Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

6.2. Felnőttképzés, felsőoktatás

6.2. Felnőttképzés, felsőoktatás

Bevezető

A műveltség elsajátítása napjainkban lezárhatatlan folyamat, amely az egyén életét végigkíséri. Ez a folyamat azonban nem lehet egyedül a –a tankötelezettség miatt kötelező- iskola feladata, hanem csak élethosszig tartó tanulással érhető el, amely a tankötelezettség előtti időszaktól kezdve, egészen az aktív dolgozó korszak utáni életszakaszig tart. Természetesen az élethosszig tartó tanulás szoros kapcsolatban áll a felnőttképzéssel is.

A tanegység célja, hogy a hallgatók képesek legyenek felismerni a felnőttek tanulására ható munkaerőpiaci tendenciákat.

Felnőttképzés

A felnőttoktatás fontossága egyrészt a szellemi tőkéhez való hozzájárulásában nyilvánul meg. Azok, akik kikerültek az alapoktatásból és - képzésből, erősíthetik szellemi tőkéjüket a felnőttoktatás összes formáján keresztül, legyen az akár formális vagy nem formális. A felnőttoktatás segíti fejleszteni az alkalmazottak készségeit és termelékenységét, különösképpen hasznos lehet pedig azokban az időszakokban, amikor a technológiai változás gyorsan megy végbe. Általában arról is konszenzus alakult ki, hogy a felnőttoktatás erősíti a foglalkoztatottságot és az alkalmazottak azon képességét, hogy meg tudják tartani állásukat. Más szavakkal a szellemi tőkébe történő befektetés segítheti a munkaerőforrások mobilizálását, ezáltal pedig támogatja a növekedési folyamatokat.

A gazdaság világában a megnövekedett foglalkoztathatóságnak, nagyobb termelékenységnek és magasabb minőségű munkavégzésnek potenciális előnyei vannak: társadalmi vetületben az embereknek növekszik a személyes jólétük, társadalmi megtérüléseik, de az egészségük is javul, ritkábban lesznek érintettek bűncselekményekben stb. Politikai előnyei az aktív társadalmi szerepvállalás növekedése és a demokrácia alapjainak erősítése.

Figyelembe véve, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság növelése a kormányzatok figyelmén belül kitüntetett helyen szerepel, elsődleges fontosságú annak biztosítása, hogy a népesség minél nagyobb hányada legyen alkalmas a munkavállalásra, amelynek arányát a felnőttoktatási programok növelhetik. Ez különösképpen fontos, mivel a népesség nem dolgozókból (fiatalok, nyugdíjasok, egyéb munkaerőpiacon nem résztvevők) vagy nem mindig teljes munkaidőben dolgozókból (munka-nélküliek, részmunkaidőben foglalkoztatottak) álló része folyamatosan növekvőnek tűnik. Ennek két oka van: a tudásalapú gazdaság erősítése és a népesség elöregedése. A tudásalapú gazdaságnak köszönhetően az alapvető készségek általánosságban a mindennapok leküzdésének, különösképpen pedig a munkaerőpiacra való belépés szükséges feltételeivé váltak.

Azonban a munkaerő szükséges képzése vagy újraképzése messze túlmutat a készségek hiánya elleni küzdelem igényénél. Az egész népesség és gazdaság igényli a felnőttoktatást, amivel fejleszteni lehet az országok szellemi tőkéjét, felkészülve ezzel a tudásalapú gazdaságra, valamint megfékezve az öregedő népesség hatásait. Ez ésszerű hátteret biztosít a felnőttoktatás számára. (Papp, 2005.)

