Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

6.5. Erdély Miklós

6.5. Erdély Miklós

(1928–1986)

Talán furcsa döntésnek tűnik Erdély Miklóst alkotóként az animációs filmesek közt említeni, hisz számos animációs filmterve közül egyik sem valósulhatott meg. A szenvedély azonban, amivel műfajunk iránt viseltetett, és személyiségének felszabadító hatása egy egész korszak attitűdjére, gondolkodásmódjára, a kísérletimozgókép-készítés, így a kísérleti animációs művészet fontos teoretikusává és mesterévé is avatja őt. A műfaj korabeli állapota iránti élénk érdeklődése és a Pannóniában születő produkciók sajátosságai többször is elemzésre késztették. Háy Ágnesnek az egyszerű stoptrükk kreatív kiaknázására komponált művei láttán a következőket írja: „…az általánosságban gyakorolt animáció szűk határesete annak a műfajnak, amit az, aki értelemmel és leleménnyel műveli, képes átlátni. Tehát nem elég, ha valaki csinál valamit, tudni kell azt is, hogy mit csinál.” (A stoptrükk általánosítása Háy Ági filmjeiben, 1984) Korábbi írásaiban több ízben a „gyári” animációs termés legjavát teszi alapos kritikai tanulmány tárgyává, így azokat a Pannónián belül, akár a kor nemzetközi animációs közegében is formabontónak, avantgárdnak nevezett alkotókat, akiknek művei a kortárs művészet egésze felől közelítve már sokkal kevésbé tűnnek úttörő jellegűnek, pláne egyenletes színvonalúnak. Feltehetően Erdély nem sok rajongót szerzett ezen mesterek körében, pedig megfigyelései megszívlelendők lehettek volna. Például amit az animációs filmkészítők ma is dívó zenehasználati szokásairól megállapít: „Általában előbb-utóbb a rendezőknek fel kell hagyni azzal a szokásukkal, hogy az egész zeneirodalmat hangkulisszaként kezeljék, az alkalmazott staffázs színvonalára próbálják lesüllyeszteni, annál is inkább, mert ezáltal a zeneirodalom sértetlensége mellett magát a filmet degradálják bóvlivá” – írja Az elszabadult vonal című tanulmányában 1972-ben.[54]

Majd ugyanitt: „…a picinyke filmek képsorai alatt sem kisebb mesterek zenéi szólnak (Fentebb Wagnert említi. mté), és ez a tény könyörtelenül felveti az összművészeti szempontokat, másrészt tematikailag sem szerényebbek elődjüknél… …halálos komolyan, az emberiség egész történelmét és jövőjét átfogó példázatokat láthatunk egyik-másik néhány perces rajzfilmben. (Reisenbüchler Barbárok ideje, valamint A Nap és a Hold elrablása című műveiről van szó.) A wagneriánizmusnak ezek a magas sarkú koboldjai szétszélednek, és némelykor már a dilettantizmus fanyar levegőjét árasztják.”

6.14. ábra - Erdély Miklós

Erdély Miklós

Erdély szigorúsága a filmkép vonatkozásban is megmutatkozik. Az animációs filmkép történeti metamorfózisát elemezve, s a vonalnak a valóságillúzió kényszeréből történő szabadulását továbbgondolva a huszadik századi izmusok megtermékenyítő befolyását pozítívumként értékeli ugyan, de a korlátlannak tűnő szabadságból eredő „tétovaságnak” tulajdonítja a rajzfilmkép hullámzó minőségét, s a kép-hang viszony problematikus voltát. „Ha a John Cage-féle hangmontázs legalább kérdésesen illeszkedik a gesztusfestészet festékömlenyeinek lüktetéséhez, néha ugyanannak a hangnak kitűnően megfelel a módosuló steinbergi rajz. (Kovásznai: Hullámhosszok, mté) Amennyire jól tűri a grafikai eksztázis Kisfaludy András dobolását, annyira beszűkíti, szatirizáló közhelyek forgalmi dugójába tereli a »nem tudni mi, de érvényes« rajz mozgását a Ligeti György vokális műveit imitáló affekta-susogás.” (Kovásznai: Fény és árnyék) Az elszabadult vonal című elemzés érintettjei valamennyien kiemelkedő, akkor még ifjú vagy legfeljebb kora középkorú mesterek voltak – az e helyen említetteken kívül Gémes József, Jankovics Marcell, Richly Zsolt, Szoboszlay Péter – míg Erdély az értékelés idején náluk tapasztaltabb és megkockáztatom, teoretikusan képzettebb lévén, olyan komplexitásban láttatta a kortárs animáció manírjait és mindazt a terhet, amitől még a műfaj legkreatívabb elméi sem tudtak szabadulni, ahogy kevesen, de leginkább senki. Ahogy az alkotásban, úgy a művészetről való beszédben sem tett Erdély Miklós engedményt, megfigyelései és következtetései a lényeget ragadták meg, s igényesen, odaadással és féltéssel ír arról a műfajról, amit soha ki nem próbálhatott a gyakorlatban – s talán ebben idézett írásainak is volt némi szerepe…

„Erdély Miklós a Gusztávot szerette volna leforgatni élőszereplővel. Ez szenzációs lett volna! Az összes kegyetlenség, ami a rajzfilmben van, hogy megverik, hogy átmegy rajta öt autó, kilapul, stb. natur-filmben mutatkozott volna. Annyi mindent lehetett volna ebből tanulni! De nem ez volt a főcsapás iránya a Pannóniában, lényegében magunknak csináltuk ezeket a filmeket.„ (Kisfaludy András, 2009)

6.15. ábra - Erdély Miklós: Újságtorta, 1967

Erdély Miklós: Újságtorta, 1967



[54] Erdély Miklós: Elszabadult vonal. Jegyzetek a magyar rajzfilm stílustörekvéseirôl. Filmkultúra, 1972. 1. sz. 47–51. o. Újraközölve in: Erdély Miklós: A filmről