Ugrás a tartalomhoz

Pályaorientáció

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

8. fejezet - Pályaorientáció módszertana II.

8. fejezet - Pályaorientáció módszertana II.

Bevezető

A gondosan felépített, hatékony pályaorientációs tevékenység hatására az egyén öndefiníciós képessége elmélyül, biztonságosan meg tudja ítélni saját érdeklődési területeit, képességeit, értékeit és munkamódját, széleskörű ismeretre tehet szert a személyiségéhez és elképzeléséhez igazodó pályák, foglalkozások világában, elegendő információ birtokába jut a választani kívánt szakmai képzettség megszerzésének lehetőségeiről, a foglalkozás munkaerő-piaci helyzetéről. Mindezek valós eredményét a munkaerő-piaci sikeres elhelyezkedés mutatja.

Ebben a fejezetben a munka világában elvárt kulcsképességekről, kompetenciákról és a munkahelykereséshez, elhelyezkedéshez nélkülözhetetlen álláskeresési technikákhoz kapcsolódó ismeretekről lesz szó

8.1. Kulcsképességek

Kulcs.

Bevezető

A munkát kereső ember egyre bonyolultabb és változatosabb elvárásokkal kerül szembe a munkáltatók részéről. Ma már a szakmai végzettséget igazoló dokumentumok kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a munkaerő-piacon sikerrel lépjen fel valaki. Ahhoz, hogy az egyén „el tudja adni magát”, vonzóvá váljon a munkáltatók előtt, a szakmai ismeret, tudás mellett úgynevezett kulcsképességekkel is rendelkeznie kell. Sok esetben álláskeresésének eredménye ezek meglététől vagy hiányától függ.

A tananyagrész célja, hogy bemutassa a kulcsképességek fogalmát, kialakulásuk eredetét, többféle megközelítési módját, fejlesztési lehetőségeit, fontosságát a munka világában. Ugyancsak szerepet kap a tananyagrészben a kompetenciák fogalmának tisztázása is.

A tananyagrész elsajátításával a tanulók legyenek képesek felismerni a szakmán felüli képességek jelentőségét, azok fejlesztésének szükségességét, valamint a szakmai képzéshez kapcsolódó kompetenciák körét.

Kulcsképességek, kompetenciák

A munkával foglalkozó szakirodalom a tudás és a tanulás fogalma mellett egyre gyakrabban használja a kulcsképességek elnevezést, amely kétféle értelmezésben jelenik meg. Egyfelől kulcsképesség alatt olyan képességfedezetet értünk, amely a szakmai munkatevékenység végzéséhez szükségesek, a már meglévő szakmai képességek (pl. jó kézügyesség) mobilizálása előre vetíti a munkavégzés esetén az eredményességet. Másfelől kulcsképességnek nevezhetjük a személyiség azon tulajdonságait is, amelyek minden munkafolyamatban és foglalkozásban a sikeres munkavégzés fedezetét adhatják. Ezek a következők: együttműködési képesség, kapcsolatteremtési képesség, kommunikáció, problémamegoldó képesség és felelősségvállalás (Szilágyi, 1998). Az utóbbi időkben egyre gyakrabban keveredik a kulcsképesség és (kulcs) kompetencia fogalma is.

Magát a kulcsképességek fogalmát a 20. század 70-es éveiben egy német munkapedagógus, Dieter Mertens vezette be. Abból a tényből indult ki, hogy a munka világában folyamatos és gyors ütemű változások mennek végbe, melyek hatására a munkáltatók új típusú elvárásokat fogalmaznak meg a munkavállalókkal szemben. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy senki nem remélheti, hogy az egyszer megszerzett szakmai képesítés, szakmai tudás egy egész életen át elegendő lehet. Az egyén tervei, jövőre vonatkozó elképzelései közé tehát be kell építeni a változás gondolatát, hogy rugalmas magatartással alkalmazkodni tudjon a megváltozott körülményekhez.