Ugyanakkor tudvalevő az is, hogy a szakképzetlen vagy alacsonyan képzett egyéneket a munkanélküliség nagyobb mértékben sújtja, mint a többi foglalkoztatottat. Ez a tény további ésszerű okot biztosít a felnőttoktatásra, ami fejlesztheti a potenciális foglalkoztatottak szakképzettségét és képesítését. A munkanélküliség azonban nem az egyetlen oka a felnőttoktatás- és képzés szükségességének, hiszen a technológiai változások is kihívás elé állítják a munkaerőt. Az állások és a karrier jellemzőiben bekövetkező változásokra a felnőttoktatásnak- és képzésnek kell választ nyújtania azáltal, hogy olyan új készségeket biztosít, melyek hozzájárulnak a munkavállalók sokoldalúságához és mobilitásához.

A felnőttoktatásban való magas részvételi arányra sarkallhat az is, hogy valószínűleg az elkövetkező 15 évben olyan foglalkozások fognak megjelenni, melyeket most még nem ismerünk. A munkavégzés új mintái és gyakorlatai még a legstabilabb foglalkozások esetében is oda vezetnek, hogy megjelennek az oktatási időszakok, melyek arra szolgálnak, hogy az emberek elsajátítsák az új készségeket. (Papp, 2005)

Felsőoktatás

A felsőoktatás 21. századi gazdasági, társadalmi illeszkedését azzal lehetne leginkább jellemezni, hogy a tömegesedést követően a felsőoktatás az akadémiai szerepkörből egyre inkább gazdasági szereplővé, a gazdaság szerves részévé válik. Ezzel együtt egyre inkább előtérbe kerül a minőség, a minőségbiztosítás kérdése. E változás hátterében számos, egymással összefüggő tényező áll. Egyrészt, a felsőoktatás tömegesedésével párhuzamosan egyre erősebb az aggodalom, hogy az a képzés minőségének romlásával jár. Másrészt, a gazdaság szereplői egyre határozottabban hangot adnak kritikájuknak, mely szerint a felsőoktatási rendszer nem a gazdaság igényei szerint képzi a hallgatókat. Harmadrészt pedig, a finanszírozási problémák miatt előtérbe került a felsőoktatás racionalizálása, hatékonyságának növelése.

Nem véletlen tehát, hogy a hosszú távú munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodó felsőoktatási képzési programkínálat kialakítása az oktatáspolitika egyik kiemelt célja.

Szakmák a felsőoktatásban. Forrás: www.sulinet.hu

A felsőoktatás finanszírozásának, az erőforrás-allokációnak egyik lehetséges kritériuma a felsőoktatás kibocsátásának munkaerő-piaci sikeressége. Azokban az országokban, ahol az erőforrás-allokáció és a munkaerő- piaci sikeresség összekapcsolódik (például Hollandiában), a munkaerő-piaci sikerességet elsődlegesen a felsőoktatásból kilépő fiatalok munkaerő-piaci státuszával, valamint keresetével közelítik. Ezek a munkaerő- piaci kritériumok természetesen egyéb szempontokkal is kiegészülnek (például a szakképzettségek iránti várható kereslet mérését szolgáló munkaerő-piaci prognózisok eredményeivel). Meg kell ugyanakkor jegyeznünk azt is, hogy az eredmények értelmezése óvatosságot igényel tekintettel arra, hogy e követéses vizsgálatok a felsőoktatási kibocsátás hasznosulásának rövid távú hatásait képesek csupán megragadni.

A munkaerő-piaci státuszról és a relatív keresetről rendelkezésre álló információk – amelyek a felsőoktatás munkaerő-piaci outputjának minőségét mérik – összevethetők az inputra vonatkozó információkkal, azaz a felvételi arányokat jelző indikátorokkal. Az input indikátorok kiválasztása és értelmezése ugyanakkor óvatosságot és körültekintést igényelnek. (Galasi-Varga 2006)

A felsőoktatásban az elmúlt évtizedekben dinamikus hallgatói létszámnövekedés következett be. Sajnos a felsőoktatásból kikerülő fiatalok számának növekedésével egyenesen arányosan változik a regisztrált diplomás pályakezdő munkanélküliek aránya is. Ma a felsőoktatásban tanuló kis százaléka dolgozik a tanulmányai mellett, amennyiben munkát vállal, akkor inkább diákmunkát végez anyagi érdekek miatt. Ezért a végzést követően nincs munkatapasztalatuk, ami a cégek egyik fő elvárásai között szerepel. Fontos, hogy a hallgatók már egyetemi, főiskolai tanulmányaik mellett belekóstoljanak a munka világába, így később az elhelyezkedés és a munkahelyi környezet már ismertebb lesz számukra.

