Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

7. fejezet - A magyar kísérleti animáció története, jelentősége, kiemelkedő személyiségei II.

7. fejezet - A magyar kísérleti animáció története, jelentősége, kiemelkedő személyiségei II.

– Képzőművészek és más „outsiderek” –

7.1. A Kecskemétfilm kísérletei

„Arra törekedtem, hogy a művészet, a képzőművészet területéről toborozzak fiatalokat a kecskeméti stúdióba. A Balázs Béla Stúdióval is elég jó kapcsolatom volt. Láttam azt, hogy valamilyen formában a kísérleti animációnak van lehetősége, de azt is láttam, hogy a Pannóniában erre nem volt mód, és nagyon sok esetben nekünk kellett máshonnan pénzt szerezni, hogy ezeket a kisebb filmeket elkészítsük. Ez konfliktusforrás is volt abban az időszakban, mert nemcsak hogy szerzői filmeket készítettünk, hanem a szerzői filmeken belül olyan filmeket, amelyek nem a megszokott formanyelven kerültek megfogalmazásra.” (Mikulás Ferenc, 2005)[56]

7.1. ábra - Mikulás Ferenc

Mikulás Ferenc

A hetvenes évektől elsősorban az akkor még Pannónia-műhelyként funkcionáló fiatal kecskeméti stúdió vállalt fel néhány szokatlan, kísérleti karakterű produkciót. Mikulás Ferenc stúdióvezető határozottan célul tűzte ki a nem hagyományos típusú egyedi filmek készítését. Képzőművészek és pályakezdő animátorok, rendezők – akik nem feltétlenül animációs előképzettségűek voltak – jutottak filmkészítési lehetőséghez, s hamarosan kialakult egyfajta kecskeméti stílus, amely bár a pannóniás hagyományokban gyökeredzett, mégis merészebbnek, frissebbnek mutatkozott az anyaintézményben megszokott közelítésmódoknál.

E szándék manifesztációi voltak azok a képzőművészek által jegyzett rövidfilmek, amelyek látványvilága, narratívája – ha volt –, és akusztikai karaktere nagyobb rokonságot mutatott a nemzetközi kortárs művészet gesztusrendszerével, mint általában a magyar animáció akkori megnyilvánulásaival. Hegedűs 2 László Vázlatok című filmjében a nonkomform kép és hang, Molnár Péter filozofikus tűnődése a Majd a tisztáson című (alig)mozgóképén, Haris László és Orosz István Pilinszky emlékére fotóanimált Apokrifjában a megdöbbentő dramaturgiai fordulat marad emlékezetes. A későbbiekben az új megoldásokkal fenntartások nélkül próbálkozó fiatal rendezői gárda is határterületeket „sérteget”, így Horváth Mária és Szilágyi Varga Zoltán, akik minden kezükbe kerülő anyagot életre képesek kelteni. S bár tevékenységük jórészt a „profi” animáció keretei közt marad, egyedi filmjeikkel kinyúlnak más műfajok territóriumai felé is. Keményvonalas kísérletezőnek indult Neuberger Gizella is Arcra arc című fegyelmezett határok közt tartott fotóanimációjával, s bár alkotói karaktere a későbbiekben lágyabbá vált, a mersz újításoktól ma sem zárkózik el. (Zöldségleves, 2011)

A stúdió máig legkonzekvensebb „kockáztatóművésze” Szoboszlay Péter, aki a hatvanas évektől minden új lehetőséget kipróbált, amit a maga számára autentikusnak talált, a primér vonalrajztól a komplex videotechnikáig.

Jelenleg Ulrich Gábor, Szoboszlay Eszter, Pócs Eszter és Tóth-Pócs Roland a legelkötelezettebbek a stúdióközeli ifjabb alkotói gárdából a vizuális és dramaturgiai kísérletek iránt.

7.2. ábra - Pócs Eszter – Tóth-Pócs Roland: Bíborcsiga

Pócs Eszter – Tóth-Pócs Roland: Bíborcsiga