Mertens szerint a munkáltatók a következő képességeket várják el a munkavállalóktól:

  • legyen rugalmas

  • tudjon team-ben dolgozni

  • tudjon összefüggésekben és rendszerben gondolkodni

  • érezzen felelősséget értékek, embertársai és a környezet iránt

  • legyen tudatában a minőség fontosságának

  • legyen kész tanulni

Ezeket a követelményeket kulcsképességeknek nevezte, melyek meglétét, fejlesztését a jövő szempontjából rendkívül fontosnak vélte. Az 1970-es évek végén Mertens egy modern társadalom képéből indult ki, amelyet magas műszaki és gazdasági fejlettség, dinamizmus, racionalitás, humanitás, kreativitás, rugalmasság és az önmegvalósítás sokszínű lehetőségei jellemeznek.

Megfogalmazásában „a kulcsképességek olyan ismeretek, képességek és készségek, amelyek nemcsak meghatározott különböző gyakorlati tevékenységekkel hoznak létre közvetett, korlátozott kapcsolatot, hanem egyrészt képessé tesznek arra, hogy megfeleljünk pozíciók és funkciók egész sorának, amelyek azonos időben alternatív lehetőségekként jelentkeznek, másrészt képessé tesznek arra, hogy életünk során kezelni tudjuk a követelmények (többnyire előre nem látható) változásának egy-egy szeletét.” (Mertens, 1974.)

A kulcsképességek átfogó jellegűek, ezért szakmán felüli képességeknek is nevezik őket. Olyan képességek, amelyek nem köthetőek egy meghatározott tevékenységhez, hanem szélesebb területeken, más tevékenységek vonatkozásában is felhasználhatóak, egyik munkakörből a másikba átvihetőek. A kulcsképességek tehát túlmutatnak a hagyományos szakmai ismereteken és készségeken, mivel nem csak a munka világának szakmai-funkcionális elvárásit, hanem az egyre inkább előtérbe kerülő szociális és személyes kompetenciák meglétével kapcsolatos igényeket is kielégítik. A kulcsképességek tartós jellegűek, ellenállnak a változásoknak, és a megváltozott körülmények között is folyamatosan alkalmazhatók.

Mertens a kulcsképességek négy formáját különbözteti meg:

  1. Alapképességek, azok a képességek, amelyek sokféle helyzetben alkalmazhatóak, pl. a logikus, elemzően tagoló, az ötletes, az alkotó és/vagy problémamegoldó gondolkodás az együttműködésben.

  2. Horizontális képességek, olyan képességek, amelyekkel az ember önállóan képes a látókörét szélesíteni, képessé teszi arra, hogy önállóan tudjon információkat szerezni.

  3. Szélességi elemek, olyan képességek, amelyek egy-egy szakmában alkalmazhatóak, és ott gyakorlati követelményként jelentkeznek, pl. munkavédelmi előírások.

  4. Évjárat-tényezők (szüreti tényezők), olyan képességek, amelyek segítenek a saját és mások tudása illetve a nemzedékek közötti különbségek áthidalásában, pl. számítógép kezelés, politikai tudat.

Mertens a kulcsképességek fejlesztését a munkanélküliség kezelésének megváltozott formájának tekintette, mivel a munkaerő-piaci orientáció mellett a személyiség egészére is irányul. Javaslata szerint az oktatásnak a hagyományos szakmai ismeretek és készségek mellett olyan kulcsképességeket is ki kell alakítani illetve fejleszteni, amelyek segíthetik a változásokat, a változásokhoz való alkalmazkodást.