A fiatalok elhelyezkedését - különösen az ország keleti régióinak lemaradó és stagnáló térségeiben - a munkahelyhiány is nehezíti, emellett a munkaadók inkább gyakorlattal rendelkező munkavállalókat keresnek, és nem szívesen vállalják a pályakezdők betanítását. A munkaerő minőségével szemben támasztott megnövekedett követelmények teljesítése a formális, valamint a nem formális tanulás és képzés szabályozási és intézményi feltételeinek a további folyamatos célirányos javítását igényli. A munkaerő minőségével kapcsolatos igények megváltoztak (lásd élvonalbeli multinacionális cégek betelepülése és új technológiák bevezetése). A versenyképesség növekedése terén a megfelelően felkészült, minőségi munkavégzésre és alkalmazkodásra képes munkaerő hiánya a jövőben még nagyobb problémát okozhat. Fontos az önálló tanulásra való képesség és az általános kompetenciák fejlesztése, hogy a végzősök sikeresen helyezkedhessenek el. A képességek mellett hallgatói évek alatti munkavállalás és szakmai gyakorlat nagyban hozzájárulhat a későbbi sikeres elhelyezkedésben.

A jelenség a képzési szerkezet és a tényleges munkaerő-piaci kereslet közötti eltérésekre hívja fel a figyelmet. A felsőoktatási képzési szerkezet nem a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően alakul, mert az államilag támogatott szakok keretszámának meghatározása alapvetően nem a munkaerő-piaci elvárásokra épül. Továbbá hiányzik a rendszerből az érdemi pályaorientációs tanácsadás, így a felsőoktatási intézmények szakmai és anyagi érdekeltsége nem egyértelműen a munkaerőpiac által igényelt szakemberek kibocsátása felé irányul.

Az adatok mindemellett azt mutatják, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők előnyt élveznek a munkaerőpiacon. Ezért van fontos szerepe a főiskoláknak, egyetemeknek olyan térségekben ahol magas a munkanélküliség. A szakképzés és a felsőoktatás átalakítása azt jelenti, hogy a munkaerőpiac igényeihez kell alakítani az oktatási intézmények kínálatát. Ma ugyanis sok esetben túlképzés van bizonyos területeken, míg például az ipar nem talált szakembereket. Ugyanakkor bizonyos területeken viszont túlképzés érzékelhető. Ezeket az anomáliákat kell megszüntetni, és közelíteni a kereslet és kínálat arányait.

A bolognai reformmal párhuzamosan a felsőoktatásunk alapvetően megváltozott az utóbbi évtizedben. Főként a mostanában beérkező hallgatók, az átalakuló munkapiac, illetve az alapvetően változó nemzeti és nemzetközi társadalmi feltételek miatt nem zárkózhat be saját köreibe. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a tudás későbbi felhasználása, az azzal kapcsolatos speciális és általánosabban jelentkező igények sokszorosan esnek latba ma a felsőoktatási folyamatok tervezésében. Az idők ma nem az elefántcsonttoronyba zárkózó felsőoktatásnak kedveznek. Fontos tehát számon tartanunk, hogy a munkapiac és a felsőoktatás közötti kapcsolat rendszeres elemzéssel feltárható, fel is tárandó.

Összefoglalás

Tudvalevő, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők előnyt élveznek a munkaerőpiacon. Ezért van fontos szerepe a főiskoláknak, egyetemeknek olyan térségekben ahol magas a munkanélküliség. A szakképzés és a felsőoktatás átalakítása azt jelenti, hogy a munkaerőpiac igényeihez kell alakítani az oktatási intézmények kínálatát.