Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

1.2. Magyar animációsok külhoni karrierje

1.2. Magyar animációsok külhoni karrierje

A magyar animációs művészet két világháború közötti mesterei közül is számosan külföldi stúdiókban váltak világhírűvé.

Marczincsák György építész előbb Pál Györgyként vált filmesként ismertté, majd a harmincas évektől George Pal néven lett világhírű rendező. Pál György (1901–1980) – mint a későbbiekben oly sokan –, megélhetési kényszerből került a mozgókép közelébe, minthogy a gazdasági világválság idején saját szakmájában nem talált munkát. Reklámanimációi sikerének köszönhetően már a húszas évek végén a berlini UFA-ba szerződött, de pályafutása a holland Philips-hirdetések direktoraként ívelt fel igazán, s Hollywoodban teljesedett ki. Pál György a puppet és a cartoon szavakból „puppetoons” néven ismertté vált bábanimációs technológiája olyan árnyalt és összetett karakter- és mozgásábrázolást tett lehetővé a kor háromdimenziós animációjában, amelyre azelőtt nem volt példa. Cserélhető elemeket, speciális drótvázat és gömbcsuklós, mozgatható illesztéseket alkalmazott bábjainál, mely újításait később az egész filmes szakma hasznosította. Később az animációs trükkfilmek, bábfilmek készítése során szerzett tapasztalatait fantasztikus tárgyú hollywoodi játékfilm-produkciókban is kamatoztatta, tervezőként és rendezőként egyaránt. Többek közt H. G. Wells regényének, az Időgépnek (Time Machine) 1960-as feldolgozása, és számos űrtémájú film is Pál lenyűgöző fantáziájának manifesztációja. Tervezőként, rendezőként összesen hat Oscar-díjat nyert el.[1]

A nemzetközi hírű, külföldön karriert befutó magyarok közül kiemelkedik Halász János (1912–1995), akit John Halas néven az angol animáció Korda Sándoraként[2] tisztel a világ. Halász – Disney-hez hasonlóan – remek produceri adottságokkal megáldott tervezőként, szervezőként és rendezőként a pesti Bortnyik-műhelyből, a magyar Bauhausból indulva néhány év alatt Nagy-Britannia „sikerágazatává” vált.

Itthon John Halas 1928-ban reklámgrafikusként kezdte pályafutását. „Az Est” illusztrátora volt, majd 1929-től egy évet rajzolóként dolgozott Párizsban. Hazajövetele után Bortnyik Sándor iskolájában asszisztensként ismerte meg a rajzfilmkészítést. 1934-ben Macskássy Gyulával és Kassowitz Félix-szel filmstúdiót alapítottak és animált reklámfilmeket forgattak. 1936-ban Angliába hívták, ahol színes rajzfilmeket rendezett. Feleségével, Joy Batchelorral 1940-ben megalapította a világhírűvé vált Halas and Batchelor rajzfilmvállalatot. 1939 és 1945 között számos filmet készített az angol kormány megbízásából. Antifasiszta propagandafilmjei a polgári lakosságot buzdították szolidaritásra és ellenállásra, a gazdaság praktikus tervezésére, de mindenekelőtt a győzelembe vetett hitet erősítették.

1.8. ábra - John Halas 1991-ben Rofusz Ferenccel

John Halas 1991-ben Rofusz Ferenccel

A Halas and Batchelor stúdiót az Állatfarm (Animal Farm, 1954) sikere stabilizálta, biztos alapot és hátteret teremtve a további évtizedekre Halász azon törekvésének, mellyel az animációs művészetet a népnevelés és az ismeretterjesztés szolgálatába kívánta állítani. Bár mai szemmel nézve egyes darabjai – pl. Autománia 2000 (Automania 2000, 1964) – nem mentesek némi didaxistól, akárcsak a később Kass Jánossal készített kísérleti komputeranimáció, a Dilemma (1980) sem, az ötletek finom intellektualitása és humanista humora magasan az átlagrajzfilmek fölé emelik a stúdió produkcióit. (History of the Cinema, 1957)

1.9. ábra - John Halas: A mozi története

John Halas: A mozi története


Halas nevéhez fűződik az első sztereó rajzfilm, A bagoly és a cica (1953) és az első angol bábfilm (Szobor a hajó orrán (1953) is. A bűvös vászon (1951) című munkája az addig hozzáférhetetlen amerikai piacot is meghódította, és ettől kezdve az angol animáció a tengerentúlon is népszerű lett. John Halas tíz évig töltötte be a Nemzetközi Animációs Film Szövetség (ASIFA) elnöki tisztjét, majd egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig annak díszelnöke volt. Elméleti, szakírói munkássága is igen jelentős, tizenkét könyvet írt az animációról, rálátása a világ filmes fejlődésére szinte egyedülálló.

