Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

3.9. Macskássy Gyula

3.9. Macskássy Gyula

(1912–1971)

Macskássy Gyulának a múlt század harmincas és negyvenes éveiben készült rajz- és tárgyanimációs reklámfilmjei a mai napig kitűnnek magas színvonalukkal a kortárs munkák közül. Macskássy a reklámfilmet a „nagy” játékfilm egyfajta kísérleti előképének tekintette, s úttörő módon alkalmazott Magyarországon a mozgóképkészítésben addig nem használt eszközöket, anyagokat, eljárásokat. Kreativitása és intelligenciája révén a magyar reklámfilmművészet tartalmi-technikai vonatkozásaiban nemcsak elérte, de meg is haladta a nemzetközi nívót a II. világháború előtt. A háború után pedig a Macskássy-műhely szakmai és szellemi bázisára alapozva épülhetett ki az államilag támogatott magyar rajzfilmgyártás.

Macskássy Gyula érettségi után reklámgrafikusként kezdett dolgozni, majd 1928-tól ő is a „Magyar Bauhausban”, Bortnyik Sándor grafikai műhelyében folytatta tanulmányait.[30] A fiatal tervezők 1932-ben saját stúdiót alapítanak Coloriton néven, viszonylag egyszerű körülmények között, a külföldi módszerek gondos tanulmányozásával, de leginkább saját kreativitásukra támaszkodva reklámfilmek készítésére vállalkoznak. E munkákban rajzanimációt és vegyes technikát egyaránt alkalmaztak, s szinte minden megbízásra egyedi, saját fejlesztésű módszereket találtak ki – nem lévén előzménye sem a műfajnak, sem technikai elképzeléseiknek.

Macskássy Kati írja:

„Kis műtermükben, ahol eleinte a legnagyobb technikai nehézségek között dolgoztak, hallatlan igényességgel készítették reklámfilmjeiket. 1931-től a háború végéig mintegy százötven munkájuk készült. Ezek között nem csak rajz-, hanem báb-, tárgymozgatott, valamint élő cselekményes filmrészletekkel kombinált filmekkel is találkozhatunk. Céljuk volt az addigi meglehetősen primitív reklámfilmek színvonalát látványosan megemelni. Filmjeik már nem csupán a legegyszerűbb külső mozgásokra – ugrálás, bukfencezés stb. – épülnek, hanem szabályos cselekménysorba ágyazódik az áruk reklámozása. Általában csak a rövid cselekmény végén, poénként jelentkezik az árura hivatkozás. Filmjeiket címekkel látták el. Így például Mennyei élvezet első reklámfilmjük címe, melyben a kis figura hosszas igyekezet után, létrán a felhők közé jutva éri el az óhajtott Nikotex cigarettát. A Szerencsés flottás a tengerből felhalászott Zwack Unicum likőr köré épül stb. A reklámvonatkozás miatt a poént követelő, tehát meghatározott szerkesztési elveket megvalósító reklámfilmjeik hatása a későbbiekben Macskássy Gyula munkásságában értékelhetővé válik, amennyiben ez a gyakorlat kétségkívül egyfajta ökonomikus szerkesztettséget, dramaturgiai sűrítettséget, frappáns csattanókra élezettséget követel…”

3.6. ábra - Zwack-Unicum. Macskássy Gyula reklámfilmje

Zwack-Unicum. Macskássy Gyula reklámfilmje


Kezdetben általában Macskássy volt a forgatókönyvíró, a háttér- és hangfelelős, Kassowitz a grafikai tervező és Halász a technikai kivitelező, valamint az animátor. A zenét olyan, később ismertté vált neves szerzők alkották a filmekhez, mint Ránki György, Holéczy Ákos és a „rendes” végzettsége szerint orvos Ilosvay Gusztáv. Később csatlakozott a műhelyhez Szénásy György, aki a kezdőcsapat felbomlása, átszerveződése után Macskássy Gyula legfontosabb munkatársa lett.

3.7. ábra - A Macskássy műterem hirdetése

A Macskássy műterem hirdetése


3.8. ábra - Macskássy Gyula

Macskássy Gyula


3.9. ábra - Macskássyék forgatnak

Macskássyék forgatnak


Reklámfilmjeiket már színes negatívra vették fel, ezeket Berlinbe küldték kidolgozásra, s bár egy hónap múlva érkezett vissza az anyag, ezt a megrendelők szívesen kivárták, hisz egyedien szellemes és megbízható minőségű produkcióik mai szemmel is egyenrangúak a kor fejlett német filmiparának hasonló vállalkozásaival. Gasparcolor nyersanyagot használtak, mert ez a nyersanyag olcsóbb volt, mint a Kodak vagy a Technicolor, ráadásul a cég tulajdonosa, reklámcélból a neves kortárs alkotók filmjeiből – pl. Oskar Fischingertől is – ajándékkópiákat adott a megrendelőinek, ami tanulmányi szempontból is jól jött a fiatal alkotóközösségnek.

