Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

1. fejezet - Magyar animációs művészet a világ mozgóképművészetében

1. fejezet - Magyar animációs művészet a világ mozgóképművészetében

Ha arról gondolkodunk, hogy nemzetközi vonatkozásban milyen jelentőséggel bír vagy bírt a magyar animációs művészet, két aspektusból érdemes vizsgálódni. Az egyik a magyarországi animációs művészet világban való szereplése és súlya, a másik a Magyarországról elszármazott számos jelentős mester és szakember tevékenysége során létrejött művek, életművek vizsgálata.

1.1. Magyarországi animáció a világban

Ahogy az animációs mozgóképművészet a filmtörténet hajnalától, sőt – ha Émile Reynaud (1844–1918) kockáról kockára festett perforált celluloidszalagjait animációs ősmozinak tekintjük –, a „virradatot“ megelőzve, önállóan vagy más mozgóképes területek részeként egyaránt jelen van a filmművészetben, úgy ez igaz a magyar mozgóképtörténetre is, bár sajnos, jóval kevesebb mű maradt az utókorra a műfaj legkorábbi magyarországi vagy magyar vonatkozású darabjaiból, mint akár az európai, akár az amerikai filmhagyatékban.

A nemzetközi mezőnytől alig lemaradva, a magyar mozgóképes kísérletekkel, majd -iparral szinkronban megjelentek Magyarországon is az animációs próbálkozások, melyek kezdetben a külföldi mintákhoz voltak hasonlóak, mint pl. a filmhíradók kézzel rajzolt karikatúrába applikált egyszerű animációs betétjei, vagy a filmes pionírok kísérleti trükkfilmjei. Ezekről bővebben a későbbi fejezetekben esik szó.

1.1. ábra - Vértes Marcell rajzol

Vértes Marcell rajzol


Magyarországon a mozgóképipar kialakulása során leginkább az animációs technikákat is felhasználó reklámfilmek váltak keresetté, a rövidebb-hosszabb, más típusú animációs kísérletek egészen az ötvenes évek végéig nem kerültek valódi reflektorfénybe.

Külföldön a második világháború előtti időszakban minden bizonnyal Macskássy Gyula (1912–1971) budapesti reklámfilmműhelye volt a legismertebb a hazai kísérletezők közül. E fiatal alkotóközösség – Halász János (1912–1995), Kassowitz Félix (1907–1983), Szénásy György (1907–1945) – eredményes szakmai kapcsolatokat tartott fenn a nyugat-európai filmiparral, s nagyrészt e magas színvonalú stúdiómunka biztosított hírnevet és szakmai alapokat mind a később emigrációban dolgozó egykori alkotótársaknak, mind a háború után, állami támogatással működő magyar animációs filmipar kiépítésének.

1.2. ábra - A Macskássy műhely „cégére”

A Macskássy műhely „cégére”

A háború után Macskássy Gyula komoly szakmai nívójú reklámfilmjeinek bázisáról kibontakozhatott a rajz- és báb-játékfilm művészet, majd az animációsfilm-gyártás.

A Pannónia Filmstúdió már az ötvenes évek végétől nevezte filmjeit a film- és animációsfilm-fesztiválokra, illetve koprodukciós munkákban vett részt, külföldi megbízásokat teljesített. E filmek az első sikertől, Csermák Tibor (1927–1965) velencei nagydíjától kezdve (A pirospöttyös labda, 1961) elismerést elismerésre halmoztak. A stúdió stabilizálódásával egyidejűleg a hatvanas évek végére a nemzetközi animációs mezőnyben a magyar animáció komoly figyelmet kapott. A nyolcvanas évek elejére a Pannónia a világ egyik legnagyobb animációs stúdiója lett, A versenytársak az amerikai Walt Disney és Hanna–Barbera, a szovjet Szojuzmultfilm és a japán Toei voltak. A reklámfilmektől a tv-sorozatokig, a szerzői rövidfilmektől a kísérleti alkotásokig széles választékban készültek animációk. Oktatófilmeket, társadalmi célú és nemzetközi produkciókat egyaránt forgattak, majd 1973-tól a kilencvenes évek elejéig egész estés rajz-játékfilmek is szép számmal készültek. Az „importképes” rajzfilmipar hátterét a folyamatos állami támogatás biztosította. Az animáció Kelet-Európában a játékfilmeknél kevésbé komolyan veendő – a hatalomra nézve kevésbé veszélyes – műfajnak számított, így feszültséglevezetőként is funkcionálhatott a konszolidált diktatúrában. E sajátosan determinált környezetben a magyar művészi animáció is karakteres jelenlétet produkált a kiváló lengyel, csehszlovák vagy jugoszláv animációs filmművészet mellett. A karizmatikus alkotóegyéniségek munkássága komoly értéket képviselt Nyugaton és Keleten egyaránt. Macskássy Gyula, Reisenbüchler Sándor, Jankovics Marcell, Gémes József neve a mai napig felbukkan az antológiákban, közismert a külhoni szakmai berkekben. Ismertté és elismertté vált később gyermekrajzokra és vallomásokra épülő szocio-animációival Macskássy Kati, kísérleti karakterű műveivel Varga Csaba. A máig legnagyobb világsikert Rofusz Ferenc érte el 1981-ben A légy című egyedi filmjével, amely elnyerte az Oscar-díjat.

