Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

7.2. A felnőttkori tanulás jellemzői

7.2. A felnőttkori tanulás jellemzői

“Hát van olyan idő, amikor nem kell tanulnunk? – kérdezed. 
S én azt válaszolom: nincs. 
De amint tanulni minden korban tiszteletre méltó, 
úgy kioktatást kapni már nem mindegyikben az. 
Szégyellni való, ha az öreg ember az ábécével vesződik: 
a fiatalnak tudást kell szereznie, 
az öregnek pedig alkalmaznia kell ezt a tudást. 
A szerzés sosem elegendő az élethez, tudnod kell bánni azzal, 
amit megszereztél: igazából csak az a tiéd, 
amivel másoknak is a hasznára vagy.” 
(Seneca) 

Soha nem késő. Forrás: http://www.felsofokon.hu/cimkek/felnottek-oktatasa

Bevezető

A tanulni vágyó felnőtt előtt ma már széleskörű lehetőségek állnak rendelkezésre. Felnőttként is törekedhet bárki alap-, közép-, vagy felsőfokú szakképesítés megszerzésére, érettségi vizsga letételére és diploma szerzésére is felsőoktatásban. A tanulmányok részben iskolai rendszeren belül, részben felnőttoktatásban, tanfolyami jelleggel folytathatók.

A tanulási egység célja a felnőttkori tanuláshoz kapcsolódó legfontosabb ismeretek, mint a tanulási motivációk, tanulási jellegzetességek, a tanulási technikák témára szervezett célcsoportok és az időgazdálkodás szempontjainak bemutatása.

A tanulási egység elsajátítása után tanulók legyenek képesek felismerni a felnőttkori tanulási motivációkat és jellegzetességeket, tudják a különböző célcsoportok számára szerveződő foglalkozások legfontosabb szempontjait, váljanak képessé tanulásra fordítható idő megtervezésére.

Miért tanulnak a felnőttek?

A felnőttkori tanulás egyéni és politikai szempontból is előnyt jelent. Növeli az egyén munkaerő-piaci alkalmazhatóságát, jobbítja a munkavállalói produktivitást, hozzájárul a szociális biztonság, a jobb egészségi állapot megalapozásához, sőt, a bűnözési ráta csökkenéséhez is. A politikai haszon pedig elsősorban a felnőtt tanuló magasabb szintű civil szereplésében, tehát a demokrácia hatékonyabb működtetésében mutatkozik meg. Az OECD egyik – korábbi – vizsgálata szerint egy személy egyévnyi plusztanulása 4 és 7 százalékkal növeli meg korábbi esélyeit!

A felnőtt ember tanulási igényeit leggyakrabban az alábbi társadalmi, munkahelyi és családi tényezők keltik fel:

  • meglévő munkahelye szakmai képzést vagy átképzést követel meg tőle;

  • felébred benne a „második esély” iskolái nyújtotta lehetőségek megragadása iránti igény;

  • munkanélküliként a tanulás valamelyik formájában lát esélyt az elhelyezkedésre;

  • szakmai előrelépéséhez, karrier-építéséhez további tanulmányokra van szükség;

  • magasabb képzettség elérésével javítani szeretne alacsonynak tartott fizetésén;

  • fogyatékosként speciális munkakörben szeretne elhelyezkedni,

  • eleget kíván tenni a családjából, szűkebb társadalmi környezetéből érkező elvárásoknak.

A felnőttek tanulásának jellemzői

Back to school. WWW.schoolpsychologyblog.com

A felnőttkori tanulás lényegesen eltér a gyermekek tanulásától. Ezek különbségek a következőkben mutatkoznak meg:

  • A felnőtt ember szabad akaratából, önszántából tanul, a képzéssel járó függőség állapotát saját döntése alapján vállalja. Már túl van a tankötelezettségi koron, tehát, ha nem akar, akkor nem tanul. Mindezek miatt belső motiváltsága, érdeklődése, kitartása, felelősségtudata magasabb, mint a gyermekeké.

