Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

5. fejezet - A pályaorientáció tartalmi összetevői III.

5. fejezet - A pályaorientáció tartalmi összetevői III.

Bevezető (témakör célja, követelményei)

Amint azt a korábbi tanegységekben már megtudhattuk a pályaorientációban jelentős szerepet kap az önismeret, az egyes személyiségjellemzők önmagunkra vetített sajátosságainak felismerése, elismerése.

Ebben a fejezetben két olyan személyiségjellemzővel fogunk foglalkozni, amelyről sajnos kevesebb szó esik, mégis a reális öndefinícióhoz elengedhetetlenül szükséges munkamódunk és a munkához kapcsolódó értékorientációnk ismerete.

A fejezet célja, hogy e két személyiségjellemző jelentőségét felismerje a hallgató és ismerje meg és a gyakorlatban használni tudja az ezek feltárására alkalmas tanácsadói eszközöket.

5.1. Munkához kapcsolódó érték

Bevezető

A munkához kapcsolódó értékek a korábbi- csupán az iskolai időszakhoz kapcsolódó- pályaorientációs felfogásban kevéssé volt központi helyzetben. A pályaorientáció életpálya-szemléletű felfogása viszont már kétséget sem hagy afelől, hogy mennyire lényeges ez a személyiségjellemző a (jövőbeli) munkavállalás szempontjából.

A tanegység célja az értékkel kapcsolatos elméletek áttekintése, a hozzá kapcsolódó módszerek megismerése, hogy azokat a hallgató későbbi munkája során a megfelelő tanácsadói eszközök segítségével adekvátan legyen képes kezelni.

Az érték fogalma, szerepe

Az értékek - vagyis annak a kiválasztása, hogy környezetünkből mi fontos számunkra, mi bír értékkel- a hétköznapi gondolkodásban többnyire elvontan megfogalmazott, általános elvárásként jelennek meg (pl.: legyen igazságosság!, legyen tisztesség!, stb.). Ezek az elvárások magukban hordozzák és egyben elutasítják, kizárják ellentétüket. Ezek alapján beszélhetünk értékpárokról.

Csepeli (2001) az értéket a személyiség legmélyebben beágyazott biztonságot jelentő és eligazodást szolgáló támpontjának tekinti a közösségben való létezéshez, mely segítségével az emberek nem vaktában és véletlenszerűen cselekszenek, hanem társadalmilag meghatározott módon. Így az érték, mint pszichés képződmény, a viselkedést motívumképző funkcióján keresztül befolyásolja.

Váriné (1987) az értéket egyfajta elvont, eszmei objektivációként értelmezi, mely normatív funkciót tölt be az egyén és a csoportok alkalmazkodásában. Az emberi tevékenység irányát, a személyiség reakcióját ugyanis meghatározza azoknak az értékeknek a köre, amelyeket a személyiség ismer és elfogad. Így tehát a személyiség egyes dolgokhoz fűződő viszonya az értékeken keresztül társadalmi meghatározottságú, másrészt viszont az egyén individuuma is megjelenik benne. „Az értékek léte… ősidőktől fogva ismert tény. Az értékek világa természetesen absztrakció, mely éppúgy nem szakítható el az élet egyéb dolgaitól, tárgyaktól, személyektől, eseményektől, mint ahogyan a szépség, a jóság, a hatalom, vagy épp a bűn világa sem határolható el önálló entitásként.”(Váriné, 1987., 49. p.)

Bugán (1994) is eszmei objektivációnak minősíti az értékek körét, hiszen „… ezekbe sűrűsödnek az ember tapasztalatainak, ismereteinek azon vonatkozásai, amelyek közvetlen társadalmi létével összefüggnek, s ehhez szorosan kapcsolódik a racionális gondolkodás mellett azok érzelmi hangsúlya, az adott kultúra, társadalom minősítései.”(Bugán, 1994. 36.p.) Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy az értékek azon túl, hogy társadalmi kategóriát alkotnak, együttesen biológiai szükségletekből is fakadnak, vagyis az értékeknek létezik egyfajta biológiai meghatározottsága is.

Az értékek tehát objektivizálódott és absztrakt követelményekként léteznek, melyeket az egyén megismer és a szocializáció folyamán értékelő mechanizmusában elfogadja, illetve elveti azokat. Természetesen nem élesen meghatározható az a momentum, mely során adott értéket az egyén vagy a csoport magának elfogad, hiszen e bonyolult értékképzési folyamatban az egyéni szükségletek, érdekek, beállítódások, érzelmi hatások egyaránt érvényesülnek.(Csepeli, 1997.)

