Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

6. fejezet - Munkaerőpiac- képzési piac

6. fejezet - Munkaerőpiac- képzési piac

Bevezető

Meglehetősen nehéz előretekinteni a jövőbe. Amikor valaki pályát választ, mégis meg kell próbálnia, hiszen olyan pályán érdemes elindulni, amellyel a munkaerőpiacon kedvezőbb helyzet érhető el. És ez fordítva is igaz: a képzőintézményeknek és a munkaerőpiaci szereplőknek is fontos az, hogy piacképes ismeretekkel rendelkezzenek a jövő munkavállalói.

A fejezetben a munkaerőpiac szakképzési, felnőttképzési és felsőoktatási vetületeivel ismerkedhetünk meg. A tananyag célja, hogy a hallgató képes legyen megfelelő összefüggéseket levonni a munkaerőpiaci folyamatok alapján.

6.1. Szakképzés

Bevezető

A munkaerőpiac folyamatos változásainak, dinamizmusának következtében állandó változáson megy keresztül a munkaerő minőségére, összetételére vonatkozó kereslet. A különböző társadalmi és technológiai fejlődések következtében egyre több, eddig még nem látott munkakör születik meg és számos, már régóta létező munkakörrel kapcsolatos kötelezettségek és feladatok átalakulnak. Ezekhez a dinamikus változásokhoz való kapcsolódás egyik kulcsmozzanata a szakképzés kiválasztása, mely növelheti a munkaerő versenyképességét és aktivitását a munkaerőpiacon.

A tanegység célja a magyarországi szakképzési rendszer kialakulásának és jelenlegi bemutatása, hogy a hallgató képes legyen a főbb tendenciák felismerésére a szakképzés és a munkaerőpiac relációjában.

A munkavállaló elhelyezkedési esélyeit nagymértékben befolyásolja szakmai képzettsége és az ehhez kapcsolódó végzettsége. A szakképzés során a tanuló meghatározott szakmára történő elméleti és gyakorlati felkészítése történik. Ez általában az általános képzés befejezésével kezdődik és különböző szakiskolákban, szakközépiskolákban, felsőoktatási intézményekben és munkaerő fejlesztő- és képző központokban zajlik, de történhet akár tanfolyami keretek között is.

Magyarországon a rendszerváltást követően rendkívül gyorsan kialakult egy új és modern oktatási és szakképzési rendszer, köszönhetően az akkor életbe lépő reformoknak. Az ekkor megalkotott vagy átalakított jogforrásoknál nagy figyelmet fordítottak arra, hogy az újonnan kialakított jogi környezet harmonizáljon az Európai Unió jogrendszerével. A szakképzés hatékonyságának növelése érdekében a szakképzési politika kialakításába bevonták a munkáltatókat és a szakszervezeteteket is, továbbá jelentős lépésként értékelhető az, hogy a Világbank támogatásával regionális szakoktatási központok hálózatát hozták létra, annak érdekében, hogy minél rugalmasabb legyen a kialakuló szakképzési modell. (Tímár, 1999.)

A gazdasági struktúrához és a munkaerőpiachoz legszorosabban a szakmai képzések intézményei kötődnek, melynek alapvetően két változatát különböztethetjük meg.

  1. Az iskolarendszerű szakképző intézmények, melyek az iskolai szakképzésben alkalmazott képzési programok alapján végzik feladatukat, ebből következik, hogy államilag elismert képesítést nyújtanak

  2. Az iskolarendszeren kívüli szakképző intézmények esetében maga a képző szerv állítja össze a képzési programot. (Pedagógiai Lexikon, 1997.)

A szakképzés irányítási rendszerét, a szakmai követelményeket, a szakmai vizsgát, ez elméleti és a gyakorlati képzés feltételrendszerét, az iskolarendszeren kívüli szakképzést és a szakképesítések rendszerét, vagyis az Országos Képzési Jegyzéket a Szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=18768.560820) és a hozzá kapcsolódó rendeletek szabályozzák, a szakképzés ágazati irányításának feladatát pedig közvetlenül az oktatási miniszter látja el. (Pedagógiai lexikon, 1997.)

Az iskolarendszerű szakképzés a középfokú oktatás keretein belül történik. A középfokú oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és az iskola típusától függően a tizedik, illetőleg a tizenkettedik, vagy a tizenharmadik évfolyam végén fejeződik be, (1993. évi közoktatásról szóló törvény)

A szakiskoláknak kilencedik-tizedik és legalább két szakképzési évfolyama van. Ez azt jelenti, hogy a kilencedik-tizedik évfolyamon úgynevezett alapozó-képzés folyik, melynek legfőbb célja az általános műveltség kialakítása. Itt lehet szerepe a pályaorientációnak is, mely célja többek között a szakmai előkészítő ismeretek oktatása, valamint az, hogy csökkentse az általános és a szakmai képzés között a különbséget a középfokú oktatásban.

