Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

6.3. Neoavantgárd kísérletek

6.3. Neoavantgárd kísérletek

A nem animációs kísérleti filmezés részben az Erdély Miklós körül kialakult szellemi-művészeti közegben indult újra a hatvanas években, részben a gyakorlópálya és hivatalos, ellenőrizhető kísérleti műhely céljából létrehozott Balázs Béla Stúdióban. A BBS a profi filmesek számára is lehetőséget kínált a nagyfilm kötelmeitől szabadabb formanyelvet használni, de később számos képzőművész számára biztosított egyedüli hozzáférést a mozgóképhez. A bárminemű hagyományos technológiát feltételező – trükkasztal, trükk-kamera, anyagok, eszközök – animációs mozgókép készítése azonban továbbra is a Pannónia Filmstúdióhoz kötődött, hiszen a rendelkezésre álló felvevőgépekkel csak korlátozottan és körülményesen lehetett kockánként képet rögzíteni, így a BBS időnként „előfordult” a Pannónia műtermeiben. A hatvanas évektől számos művészeti projekt érintette az animációs műfajt is. Az Erdély-kör tevékenységét szokás az expanded cinema hazai megnyilvánulásaként értelmezni, s valóban, műveiket látva, s olvasva konceptuális karakterű terveiket, forgatókönyveiket, legtöbbször olyan műfajközi vállalkozások tárulnak fel, amelyek több helyütt érintik az animációs műfajt is, bár a technikához jutás nehézkessége általában visszaveti az ilyen irányba tett lépéseket. Csak az elképzeléseikhez következetesen ragaszkodó, s a szerencse, illetve az okos diplomácia folytán lehetőséghez is jutó művészeknek sikerül korrekt és színvonalas animációs technikát felhasználni, vagy akár teljes egészében animált művet készíteni. A képzőművész Maurer Dóra, Türk Péter, a zeneszerző Jeney Zoltán[51] számára az animáció kihagyhatatlan konstrukciós tényező Kalah, Statikus mozi vagy Round című műveikben. Háy Ágnes – Vidovszky László zeneszerzővel együttműködve – alapvetően animációs kifejezőeszközöket használ mozgóképeinek többségében, míg más „határművészek” számára az animáció a lehetséges nyelvek egyike, amelyet különböző jártassággal beszélnek.



[51] A neoavantgárd kísérleti mozgóképes művészet gyakorlatilag egy párhuzamos valóság perifériáján létezett még a valamelyest experimentális jellegű, de rajzfilmgyári védőernyő alatt születő animációs rövidfilmekhez képest is, s ha néha, afféle vidéki rokonként bebocsáttatást nyert az animáció szentélyébe, a létrejött művekkel a stúdió – és a kor – nem tudott mit kezdeni. Elképzelhető, milyen fogadtatásra számíthatott a korábban Huszárik- és Jancsó-filmek zeneszerzőjeként, illetve már fiatalon neves kortárs autonóm alkotóként számon tartott Jeney Zoltán (1943– ), az Új Zenei Stúdió egyik alapítótagja, amikor natúr filmfelvételt és egyszerű animációs technikát használva elkészítette Round című filmjét, saját hasonló című zenedarabjára. A filmben semmi más nem történik, mint 12 hang szól váltakozva, s eközben az Astoria metrómegállóban rögzített kamera – hasonlóan a mai térfigyelőkhöz – az utcaképet mutatja, amely kép viszont a 12 hangnak megfelelően részekre osztott s fekete mezővel „takart” filmkép más-más sávjában bukkan elő a hangoknak megfelelően. Az animáció a takarások előállítására vonatkozik, Jeney pontos tervei alapján, s tulajdonképpen, ha a natúr filmképet kiejtenénk alóla, a fekete és „üres” felületek játékából olyasféle absztrakt animáció keletkezne, amely pl. Hans Richter húszas évekbeli munkáit idézné. Sem elmesélni, sem leírni nem akar, a mű pusztán a hangról, a képről és az időről szól. Wilheim András zenetörténész a Roundról: „A képernyőnek van tizenkét függőleges osztása, és mindig azok a mezők, azok a csíkok látszanak csak, amelyek a zenei kompozíció szisztémája szerint adott hangoknak felelnek meg. Tehát zenei szólamként van kezelve a vetítővászon. Ez valóban olyan kísérlet, amiről elmondható, hogy igen, itt gondolkodtak arról, hogy lehet használni a képet zenei módon vagy az időben. Lehetséges, hogy ez nem a legkellemesebb látvány a néző számára, hiszen borzasztóan fárasztó a szemnek egy ilyet hosszasan követni, de elmozdulás legalább arról a holtpontról, ahol ezek a műfajok meg szoktak rekedni.” (http://konyvtar2.mome.hu/doktori/ertekezesek/DLAertekezes-MTothEva-2008.pdf)