  • A felnőtt meglévő élettapasztalatai alapján alkot véleményt, tanulmányai során ezekre a tapasztalatokra épít.

  • Míg egy gyermek számára természetes, hogy nem tud valamit, addig egy felnőtt nehezen vállalja a „nem tudás” szerepét, nehezen viseli a kudarcot. Az iskolás kori kudarcélmények miatt, már kisebb eredménytelenség esetén is hajlamos feladni a tanulást. A felnőttek az egymás előtti kudarcot is nehezen élik meg, főleg ha függőségi viszony van köztük. Ezért nem jár a főnök a beosztottakkal közös tanfolyamra, hiszen ő a mindent tudó szerepet kell, hogy játssza előttük.

  • A felnőtt ember tanulmányai során nem igényli feltétlenül a tanár jelenlétét, képes önállóan is elsajátítani az ismereteket (távoktatás, számítógép, könyv..).

  • A tanár-diák kapcsolatban nagy az egyenrangúságra és az autonómiára való törekvésük. Saját területükön tudással, kompetenciákkal rendelkeznek, a tanár is tanulhat felnőtt diákjaitól.

  • Általában praktikus beállítódás jellemzi, csak akkor tanul, ha értelmét látja. A tanulás eredményeit munkájában és az élet minden területén alkalmazni kívánja.

  • Inkább passzív, mint aktív befogadásra hajlamos, az aktív befogadás csak felnőtt-felnőtt viszonyban működtethető.

  • Jól strukturált tananyagot igényelnek, mivel a lényegre akarnak koncentrálni.

  • Elsősorban családfenntartó, dolgozó ember, először pénzt keres, azután tanul, Munkahelyi, családi kötöttsége miatt korlátozott lehetőségei vannak a felkészülésre, kevés ideje van a tanuláshoz szükséges-forrás kutatásra (könyvtár).

  • Többnyire heterogén csoportban tanul, ezért nehéz mindenki számára egyaránt megfelelő módszert, tempót stb. találni.

Tanulási technikák felnőtt csoportokban

A felnőttkori tanulás eredményességét jelentős mértékben elősegíthetik a tanulásra vonatkozó ismeretek, a hatékony tanulási technikák átadása céljából szervezett csoportfoglalkozások. A program összeállításánál, a feladatok megválasztásánál mindig az adott célcsoport jellemzőit, iskolázottsági szintjét kell alapul venni. A következőkben, a teljesség igény nélkül, kiemeljük azokat a tényezőket, amelyekre néhány lehetséges célcsoport számára szerveződött csoportfoglalkozás esetében figyelemmel kell lennünk:

Az alapvégzettséget nem szerzett vagy alulképzett felnőttek esetében jellemző motivációhiány oka legtöbb esetben a korai rossz iskolai tapasztalatokban, az ezekhez szorosan kapcsolódó tanulási kudarcélményekben keresendő. Az iskolai tanulás kudarcának sok összetevője van. Az egyik a nem megfelelő tanulási technika. A felnőttkori tanulásra is hatással van a fiatalkori negatív tanulási tapasztalat, azonban e kudarcok feloldása, és a megfelelő tanulási technika megismertetése következtében a felnőtt számára sikerorientálttá válhat a tanulás, melyet így már nem tehernek, hanem eszköznek tekint, mely segíti céljai elérésében. Ebben a célcsoportban a tanulási motiváció hiánya adódhat abból is, hogy családjuk, környezetük, így önmaguk számára sem érték a tudás, illetve a tudásszerzés folyamata. Környezetükben nem jelenik meg mintaként az az életforma, amely természetes folyamatként kezeli a továbbtanulást. Esetükben legfontosabb cél a korábbi negatív iskolai élmények pozitívvá formálása, önértékelésük, önbizalmuk növelése, a tanulás iránti igény és kedv felébresztése. A csoportfoglalkozás során lehetőség szerint ne alkalmazzunk kérdőíveket, írásbeli feladatok, bonyolult Ilyen célcsoport többnyire a munkaügyben regisztrált álláskeresőkből tevődik össze.

