Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

8.3. Békési Sándor

8.3. Békési Sándor

(1954– )

A Fények virradat előtt című film Émile Reynaud-nak, az ős animátornak állít emléket, s a nézőt abba a tragikus szituációba avatja be, amikor a feltalálót éppen meghaladja a kor, amikor praxinoszkóp-színházából a nézőket elcsábítja a Lumiére fivérek vonatának hátborzongatóan valóságos érkezése... Az asszociációk láncolatát beindító cím, a Reynaud figurák érzékeny reanimálása, a praxinoszkóp működésének, s a korabeli vetítés metódusának bravúros rekonstruálása a film készítésének idején már százéves műfaj autentikus eszközeivel – mind az alkotói intellektus, az elődök iránti tisztelet, és az animációs művészet iránti elkötelezettség bizonyítéka.

8.8. ábra - Békési Sándor: Fények virradat előtt (filmképek)

Békési Sándor: Fények virradat előtt (filmképek)


Békési Sándor a nyolcvanas évek elejéig rajzolóként tanulta a szakmát a Pannóniában. Animációs diplomát az Iparművészeti Főiskolán szerzett, elsők közt az 1981-ben újrainduló képzésben, majd a diploma után dramaturgiát, tervezést tanított a szakon. A pannóniás évek alatt – ahol 1991-ig rendezőként dolgozott (Vázák meséi, 1989–91) – filozófiai, teológiai tanulmányokat folytatott, majd a kilencvenes években végleg a hittudományt választotta: gyakorló lelkész és teológushallgató lett, ma pedig a hittudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár. Animációs filmeket már rég nem készít, de elkötelezetten foglalkozik egyházművészettel és irodalommal.

„A hivatás fölötte áll a foglalkozásoknak, hiszen ezek az örökké megmaradó hivatás törékeny, mulandó részei csupán, változásra ítélt eszközök. Az ember életében nem az a fontos, mi a foglalkozása, hanem az, hogy mi a hivatása. A hivatásra való rákérdezés nem más, mint a saját karakter meglelése, a helyes önismeret kulcsa. A Pál apostol által megfogalmazott, hivatáshoz való hűség (1Kor 7,20) és a foglalkozások sokszínűsége mentén érdemes tehát valamennyi vallási megtérő életét elemezni, ha az örök elhívás Urát kívánjuk minden esetben mindenek mögött megtalálni. Tízéves voltam, amikor láttam Walt Disney Csipkerózsika című, egész estés rajzfilmjét. A filmnél jobban emlékszem arra a vetítés utáni fogadalomtételre, amelyet otthon titokban tettem magam előtt: ezentúl én is olyasmivel kívánok foglalkozni, olyan alkotásokat szeretnék létrehozni, amelyekkel meg tudom sirattatni és nevettetni, egyszóval el tudom gyönyörködtetni az embereket.” (Békési Sándor)[68]

Olvasd el, nézd meg!

http://prizmafolyoirat.com/2010/03/17/animateka-9-orosz-anna-ida-lumiere-ek-elott-tomek-baginski-kinematografbekesi-sandor-fenyek-virradat-elott/

Az egyedi filmek létjogosultsága valamikor a kilencvenes években, a gyérülő anyagi forrásokkal való szembesülés idején kérdőjeleződött meg először prakticista körökben, hiszen mivégre készíteni olyan „köldöknézős” filmeket, amelyek nem szólnak semmiről, nem veszik figyelembe a közönség vélt vagy valós igényeit és még nevetni sem lehet rajtuk? Mi a csodának közpénzből támogatni elrugaszkodottnak tűnő vizuális vállalkozásokat, amelyek nyilvánvalóan nem hajtanak gyorsan megtérülő hasznot – legalábbis, ami a konkrét bevételi oldalt illeti?

A kétezres évek elején aztán olybá fajult a helyzet, hogy korábban izgalmas – ámbátor „láthatatlan” –, egyedi filmeket készítő, de időközben a szórakoztató animációban sikeressé – és érdekeltté – váló tehetséges fiatal rendezők szájából is elhangzottak olyan kijelentések, miszerint csak „szellemes”, célcsoport-orientált rajzfilmeket szabadna készíteni, mert a többi úgyis néma csend… A kijelentés – szerencsés módon – egy köztévébeli stúdióbeszélgetés során hangzott el, mire a társaságban helyet foglaló Varga Csaba – számos szokatlan megoldású egyedi film rendezője s ugyanakkor piacra dolgozó, reklámfilmeket szakmányszám ontó stúdió vezetője – a bejátszó monitorra mutatva, csak annyit mondott a fiúknak:

– Valóban, ez nem szellemes – merthogy ez maga a Szellem!

A képernyőn futó mozgókép Keresztes Dóra szikáran fekete-fehér, veretes komorságú Dé Profundis című szerzői filmje volt, amely műben a néző a megformált fájdalommal szembesül. S ha kellő empátiával fordul a mű felé, találkozhat a katarzis ritka élményével, ami kényelmetlen és kínos is tud lenni, de valamenyiünkre ráfér!

8.9. ábra - Keresztes Dóra: Dé Profundis

Keresztes Dóra: Dé Profundis

Veszélyben van-e tehát az animációs szerzői film a magyar mozgóképművészetben? A történeti tények és a jelen tendenciáinak ismeretében azt gondolom, a minőség igénye, a katarzis vágya, az ünnep hiánya fogja kikövetelni az egyéni módon megformált művek születését, akár az új műformákon belül is. Erre máris remek példákat kínálnak azok a fiatal alkotók a MOME-ről – Glaser Kati, Molnár Tünde, Emil Goodman, Vácz Péter, Horváth-Molnár Panna és mások (ld. később) –, akik szenvedélyes odaadással és látható szakmai, művészi érdeklődéssel készítik egyedi alkotásaikat. E sorok írása idején első kísérleteikkel értékes további autonóm műveket ígérnek a BKF ifjú animációsai is.

8.3 Film: Ottlik Anna: Egymásfél

8.10. ábra - Ottlik Anna: Egymásfél (BKF-Animáció)

Ottlik Anna: Egymásfél (BKF-Animáció)



[68] Evangélikus Élet. 2009. 11. Rajzfilmtől – teológiáig http://www.evelet.hu/archivum/2009/11/18