Halász János stúdiójában kezdett komputeranimációs kísérletekbe az ugyancsak magyar Földes Péter (Peter Földes, 1924–1977), aki Éhség (Hunger, 1974) című, korai komputeranimációjával Oscar-jelölt lett.

A cseh–magyar származású mester, Bertold Bartosch (1893–1968) 1932-ben Masereel-fametszetek ihletésére készült, harmincperces Az Eszme (L’Idée) című munkája ideológiai, filozófiai problémákkal foglalkozik, s a műfaj új társművészeti kapcsolódási lehetőségeit megelőlegezve Arthur Honegger kortárs zenéjére támaszkodik.

Jean Image (1911–1989) néven vált a francia animációs művészet kiemelkedő alakjává a magyar emigráns Hajdú Jenő. Hajdú rendezésében készült az első egész estés francia animációs film A legyőzhetetlen Jancsi (Jeannot l’intrépide, 1950) címmel, és ő volt az egyik alapítója 1959-ben induló annecy-i animációs fesztiváloknak.

Viszonylag ismeretlen Magyarországon, ám a francia animációtörténet jelentős alkotóként tartja számon Kiss Vilma (Wilma de Quich, 1893–1943) munkásságát. Les enfants du ciel (Az ég gyermekei) című, 1946-ban készült tízperces animációjáért a szakírók a francia animáció megújítójaként emlékeznek meg róla. Orosz Márton és Kopócsy Anna kutatása feltárta, hogy a filmes szakmát Amerikában elsajátító Kiss Vilma szerepet vállalt a színes nyersanyaggal folytatott párizsi kísérletekben is. Kiderült, hogy a francia animációs film bölcsőjének tekintett Grimault-műterem rajzolói Kiss Vilma közreműködésével sajátították el a mesterség alapjait.[3]

1.10. ábra - Kiss Vilma rajzol

Kiss Vilma rajzol

A szintén magyar származású Anthony Gross az avantgárd animáció egyik úttörője. Az élet öröme című, Hector Hoppinnel készített rajzfilmjét Walt Disney egyedi hangulatú Fantáziája előképeként tartják számon, s a művet a New York-i Museum of Modern Art is megvásárolta.

Etienne Raïk, azaz Rajk István (1904–1976), a Párizsban élő világhírű tűanimátor, Alekszandr Alekszejev munkatársaként a reklámanimáció egyik legjelentősebb alakja volt Franciaországban.[4]

Magyarországról kivándorolt emigráns szülők gyermeke Jules Engel (Engel Gyula, 1909–2003) aki a harmincas évektől a Disney, majd a negyvenes évektől az új utakat kereső UPA stúdió munkatársa. Karakteres, az op-art stílusjegyeit viselő nonfigurativ autonóm animációs filmjei leginkább a hatvanas évektől váltak ismertté. Engel az Egyesült Államok experimentális animációs kultúrájának meghatározó alakja lett, Kaliforniában egyetemi fakultás vezetésére kapott megbízást a kísérleti animációs kutatások és az oktatás fejlesztését elősegítendő.

Érdekes magyar vonatkozása van a korán elhunyt, svéd származású Viking Eggeling (1880–1925) munkásságának is (Symphonie diagonale, 1924). Írását, Fejtegetések a mozgóképművészetről címmel, valamint absztrakt animációs filmképeit a Kassák Lajos által szerkesztett Ma című, ekkor Bécsben kiadott folyóirata közölte először, s ugyanezen számban jelentek meg a német dadaista mester, Hans Richter filmképei is.

1.11. ábra - A Ma címlapja

A Ma címlapja

1.12. ábra - Viking Eggeling és Hans Richter forgatókönyvrészletei

Viking Eggeling és Hans Richter forgatókönyvrészletei

E két alkotó művei Kassák és Moholy-Nagy László más elméleti munkáiban is példaként jelennek meg, s hatásuk felfedezhető személyes alkotói tevékenységükben is, de az általuk képviselt korai „intermediális szemlélet és interdiszciplináris gondolkodásmód” – ahogy Peternák Miklós írja A magyar avantgarde film című 1991-es tanulmányában – igazából a hazai pályán kívül tudott érvényesülni.[5]

Orosz Márton korábban idézett tanulmányából értesülhetünk Weininger Andor (1899–1986) bauhausbeli, 24 szekvenciából álló vázlatáról absztrakt filmtervéhez, illetve egy absztrakt filmhez és az ún. Mechanikus Színpadi Revü című koncepcióhoz készített vázlatairól.