Szakképzett munkanélküliek számára szervezett célcsoportok tagjai olyan szakképzett felnőttek, akik szakmájukban annak elavultsága miatt nem tudnak elhelyezkedni, ezért átképzéssel akarnak visszajutni a munkaerőpiacra. A strukturált csoportfoglalkozásra szintén a munkanélküli központban kerülhet sor. Többségük korábban szerezte meg szakmai végzettségét, elszokott az iskolapadtól, a tanulás gondolatától és gyakorlatától. A programban építeni kell előzetes tanulási és munkatapasztalataikra, hogy a korábbi és az átképzés során elsajátítandó ismeretek között megtalálják az összefüggéseket. A célcsoport tagjaiba reményt kell önteni, hogy jelenlegi kedvezőtlen élethelyzetükben az átképzés új lehetőségeket adhat. Fel kell idézni bennük a jól végzett munka örömét, a tanulási kedvet. Új technikákat kell megtanítani annak érdekében, hogy minél könnyebben vegyék az előttük álló akadályt. Mindeközben sok-sok pozitív visszajelzéssel erősíteni kell bennük, hogy tudnak is és képesek is tanulni.

Szakképzés előtt álló szakképzettséggel nem rendelkező, érettségizett felnőtt célcsoportot a képzés megkezdése előtt a képzést nyújtó intézményben lehet leginkább elérni. Fontos számukra, hogy a szakma megszerzésével munkaerő-piaci helyzetüket kedvezőbbé tegyék. Alapvetően nincsenek komoly tanulási nehézségeik, hiszen valamikor eljutottak az érettségig. Esetükben a csoportfoglalkozás magába foglalhatja a megszerezni kívánt szakmára vonatkozó ismeretek áttekintését, a tanulási ismeretek és módszerek frissítését, bővítését, önbizalmuk erősítését. A csoportfoglalkozás tartalmazhatja a tanulás időstruktúrájukban történő elhelyezését, az emlékezet és a figyelem összpontosításának gyakorlását, gondolkodás fejlesztését.

Érettségi előtt álló, felsőoktatási intézménybe jelentkező gimnazisták első számú célja a továbbtanulás és a főiskolai/egyetemi diploma megszerzése. A folyamatosan emelkedő felvételi követelményeknek csak úgy tudnak megfelelni, ha az érettségi során jól teljesítenek és megszerzik a megfelelő mennyiségű pontszámot az adott intézménybe. A foglalkozás célja, hogy a diákok felismerjék, milyen erősségeik vannak a tanulásban, felfedezzék, hogy ezeket hogyan tudnák még jobban kihasználni és fejleszteni. Megismerkedhetnek olyan módszerekkel, amelyek javíthatják és hatékonyabbá tehetik a már meglévő tanulási technikáikat, és segíthetnek a nagyobb lélegzetvételű tananyagok elsajátításában is. A fakultációk megválasztása vagy a felvételi jelentkezési lapok határidejének leadása előtt szerveződő csoportfoglalkozások segítséget nyújthatnak a pályaismeret bővítésében, az egyéni igényekhez legjobban igazodó alapszakok kiválasztásában is. Ezt a célcsoportot a középiskolákban érhetjük el legkönnyebben.

Az érettségizett, felsőoktatási intézménybe felvettek célcsoportját alkothatják frissen érettségizett fiatalok vagy levelező/távoktatás formájában továbbtanulásra készülő felnőttek. Az előbbi csoport tagjai tanulási rutinnal rendelkeznek, tanulási tapasztalataik frissek és pozitívak. Esetükben az új életformára és a korábbitól eltérő tanulási követelményekre való felkészítés a cél. A már korábban érettségizett felnőttek célcsoportjában fontos a tanulási technikák, módszerek mellett az önbizalom növelése, a tanulásra való ráhangolódás elősegítése is. Leginkább az adott képző intézményben a tanulmányok megkezdése előtt érhetők el.

