartalma egyértelműen elhatárolt más – a jegyzékben már szereplő – szakképesítésektől;

  • amelyek esetében a foglalkoztatási igény megalapozott.

A szakképesítéseket - az Országos Képzési Jegyzékről (OKJ) szóló 1/2006. (II.17.) OM rendelet - a szakképesítések szintje szerint az alábbiak szerint csoportosítja:

4. táblázat. A szakképesítések szintjei az OKJ azonosítószám első két számjegye

Az OKJ első megjelenése óta sok változáson ment keresztül. Az 1/2006. OM rendelettel 2006. április elsején hatályba lépett OKJ hatására megváltozott a szakképzés és felnőttképzés szereplőit, a munkaadókat és munkavállalókat egyaránt érintő, 1993-ban megalkotott Országos Képzési Jegyzék. Az új OKJ legfőbb jellemzője, hogy a korábbi 812 szakképesítéssel szemben 416 szakképesítést tartalmaz. A szakképesítésekhez 436 rész-szakképesítés, 307 elágazó, és 107 ráépülő szakképesítés tartozik, melyek teljesen új elemei az OKJ-nek. Az új jegyzék átjárható, átlátható, mivel a szakképesítések jelentős része magában foglalja a ráépülés, elágazás lehetőségét. Rugalmas abban a tekintetben, hogy az országos modultérképben definiált követelménymodulokból újabb szakképesítést lehet alkotni, amennyiben azt a munkaadói oldal igényli.

Az átalakítás célja az volt, hogy az új szakmajegyzék jobban megfeleljen a gazdaság igényeinek, hordozza magában a változó gazdasági, munkaerő-piaci körülményekhez alkalmazkodni képes szaktudás oktatásának és megszerzésének lehetőségét.

A fő cél a gazdaságban meglévő munkakörökhöz szükséges szakképesítések biztosítása volt, valamint

  • az egész életen át tartó tanulás lehetőségének elősegítése a szakképzésben,

  • az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezők szakképzésbe való belépésének lehetővé tétele,

  • a korábban megszerzett szakképesítések esetében ráépülő szakképesítés megszerzésének lehetővé tétele.

A 2006-ban kibocsátott OKJ alapelvei szerint a szakképzés tartalmának korszerűsítésére és az új szakmaszerkezet kialakítására irányuló – a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében végrehatott, az ISCED elveivel, valamint a formálódó Európai Képesítési Keretrendszerrel összhangban álló – fejlesztések megteremtik:

  • a modularitás érvényesíthetőségét, az országos modultérkép létrehozását (több szakmában azonos modulok bevezetését, a szakmák csökkenthetőségét, az átfedések megszüntetését, a rész-szakképesítések, elágazások és ráépülések megvalósítását, a szakmák közötti átjárhatóságot), továbbá

  • a kompetenciaalapú – a munkaerő-piaci igényeknek is megfelelő, gyakorlat-, vagy alkalmazásorientált – tartalomfejlesztést, képzést, mérést, értékelést és vizsgáztatást.

Modularitás: A modul (követelménymodul) a szakképesítési követelmények olyan egysége, amely a szakképesítéseknek megfelelő foglalkozás/munkakör tevékenységeinek részeként határozható meg. Az új OKJ a modult olyan önálló tananyagegységnek tekinti, melynek a megkezdéséhez előzetesen meghatározott feltételek szükségesek, és befejezésekor mérhető a teljesítmény. Ennek megfelelően a modul a tanulási- tanítási folyamat egysége, építőköve. Egységes egész, továbbépíthető és kiemelhető. A modul tartalmazza a tananyagegység feldolgozásához szükséges összes elemet (tananyag, tevékenységek, feladatok, alkalmazott módszerek és munkaformák, követelmények, stb.). Az új OKJ-ben szereplő szakképesítések véges számú, egymástól jól megkülönböztethető követelménymodulból állnak. Ha egy munkavállaló rendelkezik egy adott szakképesítéssel, de azzal nem tud elhelyezkedni, csak egy más típusúval, akkor a modulrendszer lehetőséget ad arra, hogy csak a különbséget kell elsajátítania. A modul ott jelenik meg, ahol az egyes foglalkozásokban, munkakörökben van közös tartalom. Két foglalkozás akkor tekinthető közösnek, ha bennük közös cselekvés, közös tartalom található, tehát van köztük átfedés.

A 2006-ban kialakított OKJ négyféle szakképesítési kört definiál:

  1. Alap-szakképesítés

  2. Rész-szakképesítés

  3. Elágazásos szakképesítés

  4. Ráépüléses szakképesítés

Nézze meg az interaktív OKJ-t! (http://www.szakkepesites.hu/interaktiv_okj.html)

Kompetencia: Az új OKJ a kompetenciát a munkafeladat elvégzésére való alkalmasságként határozza meg, melynek két dimenzióját hozza létre: 1. a foglalkozáshoz/munkakörhöz kapcsolódó kompetencia elvárásokat (feladatprofil), valamint 2. a munkavállaló személyéhez kötődő kompetenciakészletet (tulajdonságkompetencia-profil).

