Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

12. fejezet - Magyar alkotói portrék a kétezres évekből

12. fejezet - Magyar alkotói portrék a kétezres évekből

Talán önkényesnek tűnik, a „kétezres” évek jelentős alkotóihoz egy csapatba sorolni olyan életkorban és művészi koncepcióban nem feltétlenül hasonló alkotókat, mint Waliczky Tamás, Rofusz Kinga vagy Csáki László... Ugyanakkor a kétezres évekre éppen az a sokszínűség és – végre – felszabadult, trendekhez nem igazodó, személyes motivációkra és az elvárásokra fittyet hányó beállítódás a jellemző, ami a kvázi csoport tagjaira is igaz. (Gauder Áron, Péterffy Zsófia, Ulrich Gábor) Sőt, a kor sajátossága az is, hogy előtérbe kerül a produceri szemlélet, a John Halas-féle extrovertált, nem pusztán az alkotásra, de annak befogadói körülményeire és piaci helyzetére is érzékeny alkotói attitűd (M. Tóth Géza) De a kor ambivalens természetéről, az alkotói státusz bizonytalan és kategorizálhatatlan voltával szembesítenek a helyüket és közönségüket nehezen találó határterületek művelői, mint Sárosi Anita, aki csupán speciális aspektusból nevezhető animációsnak, neve és tevékenységének méltatása mégis ide kívánkozik.

12.1. Waliczky Tamás

(1959– )

Waliczky Tamás pályafutása tipikusnak tekinthető, ami a „besorolhatatlan” mozgóképművészeket, pláne animációsokat illeti. Előbb világhírűvé kellett válnia, hogy végre itthon is elismerjék egyedülállóan innovatív vizuális kísérleteit. Hazai animációs vagy vizuálisművész-körökben talán még ma sem igazán ismert vagy elismert impozáns kísérleti munkássága, amiért a művészt Japántól az Egyesült Államokig kiállításokra, előadásokra hívják, s a legelismertebb médiaművészek közt tartják számon.[91]

A kilencvenes években a fotográfus Haris Lászlótól tudtuk, hogy van valahol a világban egy magyar, a Képzőművészeti Főiskolára sikertelenül felvételiző hajdani pannóniás fázisrajzoló, aki számítógépes programok segítségével fogalmazza újra a térről és az időről alkotott elképzeléseinket. Számítógéppel persze sokan és sokféleképpen kezdtek műalkotásokat létrehozni, amikortól ez a technika elérhetővé vált, s Waliczky azok közé tartozott, akik szinte azonnal meghaladták a „felhasználói” alkotóművészet lehetőségeit, nevezetesen azzal, hogy új nyelvhasználatra tanították magát a Gépet.

Waliczky Tamás filozofikus mozgóképkísérletei a perspektíva és az idő problémaköréhez kapcsolódnak, s gondolkodásmódjának, kifejezőeszközeinek talán legreprezantívabb megnyilvánulása a kilencvenes évek elején készült háromdimenziós animációkból összeálló Trilógia (Az erdő, A kert, Az út) című műve, virtuálisan bejárható tereivel, fordított perspektíva-paradoxonaival.

12.1. ábra - Waliczky Tamás: A kert

Waliczky Tamás: A kert


„A körülöttünk létező tárgyak, terek, városok otthonosságának és idegenszerű titokzatosságának egyidejű elvesztése a gyermekkori és felnőtt perspektíva közti különbség tudatosodásának egyik alapélménye. A különbség ebben az esetben nem csupán a méretek és arányok megváltozását, kitágulást vagy zsugorodást jelent, hanem a terek gyökeresen másfajta nézetét” – írja Mélyi József Az átélhető tér című Waliczky-tanulmányában.[92]

Az út című mozgóképben ahelyett, hogy a lineáris perspektíva szabályainak megfelelően a látványelemek nyomán kiszerkeszthető képzeletbeli egyenesek a távolban futnának össze, s így a perspektíva szabályainak megfelelően a házak, s az úton futók figurái a távolsággal egyenes arányban csökkennének – a nézőtől távolodva minden és mindenki növekszik.

12.2. ábra - Waliczky Tamás: Az út

Waliczky Tamás: Az út

A kert című munka mintha csak egy ezredvégi Lumière-parafrázisnak készült volna: házi videó a kisbabáról, aki ezúttal nem reggelizik, hanem a világot fedezi fel saját „burok-terében” úgy, hogy figurája folyamatosan a kép középpontjában marad, bármerre mozdul is. (A megoldás, bár más probléma felől elindulva, de emlékeztet Ivan Ladislav Galeta Water Pulu című elképesztő kísérletére, amelyben a vízilabdameccsen folyamatos mozgásban levő labda a filmben stabilan a képmező középpontjában áll, s e fix ponthoz képest mozdulnak a játékosok, zajlanak az események, mutatkozik meg a sportközvetítés.)

