Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

6.2. Reisenbüchler Sándor

6.2. Reisenbüchler Sándor

(1935–2004)

„A Gusztáv-filmeket mindenki ismeri, mindenki tud róla. De például a Reisenbüchler-filmeket nem ismerik, pedig fantasztikus életművet rakott le, csak éppen a televízió nem vetíti hetente vagy naponta…” Horváth Mária, 2005[47]

„Az én filmjeim talán azért ilyen furcsák, mert soha nem a rajzfilm felől közelítettem a rajzfilmhez. Büszkén vállalom, hogy autodidakta rajzoló vagyok – viszont kijártam egy filmfőiskolát, ahol megismerkedtem a filmnyelvvel. Fölfedeztem magamnak legelőször Eisensteint, aki sokkal több stimulálóerőt jelent egy animációs számára, mint Walt Disney. Walt Disney egy konvencionális, polgári, kispolgári művészet, családi film, nagypapi is jól érzi magát, ha nézi, meg a hatéves kisöcsi is. Eisensteinnél ugyanakkor azt érzem, hogy a Patyomkin páncélost – hogy a legismertebb filmjét vegyem –, szintén megérti nagypapi és kisöcsi, de ahogy ő látja és láttatja a világot, az egy különlegesen szédületes, izgalmas világ… …talán a filmjeim erejét és máig élvezhetőségét az adja, hogy ezek a filmek nem párthatározatok visszhangzására készültek, nem parancsszóra csináltam őket. Remeteként elvonulva, hiszen harminchat év alatt otthon, egyedül csináltam zömmel a filmjeimet, és amit a világról éreztem, amit hitem szerint gondoltam, abban hittem és mindezt filmekbe öntöttem. Sokszor nagyon nem szerették a filmjeimet, de ez engem nem érdekelt. Az a hivatalos nem-szeretet volt, aminek ma is úgy érzem, hogy ki vagyok olykor-olykor téve.” Reisenbüchler Sándor, 2001[48]

6.6. ábra - Reisenbüchler Sándor: Boldog világvége

Reisenbüchler Sándor: Boldog világvége

Reisenbüchler Sándor, a Nagy Kívülálló, egész életét a művészi animációs filmezésnek szentelte, noha nyelvészeti és irodalmi tanulmányok után dokumentumfilm-rendezőként is diplomát szerzett. Ezt a műfajt azonban nem művelhette krónikus, gyermekorri betegségéből eredő fizikai korlátok miatt, így került a kevesebb terepmunkával járó animációs műfaj közelébe. Első, már fotóanimációs eszközöket alkalmazó, önportré jellegű munkáját a Balázs Béla Stúdióban készítette, s később rendre „megfeledkezett” róla a munkásságát prezentáló válogatásokban.

6.7. ábra - Reisenbüchler Sándor (Fotó: Sárospataki Györgyi)

Reisenbüchler Sándor (Fotó: Sárospataki Györgyi)


6.8. ábra - Reisenbüchler Sándor: Ecotópia

Reisenbüchler Sándor: Ecotópia


Képzőművészeti tanulmányokat nem folytatott, ennek ellenére – vagy épp ezért! – alapvetően megújította az animációs filmképről mint egyedi vizuális kifejezési lehetőségről alkotott honi elképzeléseket. Kecskeméti Kálmán képzőművész-író „biorealistának” mondja grafikai stílusát, leginkább A Nap és a Hold elrablása című, 1968-ban bemutatott, erősen áthallásos Juhász Ferenc-adaptációra gondolva. Reisenbüchler már ekkor kitalálta és a maga számára újrafogalmazta azt a fajta kollázs- és montázstechnikát, amelynek előzményei az orosz avantgárd művészetben, illetve a két világháború közti német expresszionizmus vizualitásában gyökereznek. Képalkotási szemlélete és technikai megoldásai a magyarországinál egy árnyalattal korábban kiteljesedő lengyel mesterek, Jan Lenica és Walerian Borowczyk alkotói módszereire emlékeztetnek, de felfedezéseiket továbbgondolja, s erőteljes, önálló gesztusrendszerré fejleszti tovább. A reisenbüchleri filmnyelv olyan alkotásokban teljesedik ki, mint az 1972-ben készült Az 1812-es év, melynek „témája” Napóleon oroszországi legyőzetése, inspirációs forrása pedig Csajkovszkij 1812 című nyitánya. „Videoklipet csináltunk, csak nem tudtuk” – mesélte később a film kivételes tehetségű vágója, Hap Magda a snittek számára, hosszára, és a dinamikus kompozíció egészére utalva, amitől a mű mai szemmel nézve is sodró és lehengerlő erejű.

6.9. ábra - Reisenbüchler Sándor: Az 1812-es év

Reisenbüchler Sándor: Az 1812-es év

Reisenbüchler a klasszikusnak mondott, Disney-féle rajzfilmes szemléletet következetesen elutasította, csak az amerikai mester korai, fekete-fehér munkái iránt lelkesedett. A kereskedelmi szemlélettel való konzekvens szembenállását megerősítendő, kommersz filmet soha nem készített. Ez különösen deviáns magatartás lehetett már a hatvanas években is, hisz a Pannónia alkotói egészen a kilencvenes évek elejéig temérdek reklámfilmet készítettek, lényegében ezeken az alkalmazott mozgóképeken tanulták meg a szakmát, s nem utolsósorban – még a szocialista berendezkedés közepette is – ez a biztosította a filmesek és a Stúdió fő bevételi forrását.