A feladatprofil a kompetenciakövetelményeket (szakmai követelményeket) rögzíti. A feladatprofilban az fogalmazódik meg, hogy – a FEOR-ból kiindulva – az adott foglalkozásban/munkakörben mi a munkavállaló feladata. A szakmai szokások, szabványok, a jogszabályok alapulvételével – konkrét munkakörelemzés elvégzése után – azoknak a munkafeladatoknak (feladatcsoportoknak, tevékenységeknek, műveleteknek) a rendezett felsorolását tartalmazza, amelyeket egy dolgozónak a szakképesítés birtokában el kell tudni végeznie. A feladatprofil tartalmának meghatározására – a munkakörelemzés elvégzésére – leggyakrabban a DACUM (Developing A CurriculUM) és a SCID (Systematic Curriculum and Instructional Development: szisztematikus tananyag- és oktatásfejlesztés) metódus használható fel. Ezek alapja a munkakörökhöz tartozó szakmai tevékenységek összessége. Egy adott munkakör esetében azok a feladatok, melyeket a munkakört betöltőnek el kell végeznie, és amelyeket a szakképzésben résztvevőnek végig kell csinálnia ahhoz, hogy megállja helyét a munkavégzés során.

A tulajdonságkompetencia-profil a munkavállaló elvárható kompetenciakészletét, a tanulás eredményeként elsajátított szakmai és tulajdonságbeli személyiségkomponenseket mutatja be, melyek birtokában a dolgozó képessé válik a foglalkozás gyakorlására, a munkakör betöltésére, tevékenység ellátására (feladatcsoportok, tevékenységek és/vagy műveletek elvégzésére). A tulajdonságkompetencia-profil a személyt jellemző sajátosságok kategóriákba csoportosított listája/szótára. Az OKJ a FEOR-ban szereplő foglalkozások, munkakörök elemzése alapján négy kompetenciakategóriát/főcsoportot használ:

  • szakmai kompetenciák,

  • személyes kompetenciák,

  • társas kompetenciák és

  • módszerkompetenciák.

A tulajdonságkompetenciák lefedik a Mertens-i értelemben használt kulcsképességeket (mint pl. kommunikáció, együttműködés, gondolkodás, felelősségvállalás, konfliktuskezelés, önállóság, terhelhetőség…), melyekről részletesebben a 8.1. fejezetben lesz szó.

A szakképesítések Országos Képzési Jegyzéke (OKJ) 4 szakterületet és 21 szakmacsoportot különít el.

Humán szakterület

1. Egészségügy

2. Szociális szolgáltatások

3. Oktatás (oktatás, pedagógia)

4. Művészet, közművelődés, kommunikáció (zene-, tánc-, képző- és iparművészet, színművészet, bábművészet, színházművészet, sajtó, közművelődés)

19. Egyéb szolgáltatások (személyi, biztonsági, polgári védelem, rendészeti szolgáltatások, honvédelem, tűzvédelem, munkavédelem, kis- és kézművesipar)

Műszaki szakterület

5. Gépészet (gépgyártás, gépszerelés, gépkezelés, bányászat, kohászat, finommechanika, anyagvizsgálat, automatika, hegesztés, felületkezelés, minőségbiztosítás)

6. Elektrotechnika- elektronika (elektrotechnika, elektronika, távközléstechnika)

7. Informatika (szoftver)

8. Vegyipar (vegyipar, labortechnika)

9. Építészet (építészet, építőipar, építőanyag-ipar, közlekedésépítő)

10. Könnyűipar (ruha-, textil-, bőr-, szőrme-, cipőipar)

11. Faipar

12. Nyomdaipar

13. Közlekedés (közlekedéstechnika, közlekedés-üzemvitel)

14. Környezetvédelem-vízgazdálkodás

Gazdasági- szolgáltatási szakterület

15. Közgazdaság

16. Ügyvitel

17. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció (kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció, menedzselés, nem gazdasági ügyintézés, szervezés)

18. Vendéglátás-idegenforgalom (vendéglátás, idegenforgalom, turizmus)

Agrár szakterület

20. Mezőgazdaság (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, erdészet, vadászat, halászat, térképészet)

21. Élelmiszeripar

A szakképző iskolákba való jelentkezés során tudni kell, hogy a tanuló szakmacsoportba és nem konkrét szakmára jelentkezik. Szakiskolában a 9. osztály után, szakközépiskolában érettségi után kerül sor a szakma kiválasztására és a szakmai képzésre. A szakképző iskolákba jelentkező nyolcadikosoknak és szüleiknek tehát számítaniuk kell arra, hogy a szakiskolában az első két, szakközépiskolában az első négy (két tanítási nyelven folyó oktatás esetén esetleg öt) évfolyamon elsősorban az általános iskolában megismert közismereti tantárgyakat tanítják továbbra is. Az adott iskolától függ, hogy közben tart-e szakmai alapozó oktatást, és van-e lehetőség szakmai gyakorlati képzésre.