Animációs effektusok, műfajközeli megoldások felfedezhetők a Bauhaus köréhez közeli alkotók, így a képző-, tervező- és filmművész Metzner Ernő (1892–1953) munkáiban is, s a kor képzőművészei általában alkalmaztak olyan grafikai megoldásokat, amelyekben tetten érhető akár az animációs mozgókép hatása is.

Moholy-Nagy László (1895–1946) a dessaui Bauhaus keretei között munkatársaival kísérleteket folytatott, hogy a zenét non-figuratív képzőművészeti formában jelenítse meg. Fényjáték: Fekete-fehér-szürke (Lichtspiele: Schwarz-Weiß-Grau, 1930–32) című filmjében a címben jelzett „színek” árnyalatainak és a különböző mértani formák, szerkezetek kapcsolatának a mozgásban születő új minőségét kutatta.

1.13. ábra - Moholy-Nagy László: Fényjáték: Fekete-fehér-szürke (filmképek)

Moholy-Nagy László: Fényjáték: Fekete-fehér-szürke (filmképek)

Érdekes közös tendencia a második világháborút megelőző éra alkotóinak művészetében – mozgókép- és képzőművészetben egyaránt – a fénnyel mint anyaggal való kísérletezés. A fentebb említett Moholy-etűd szigorúan véve nem animációs alkotás, bár elemeiben animációs megoldásokkal is él, ám azt az összművészeti gondolkodást reprezentálja, ahol a sík-, tér- és mozgóképművészet szerencsésen találkozik a művészi program beteljesítése érdekében.

A fény és a mozgás kölcsönhatásait, új kapcsolódási lehetőségeit kutatja Kepes György (1906–2001) egész munkássága, így az ő művei is érintik az animációs képalkotás kísérleti területeit, kinetikus fényjátékai pedig mintegy előrevetítik az új média egyes törekvéseit. Gazdag életművében még hagyományos animációs figuratervekkel is találkozhatunk!

1.14. ábra - Kepes György műve

Kepes György műve

László Sándor (Alexander László, 1895–1970) zeneszerző fény-zene-mozgás kísérletei is közel állnak akár a fischingeri, akár a mclareni programhoz – ld. Animációs mozgóképtörténet I. –, ami a mozgókép fény-hang-ritmus összefüggéseit illeti, s elképzelései szervesen kapcsolódnak a világban zajló hasonló összművészeti törekvésekhez. „László a zene és a színek közti kapcsolat kutatása során a fényt mint vetítőfényt használja, változó alakzatok – némileg még a laterna magica-bemutatókkal is rokonságot tartó – projektálására. A színfény-zene összekapcsolása a jóval későbbi »expanded cinema« (kiterjesztett film) fogalmával, annyiból elfogadható, hogy létrejöttét filmes kapcsolatnak köszönheti: Lászlót Oskar Fischinger segítette…”[6]

László Magyar Triangulum című, e kísérletek eredményeit ötvöző filmje a videoklipek ősének is tekinthető.

„Fischinger 1923-ban ismerkedett meg azzal az Alexander Lászlóval, aki László Sándor néven a budapesti Zeneakadémia zongora szakán 1914-ben szerzett diplomát. Együttműködésük eredménye egy zongorából és az azzal összekötött, mozgó reflektorokból álló különös szerkezet. Az egyedi hangszer modulált színszűrőin át festett, absztrakt geometrikus mintákat lehetett vetíteni a terem végében elhelyezett vászonra. Az egész ház, az utolsó helyig megtelve, a legnagyobb várakozással van tele. A feszültség még inkább fokozódik, amikor László bevezeti a műsort. […] Aztán elsötétedik a terem, a színpad megnyílik és a prelúdiumhoz, amelyet László játszik a zongorán, expresszionista festményt vetítenek a háttérben a függönyökre: egy színes alakzatot kék körökből és spirálokból; hirtelen zöldbe csapnak át a színek, ahogy gyorsabb lesz a zene, villámok kezdenek cikázni. Aztán a melódia véget ér és a színpad ismét félhomályba merül” – olvashatjuk egy korabeli beszámolóban. [7]

„László színfényzongorának nevezte el találmányát, és 1925-ben könyv formájában publikálta eredményeit... László néhány évvel később Honegger zenéjére, a Pacific 231-es tételre egy abszolút filmet is komponált, amely a korabeli kritikák szerint hatalmas sikert aratott első, 1927-es bemutatóján.” [8]