Reisenbüchler Sándor – a legenda szerint – animációs filmjeit előzetes próbák nélkül, közvetlenül a felvevőgép alatt rögtönözte állandó kollégája, Bacsó Zoltán operatőr értő segítségével. A valóság az, hogy ezek a „rögtönzések” alapos előtanulmányokon és hihetetlen időt és energiát felemésztő, koncentrált tervezésen és előkészítő munkán alapultak, ezt hátramaradt forgatókönyvei, beállítási rajzai, s mindenekelőtt aprólékosan kidolgozott, hónapokon át tartó, szemrontó munkával kivagdosott és megkomponált, többrétegű kollázsai bizonyítják. A véletlennek pusztán annyi szerep jutott, amennyit a mester engedélyezett neki... (Pl. Ecotópia, 1996)

6.10. ábra - Reisenbüchler Sándor: Ecotópia

Reisenbüchler Sándor: Ecotópia

Hatásos, dramaturgiailag gondosan adagolt filmzenéit ugyancsak maga szerkesztette műveihez híresen gazdag lemezgyűjteménye kincseiből válogatva. A hippi- és popkultúra egyik utolsó, magányos szószólójaként „utolsó, kilövésre váró rinocérosz”-ként aposztrofálta magát. Mint a keleti filozófiák avatott ismerője, hitt az újjászületésben, s az aktuális létet tanulási folyamatként élte meg, felkészülésre a következő életstációhoz. Elkötelezett természetvédőként és a Földön kívüli civilizációk híveként volt közismert. Íróként, gondolkodóként többnyire a jelenkor esztétikai, erkölcsi problémái foglalkoztatták, a kultúra válságtünetei, az ezredvég művészeti apokalipszise.

Számos rangos hazai és nemzetközi elismerés után 2002-ben A fény pillanata című „montázsfantáziájával” kategorikus gesztussal búcsúzott el a filmezéstől. Ezután éveit meditációval, szellemi gyarapodással kívánta tölteni, ebben váratlanul korai halála megakadályozta, de sokan úgy reméljük, valahol – elképzeléseinek megfelelően –, egy más létformában töretlenül folytatja működését.[49]

Orosz Annaida írja:

A nem grafikai indíttatású (a kortárs rajzfilmrendezők körében így kakukktojásnak számító) Reisenbüchler hivatkozási pontoknak is elsősorban olyan élőszereplős filmalkotói módszereket választott, amelyek a valóságot rögzítő natúrképekből építkeztek. Példaértékű volt számára többek között a befogadó értelmi-érzelmi dinamizálását megcélzó eisensteini montázstechnika, illetve a hazai filmes pályatársak közül a Huszárik Zoltán és Tóth János által fémjelzett, lírai asszociatív képépítkezés. Mind a húszas évekbeli szovjet avantgárd stílusra, mind a Huszárik–Tóth-féle fragmentális gyorsmontázsra jellemző, hogy mellőzik a realitásélményt erősítő, dokumentarista jellegű verbalitást, és bonyolult filmnyelvi kommunikációjuk kizárólag képekre, illetve a képi és a hangi szféra ellenpontozására épül. Natúrfilmes mivoltuk dacára így voltaképp mind a két filmtípus az animáció absztrakt, költői vizualitásához áll közel. A szovjet filmes avantgárd és a Huszárik-féle asszociációs montázs képekben gondolkozó, képekből építkező jelentésképző mechanizmusát Reisenbüchler alkotásai az animációs film per se képteremtő és absztraháló tulajdonsága révén képesek voltak egy-egy képen, filmes terminussal élve, egy-egy beállításon belül mozgásba lendíteni az eredendően képgrafikai eljárás, a fotókollázsok, illetve a papírkivágásos képek segítségével.”[50]

6.11. ábra - Reisenbüchler Sándor: Boldog világvége

Reisenbüchler Sándor: Boldog világvége

Reisenbüchler Sándor filmjei:

  • Kitörés (Sándor Pállal), 1965

  • Egy portré századunkból, 1965

  • Küzdelem, 1966

  • A Nap és a Hold elrablása, 1968

  • Amikor én még kissrác voltam, 1969

  • Barbárok ideje, 1970

  • Az 1812-es év, 1972

  • Holdmese, 1975

  • Pánik, 1978

  • Gépmadáravatás New York Cityben, 2895-ben, 1981

  • Békéltető expedíció a Mars bolygóra, 1983

  • Isten veled, kis sziget..., 1987

  • Allegro vivace, 1990

  • Zöld intelmek minden napra, 1992

  • Ecotópia, 1995

  • Majakovszkij Moszkvája, 1995

  • Boldog világvége, 1999

  • A fény pillanata, 2002

6.2 Film: M Tóth Éva: Animare necesse est... / Reisenbüchler Sándor



[48] M Tóth Éva: Animare necesse est... Pannónia, KE, 2004.

[49] Reisenbüchler Sándorról itt olvashatsz: M Tóth Éva: Groteszk apokalipszis, Filmvilág, 1999/8 http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=4540

[50] Orosz Annaida: Kategorikus heterogenitás és mitikus tisztaság Reisenbüchler Sándor filmjeiben, http://www.filmkultura.hu/keptar/tema_reszletek.php?kat_azon=689