Füstös és Szakolczai (1999) ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az érték nem szűkíthető le csupán külsőleg determinált okokra, hanem megjelenik abban az egyén szabadsága is, hiszen az érték befolyásolja tevékenysége szerkezetét és meghatározza választásait. Másképpen fogalmazva: „az értékek nemcsak külső hatások alapján értelmezhetők, hanem belső, immanens tulajdonságaik alapján is, mintegy gondolkodásmódként jellemezhetők. Az érték nem egyszerűen érzés, impulzus, amely megmagyarázhatatlanul tör a felszínre, hanem az egyén gondolkodásának és logoszának eredménye. Az értékek által irányított cselekvést ugyanis gondolkodás, mérlegelés előzi meg. Ez vagy egy konkrét tevékenységhez, vagy bizonyos, már elfogadott gondolkodási vezérfonalhoz kapcsolódik. A gondolkodásnak ez az eleme akkor hozzáférhető, ha előzetesen hosszasan megfigyeljük e folyamatot és értelmezzük – de ez már maga az értékelemzés. Egy bizonyos kontextusban az értékek irányítják az emberek magatartását, amennyiben egy adott szituációban ennek megfelelő szabadsággal rendelkeznek. Ha ezt a szabadságot hatékonyan használják egy cselekvési vezérfonal keresésére, az egyben megvédi önmegvalósítási lehetőségeiket és identitásukat, tehát az egyéni értékek – főként, ha azok összhangban vannak az adott társadalmi értékekkel – egyben szűrőként és védőpajzsként is működnek az egyénben”. (Füstös- Szakolczai, 1999. 58. p.)

Érték. Forrás: www.kertepites.org

Pajor (2000.) szerint az értékeket abszolút és relatív csoportokba tudjuk sorolni. Az abszolút érték (más néven önérték) önmagánál fogva – bármely elismeréstől függetlenül- értékes, objektív, változatlan és örökkévaló. Ezzel szemben a relatív érték a cselekvés azon céljait jelöli, amelyek csak bizonyos érdekek szerint érvényesek.

Az értékek pszichológiai értelemben is kettős jellegűek: objektív tartalmukat a külvilág, szubjektív jellegüket pedig az egyén választásai határozzák meg. E két vetület egyszerre, élményszinten jelenik meg a személyiség számára, azzal a különbséggel, hogy a saját maga választott szubjektív elem hangsúlyosabban szerepel cselekvéseiben, döntéseiben. (Szilágyi, 1997.)

Azonban az objektív és szubjektív jelentések közötti különbség egyénenként más és más: függ az egyén ismeretszintjétől, értékelő képességétől, érzelmi viszonyulásától.

Az értékek irányultságát az értékorientáció függvényében vizsgáljuk, mely egyfajta társadalmilag meghatározott irányultság adott cél elérése és kapcsolódó eszközei vonatkozásában. Az értékorientáció a személyiség tekintetében meghatározó, hiszen alapvető funkciója van a magatartás szabályozásában. (Jadov, 1975. In. Szilágyi, 2000.)

Az értékorientációk tudati és tapasztalati tényezőkből épülnek fel, azonban amíg a tapasztalat a személyiség ismeretei alapján dolgozik, addig a tudati tényezők a társadalmi értékekből alakulnak ki. Ezért az értékorientáció kettős szerkezetű: egyrészt a létező értékek megismerése révén alakul, másrészt a kívánatos értékekhez igazodva funkcionál. (Szilágyi, 2000.)

Az értékekkel kapcsolatban Szilágyi (1997) az alábbi megállapításokat teszi.

Az értékek a személyiség variábilis jellemzői, hiszen kettős szerkezetükből adódóan az értékek tartalma megváltoztatja a személyiség értékhez való viszonyát. Nem véletlen tehát, hogy az értékek szoros kapcsolatban vannak az attitűddel, azaz a személyiség beállítódásával. Ezzel szemben azonban az értékrendszer az attitűdök sokaságát és egyfajta rendezettségét, strukturáltságát jelenti.

