Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

6.4. Háy Ágnes

6.4. Háy Ágnes

(1952 – )

"Háy Ágnes egy speciális alkotó jelenség és művésztípus. Az autodidakta animációs filmművész jellegzetes és Magyarországon szerintem, példátlan képviselője. Annyiban is különbözik az elődeitől…, hogy ő tudatosan választott egyfajta marginális alkotói magatartást és erősen politikus alkatú magánszemély is volt. Filmjei nem minden esetben politizálnak, de Háy Ágnes életében és tevékenységében az az egyik gyönyörűség, hogy azt a fajta marginalitást és kompromisszummentes szabadságvágyat, amit megélt és ami az alkotásait is jellemezte, azt magánemberként is vállalta. Háy Ágnes működésével egy abszolút függetlenül gondolkodó, igazi underground, autodidakta, független magyar művész, és egy autodidakta, független, magyar, a marginális életet vállaló művész-személyiség és állampolgár jelentkezett a Balázs Béla Stúdióba.” Antal István Juszuf, 1998. (M Tóth Éva, interjú)

Háy Ágnes művészetének varázsa a magától értetődő egyszerűségben és természetességben rejlik, ahogy tárgyához viszonyul. Nem fedez fel semmi olyan új eljárást, amit az animációs műfajban korábban már ne alkalmaztak volna, sőt, a legősibb módszerekkel, stoptrükkel, primér metamorfózisokkal operál, mintha szántszándékkal a kezdetek darabosságának, esetlegességének esztétikumát kívánná visszahozni az ezredvég felé közeledve egyre inkább klisékbe merevedő animációs mozgóképművészetbe. Az ő ráközeledéseiben a nézőpont az érdekes, a kontextus, amelyben tárgyai, vonalai életre kelnek, az a bravúros lavírozás, ahogy kitér a szórakoztató animátorrá válás kísértései elől. Számára az animáció nem „produkciók” létrehozását jelenti, hanem láthatóan az életforma része: tárgyakat, embereket rendez szokatlan, véletlennek tűnő kapcsolatba, civil tereket lelkesít, s mozgékony kamerája nyughatatlanul ügyködik, leskelődik e sajátságos terekben.

Háy Ágnes nem csinál nagy hókuszpókuszt művészetéből, nem akar tetszeni, nem akar megfelelni, régebbi s újabb munkáinak tetemes része közkincs a megosztókon – nem őrzi hét lakat alatt felfedezéseit.

Épp ellenkezőleg, korát megelőzve munkált benne a jelenkori „sajátkép-megosztás” vágya, vagyis a kor most éri be Háy Ágnes törekvéseit, s filmjei, a harminc évvel ezelőtti avantgárd animációkat is beleértve, frissnek, naprakésznek mutatkoznak napjaink önfeledt ifjúsági termése mellett. Míg a legkevésbé közhelyes „célcsoport orientált” animációk is gyakran porosnak, fáradtnak hatnak mai szemmel nézve, addig ezek az olcsó, Vidovszky László rendhagyó filmhangjaival megtámogatott, öntörvényű mozgóképes játékok kedvet csinálnak kipróbálni a műfajt mindazoknak, akik ma a digitális technika elérhetővé válásával akár a szokatlan körülmények közt is készíthetnek animációs etűdöket. Tehát míg a nagymozi sok esetben elrettent attól a késztetéstől, hogy az egyszerű földi halandó próbára tegye kreativitást, a Háy Ágnes-féle alkotók által közzétett kísérletek arra buzdítanak: Játssz a környezeteddel, nem baj, ha nem sikerül, majd megpróbálod újra, s közben még fel is fedezhetsz valamit, amire sosem gondoltál!

A pixillációs játék a Bodajki kastélyban, a Hamburgi szín elszabadult tárgyai, a papírkivágásos minimalista Egy különc úr naplójából-nak a korabeli közegre minden bizonnyal irritáló hanghatásokkal megtámogatott naplója – itt is Vidovszky dolgozik közvetlenül a hangcsíkra –, a Képzőművészeti Főiskola hallgatóival készített Dance Macabre, ahol a játékfilmes kamera a trükk-kamerát imitálva madárperspektívában, a „plafonra” rögzítve kockánként exponálja a szereplők, tárgyak mozgását, valóságos ötletparádé, inspirációs kelléktár magányos animátoroknak, és közösségi filmeseknek egyaránt. A közösség lényeges eleme Háy Ágnes művészetének, hisz művei szereplői igen gyakran kollégái, barátai, tanítványai, s együtt munkálkodásuk bátorító lehet iskolai vagy amatőrfilmes csoportoknak, s példa az egészséges munkamegosztásra.

Háy Ágnes felfedező, kutató filmes, aki elemi, sokszor lesajnált eljárásokkal hoz létre „különc” kisfilmeket. Alkotótevékenysége egésze kísérlet, ti., hogy lehetséges-e a műfaj perifériáján érvényes, maradandó életművet létrehozni. Háy Ágnes napjainkban is gyarapodó, új műfaji területekkel – installáció, video-, számítógépes animáció – gazdagodó munkássága maga a Nagy Kísérlet, amely immár biztonsággal nevezhető sikeresnek és időtállónak.[52]

6.12. ábra - Háy Ágnes: Egy különc úr naplójából

Háy Ágnes: Egy különc úr naplójából

Fontosabb filmjei: [53]

Egy különc úr naplójából / From the Diary of an Excentric Gentleman 1972, 35 mm film, papírkivágásos animáció, 13’53” zene: Vidovszky László

Gyurma / Daugh, 1977, 35 mm film, gyurmaanimáció, 34’, BBS; zene és szín: Vidovszky László. Az 1971–72-ben Háy Ágnes által kifejlesztett animációs technika nagy terjedelmű változata. A puha, nedves gyurma és a kemény, csillogó fém izgalmas viszonya az ősi, taoista jin-jang, férfi-nő viszonyt jeleníti meg. A történet a kamera alatt alakult ki. A zene alapanyaga negyven word music hangszalag apróra vágott darabkáinak összekeveréséből jött létre. A színeket a fekete-fehér filmhez Vidovszky „kottája” alapján színszűrőkkel adta hozzá a laboratórium.

Hamburg, 1982–1986, 16 mm film, animációs improvizáció, 05’34”, BBS; zene: Vidovszky László. Többnapos improvizáció Császári Gáborral és barátaival Hamburg egyik üres gyárépületében.

Dance Macabre / Haláltánc, 1992, 35 mm film, csoportos animációs improvizáció, 09’38”; zene: Vidovszky László. Kísérlet a zene és a kép kapcsolatáról; 3x3 perc, Vidovszky László 3 különböző zenét komponált ugyanahhoz a filmhez.

6.13. ábra - Háy Ágnes-könyvillusztráció (részlet)

Háy Ágnes-könyvillusztráció (részlet)



[52] Háy Ágnes filmjei itt láthatók: www.youtube.com/user/hayagi

[53] Az adatok és az elemzés innen: www.ndr.hu/HA/hay_filmlista_1972-2006.doc