1.15. ábra - Alexander László koncertje (Matthias Holl festménye)

Alexander László koncertje (Matthias Holl festménye)

Kevesen tudják, hogy a Hanna–Barbera alkotópáros egyik tagja, William Hanna (1910–2001) is magyar származású. Hanna Melánia vagy Hanna Mela hódmezővásárhelyi festőművésznő unokatestvére Németországból vándorolt ki az Egyesült Államokba, itt született fia, William, aki a Walt Disney rajzfilmstúdióba került, ahol találkozott Joe Barberával.[9]

Napjainkban a világ animációs és játékfilmipara, sőt digitális játékipara egyre inkább összeolvad, az animációs utómunka mesterei legalább olyan fontos szerepet kapnak, mint az animáció más munkafázisainak tervezői. E stúdiók árnyékában megbújó kortárs alkotók számosan magyarok, nevük a filmgyártás belső köreiben ismertebb, mint a nagyközönség előtt. Az animációs effektusokkal világszínvonalon operáló magyar alkotók napjainkban online dolgoznak a határtalanná vált filmiparban. A Magyarországra kerülő megbízások számát és szakmai presztizsét véve alapul, tervezőink szakmai jó híre stabilnak tűnik.

Jelenleg az egyedi filmek állami támogatásának drasztikus csökkenésével a nemzeti animációs művészet népszerűsítésének hagyományos útjai járhatatlanná váltak. Lehetőségek a most alakuló új stúdiók és az iskolai műhelyekben születő alkotások, a technikai körülmények egyszerűsödése és a közvetítési mechanizmus demokratizálódása, határtalanná válása révén remélhetők.

1.16. ábra - Ottlik Anna: Teadélután (BKF-Animáció)

Ottlik Anna: Teadélután (BKF-Animáció)

A nemzeti animációs filmművészet beolvadását a globális stílus- és műfajkavalkádba azonban talán még korai jövendölni, hisz éppen a különbözőség teheti érdekessé azt, amit mi, magyar animációsok művelünk, ezt igazolják vissza a korábbi nemzetközi összevetések, tapasztalatok is.[10]

1.2 Film: Ottlik Anna: Teadélután



[1] Lásd bővebben: Orosz Márton: Futurista filmutópiák, itadokt.hu/userfiles/Orosz%20Marton_futurista%20filmutopiak.doc

[2] Korda Sándor ( Sir Alexander Korda, 1893-1956) világhírű magyar filmrendező és producer, akinek pályája ugyancsak Nagy-Brianniában teljesedett ki, olyannyira, hogy 1942-ben lovaggá ütötték. Ebben a kitüntetésben rendezőként ő részesült először. A legrangosabb brit filmdíjat is róla nevezték el.

[3] „Kiss Vilma ... más szempontból is kulcsszerepet játszhatott a rajzfilmes szakma nemzetközi vérkeringésében. Az 1930-as évek elején Berlinben, a Reimann-Schulében ő oktatta a trükkfilmet, és szinte elképzelhetetlen, hogy ne lett volna kapcsolatban az ekkoriban ott élő többi magyar származású animátorral, például az ott tanuló Hajdú Jenő Imrével (Jean Emeric Image) vagy az először az UFA rajzfilmrészlegét vezető, majd Pal und Wittke névvel saját vállalkozást alapító Pál Györggyel.” (Orosz Márton: Futurista filmutópiák, itadokt.hu/userfiles/Orosz%20Marton_futurista%20filmutopiak.doc)

[5] F.I.L.M. A magyar avantgarde film története és dokumentumai, Budapest, 1991, http://catalog.c3.hu/mediatortenet/PDF/FILM.pdf

[6] F.I.L.M. A magyar avantgarde film története és dokumentumai, Budapest, 1991, http://catalog.c3.hu/mediatortenet/PDF/FILM.pdf

[7] Farblichtmusik, Augsburger Postzeitung 52. (1926), idézi Jörg JeWaNski, Die Farblichtmusik Alexander Laszlos, Zeitschrift für Kunstgeschichte 60. (1997/1.), 22. Im itadokt.hu/userfiles/Orosz%20Marton_futurista%20filmutopiak.doc‎)

[9] A Hanna–Barbera alkotópárosról bővebben az Animációs mozgóképtörténet I. című tananyagban olvashatsz

[10] A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk figyelmébe Orosz Márton: Vissza a szülőföldre című körültekintő, gazdagon illusztrált előadását: http://www.kaff.hu/files/documents/Back_to_the_homeland_KAFF_2011.pdf 2013. 09. 23