A fent említett értékmeghatározások alapján tehát az értékek tekintetében az alábbi sajátosságok állapíthatóak meg:

Az értékek:

  • az eszmei objektivációk és a szubjektív viszonyulás sajátos ötvözetei;

  • affektív és kognitív összetevőik vannak;

  • szocializációs mechanizmusok (értékszocializáció) révén tanult és interiorizált tényezők;

  • közvetlenül nem megfigyelhetők, inkább a viselkedés, cselekedet alapján mérhetők;

  • magatartás-befolyásoló szereppel rendelkeznek, hiszen a választott és vállalt értékkövetelmények és az elutasítottak egyaránt meghatározzák az egyén viselkedését, attitűdjét egy konkrét életszituációban;

  • szerepet játszanak a csoportképzésben, hiszen a közös érték az egyik legfontosabb csoportintegráló kategória

  • rendszert alkotnak, kölcsönösen kiegészítve és feltételezve egymást.

Az értékek megismerésének lehetőségei

„Minden személyiségvizsgálat célja: az egyéniségkép megszerkesztése tudományosan gyűjtött adatok, tünetek alapján.”… Ezért „olyan vizsgálati módszereket kell alkalmaznunk, amelyek nagy szimptómaértékű adatokat szolgáltatnak és egyben az egyéniség lényegéről, változatlan vonásairól nyújtanak széles körű adatokat.” (Horváth, 1967.)

Minden nap számos olyan döntést hozunk, illetve ítéletet alkotunk, mely mások személyiségének megítélésén alapul. Ezekben a helyzetekben épp oly egyedi módon gondolkodunk, mint amilyen egyediek mi magunk vagyunk. A személyiség objektív vizsgálati módszerei segítik és megkönnyítik ítéletalkotásunkat.

A személyiség megismerhetőségének egyik fontos sarokpontja az egyén értékrendszerének feltérképezése, melyről az előző részben leírtak alapján elmondható, hogy igen összetett és számos külső tényező is nagy befolyással van rá.

Minthogy az érték maga is variábilis, így annak tartalma megváltoztathatja a személyiség értékhez fűződő viszonyát. Nem meglepő tehát, hogy az értékvizsgálatokban a központi szerepet az érték tartalma, értelmezése kapja.

Manapság már számos módszer áll a szakemberek rendelkezésére a személyiség értékrendszerének megismerésére.

Az értékorientáció feltérképezésére szolgáló eljárások kettős természetűek: egyrészt a társadalmi jelenség, a tartalom oldaláról közelítik meg a személyiséget, másrészt pedig egy meghatározott tevékenységhez, jelenségkörhöz kapcsolódó értéktartomány megismerésére vállalkozhatnak. A személyiség életvezetésében meghatározó pontok (pl.: család, egészség munka) különböző viszonyulási lehetőségeket nyújtanak a személyiség számára, amely a tartalomhoz kapcsolódva különféle értékstruktúrák kialakulását teszik lehetővé. Ez alapján egy adott tartalomhoz, vagy tevékenységhez kötött értékorientációs vizsgálatból következtethetünk a személyiség általános értékbeállítódására. (Szilágyi, 2000.)

A pszichoanalízis hívei a kevésbé strukturált projektív teszteket részesítik előnyben; a fenomenológiai megközelítést követő pszichológusok az egyén saját érzéseire és értelmezéseire helyezik a hangsúlyt, ennek megfelelően az interjú módszerét alkalmazzák; míg a szociális tanuláselméleti iskola a viselkedés természetes körülmények közötti megfigyelését tartja üdvözítőnek.

Léteznek mindezek mellett úgynevezett önértékelési eljárások is- többek között értékre vonatkozó produkciófelülettel. Az önértékelési eljárás általában kérdőív jellegű módszer, melynek célja az, hogy segítse a tanácskérők önmeghatározó képességének kialakulását, illetve azt, hogy a tanácskérők meg tudják fogalmazni a maguk számára fontos hiányokat és pozitívumokat. A tanácskérő szembesülhet olyan kérdésekkel, amelyeket azelőtt nem tudott, vagy nem akart végiggondolni.

Az értékek megismerésének egy lehetséges módja- a mondásválasztás

A tudományos pszichológia kezdetei óta szerepeltek közmondások a különféle célokra összeállított vizsgálati anyagokban. Főként intelligenciavizsgálatok (pl.: OTIS) céljaira alkalmaztak olyan közmondásokat, amelyek metaforákkal fejezik ki mondanivalójukat.

A 20. század első felében nagyon népszerűnek bizonyult a módszer: számos kutató foglalkozott a mondások, metaforák és egyéb, a köztudatban meglévő nyelvi eszközöket használni a személyiség jellemzőinek, jegyeinek feltárására.