A kulcsképességek körét Mertens (1977) és Werner á Brassard (1992) álláshirdetések elemzése segítségével állította össze. Az előfordulások száma alapján a következő sorrend alakult ki:

Siegrist (1995) 682 darab álláshirdetés vizsgálata és értékelése szerint a szakmai képesítések mellett a következő extrafunkcionális követelmények jelentek meg a legnagyobb gyakorisággal:

  • tudjon teamben dolgozni

  • önállóság

  • kommunikációs képesség

  • kapcsolatteremtő képesség

  • terhelhetőség (teherbírás)

  • rugalmasság

  • kreativitás

  • felelősségtudat

  • tanulási készség

  • szervezőkészség

  • megbízhatóság

  • kezdeményező készség

  • előnyös megjelenés…………..

Bajusz (2001) szerint a klasszikus tanulási képességek mellé új, a munkaerőpiacon ma már nélkülözhetetlen készségek, az úgynevezett kulcsképességek társultak, amelyek az általános és szakmai képességektől függetlenül minden munkakör betöltését megkönnyíthetik. A következő képességeket sorolta a kulcsképességek körébe:

  • jó kommunikációs képesség,

  • csoportmunkára való készség,

  • rugalmasság,

  • kreativitás,

  • stressz tűrő képesség,

  • nyitottság, kompromisszumkészség,

  • idegennyelv-ismeret.

Maróti (2002) a következőképpen csoportosította a kulcsképességeket:

  • egy munkafolyamat racionális megszervezése,

  • idővel, energiával és anyaggal való takarékosság,

  • problémaérzékenység és problémamegoldás,

  • alternatív megoldási lehetőségek összehasonlítása,

  • lényeglátás,

  • döntéskészség,

  • együttműködés, kommunikációs készség,

  • innováció é s kreativitás.

Gergely (2004) úgy véli, hogy bár logikailag ugyan szétválaszthatók, hiba lenne a kulcsképességekről, mint önmagukban létező, elkülöníthető képességekről gondolkodni, mivel az ismeretek a készségekkel és képességekkel hierarchikusan szerveződő rendszert alkotnak.

A fentiekből látható, hogy Mertens-en kívül többféle megközelítés is hangsúlyosan kezeli a kulcsképességeket, melyek köre legtöbb esetben fedi egymást, lényegi eltérést nem mutat. Ma már egyre több területen számolnak a kulcsképességekkel, az újabb képzési programok kidolgozásánál elengedhetetlen ezek beépítése. A munkakörök kialakításánál, értékelésénél, a munkaerő felvételkor egyaránt fontos a megítélésük.

A szakmai képzés egyúttal a kulcsképességek fejlesztésének is az alapja, mely során kialakul az a magatartásforma, mely segítségével az egyén alkalmazni tudja megszerzett tudását. A kulcsképességek fejlesztése nem helyettesítheti a szakmai ismeretek elsajátítását, azonban segítséget nyújt a tudás hasznosításában. A kulcsképességek fejlesztés életen át tartó tanulást, állandó váltást, fejlődést jelent az egyén és a társadalom számára egyaránt.

Az oktatásnak és képzésnek – mint problémamegoldáshoz szükséges képességek közvetítőjének – három dimenziót kell szem előtt tartania a személyiség kibontakoztatásának képességét (beleértve az egyéni problémák kezelésének képességét is), a szakmai egzisztencia megalapozását valamint a társadalom által megkívánt magatartás kialakítását.

A kulcsképességek kialakítása és fejlesztése a személyiség fejlesztésének egyik szakasza. A kulcsképességek elsajátítása csak csoportban, másokkal való kölcsönhatásban lehetséges (együttműködni, kommunikálni pl. egyedül nem lehet), ahol rendszerint egyszerre egy időben több kulcsképesség is mozgósításra kerül. A kulcsképességek kialakulásának, fejlesztésének színtere lehet tehát minden olyan közösség, amelyben az ember élete során részt vesz. Ideális esetben az egyén kora gyermekkorától kezdve folyamatosan olyan élethelyzetekbe kerül, amelyek hozzásegítik az alapvető kulcsképességek kialakításához.