A szakképzési évfolyamokon a szakképzési követelmények alapján szakmai vizsgára való felkészítés folyik, tehát a szakképzés érdemben a 10. évfolyamot követően kezdődik el (1993.évi LXXIX. tv. a közoktatásról).

A magyarországi szakképzés egyik legfontosabb sajátossága a duális jelleg, melyet leginkább a német nyelvű országok szakképzési rendszeréhez lehet kapcsolni. Ennek lényege, hogy a 16. életévüket betöltött, tankötelezettségüknek eleget tett tanulók szakképzésének feladatát az iskolák és a vállalatok közösen látják el: az iskola biztosítja az elméleti oktatást, míg a gazdálkodó szervezetek a gyakorlati oktatásért felelnek (Benedek,2002).

Csoma (1995) szerint az állandóan korszerűsödő tudás tagadhatatlanul gazdasági tényező, ebből következik az, hogy a tanulást megszervező, irányító, tehát a tanulást intézményesítő oktatás a gazdaság szerves részének tekinthető. Ezt felismerve terjedt tehát el a duális képzés, melynek legfontosabb törekvése a naprakész és versenyképes szakismeret biztosítása.

Ez a típusú képzés egészen sajátos kapcsolati struktúrát teremt a képző intézmény, a tanuló és a gazdaság szereplői között, melynek megfelelően az 1990-es évek második felében létrejött a szakképzési tanulószerződés intézménye. Ez a megállapodás a tanuló és a gazdálkodó szervezet között jön létre annak érdekében, hogy a tanuló naprakész gyakorlati oktatása biztosítva legyen, tehát a szakmai gyakorlat e szerződés alapján valósul meg (Benedek, 2002).

A fent említett duális jellegű képzés a keret jellegű jogi szabályozással párosítva bizonyos fokú szabadságot biztosít a gyakorlat tekintetében a képző szerveknek. Az érettségihez nem kötött szakmák esetében az elmélet és gyakorlat aránya 50-50 % , azonban a gyakorlati idő , annak tagolása és helyszínei tekintetében nagyfokú változatosságot mutatnak a különböző intézmények, mivel helyi szinten lehetőség van arra, hogy az előbb említett számaránytól eltérjenek és esetenként a helyi adottságokhoz alkalmazkodjanak (Mártonfi ,2002)

Szakmai álmok (www.eletkor.hu)

Az előzőekben elmondottak is alátámasztják azt a gondolatot, miszerint a szakképzésben résztvevő fiatalok ismereteiket leginkább a gyakorlati oktatás során sajátítják el. Liskó (1996) szerint a gyakorlati oktatás elengedhetetlen része a szakmai képzésnek, hiszen ezen keresztül sajátítják el a tanulók azokat az ismereteket, képességeket és készségeket, amelyek a szakmai szocializáció nélkülözhetetlen elemei. Az elmúlt több mint egy évtized során a legtöbb gondot a gyakorlat megszervezése és lebonyolítása okozta, továbbá elmondható az is, hogy ezen a téren történtek a leggyorsabb és leglátványosabb változások.

A tanuló gyakorlati képzését egyébként minden olyan szakképző iskola, gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, vagy egyéni vállalkozó biztosíthatja, aki a gyakorlatok jogszabályban előírt feltételeit biztosítja (1993.évi szakképzésről szóló törvény, http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=18768.560820).

Érdekességként említhető még, hogy a szakképzési törvény szerint a nappali tagozatos szakoktatásban résztvevő tanulók első és második szakképesítés megszerzésére irányuló képzése ingyenes. A törvény szerint szakképesítésnek tekinthető minden olyan államilag elismert szakképesítés, amelyet iskolai rendszerű képzés keretében szerzett az egyén, és az őt munkakör betöltésére, foglalkozás gyakorlására jogosítja.

A Magyarországon működő szakképzési modell legfontosabb jellemzője tehát, hogy megnőtt a képzésre fordított idő: a középiskolák 9. és 10. évfolyamán általános ismereteket nyújtó alapozó képzés folyik, melyet pályaorientációval egészítenek ki. A szakmai képzés a 11. illetve a 12. évfolyamon történik, így az oktatás későbbre tolódik, megadva a tanulóknak azt a lehetőséget, hogy minél később válasszanak pályát.

A széleskörű alapozó ismeretek, a késleltetett specializáció és az elméleti elletve a gyakorlati képzés arányainak legfőbb célja a szakképzés sikere.