Valamennyi célcsoport esetében szükséges felmérni és figyelembe venni, hogy közvetlen környezete hogyan viszonyul tanulási szándékához. Ez a viszonyjelentős mértékben befolyásolja a megkezdett tanulás eredményességét, a tanulási folyamat sikeres befejezését. A környezet hozzáállása lehet támogató, közömbös és ellenséges is.

Egy felsőoktatásban tervezett továbbtanulási szándék sok családban természetes, szinte elvárt dolog. Ha ilyen ötlettel áll elő az az egyén, aki annak idején érettségi után nem kívánt felsőoktatásba menni, szülei, közvetlen környezete örömmel fogadja, hogy „végre megjött az esze”. A továbbtanulási szándék egyik gyakori indítéka a partner iskolai végzettségéhez hasonló szintű végzettség megszerzése. Ez esetben többnyire pozitív fogadtatásban részesül a továbbtanulás gondolata. A tanuláshoz, tudáshoz való viszony azonban nem minden családban egyforma. Előfordulhat, hogy továbbtanulásával valaki „kilóg sorból”, hogy a szülők vagy a házastárs egyáltalán nem nézi jó szemmel, felesleges időtöltésnek tartja, vagy problémaként éli meg, hogy a másik esetleg nála magasabb iskolai végzettségre tesz szert. Ez az ellenséges hozzáállás megnehezíti a tanulmányi kötelezettségek teljesítését, esetleg a tanulmányok idő előtti megszakításához vezet. Az is lehet, hogy a család éppenséggel nem ellenséges a tanulással szemben, de gyakorlatilag nem nyújt semmiféle támogatást (akár tevőleges, akár lelki) ahhoz, hogy az egyén sikerre vigye tanulási törekvését.

Az egyén továbbtanulása kihat a munkahelyi környezetre is. A kollégáknak el kell fogadni, hogy bizonyos időközönként hiányzik, ilyenkor többnyire helyettesíteni kell. Feszültséget okozhat, hogy a megszerezni kívánt végzettséggel magasabb beosztásba kerülhet, ami a közvetlen munkatársaknak nem minden esetben tetszik. A munkahelyi főnök pozitívan értékelheti az egyén tanulmányait, ha azzal a szervezet szempontjából előnyös végzettségre tesz szert, de kedvezőtlen megítélésben, esetenként akadályoztatásban részesül, ha úgy érzi, beosztottja „ugródeszkaként” kezeli jelenlegi helyét, új végzettségét már másutt kívánja hasznosítani.

Időgazdálkodás

Időgazdálkodás. Forrás: http://praktikus.info/megoldasok/munka/

Időnket részben elrabolják, részben kicsalják,
ami pedig megmarad, észrevétlenül elvész.” (Seneca)

„Nem az az idő kevés, amivel nem rendelkezünk, hanem az az idő sok, amit nem hasznosítunk.” (Seneca)

A felnőttkori tanulás egyik nehezítő, gyakran hátráltató tényezője, hogy a tanulás plusz feladatként jelentkezik a már addig is meglévő tevékenységek mellett. Ahhoz, hogy az ember eleget tudjon tenni minden kötelezettségének, a rendelkezésre álló idővel gazdálkodnia kell. Az időbeosztás megtervezését akarni és tudni kell. Fegyelmet, elszántságot követel, ha szeretnénk jól beosztani az időnket, ha hasznosan, értékesen akarjuk eltölteni napjainkat. A szándékon kívül szükség van az időgazdálkodásra vonatkozó alapvető ismeretekre is. Az idő szervezése önmagában csak pár percet igényel, a későbbiekben viszont bőségesen megtérül, mikor azt látjuk, hogy egy-egy feladatot sikeresen teljesítettünk.