A trilógia harmadik darabjában, Az erdőben a tér visszazáródik önmagába, a látogató elveszik a hagyományos koordinátákkal betájolhatatlan rengetegben. A mű interaktív installációja különleges kinetikus élmény.

12.3. ábra - Waliczky Tamás: Az erdő

Waliczky Tamás: Az erdő

Az 1997-ben készült Szobrok annak a lehetőségnek végiggondolása, miszerint minden pillanat megőrződik a következőben, vagyis a múlt soha nem vész el, folyamatosan beépül a jelenbe. Waliczky virtuális szobrai valóságos mozdulatok fantasztikus alakzatokban egymásba épülő fázisai, amelyek különös, térbeli burokként őrzik meg a mozgásfolyamat emlékét. Talán nem túl merész ötlet e vállalkozásában Waliczkyt Muybridge-hez vagy Mareyhoz, illetve mindazokhoz az úttörőkhöz hasonlítani, akik a mozgás időbeliségét igyekeztek a maguk eszközeivel megragadni, s késztették a világ jelenségeinek újragondolására koruk közönségét.

12.4. ábra - Waliczky Tamás: Szobrok

Waliczky Tamás: Szobrok

A halász és a felesége című, 2000-ben elkészült animációjának filmképe meglepően emlékeztet Lotte Reiniger árnyfilmjeinek fekete-fehér, aprólékos virtuozitására, talán egyfajta hommage-nak is felfogható, amelyben bár az árnyjáték vizuális jellegzetességei érvényesülnek, belépnek a Waliczky által korábban már feszegetett perspektíva- és térproblémák.

Marionettfigurák című, 2007-ben készült interaktív munkája egyszerre idézi a címben jelzett műfaj „színészeinek”, az ember közreműködése nélkül drámaian összecsukló báboknak az esendőségét, valamint a két dimenzióba transzponált „színpaddal” a legelemibb papírkivágásos animációs megoldást: a figurák összetett mozgását az ízesüléseknél kerek papír „csapok” teszik lehetővé – ezúttal természetesen e csapok is virtuálisak.

Tom Tomiczky címmel korábbi műveinél hosszabb, első pillantásra a hagyományos animációs képalkotáshoz talán eddig legközelebbinek tűnő, 41 perc hosszúságú, 2012-es fimjéről így vall:

„A film egy fiktív önéletrajz. Úgy néz ki, mintha rólam szólna, csak éppen egy szó sem igaz belőle. Nagyon érdekel a valóság és az emlékezet, vagy ha úgy tetszik, a valóság és a virtuális valóság kapcsolata. Tom Tomiczky az én virtuális megfelelőm. A kalandjai nagyrészt utazással kapcsolatos kalandok. Utazás egyik városból a másikba, országokon és kontinenseken keresztül, de utazás álmok és emlékek között is. A számítógép segítségével felépítem azokat a helyszíneket, ahol valaha jártam és újrajátszom az ott történteket. Csak persze minden mássá válik, mint ami a valóságban volt.” [93]

12.5. ábra - Waliczky Tamás: Tom Tomiczky kalandjai

Waliczky Tamás: Tom Tomiczky kalandjai

Tom Tomiczky a nagyvilágban folyamatosan úton levő magyar, kelet-európai művész alteregója, aki mindannyiunk számára ismerős kínos szituációkba kerül, barátokkal találkozik, konfliktusokat él át... A mű filmképe végletekig letisztult, történetvezetése nem követi a hagyományokat, egyaránt értelmezhető önálló történetként vagy epizódfüzérként is. A film valamennyi szereplőjét a Waliczky család tagjai játszották el speciális érzékelők közvetítésével, majd a „színészek” figurája és mozgása nyomán a grafikai és animációs munkálatok révén váltak felismerhető, más karakterekké.

Az elmúlt években s jelenleg is, Waliczky nemzetközi projektekben vesz részt, melyek az új technológiák és a kísérleti művészetek kapcsolatából származó kreatív lehetőségeket kutatják. Tevékenysége a műfajok közti „határvidéken” zajlik.[94]

Művészetének kommersszé válásától nem tart, bízik abban, hogy „olyan egyedi vizuális világot tudok teremteni”, amit a kereskedelmi és szórakoztatóiparban működő számítógépes animátorok nem tudnak létrehozni, s ezért mindig lesz közönsége installációinak, interaktív produkcióinak.