A jelenleg is működő szakképzési modell világbanki támogatásra épült, melynek keretében közel 2,7 millió ECU fordítottak a szakmunkásképzők középiskolai átalakításának támogatására (Benedek, 1999).

Magyarországon a szakiskolák szakmacsoportos képzéseket ajánlanak a tanulóknak, a szakmacsoportokon belüli szakmaválasztás pedig eltolódik a képzési idő utolsó harmadára. A szakma kiválasztását nagymértékben segíthetik az iskola által nyújtott információk, ismeretek, a szakmai alapok elsajátításakor szerzett élmények, így nagyobb a valószínűsége a sikeres pályaválasztásnak (Szilágyi, 1997).

A szakképzési szerkezet egyik leglényegesebb vonása a munkaerőpiaci folyamatokhoz való kötődése. Ez játszott közre akkor is, amikor rohamosan elterjedt az 1990-es évek elején – preventív foglalkoztatáspolitikai célokból – megszervezett szakiskolai képzés. Ebben az időszakban jelentősen megnőtt a lakosság igénye a szakmai képzés iránt, nőtt a középiskolai képzésbe belépők aránya, így a szakiskolák száma is folyamatosan emelkedett (Benedek, 2002).

A rendszerváltást követő évtizedben alapjaiban változott meg a magyar munkaerőpiac szerkezete, működése és követelményrendszere. Ebben jelentős szerepe volt annak is, hogy a magyar gazdaság szinte egyik napról a másikra ismét kikerült a világpiacra, ahol a jóval fejlettebb, technológiailag előrehaladottabb és tőkeerősebb vetélytársakkal kellett megmérkőznie. Ebben az időszakban drasztikusan csökkent az ország GDP-je, és közel másfél millió munkahely szűnt meg, amely tömeges munkanélküliséget idézett elő.

E folyamatok különböző módon és mértékben érintették a munkaerőpiacon lévő egyes generációkat. Az ekkor kialakult munkanélküliség legnagyobb mértékben a fiatal korosztályokat sújtotta. Ugyanakkor a munkanélküliség általános csökkentésével párhuzamosan csökkent a munkanélküliségi ráta a fiatalok körében is, azonban körükben a munkanélküliség aránya így is feltűnően magas.

Ez alapján elmondható, hogy a fiatalabb munkaképes korú munkavállalók rétegének helyzete a legidősebbekhez hasonlóan még ma is meglehetősen kedvezőtlen. Annak ellenére, hogy fiatal koruk miatt keresettebbek, mint az idősebbek, rendkívül nehéz ezt a keresletet realizálni. Az egyik legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a munkaadók nem kívánnak időt és pénzt pazarolni a pályakezdőkre, hiszen a munkaerőpiacon a magas munkanélküliség miatt elegendő számú gyakorlattal rendelkező munkavállaló található.

Ebből a szempontból a fiatalok egymás vetélytársai, hiszen a néhány éves szakmai gyakorlattal – elbocsátás után – munkát keresők sokkal jobb elhelyezkedési esélyekkel rendelkeznek, mint az iskolapadból éppen kilépő pályakezdők. Az elbocsátás kapcsán meg kell említeni azt is, hogy a fiatalabb munkavállalók a legkevésbé védettek, hiszen nagy valószínűséggel nincsen saját családjuk, akiket el kellene tartaniuk, emellett pedig ők érkeztek legutoljára, így nekik is kell legelőször távozniuk.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskola befejezését követően elhelyezkedni nem tudók veszélyeztetettsége mind anyagi, mind pedig mentális szempontból igen nagy. A pályakezdők elhelyezkedésük sikertelenségével szembesülve gyakran megkérdőjelezik az iskolázás értelmét, az ott tanultak használhatóságát és a szakmai tapasztalataik érvényességét, amely negatívan befolyásolhatja az egyéni célok megvalósítására irányuló törekvéseket és az önértékelést. Ez alapján elmondható, hogy a munkanélküliség egyik legsúlyosabb megjelenési formája a fiatalok, ezen belül a pályakezdők munkanélkülisége (Laki,2003).

Összefoglalás

A Magyarországon működő szakképzési modell legfontosabb jellemzője tehát, hogy megnőtt a képzésre fordított idő: a középiskolák 9. és 10. évfolyamán általános ismereteket nyújtó alapozó képzés folyik, melyet pályaorientációval egészítenek ki. A szakmai képzés a 11. illetve a 12. évfolyamon történik, így az oktatás későbbre tolódik, megadva a tanulóknak azt a lehetőséget, hogy minél később válasszanak pályát. Ugyanakkor az is egyértelműen megállapítható, hogy a szakképzés sikere attól függ, hogy milyen mértékben tudnak együttműködni a képző intézmények és a munkaerőpiaci szereplők.