A kulcsképességek feltárása és fejlesztése témakörére célirányosan felnőtt csoportokkal folytatott foglalkozások is épülhetnek. A program felépítése, a feladatok összeállítása mindig az adott csoport összetétele, jellemzői, igényei alapján történik. Minél konkrétabban körvonalazódik a célcsoport, annál világosabban fogalmazható meg a foglalkozás egészének és az egyes feladatelemeknek a célja. Bár az egyes kulcsképességeket nem elkülönülten, hanem együttesen használjuk, mégis különböző célcsoportok esetében más-más kulcsképességek fejlesztésére helyezhetjük a hangsúlyt. A csoportfoglalkozások során többnyire a kommunikáció, kooperáció, problémamegoldási készségek, kreativitás kerülnek előtérbe, akár tematikusan egyik vagy másik kulcsképességre fókuszálva. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy pl. egy kommunikációs gyakorlat egyúttal az együttműködési készséget is fejleszti. Egy kiscsoportos feladat a csoporttagok részére megoldandó problémaként jelenik meg, ami csak a felek közötti kommunikáció, együttműködési készség, kreativitás, rugalmasság segítségével teljesíthető. Az elkészült feladat bemutatása, ismertetése felelősségvállalást, indoklási és értékelési képességet igényel. A csoportban való részvétel tanulási folyamat is, ahol az egyén megfigyelheti saját és mások viselkedését a különböző helyzetekben, folyamatosan visszajelzéseket kap, ami által önismerete bővül.

A mertens-i gondolatok előrevetítették azt a kvalifikáció-kompetencia perspektívaváltást, ami az utóbbi évtizedben alakult ki az oktatásügyben, mely szerint az iskolai bizonyítvány által igazolt tudás, (szakképzettség, kvalifikáció) iránti igény mellett vagy helyett egyre több ország munkaerőpiacán kompetenciákat várnak el.

A kompetencia köznapi szóhasználatban sokértelmű fogalom, rendszerint felkészültséget, szakértelmet, szakavatottságot, beavatottságot értenek alatta. A kompetencia fogalom használatának fő területe a munka világa. a kompetenciára alapozott képzés a gazdaság résztvevői által megfogalmazott egyéni igényekhez, szükségletekhez illeszkedő, testre szabott képzés. Fő célja az adott munkakör betöltéséhez megfelelő kompetenciák kialakítása.

A kompetencia öt alapvető tulajdonsága:

  • „informálisnak” tartott képességek együttese, különbözik a hagyományos, szakképzésben elvárt képességektől,

  • mindig cselekvéshez kapcsolódik, önállóan, problémától és személytől függetlenül nem létezik,

  • meghatározott összefüggéshez, konkrét szituációhoz kacsolódik,

  • három képességcsaládot érintenek: tudás, azaz generikus ismeretanyag, know-how, vagyis jártasságok és készségek, kapcsolatteremtő képesség és/vagy szociális viselkedési formák,

  • ezek a képességek integrálódtak, strukturáltak és egymásra épülnek.

Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2006. decemberi ajánlásában megfogalmazta azokat a kulcskompetenciákat, amelyek szükségesek az egész életen át tartó tanulás, a Life Long Learning szemlélethez. Az ajánlás megfogalmazza a tagállamok számára, hogy ezeket a kulcskompetenciákat az iskolai és az iskolarendszeren kívüli oktatásban differenciáltan olyan szinten kell elsajátítani, hogy azok biztosítsák nemcsak a fiatalok, hanem felnőttek számára is a megfelelő képességeket a munkába álláshoz és a foglalkoztathatósághoz.

Hazánk ennek szellemében a Nemzeti Alaptanterv (NAT) (http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf) műveltségi területei helyett 2007-től az alábbi kulcskompetenciák fejlesztését fogalmazza meg az iskolák számára:

  1. anyanyelvi kommunikáció,

  2. idegen nyelvi kommunikáció,

  3. matematikai kompetencia,

  4. természettudományos kompetencia,

  5. digitáliskompetencia,

  6. hatékony önálló tanulás kompetenciája,

  7. szociális s állampolgári kompetencia,

  8. kezdeményező képesség és vállalkozói kompetenciák és

  9. esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség.