1.3. ábra - Rofusz Ferenc: A légy

Rofusz Ferenc: A légy

A műfaj jövője biztosnak látszott, s a megnövekedett televíziós és filmszínházi igények kielégítésére vidéki leányvállalatokat létesített az anyastúdió Pécsen és Kecskeméten, ezek később önállósultak, s részben túl is élték a „nagy” Pannónia feldarabolódását, rendszerváltás utáni ellehetetlenülését és agóniáját. A kilencvenes évek és a kétezres évek eleje egyfajta átmeneti korszak volt a régi szemléletből és technológiából az újba, amely átmenet nyertesei azok az újonnan létrejött stúdiók lettek, amelyek fel tudtak zárkózni a nemzetközi vizuális és tematikai trendhez, valamint a technológiai változások hozta lehetőségeket is rugalmasan kezelték.

A Varga Stúdió minden bizonnyal ilyen volt, s tevékenysége elősegítette a magyar animáció frissülését. Varga Csaba műhelye kiterjedt nyugat-európai és amerikai kapcsolatrendszert épített ki, korszerű technikai, működtetési hátteret, így a kereskedelmi animáció, de néhány vállalkozás erejéig a művészi animáció terén is jelentős külhoni sikereket ért el.

A kilencvenes években vált igen népszerűvé Európa-szerte homokanimációs összművészeti produkcióival Cakó Ferenc, Orosz István pedig a grafika és a mozgókép közös kontextusában alkotott műveivel nem csupán az animációs világban, hanem a nemzetközi kortárs képző- és tervezőművészetben is stabil hírnévre tett szert.

1.4. ábra - Orosz István grafikája

Orosz István grafikája

A régi technikai és szellemiségű animációs struktúrából az új formációkba és szemléletbe való átmenet korszakában leginkább a képzőművészeti ihletettségű egyedi filmek arattak sikereket a külhoni fesztiválokon, vagy a speciális nemzeti karakterrel bíró darabok, mint a kecskeméti stúdió emblematikus vállalkozásává növő Magyar népmesék sorozat, amely máig tartó stabil nemzetközi karriert fut be.

A Pannóniában működő Grácia Alkotócsoportban a mesterek – többek közt Gyulai Líviusz, Reisenbüchler Sándor, Richly Zsolt, Orosz István – mellett számos fiatal alkotó kapott lehetőséget önálló munkára, így Péterffy Zsófia is, aki Kalózok szeretője című festményanimációs filmjével Velencében nyerte el a Legjobb Európai Rövidfilm díját 2002-ben.

1.5. ábra - Péterffy Zsófia: Kalózok szeretője

Péterffy Zsófia: Kalózok szeretője

A kilencvenes években váltak nemzetközileg ismertté azok a Magyarországról indult alkotók is, akik részint a szórakoztató és kereskedelmi animációba hoznak új színt, mint Csupó Gábor (The Simpsons, 1991–92), illetve akik a kortárs művészetben alkotnak innovatív, technikai és tartalmi szempontból is kiemelkedő műveket, mint az egykori pannóniás Waliczky Tamás (Trilógia, 1992–95). Waliczky napjainkban az egyik legjelentősebb magyar kísérleti animációs művész, aki nemzetközi kutatási projektekben vesz részt, a térrel és a mozgással, a digitális képalkotással kapcsolatos alkotói-tervezői lehetőségek új útjait kutatja.

1.6. ábra - Waliczky Tamás: Marionettfigurák

Waliczky Tamás: Marionettfigurák

A kétezres évtized közepén Gauder Áron Nyócker! (2004) című, totális paradigmaváltást prezentáló egész estés filmje végignyerte a világ fesztiváljait Annecytól Szöulig, viszonylag egyszerű eszközökkel új szemléletet és új életérzést megfogalmazva az egyre technicizáltabb és klisékbe merevedett animációs műfaj számára.

Ezt követte M. Tóth Géza: Maestro (2005) című 3D rövidfilmje, amely 2007-ben a három Oscar-jelölt animációs rövidfilm közt volt, s bizton remélhettük, a sikereknek lesz annyi következménye, hogy a műfaj hazai támogatottsága megnő. Nem így lett, az alkotók egy része – akárcsak a 30-as években – külföldre távozott és távozik napjainkban is, vagy a világháló segítségével itthonról bérmunkában dolgozik, ami természetesen járható út, de a nemzeti animációs művészet értékeinek megőrzését és további gyarapítását aligha biztosítja. A fiatal stúdiók elsősorban reklámfilmeket és videoklipeket készítenek, szerencsére van, ahol futja az energiákból autonóm művek létrehozásának segítésére is.

A legújabb generáció leginkább főiskolai, egyetemi, s újabban középiskolai műhelyekben találkozik professzionális animációs ismeretekkel. A könnyen hozzáférhető digitális eszköztár következtében örvendetesen megnövekedett az önállóan készülő szkeccsek, különösebb hátteret nem igénylő etűdök száma, amely helyzet sok új lehetőséget tartogat a legfiatalabbak számára, s a világháló közvetítésével a produkciók hozzáférhetőek, határok nélkül.

1.7. ábra - Simon Balázs: Kötelék (BKFAnimáció)

Simon Balázs: Kötelék (BKFAnimáció)

1.1 Film: Simon Balázs: Kötelék