Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

5.2. Munkamód

5.2. Munkamód

Bevezető (cél, követelmény)

A munka, a munkavállalás olyan meghatározó tevékenységünk, mely nem csupán fizikai szükségleteink költségeit biztosítja, hanem öndefiníciónkban is nagy szerepet játszik. Nem mindegy tehát, hogy életünk több évtizedét miként, mivel töltjük el.

A tanegység célja a munkamód, mint személyiségjellemzőnk jelentőségének bemutatása és a hozzá kapcsolódó tanácsadói eszközök áttekintése. A tanegység elsajátításával a hallgató képes lesz a munkamód, mint munkavállalás szempontjából meghatározó személyiségjellemző adekvát kezelésére.

A munka

A munkatevékenység, mint pénzszerzésre irányuló tevékenység- jelentősége megkérdőjelezhetetlen, hiszen általában ezen a folyamaton keresztül történik az emberi lét anyagi feltételeinek biztosítása.

Tudományos megközelítés szerint a munka „az ember tudatos, célszerű tevékenysége, amellyel a természetet, a tárgyakat szükségleteinek kielégítése érdekében átalakítja. Az embert a munkavégzés különbözteti meg minden más élőlénytől.” (Pedagógiai Lexikon, 1997)

A munka biztosítja az emberek többségének a megélhetését, funkciója azonban túlmutat az általa biztosított anyagi haszonszerzés lehetőségén. A munka során az egyénnek lehetősége nyílik arra, hogy érdeklődését és képességeit kibontakoztassa, azaz tulajdonképpen egy esélyt jelent az önmegvalósításra. Szilágyi (2000) szerint a munkát –függetlenül annak tartalmától- alkotó tevékenységként lehet felfogni, melyben a megjelent élménytartalom a személyiség aktivitását jelzi. Abban az esetben, ha a munkára életpálya-viszonylatból tekintünk, észrevehető, hogy minden pálya és életút más és más; a fennálló differenciák okai között pedig ott szerepelnek a munkavégzés módjai is.

A munka eredményét tekintve Csirszka (1985) szerint mindig valamilyen értéket hoz létre, a munkatevékenységen keresztül pedig személyiségformálás és önmegvalósítás valósul meg. Ennek megfelelően konkrét eredménye az általa létrehozott tárgyi érték, emellett azonban létezik e megnyilvánulásnak egyfajta személyiségépítő hatása is.

Az alkotó és alakító tevékenység mindig az egyén személyiségjellemzőinek és a munka tárgyi és személyi adottságainak kölcsönhatásában zajlik. Könnyen belátható, hogy minden ember különböző, nincs két teljesen azonos személyiség. Hasonló különbségek tapasztalhatók a munka tárgyi és személyi követelményeivel kapcsolatban, melyek viszonylag pontosan meghatározhatók, azonban folyamatosan változnak és alakulnak.

A szerző szerint a munka fogalmához szorosan kapcsolódik a megfelelés elve, amely egy kívánatos viszonyt fogalmaz meg az egyén és a munka kapcsolatában. E viszony egyik legfontosabb jellemzője az a tökéletesség, amely a személyiség és a munka jellegzetességeinek kölcsönös alkalmasságából ered és amely biztosítja az eredményes, tartósan harmonikus munkavégzést. Ez nem kizárólag e megfelelő munkavégzés feltétele, mivel bizonyos értelemben lehetőséget ad a személyiség kibontakozására és a környezetben rejlő lehetőségek valóra váltására. (Csirszka, 1985.)

A munkamód

A munkavégzés egyik legfontosabb minőségi összetevője a munkamód. Minthogy pedig minden ember más és más, a különböző személyiségjellemzők az egyes munkák követelményprofiljaihoz viszonyítva különbségeket hordoznak magukban. A munkavégzés kapcsán alapvető cél az eredményesség és a hatékonyság, tehát az egyén munkához való kapcsolódásának tökéletesítése. Ez többek között azt is jelenti, hogy minden ember személyiségjellemzőitől függően, különböző módon igyekszik ezt a kapcsolódást tökéletesíteni, azaz eredményesen végezni munkáját, mely igyekezetet leginkább a munkavégzés módjában nyilvánul meg. (Csirszka, 1985.)

Munkamód. Forrás: www.eletpalya.munka.hu

„A munkamódon a munka végzésének jellegzetességét értjük, amelyek a testtartásban, a munkamozdulatokban és a munka végrehajtásában nyilvánulnak meg.” (Csirszka, 1966.)

A munkamódot a szerző egy olyan pszichológiai tulajdonságként definiálta, amely „egyéni megoldások összességén alapszik”. A munka során az egyéni megoldások általában a munka sajátosságaiból, tárgyi vagy személyi körülményeiből adódnak, de mindemellett igen jelentős szerepet kap az ember érzelmi viszonyulása a munkához. (Csirszka, 1966. In. Szilágyi 2000.)

„Az érzelmeknek meghatározó szerepük van a munkatevékenység, ez által az életpálya alakulásában: egyrészt jelzik az alkalmasságot, másrészt a munkavégzés legerősebb motiválói vagy gátlói lehetnek. Az érzelmeken múlik a munka eredményessége, a személyiség egészsége, vagy neurózisa.” (Csirszka, 1985.)

Az érdeklődéssel végzett munkában kevésbé fáradunk el, mint az érdeklődést nélkülöző tevékenység közben. Az érdeklődés kialakulásában érzelmeink nehezítik, illetve könnyítik meg az odafordulást a munka, a munka tárgya felé. Nehezebb fenntartani ugyanis azt az érdeklődést, amelyből nem fakad semmi öröm, mint amelyben érzelmileg is érdekelve vagyunk.