A tanulmányok megkezdésekor hosszú távú és rövidtávú terveket kell készíteni. A hosszú távra szóló tervezés (lehet néhány hét, hónap vagy akár év is) során fel kell mérni a képzés időtartamát, a tantárgyak mennyiségét, a követelményrendszert, a tanuláshoz rendelkezésre álló időt és azt a tanulási célt, amelyet el szeretnénk érni. A rövidtávú tervezés a tanulási célok elérése érdekében tett lépések megszervezését, a heti és napi menetrend kialakítását jelenti. A heti munkarend a tanulás nagyobb egységét jeleneti, napokra bontása elősegíti a tevékenységek súlyozását. Fontos feladat annak áttekintése, hogyan és mivel telik egy átlagos munkanapunk illetve a hétvégéink. A munka, család és egyéb tevékenységek sosem töltik ki teljes mértékben napjainkat, üresjáratok, felesleges időtöltések, veszteségidők mindig akadnak. Lehetőség szerint minden nap helyet kell találni a tanulásnak.

Egy napom. Saját forrás: levelező főiskolai hallgató munkanapja

A felnőtt ember legtöbbször akkor tanul, amikor egyéb teendői ezt lehetővé teszik. A tanulásra fordítható idő (késő este, éjszaka, hajnal…) általában tehát nem az erre a célra legideálisabb napszakokra esik. A jó időgazdálkodáshoz szükség van önismeretre is, hogy reális önmagunkra és ne eszményképre tervezzünk. Tudnunk kell azt, mennyi ideig vagyunk képesek egyhelyben ülni, koncentrálni, milyen ütemben vagyunk képesek dolgozni.

Se túl sok, se túl kevés feladatot ne tervezzünk egy napra, és mindig csak azt tervezzük, amit feltétlenül el kell végezni. A túl kevés feladat nem készteti az embert a tevékenység elvégzésére, mert úgy érzi, ráér, a túl sok feladat feszültséget, szorongást kelt, ami akadálya lehet a teljesítésnek. A gondosan felépített napi terveinket mindig 10-20% ráhagyással készítsük. Nem várt események hosszabb-rövidebb időre megzavarhatják a tanulást, nem jó, ha ilyenek miatt úgy érezzük, felborult az egész tervünk. Ezért is lényeges a heti terv készítése, mert annak teljesítése legtöbbször könnyebben megvalósítható, mint a napi tervé. Az egyes napok során keletkező elmaradás, csúszás az elkövetkező napokban, a hét folyamán behozható. A heti terv teljesítésében legyünk következetesek és szigorúak önmagunkhoz. Huzamos időn keresztül, megszakítás nélkül senki sem képes tanulni. Napi terveinkbe iktassunk be pihenőidőket is. Ezek kapcsolódjanak a tanulásban eltöltött idő mennyiségéhez, vagy a tananyag bizonyos fejezeteinek áttekintéséhez.

A tanulás, a képzés választása egyúttal lemondással is jár más, addig folytatott tevékenységekről, kedvtelésekről, hiszen a kevésbé fontos tevékenységek helyett tudunk tanulni. Napi-, heti-, életrendünkben tehát rangsorolást kell végrehajtanunk, el kell döntenünk, hogy ebben a rangsorban milyen helyet foglal el a tanulás, mik azok a tevékenységek, amelyeket (legalábbis a tanulmányok ideje alatt) háttérbe szoríthatunk, esetleg ki is iktatunk (kedvenc TV sorozat, barátokkal való találkozás, egyéb kedvtelések…).

Tanulási kedvünk, lendületünk fenntartás érdekében időről időre ismerjük el, értékeljük a tanulásban elért napi eredményeket, a kitűzött tervek betartását. Ezek a személyre szóló „jutalomfalatkák” (csoki, telefonálás, kutyasétáltatás….) mindig valamilyen feltétel teljesítéséhez kötődjenek, olyan apró dolgok, olyan tevékenységek legyenek, amelyek aktuálisan örömöt okoznak.

Összefoglalás

A felnőtteket társadalmi, munkahelyi és családi tényezők ösztönzik tanulásra. A felnőttkori tanulás motivációk, elvárások, lehetőségek szempontjából is eltér a gyermekkori tanulástól.