Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

3.7. Vásárhelyi István

3.7. Vásárhelyi István

(1910–1987)

Vásárhelyi István is amatőrfilmes volt, akárcsak Zsellér Lipót, mégis az egész mozgóképes közösség, s leginkább a trükkfilmesek tanítómesterévé vált máig keresett, immár klasszikussá vált könyveivel, technikai felfedezéseivel és praktikus szemléletével.

Vásárhelyi is német nyelvű szakirodalomból tanulta a filmezést, mint ez idő tájt sokan Magyarországon, majd a későbbiekben több szakkönyve megjelent német nyelvterületen is. A negyvenes évek végén filmtechnikát tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Mint amatőrfilmes, több filmet is készített, ezek egyik legsikeresebbje a Németh Nándor és Bérczy Tibor dokumentumfilmesekkel alkotott Aqua vitae című színes, tízperces bábfilm.[25]

Vásárhelyi István vallotta pályafutásáról:

„Mint az amatőrök általában, én is a fotómontázzsal kezdtem. Negyedik elemista koromban kaptam egy fényképezőgépet, így az alapvető technikai dolgokkal hamar megismerkedtem. Egyszer egy 160 pengős Pathé gépet másnap 44 pengőért adtak el, mert a Pathé cég új, modern masinát dobott piacra, s a régi, kézi hajtású kamerákat kiárusították. Így vettem az első gépemet 1932-ben. Az első tekerccsel nem volt szerencsém. Technikai érzékem már akkor is volt, mert rájöttem, hogy egy rugó hiányzik a felvevőből. Magam javítottam meg. Már akkor próbálkoztam az animációs technikával is. 1936-ban vettem részt először amatőrfilm-fesztiválon az Egy szelíd szörny című filmemmel. Elkészítésének legnagyobb problémája egy igazi vonat megszerzése volt. Második díjat nyert a film a Szent István Kupán. (Amatőrfilmesek számára kiírt vándordíj, 1935 és ’43 között.) Több élőszereplős filmet nem forgattam, ismét visszatértem az animációhoz. Akkor készült barátaimmal az Aqua vitae című bábfilm. A vitrinemben most is ott áll a Halál és a Tudós figurája. Ezek már minden ízükben mozgatható, valóban animációs filmtechnikához alkalmazkodó, ólomból és fából készült bábok voltak. Amúgy meglehetősen naturális figurák. Főleg technikailag volt nagy esemény ez a film. A színes nyersanyagot egyenesen az Agfa gyártól szereztük. Az első szakmai írásom 1937 körül jelent meg a Pergő Képekben. A háború után pár évig tanítással voltam elfoglalva, azért nem írtam. 1958-ban kértek fel először könyvírásra. A villamos modellezés című volt az első szakkönyvem. Ezután gyors egymásutánban következtek a többiek. A Trükkfilm (rajz-árny-báb) című könyvem a hatodik kiadásnál tart, a Filmbarkácskönyvet pedig – ami most van csak nyomdában – a második kiadásra is lekötötték magyarul is, németül is. Nagyon mérges vagyok, ha eljön hozzám egy fiatal amatőr, és mindjárt arról kezd mesélni, hogy ő milyen művészi játékfilmet akar forgatni. Hamarosan kiderül, hogy még a kameráját sem ismeri. Nagyon sajnálom, hogy olyan kevesen próbálkoznak természettudományi témákkal. Az amatőrök nagy része profi szeretne lenni, ezért állandóan olyan »nagy« dolgokkal kísérletezik, amihez nem elég sem a szakmai ismerete, sem a gépe.” [26]

3.4. ábra - Vásárhelyi István animációs tárgyú könyve

Vásárhelyi István animációs tárgyú könyve



[26] Angyalosi László: A nagy technikus, Vásárhelyi István, Pergő Képek, 1975/2.