A középfokú tanulmányok befejeztével a tanulók kiléphetnek a munkaerő-piacra, vagy választhatják a továbbtanulás különböző formáit. Szakiskolai végzettség után érettségi vizsgát lehet szerezni, a gimnáziumi érettségivel rendelkező elindulhat valamelyik középfokú szakképzés irányába, de (a szakközépiskolákban érettségizettekkel együtt) folytathatja tanulmányait felsőoktatási intézményben is.

A tanulni vágyó felnőttek számára a felsőoktatásba való bekapcsolódásra levelező illetve távoktatásos formában van lehetőség.

Felsőoktatás

Hallgatók előadáson.

Hazánk Bologna-rendszerű képzéshez való csatlakozása 2004-től átalakította a korábbi duális szerkezetet, amelyben párhuzamosan, egymástól függetlenül léteztek 3-4 éves (gyakorlatorientált) főiskolák és 4-6 éves (elméletorientált) egyetemi képzések. A bolognai folyamat révén új többciklusú, lineáris felsőoktatási képzési szerkezet alakult ki. A felsőoktatási intézmény lehet egyetem vagy főiskola. Egyetem az a felsőoktatási intézmény, amelyik legalább két képzési területen jogosult mesterképzésre, valamint legalább egy tudományterületen, két tudományágban vagy egy művészeti ágban doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére, feltéve, hogy a felsőoktatási intézmény munkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott oktatóinak, kutatóinak legalább egyharmada tudományos fokozattal rendelkezik. Mind az egyetem, mind a főiskola valamennyi képzési ciklusban – alap-, és mesterképzésben is – folytathat képzést. Ezáltal nem a képző intézmény szintje („egyetem” vagy „főiskola”), hanem az ott megszerzett oklevél fokozata (alap- vagy mesterfokozat) a meghatározó.

A felsőoktatási képzési struktúra képzési területet, ezen belül képzési ágat, majd szakot különböztet meg, A képzési terület azoknak a képzési ágaknak és szakoknak az összessége, amelyek hasonló vagy részben megegyező képzési tartalommal rendelkeznek. A képzési ág a képzési terület azon szakjainak összessége, amelyeknek a képzési tartalma a képzés kezdeti szakaszában azonos.

A képzési területeknek két típusát különböztetjük meg. Az alapképzésben és mesterképzésben az eltérő elnevezés: BA – bachelor of arts, BSc – bachelor of sciences, illetve MA – master of arts, MSc –master of sciences azt jelzi, hogy az oklevél „humán” vagy „reál” területen szerzett végzettséget tanúsít. A felosztás alapján a BSc és MSc képzések körébe a természettudomány és műszaki képzési terület szakjai tartoznak, a BA és MA képzések pedig a többi képzési terület szakjait foglalják magukba. Az elnevezések az angol science (tudomány), illetve art (művészet) kifejezésekből származnak. A BA és BSc, illetve az MA és MSc képzések között szintbeli különbség nincs (http://www.felvi.hu).

Az alap- és mesterképzési szakok a következő képzési területekre oszlanak:

  • agrár képzési terület

  • bölcsészettudomány képzési terület

  • gazdaságtudományok képzési terület

  • informatika képzési terület

  • jogi és igazgatási képzési terület

  • műszaki képzési terület

  • művészet képzési terület

  • művészetközvetítés képzési terület

  • nemzetvédelmi és katonai képzési terület

  • orvos- és egészségtudomány képzési terület

  • pedagógusképzés képzési terület

  • sporttudomány képzési terület

  • társadalomtudomány képzési terület

  • természettudomány képzési terület

A többciklusú képzési rendszer az alábbi képzési szinteket különbözteti meg:

  • Alapképzés

  • Mesterképzés

  • Egységes, osztatlan képzés

  • Felsőfokú szakképzés

  • Doktori képzés

  • Szakirányú továbbképzés

A három egymásra épülő képzési ciklusból álló képzési rendszer kevesebb bemenetet, és bekerülve több továbbképzési lehetőséget teremt, ezzel több időt hagyva a saját képességek felismerésére. A felsőoktatási képzések kínálatának áttekintéséhez az alábbi ábra nyújt segítséget:

A felsőoktatás képzési szerkezete. forrás: http://www.feek.pte.hu/

Összefoglalás

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szakmai képzettség megszerzésének sokrétű választéka áll a fiatalok és tanulni vágyó felnőttek előtt egyaránt. Képzési rendszerünk minden életkorban, minden élethelyzetben igyekszik biztosítani az élethosszig tartó tanulás lehetőségét.