Fenti kívánalomnak próbál megfelelni a 2006-os új OKJ is azzal, hogy egy-egy szakképesítés esetében nemcsak a szakképesítéssel betöltött munkakör feladatai (feladatprofil), de az azok elvégzéséhez kiemelt fontosságú kompetenciák is meghatározásra kerültek (tulajdonságprofil). A kettő együtt adja meg egy szakképesítés kompetenciaprofilját. A tulajdonságkompetenciákat a foglalkozási kompetenciák Európában általánosan elfogadott DACUM (Develpoing A CurricuUM) rendszere szerint tagolták, azaz a szakmai, módszer, társas és személyi kompetenciák rendszerében. Gay Le Boterf DACUM módszere és Mertens kulcsképesség-fejlesztés módszere közt igen sok átfedés is található. A kompetencia-hálók, rendszerek meghatározásával, kialakításával dolgozó DACUM módszerben is, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó általános- és speciális kompetenciák kialakításánál és fejlesztésénél, valamint a képzések tervezésénél kiemelten foglalkoznak a különböző kulcsképességekkel, illetve ezek fejlesztésével.

Ennek az innovációnak abban is szerepe van, hogy tisztázza az egyes kompetenciák értelmezési kereteit. A cél az volt, hogy meghatározásra kerüljenek azok a módszer-, társas- és személyes kompetenciák, amelyek kiemelten szükségesek az adott szakma feladatainak ellátásához. Nyilvánvaló, hogy szinte valamennyi felsorolt kompetencia kisebb-nagyobb mértékben szükséges lehet bármelyik szakember számára. Ezért feltételezhető, hogy a szakképzésig eljutók addigi tanulmányaik és élettapasztalataik alapján már rendelkeznek a kompetenciák egy olyan „átlagos” szintjével, amelyre – szakmájától függetlenül – minden embernek szüksége van a munka világában való boldoguláshoz. A fejlesztés során a cél tehát kizárólag a szakma-specifikus kompetenciák kiválogatása volt. Szakma specifikusnak az a kompetencia tekinthető, amely elengedhetetlen a (szakmai) munka valamely fő feladatának ellátásához és fejlettsége nagymértékben befolyásolja a szakember teljesítményét, eredményességét. A fejlesztő munka egyik jelentős eredménye, hogy meghatározásra kerültek a kulcskompetenciák és elkészült egy kompetencia szótár, így kialakult egy egységes értelmezési keret a kompetenciákat illetően.

Farkas cikkében található táblázatok jól szemléltetik, hogy az új Országos Képzési Jegyzékben meghatározott tulajdonságprofil kompetenciái miképpen foglalják magukba a mertens-i kulcsképességek körét.

Összességében megfogalmazható, hogy a mertens-i megközelítésű kulcsképesség fogalom általános, szakmán felüli, mozgósítható, átcsoportosítható képességek együttesét jelenti, mely képességek megléte a munka világában a munkáltatók részéről egyre hangsúlyosabb követelményként fogalmazódik meg az álláskeresőkkel szemben.

A kompetenciák, kulcskompetenciák pedig mindig adott szakmához vagy munkakörhöz meghatározott tulajdonságok, adottságok, képességek együttesét jelentik.

Összefoglalás

A munkaerő-piacon a munkáltatók egyre bonyolultabb, sokrétűbb ismeretet várnak el a munkára jelentkezőktől. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a munka világában a szakmai képességeken felüli kulcsképességek megfelelő szintje nélkül az egyén nehezen boldogulhat. Az egyes szakmák ellátásához a szakképzés követelményrendszere kompetenciákat rendel.