Legújabb munkái a Homes (2012) interaktív installáció és a Wheels (2013) című interaktív animációs „kép”.

Nézd meg! http://www.waliczky.net

12.6. ábra - Waliczky Tamás: Wheels (részlet)

Waliczky Tamás: Wheels (részlet)

„Az immár nemzetközi hírű alkotó, Waliczky Tamás, a Pannónia Filmstúdióból indult a nyolc¬vanas évek közepén, kollégák voltunk és nagyon jó barátok azóta is. Tamás akkor kezdett el foglalkozni a komputeranimációval, mai szemmel nézve egészen egyszerű körülmények között. Egy Commodore 64-essel készítette a később világhírűvé lett munkáit. Érdekes, hogy az ani¬mációs szakma alig tartja sajátjának az ő műveit. Holott amiket csinált – igaz, hogy nem filmre készültek –, nagyon izgalmas művek, amelyekkel az animációs szakma is épülhetne.

Waliczky Tamásnak úgyszólván minden műve alapkérdéseket feszeget. Van pl. A kert. Ebben a filmben egy gyerek mászkál egy kis kertben, ahol van egy csúszda, azon lecsúszik, felmászik a csúszdára. Az az óriási ebben az ötletben, hogy eddig nem látott és csak a számítógéppel megva¬lósítható, különleges perspektívát használ. Évezredek óta vagy egyenes, vagy fordított perspektí¬vát használnak a művészek, vagyis arról van szó, hogy egy jelenetet a művész kívülről szemlél, és ennek a kívülről való látásnak van egy megfelelő perspektívája. Ez a film úgy készült, hogy a perspektíva központja mindig az, ahol a gyerek van, tehát változik a képnek, a környezetnek a perspektívája, attól függően, hogy a gyerek hova megy. Hogy ebből valamikor nagyfilm lesz-e a világban? Szinte biztos, hogy nem, mert csak arról szól, hogy lehet egészen alapvető kérdéseket megoldani néhány, talán két vagy három perc alatt. Azt hiszem, tényleg nem túlzás, hogy a komputeranimációs művészet egyik világcsúcsa szintén Waliczky Tamásnak a Szobrok című munkája, amely korábban még a film által is megfoghatatlan dimenziót vesz elő, vagyis az idő¬nek a szerepét. Ezek a szobrok úgy épülnek föl, hogy egy valóságos mozgásnak az egymás utáni fázisait rögzíti egy kamera. Egyszerű művelet, egyszerű mozgás, guggol valaki és felugrik, köz¬ben széttárja a kezét, majd visszaérkezik a földre. Ebből készül egy normális filmfelvétel, és ezeket a filmkockákat, amelyek egymás után következnek, a komputer által megteremett térben egymás mögé rakja, és a különböző fázisok egymás mögött elhelyezkedve egy valóságos térbeli formát adnak ki. Innen kapta a mű a címet, hogy Szobrok – mert szobor keletkezik, egy virtuális szobor. Eddig eljutott már a világ, a szemléletnek erre a módjára, hogy nézek egy eseményt, ami az időben történik, és az időbeni fázisok egymás után következnek. Ezután következik az, ami sehol nincs Waliczky előtt: ha ez a szobor megvan már, létezik, akkor ezen a szobron végig tudok menni, egyenesen is, az időnek megfelelő irányban. Ha így megyek végig, akkor tulajdonképpen visszakapom a mozgást. De átmehetek a szobron másmilyen irányból is, és létrejön egy olyanfaj¬ta szemlélet, ami tényleg csak az egészen misztikus gondolkodásban jelent meg valahol az em¬beriség történetében, az, hogy különböző időben lejátszódó dolgokat egyszerre látok. Filozófiailag elképesztően fontos dolog. Megmutatja azt, hogy az idő jelentkezhet vizuális élményként.” (Haris László, 2005, M Tóth Éva interjúja)

Fontosabb animációs karakterű munkái:

  • Trilógia (A kert, Az út, Az erdő ), 1992-96

  • Tájkép, 1997

  • Szobrok, 1997

  • Szobrok, 1997

  • A halász és a felesége, 2000

  • Marinettfigurák, 2007

  • Tom tomiczky kalandjai, 2011

  • Wheels, 2013