Az első ilyen jellegű pszichológiai eszköz Binet-Borbertag nevéhez fűződik: intelligencia-tesztükben közmondások helyett az erkölcsi ítélőképesség fejlettségének megállapítására mesterséges történetek szolgáltak. Rendszeresen alkalmazott közmondásokat fejlődés-lélektani vizsgálataiban E. Claparéde is, valamint L. Terman is.

Szélesebb körű személyiségvizsgálatokra először Franziska Baumgarten-Tramer használta a közmondásokat az előző század közepén, valamint érdemes kiemelnünk még J. Prihoda cseh pszichológus általános iskolásokkal végzett kutatásait is. (Gáspárné 1978)

Nem csak Európában vált népszerűvé ez a módszer: az Amerikai Egyesült Államokban is zajlottak ilyen kutatások a múlt században: Donald R. Gorham - Proverbs Test-jét klinikai kutatásokra, gyógypedagógiai szűrővizsgálatokra és felülvizsgálatokra használják. (Gorham, 1956)

A mondásvizsgálat maga alapvetően verbális jellegű módszer: a vizsgálati személy 120 mondást kap kártyákon, azokat megkeverve. A kártyák átolvasása után a kísérletvezető előtt 10-10 állítást választ, amivel egyetért és amivel nem és választásait szóban indokolja is.

Gáspárné és munkatársai (1978) hosszú kutatómunka alapján a szólások –közmondások és egyéb idézetek halmazát 9 tartalmi kategóriára osztotta. Az általuk kialakított 9 tartalmi kategória az alábbi:

A felsorolás alapján jól látható, hogy az első négy kategória (A-D) a személyiség interperszonális relációit tartalmazza.

A munka, küzdés köre (E) az emberek a természetben és a társadalomban való objektív működését, a munkát tárgyalja. Ezt követi a tudás, tudomány értékköre (F), mely a megismeréssel, a tudománnyal és a tanulással kapcsolatos viszonyt fejez ki.

A becsület, őszinteség köre (G) az individuum természetes érdekeinek és a társadalmi, szociális kapcsolatainak viszonya tükröződik, amely emiatt minden értékkörrel kapcsolatban áll.

Az önértékelés körének (H) állításai az egyén önképével, önbizalmával kapcsolatos kép kialakítását teszi lehetővé.

Az életértékek köre (I) a többi kategóriához viszonyított dupla elemszámával értékpárokat tartalmaz és ahogy az elnevezése is utal rá az ebben a csoportba foglalt állítások hívják leginkább a személyiség értékkel kapcsolatos állásfoglalását.

Hallgatói értékválasztások megoszlása. Forrás: Suhajda, 2010.

A sokféle értéket hordozó mondások anyagát Gáspárné és munkatársai (1978) az elemzés megkönnyítése érdekében többféle módon csoportosították: vizsgálták erkölcsi helyességének (helyes, helytelen és egyéni értelmezéstől függ) és korszerűség (modern, hagyományos, elavult) szempontjából. Külön foglalkoztak a mondások gondolati formájával (absztrakt vagy képi elemet tartalmaz), eredetével (népi vagy irodalmi), műfajával (ritmikus vagy prózai), illetve a mondásban kifejezett érték jellege szerint. (faktikus vagy regulatív)

A mondásválasztás módszer legfőbb jellemzőit Gáspárné (1978) a következőkben foglalta össze:

  1. a mondások zárt rendszert alkotnak, melyen belül az arányok számszerűen rögzítettek, így a választások arányaival összevethetők

  2. a számszerű elemzés adatai ellenőrizhető az anamnézis és az exploráció adataival, így törekszünk a vizsgálatot érvényessé tenni

  3. csak másodsorban kerül sor a kvalitatív elemzésre

  4. a módszer legfontosabb teljesítménye az értékrendszer felállítása és elemzése

„A mondásválasztás módszer és nem standardizált teszt. Átmenetet képez a tesztek és a szabadon vezetett exploráció között. …. A módszernek egyik fő célja, hogy a pedagógiai szemléletet és a pszichológiai szemléletet egymáshoz közelítse. Éppen ezért kívánjuk módszerünket a pedagógiai-pszichológia személyiségvizsgáló módszerének nevezni.” (Gáspárné, 1978, 50p)

Összefoglalás

A tanegységben áttekintettük az értékhez kapcsolódó főbb elméleti megközelítéseket és a hozzájuk kapcsolódó módszereket. Láthattuk, hogy az érték igen meghatározó és egyben nagyon komplex személyiségjellemzőnk.