Csirszka (1985) (http://www.palyanet.hu/index.php?heading_id=12) szerint a munkatevékenység szempontjából 4 érzelemnek van kiemelkedő fontossága: a munkaörömnek, a hangulatoknak, az affektusoknak és az érzületeknek. „Ezen érzelmek közül a legjelentősebb a munkaöröm, azaz olyan természetes lelkiállapot, amely az embert az adottságainak megfelelő munkatevékenység végzése közben áthatja. Ennek hiánya, vagy tartós negatív érzelmi állapot a személyiség munkatevékenységének kisebb-nagyobb zavarát idézheti elő.” A munka életszerűsége, az egymást követő új élmények táplálják a munkaörömöt, de a munka hasznosságának tudata, az elkészített termék, a produktum okozta alkotásöröm is a munkaöröm erősítője.

A hangulat, mint munkatevékenységet befolyásoló hatás első sorban a munka megkezdését teszi könnyebbé, vagy nehezebbé, valamint a beilleszkedés és az alkalmazkodás segítője lehet. A hangulatnak köszönhetően az ember munkatevékenységében új örömforrásokat fedezhet fel, fokozhatja, vagy csökkentheti az egyén tűrőképességét az egyhangú munkák, illetve a részmunkák végzésével szemben. (Csirszka, 1985)

A munkamód tartalmi összetevői

Van, aki egyedül szeret dolgozni és van, aki másokkal együtt. van aki keveset akar mozogni munkája során, de akad olyan is, akinek nélkülözhetetlen a mozgás. Különböző típusú emberek tehát eltérően szeretnek dolgozni és a foglalkozásokhoz is más-más munkatevékenység kapcsolódik. Ritka az olyan munka, ahol egyféle aktivitásra van szükség, ezért általában a munkamódok valamely kombinációja a gyakori. „A munkamód olyan összetett pszichikai tulajdonságunk, amely a munka sajátosságaiból fakad.” (Csirszka, 1966.)

A munkamód általában a munkavégzés során alakul ki és további jellegzetessége, hogy egy igen stabil jellemzője a személyiségnek. Összetevői között nem csak az előbb említett érzelmi viszonyulás szerepel, de nagy befolyással van rá az érdeklődés és az érték is. Számos összetevői között szerepel még a szakmai képzés és a szakmai gyakorlat, ami a munka és a tanulás szoros kapcsolatát támasztja alá. (Szilágyi, 2000.)

A munkamód tartalmát Csirszka 1966-os tanulmányában az alábbiak szerint foglalta össze:

A fentiek alapján tehát megfogalmazhatjuk, hogy a munkamód „olyan tulajdonságunk, amelyben megfogalmazzuk, hogy szeretünk egy-egy feladatot megoldani.” (Szilágyi, 2000.)

A pályaválasztás során nagy hangsúlyt kell helyezni az egyéni munkamód stabil összetevőinek összeegyeztetésére, a választott pálya munkamód szerinti követelményeivel. Az egyéni munkamódnak megfelelően választott munka, pálya, a munkaöröm, a sikerélmény, a harmonikus és eredményes életút alapfeltétele.

Kérdőívek

A munkamód megismerésének céljából készült el német minta alapján a „ Hogyan szeretek dolgozni?” című kérdőív, mely 13 éves kortól, első sorban aluliskolázott felnőttek, etnikum és bevándorlók esetén alkalmazható, azonban szakmai végzettséggel rendelkezők és betanított munkások számára is ajánlott.

A kérdőív 5 válaszlehetőséget ad, melyek alapján pályaterület-ajánlatokat tesz. A kényszerválasztásos kérdőív segít a munkamód egyszerűbb összetevőinek ismertetésében, a kérdőívben szereplő konkrét példák elemzésében, valamint a munkamód változékonyságának vagy stabilitásának tisztázásában.

A kérdőív papír-ceruza formája mellett létezik számítógépes változata is, azonban a 2 változat között semmilyen eltérés nem áll fenn. (Szilágyi, 1997.)

Szintén a munkamód megismerése céljából adaptálta a Svájci Pszichológiai Társaság az előző kérdőívnél lényegesen differenciáltabb „Hogyan dolgozom?” című kényszerválasztásos kérdőívet, mely 16 éves kortól alkalmazható, akár felnőtt munkavállalók körében is.

Az eredmények értelmezésekor a kérdőív különböző pályaterületeket ajánl, mely újabb alapot adhat a beszélgetéshez a tanácsadó és tanácskérő között. A kérdőív mind a pályatanácsadásban, mind pedig a munkatanácsadásban alkalmazható eljárás és létezik számítógépes változata is. (Szilágyi, 1997)

Az előbb említett kérdőívekhez hasonlóan „A munkám…” című kérdőív is a munkamód megismerésére irányul. Ez a kérdőív szakmai végzettségtől függetlenül 16 éves kortól alkalmazható, számítógépes változata nincs. A középiskolai végzettség segíti a kitöltést, de aluliskolázott felnőttek körében is bátran alkalmazható, használata azonban nem, ajánlott etnikum és bevándorlók számára.

A kérdőív kitöltését követően lehetőség nyílik munka- és pályaválasztáshoz kapcsolódó elégedettség fogalmának tisztázására, valamint az elégedettséget okozó tevékenységek és a választott pálya közötti kapcsolatok feltárására. (Szilágyi, 1997)

Összefoglalás

Összegzésként elmondhatjuk tehát, hogy a pályaválasztás során nagy hangsúlyt kell helyezni az egyéni munkamód stabil összetevőinek összeegyeztetésére, a választott pálya munkamód szerinti követelményeivel. Az egyéni munkamódnak megfelelően választott munka, pálya, a munkaöröm, a sikerélmény, a harmonikus és eredményes életút alapfeltétele