Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

3.8. Valker István

3.8. Valker István

(1903–1982)

Valker István a harmincas évektől folytatott élő szereplővel kombinált animációs kísérleteket Temesváron.[27] A „natúra” és az animáció technológiai ötvözésének módszerét akkor dolgozta ki, amikor Pollák Géza harisnyagyáros felkérésére és támogatásával, kislánya színésznői ambíciót elősegítendő, a később „Polly Ági-filmek” címen elhíresült produkciókat készítette. Előzetes tanulmányok híján, saját maga kényszerült újrafelfedezni a világ más részén már közismert trükköket. Első filmjén még látszanak a másodexpozíciós eljárás pontatlanságai, de további zenés „klipjeiben” a hősnő alakja körül már nem látható a maszk foltjának kilógó széle, az illesztések egyre pontosabbak. „1938-ra elkészült a legsikeresebb Polly Ági-film, az Orosz álom. Ebben Valker tovább tökéletesítette a rajz-natúr technikát, mert fölfedezte, hogy a bekopírozott élő szereplő kontúrjainak még mindig pontatlan illeszkedése a felvevőgép máltai keresztjének nem megfelelő mozgásából adódik.”[28]

Bár az alkotó kezdeti frissessége később alábbhagyott, s Valker munkáinak grafikai világa a továbbiakban is meglehetősen mintakövetőnek bizonyult, mégsem vitatható el az alkalmazott módszer nóvum-értéke, hisz a magyar animációban ő volt az első, aki „független filmesként”, élő szereplővel kombinált szórakoztató animációs filmet készített.

A csavargó szerencséje (1943) című reklámfilmje és A molnár, a fia meg a szamár (1944) című tanmeséje grafikai stílusában, animációs és technikai megoldásaiban az amerikai rajzfilmek hatását mutatja, s az alkotó tiszteletre méltó megfigyelőkészségéről és elszántságáról tanúskodik.

3.5. ábra - Valker István: A molnár, a fia, meg a szamár

Valker István: A molnár, a fia, meg a szamár

Valker a háború után a Magyar Film Iroda megbízásából rajzos filmhíradókat készített, olyan „ígéretes” címekkel mint, Földosztás, Partizánmozgalmak, A Marshall-terv, Az MKP programjának megvalósítási terve, A béke erői, Az államosítás, Győzött a forint, Tervkölcsön...

Macskássy Kati írja a korabeli animációs próbálkozásokról:

„Valószínű, hogy a magyar filmtörténetben soha, sehol nem jegyzik a LINGUA filmvállalkozást, én itt mégis megemlítem, mert úgy gondolom, működése és rendeltetése nagyon jellemző erre az időszakra. Az olasz érdekeltségű kis animációs stúdió azért alakult, hogy a német nyelvet propagálja és népszerűsítse. Szerencsére csak az első animációs nyelvlecke készült el, és a következő szöveget illusztrálták a rajzok, hogy kedvet csináljanak a német nyelv elsajátításához: »Ich bin HIP/Du bist HOP/Er is ESEL (szamár) «.

Az a kérdés, hogy miért nem készült komoly rajzfilm a II. világháború előtt Magyarországon, talán a legtöbb tehetség hazájában, már régebben is fölvetődött. A Magyar Film folyóirat 1942. júliusi számában két okot jelöl meg az aggódó szerző. »A magyarországi mozik sohasem fizették ki egy költséges rajzfilmnek még a negyedét sem, tehát a belföldi piac számára teljesen lehetetlen volt dolgozni. Ugyanakkor az amerikai rajzfilmek olyan tömeggel látták el az európai piacot, hogy kivitelre még gondolni sem lehetett.« Ebben csak a II. világháborús embargó hozott változást, ekkortól születtek független rajzfilmiskolák Európában.”[29]



[27] Az élő szereplő, illetve a játékfilmes elemekkel kombinált rajz- és trükkfilm egyidős a mozgókép születésével, sőt, csaknem idősebb, mint a „tiszta” animációs film, hisz a különböző technikákat és eljárásokat könnyű kézzel ötvöző Georges Mélies-től a már kifejezetten rajzfilmesnek tekinthető Winsor McCay-ig a kezdetek kezdetén az élő szereplő – legtöbbször maga az alkotó –, otthonosan mozog virtuális közegében. A másodexpozíció, a stop-trükk alapfelfedezések a mozgóképkészítők körében, s egyáltalán, a kamera le-leállítgatásának természetessé válása nélkül maga az animációs műfaj sem jöhetett volna létre. Émile Cohl pálcikaemberkéi és krétafigurái már papírkivágásokkal, tárgyakkal kerülnek interakcióba (Fantazmagória, Vidám mikrobák), s a rajzoló keze hitelesíti a legkorábbi rajzfilmes próbálkozásokat. (James Stewart Blackton: Vicces arcok tréfás fázisai) Később a Fleischer testvérek rajzolt Ko-ko bohóca jár ki és be a tintatartóból, valóságos közegben tesz-vesz, bosszantja teremtőit (Out of Inkwell). Próbálkozik élő szereplővel a fiatal Walter Elias Disney is (Alice), és a negyvenes évekre nem is okoz túlzott technikai problémát a natúrfilm és az animáció keverése, ha a dramaturgia úgy kívánja. A Fleischerék által kifejlesztett rotoszkóp pedig abban segítette az animátorokat, hogy az élő szereplők, színészek, táncosok előzőleg filmre rögzített mozgását kockáról kockára, a kívánt karakterhez igazítva újrarajzolhassák. A kényelmes lehetőség eredménye látható többek közt Disney Hófehérke és a hét törpe című filmjében – Hófehérke és a királyfi figurája –, illetve Fleischer Gulliverjében, a főszereplő karakterének és mozgásának kialakításában.

[28] Lendvai Erzsi: Polly Ági, a sztár, Valker István, a sztárcsináló

[29] Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága. Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz, 1983, MTV