A Reklámélet című lap írta 1934-ben:

„Három rajzművész, Halász János, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula, valamint egy filmoperatőr, Kaulich Lajos elhozatták külföldről az első színes felvevőgépet, és amerikai rendszer szerint színes, hangos reklámrajzfilmek készítésére rendezkedtek be. A rajzfilmek népszerűségük folytán önmagukban hangsúlyozzák a reklámlehetőséget, amit bizonyít az a tény, hogy Amerikában számos rajzfilmvállalat, Németországban pedig maga az UFA százhatvan rajzolóval foglalkozik reklám-, rajzfilmgyártással…” [31]

Macskássy Gyula jegyzetéből:

„Nehéz témát kaptunk még évekkel ezelőtt. A feladat az volt, hogy a Franck kávépótlónak kellett reklámfilmet készíteni. A gyár így határozta meg: tessék magát a kávéfőzés módját elkészíteni. Kell hozzá egy lábas víz, három evőkanál Franck kávé, a háziasszony, aki megfőzi 5 perc alatt, és aztán kész a kávé. Bár a kávét vízben kell főzni, a téma mégis igen száraznak tűnt előttünk.

Hosszú napok teltek el tépelődésben, hogy mit és hogyan csináljunk, míg sikerült kisütnünk azt, hogy kapcsoljunk ki minden élő szereplőt, és játsszák le az egész cselekményt, a kávéfőzést maguk a szereplő tárgyak. (Hozzáfűzendő, hogy ez a megoldás akkor még teljesen újdonságszámba ment, és ez a vonal azóta iskolát csinált.) Ezt a »magától történést« még kevésnek éreztük, és a kivitelben akartunk valami olyat hozzáadni, amilyen eddig még nem volt reklámfilmben. Azt akartuk kifejezni, hogy érezze a közönség a kávé ízét, zamatát, illatát, és gusztust kapjon a pótkávéivásra. Babkávé akkoriban jóformán nem volt kapható, de mi a babkávé hangulatát és aromáját akartuk belevinni a pótkávés reklámfilmbe. A téma így kialakult, gyönyörű elképzeléseink és megfoghatatlan kifejezni valóink voltak, csak ezt meg is kellett csinálni. Ennél a filmnél bizonyosodik be az a tétel, hogy nem az a fontos, hogy mit, hanem hogy hogyan ábrázolunk valamit. Körülbelül 3 hónapig tartott a film készítése. A felvételek alatt hozzávetőlegesen 80 kancsó kávét főztünk, és kb. 30-szoros filmnyersanyagot használtunk el. A legdrágább svéd üvegcsészéket kellett a forró folyadékhoz használnunk, és külön akváriumot építtettünk a csésze belsejében történő, a tej és kávékeveredés effektusának felvételeihez. Volt olyan, amit 12-szer ismételtünk meg, amíg úgy éreztük, hogy az anyag és körülmények azt adják, amit elképzeltünk. Technikailag is sok probléma merült fel, pl. hogyan merjen ki a dobozból az evőkanál 3 kanálnyi Franck-ot, hogyan dugja be saját magát a dugó a konnektorba, hogyan repüljön be a csésze a képbe, hogyan keveredjen a lábasban a kávépótló a vízzel stb. E trükkök megoldásának a lényege legtöbbször a kockázás volt. Speciális villanyzsinórt készítettünk, mely meredten megállt a levegőben, és azt kockánként hajlítgatva került bele a konnektornyílásba. A repülő tárgyakat pl. a hajszálnál is vékonyabb drótszálakra függesztettük fel, és fázisokként mozgattuk és fényképeztük a repülésnek megfelelő ívben stb. Persze ahány filmjelenet, annyi újabb és újabb probléma adódott, hiszen nincs még egyszer ismétlődő megoldás, tárgy vagy figura, mindig újat kellett adni, a megszokottól mindig eltérni, hiszen ez a trükk-, reklámfilmkészítő legfőbb célja. A legkülönbözőbb anyagokkal dolgoztunk: fa, papír, textil, fém, üveg, plasztillin, gumi, enyv, pala, zsineg, parafa, kóc, beton, gipsz, porcelán stb. Valamint személyekkel: egy trükkfilmkészítő asztalos, mechanikus, villanyszerelő, kőműves, esztergályos, szabó, dekoratőr, konstruktőr, faszobrász, operatőr és világosító, a művészi és szellemi munkán kívül. Természetesen ilyen sokoldalú és körülményes munka több ember kollektív működését kívánja meg. Minden munkatárs teljesen tisztában volt az egész folyamattal, de mindegyik hozzáadta a munkához a maga speciális szellemi, művészi és technikai tudását, és csak így lehetett jó trükkfilmet készíteni.” [32]



[30] A Bauhaus szellemén alapuló kísérleti szabadiskola, a konstruktivista, funkcionalista elveken alapult, és célul tűzte a Magyarországon addig honos alkalmazott grafika, plakátművészet, és egyáltalán a nyomtatott reklámeszközök megreformálását, korszerűvé tételét.

[32] Dizseri Eszter: A Ceruza és a Radír, Filmkultúra, 2007